Már hogy ne lenne olyan függvény ami leírja egy dióda és egy kondi viselkedését, ez még nem is olyan bonyolult elrendezés, bár az idősíkon ábrázolt matematikai alakja valószínűleg igencsak elrettentő lenne. Ezért nem is ebben gondolkodik, aki csak teheti.

Érteni vélem hogy mire gondolsz de szerintem szélsőséges állapotokat veszel figyelembe amikor ezt az elméletedet kialakítod, ezért vezeted magad félre. Gondolod, ha ez így menne, akkor nem ezt a módszert választanák a műszaki alkalmazásokban, akár csak egy sima hálózati teljesítménymérésnél? Gondold végig azt az állapotot, amikor van egy induktív jellegű fogyasztód 0,7 cosf-vel meg azt amikor van mondjuk egy 0,9-cel. Szerinted a te módszered mit fog elmondani erről az U/I fázishelyzetről abban az esetben, ha a látszólagos teljesítményük megegyezik? Mire lehetne következtetni, ha nem ismerem az U/I fázisviszonyt, abból, hogy az ellenállás előtti és utáni teljesítmény aránya ugyanaz mindkét esetben?

Egyébként ha nem lettem volna egyértelmű, a tranziensnél nem az AD bitszámát tartottam elsődleges korlátozó tényezőnek, az legfeljebb az elérhető felbontás miatt számít, hanem a sebességét. Ha valaki használt már AD-t az tudja hogy az úgy műkszik, hogy elindítod, aztán vársz az eredményre, ráadásul át is kell váltani a bemenetek között, tehát eleve szét lesz csúszva a mérésed. Mire elkészülne a mérés, a tranziens jó eséllyel már lezajlott. Léteznek igen gyors AD-k pl. digitális oszcikban, de egy átlag pic-ben nem ilyen van, még egy jobb fajta 18-as sorozatú PIC is olyan gyenge lenne mint a harmatos lepkefing.

Szinuszos halozati teljesitmeny? Hol élsz te? Az az igazsag, hogy az 1920-as eveknek vege, ma mar nem csak az Ohm-os izzolampak terhelik a halozatot. Eppen azert irtam a dioda+kondi peldat, mert az az egyik legjellemzobb dolog, ami rettentoen nem Ohm-os terheles, ettol az altala letrehozott aram hullamforma igencsak elter a feszultsegtol. Es nem csak egyszeru faziskulonbseg van kozottuk, hanem egesz mas a feszultseg es az aram alakja. Es hiszed vagy nem, ha belemersz a konnektorba egy oszcilloszkoppal, akkor azt is lathatod, hogy a feszultseg sem olyan szep szinuszos, mert a sok fogyasztotol, ami csak a szinus csucsan terheli a halozatot (dioda+elko) plusz a halozat ohmos ellenallasa miatt a szinusz teteje ellaposodik, kicsit trapezos jellege van.

A dsPIC-ekben van 1MSa/s A/D, raadasul tobb Sample & Hold van benne, tehat meg faziskeses sem lesz a ket minta kozott, leven egyszerre veszi oket, es csak az S&H utan van a multiplexer. Es a 12 bit talan keves, de szerintem azert 1 MSa/s-sel mintavetelezni a halozatot, az mar eleg jo.

Ha azt hiszed ezzel újat tudtál nekem mondani, akkor kérek egy perc mosolyszünetet.
Szerinted az általad belinkelt kis ******* mennyire érdekli a csúcs közelében trapézosodó hálózati jelalak? Kb. ennyire is fontos mérési szempontból, én sem gondoltam figyelembe venni, bár éppen akkor fejti ki a hatását a sok egyenirányító, amikor a rendszer energiatartalma a legnagyobb, ennek ellenére vagy inkább e-mellett az összes fogyasztásmérő ezen elv szerint működik, vagyis lesz..a a trapézodat.

Itt most elméleti vita folyik, senkit nem érdekel a hálózati fesz, mert nem erről volt szó. Ha a kérdezőt ez érdekelte volna, akkor nyilván szóba sem kerülne a fourier transzformáció, de ha összetettebb jeleket akar vizsgálni, nem fogja tudni sem megkerülni, sem átugrani.

Esetleg elolvashattad volna egy korábbi hozzászólásomat, amiben én is ezt mondtam, hogy minimum dspic(de nem ám 50Hz-re, mr. hol élsz te). Csak éppen abban az összefüggésben említettem meg, amikor is van értelme, vagyis az fft-hez. Jelen állás szerint ott vagyunk, hogy az egész felvetés egy marhaság, így nem is sarkallnám a tisztelt kollégát dsPIC beszerzésére, amíg ez a helyzet.

Azt kéne kicsit megrágni és megérteni, hogy 2 darab barátunk van jelenleg, a feszültség és az idő. Ezeket kell felhasználni, ezekkel kell főzni halászlevet lófejből.
Ha a tisztelt kolléga el akarja hajtani az egyik barátját, az időt, akkor bajba kerül.

Szia! Tudnál néhány szót mondani az FFT-vel való teljesítmény számításról és a gyakorlati megoldásairól? A PIC-ben regiszter páronként az adott frekvenciát és az amplitudót adja eredményül az FFT, majd összetevőnként a másik FFT (áramjel) eredményeivel ki lehet számítani az adott mintavételezett időtartomány alatt áramlott teljesítményeket az egyes összetevőkön, majd összegezzük őket?
Hogyan lehet megkülönböztetni egy, az FFT-hez szükséges mintavételezési cikluson belül az energiaáramlások irányát, vagyis hogy azon belül mekkora energia volt a hatásos és a meddő illetve mennyit fogyasztott a mérendő berendezés és mennyit adott vissza a tápforrásba?
Lehetséges több, kevesebb mintából álló FFT-t elvégezni, majd a frekvenciákhoz tartozó amlitudókat átlagolni a nagyobb pontosságú, de gyorsabb analízis érdekében?

killbill: Eddig nem tudtam, hogy a dsPIC-ek ilyen előnyökkel rendelkeznek. Ahogy nézem néhány 24-es pic is hasonló AD-val rendelkezik. Lehetséges 24-es PIC-el elérni hasonló gyorsaságú FFT-t, mint egy DSP-vel "szerelt" MCU-val?

Olyan algoritmust keress, ami az összetevők értékét komplex számként adja eredményül. Innentől kezdve rém egyszerű a dolgod. Az összetevőkhöz tartozó áram és feszültség komplex adatok valós részét összeszorzod és az így kapott frekvenciánkénti teljesítmény-értékeket összeadod.

Az egészben az a jó, hogy nagyon egyszerű aritmetikával tudsz dolgozni. A fázistolás az U-I képzetes összetevők különbségéből áll elő. Ha az érték nulla, akkor nincs fázistolás, ha az eredmény negatív, akkor a jelleg kapacitíc, ha pozitív akkor induktív. Itt természetesen nem mindegy hogy melyikből vonod ki a másikat. A fázisszöghöz egyszerű trigonometriával jutsz hozzá.

No persze így sem lesz könnyű dolgod, az adatkezelés tömbkezelési feladat. Hogy a gyakorlatban ez mennyire lesz gyors, az jó kérdés, de szerintem leginkább állandósult összetett jelek teljesítményének mérésére lesz alkalmas. Már az FFT is rendesen megfogja majd(két mintán kell dolgozni), mondjuk ez attól is függ hogy milyen sávszélesség kell ill. hogy mekkora lesz az elemtávolság a frekitartományban. Én nem várnám hogy kimondottan real-time lesz.

Szerintem érdemes lenne elgondolkodni azon a nem éppen olcsóbbító felálláson is, hogy 1-1 dsPIC dolgozna a jelek felbontásán és egy az értéktömbök kiértékelésén. Ebben az esetben viszont a kommunikáció lesz a szűk keresztmetszet. Mondjuk egy i2c kommunikációban gondolkodva master-2 slave felállásban igen jó lehet a kommunikáció megbízhatósága, de a sebesség már lehet hogy az egésznek elvágja a torkát. Inkább neked kéne ide valami lábtól lábig protokollt kialakítani, az elég gyors lehetne. Szép feladat.

Hasznos gondolat a több PIC használata, de elsősorban akkor lenne értelme mondjuk kettőnek, ha az egyik csak a mintákat veszi folyamatosan és a másiknak egy adott darabszám után átküldi a tömb tartalmát, majd folytatja a mintavételezést, mialatt a másik számol és kommunikál stb., így nem lesz a mérés során vakfolt, kimaradás amíg az FFT lefut. Ez alapján viszont lehetséges, hogy külső ADC is helyettesítheti az elsőt, ha rendelkezik az emlegetett több S&H funkcióval.
Valójában két csatornán mérnék teljesítményt egy időben, és az egyik galvanikus leválasztásához arra gondoltam, hogy egy olcsóbb PIC-et, vagy 2 ADC-t használnék és soros kommunikáció történne közöttük optocsatolókkal vagy hasonló leválasztóval. (A PIC azért lenne jobb, mivel elvégezhetné helyben a minták feldolgozását.)

Valamit azonban még most sem értek teljesen, hogy miért is kellene Fourier a hatásos teljesítmény, a fogyasztott energia meghatározásához. Az addig rendben van, hogy tetszőleges jelalakokat felbontsunk az im és re tényezőire, de ez már egy hosszú idő-alapegység alatti jelsorozatra vonatkozik, ami alatt a minták gyűjtése megtörtént és akár több periódus is lezajlott adott esetben.
Az a véleményem, hogy így ugyan azt kapjuk végeredményül, mintha a mintapárokat (FFT-hez felhasznált) összeszoroznánk (P idő szerinti integrálja, azaz munka, így megkapjuk a pillanatnyi energiát két mintavétel közötti időre), majd összeadjuk előjelesen egyetlen változóba. Ezután a mérés időtartamából és az energiából könnyen visszaszámítható az átlagos teljesítmény is.