Annak idején kísérletezésképpen hosszában végigvágtam egy videó kazetta szalagját. Feltekertem egy orsóra befűztem, és arra készítettem néhány tesztfelvételt. Természetesen már közben látszott, hogy nincs az egésznek semmi értelme, mivel nagyon vékony és nyúlós ráadásul gyűrődős volt a szalag. Elég régen volt, de ha jól emlékszem egy régi polimer szalagra ragasztottam rá valahogy, mint második réteg, hogy vigye a magnó. Természetesen elég gány munka lett, de úgy kb. fél percnyi viszonylag homogén részt sikerült előállítani. Ha jól tudom ezek krómdioxidos szalagok, és ezért lényegesen nagyobb előmágnesezést igényelnek, így sajnos teljes emlőmágnesezésen sem sikerült csak valami magas hangokban gazdag rizsát felvennem. Tehát sem a fej sem az előmágnesezés nem tudta előállítani a megfelelő jelet. Ráadásul eléggé tapadós a szalag, így eléggé csúnya hangja is volt mechanikusan. Ennek ellenére, megsejtettem, ha ma készítene valaki egy ilyen magnót, a legjobb szalaggal, hozzá méretezett előmágnesezéssel, mechanikával, fejjel, akkor hihetetlen lehetőségek lennének benne... (persze ma már a számítógép megoldja mindezt)

Az emberi lustaság "tett be" a minőségi zenének. Mire gondolok? Kezdetben voltak a csodálatos hangú orsós magnók (most a félprofi HiFi magnókra gondolok), de macerás volt befűzni a szalagot, elkészültek a különböző kazetták, amiből megmaradt a CC (Compact Cassette). Itt már eleve volt egy minőségesés, mert a szalag csak fele olyan széles, tehát mesterségesen kellett javítani a jel-zaj viszonyon, a frekvenciameneten. Viszont a kazetta is kényes volt, jött a zenei CD a digitalizálásnak nevezett szörnyszülöttel. Számomra érthetetlen, hogy egy alapjában analóg jelet miért kell meghamisítani a mintavételezésből adódó veszteséggel. Az ember füle analóg jelhez "készült", nem pedig digitálishoz. Mindez nem volt elég, jöttek a különböző tömörítési eljárások, és a hanghűség tovább csúszott a bányászbéka irányába
A mai - Mp3-on felnőtt - nemzedék el tudja tátani a száját, ha analóg rendszeren rögzített műsort hall.
És most ne jöjjön nekem senki azzal, hogy a haladás, meg a zajcsökkentés, meg a kényelmes kezelés megérte a hanghűség sutba dobását.

Már a csodálatos hangú orsós magnók is az emberi lustaság szülöttei, mert lusta volt koncertre járni.

Nem igaz az! Tudod mennyit hallgattam orsósról a BoneyM-t meg Deep Purplet, mire végre eljutottam a koncertjükre?!

Pedig jövök vele Kinek mi éri meg. Mi még mindig inkább rászánjuk azt a 30 másodpercet amíg befűzzük a szalagot. De sokaknak többet ér, hogy a komplett MP3 könyvtár felfér a mobilra, és bárhol hozzáférhető. Cipőt a cipőboltból - kérdés mi a cél. Nekem sokkal nagyobb fájdalmam, hogy manapság nem lehet igazán magnózni, hiszen felvenni is csak digitális forrásról tudsz mert a rádiók is digitálisan tárolják a zenét. Ha meg van LP-d akkor azt felesleges szalagra másolni. A hőskorban voltak magnós klubok ahol lehetett csereberélni, ma már digitálisan, interneten megy az egész.

Hogy kicsit "szakmáról is beszélgessünk: Nem próbált senki építeni roncs kazettás deckből és szalagos mechanikából magnót ? Vajon mit tudhat egy kazettás elektronika áthallásban, jel-zaj arányban, stb. egy széles szalaggal 19cm/s-en ?

Mit gondolsz, mit csináltak anno a profi studiok. Gondolod, hogy elégedettek voltak az adott minöséggel. Ez az ipar mindig is a csucsrajáratásról szolt (a felvevö studiok, lemezgyárak), és sokan kisérleteztek mindenféle dologgal meg szalaggal, hogy még jobb minöséget érjenek el. A rádiok messze nem voltak ilyen konzekvensek. Addig amig egy studioban minden felvétel szüz szalagra készült a rádiosok bizony igen gyakran törölt szalagokra dolgoztak. A videoszalagok meg sem közelitették karakterisztikában a hangszalagokat (még a kazettés magnokét sem), igy nyilvánvaló, hogy aki értett a dologhoz ilyesmivel nem töltötte az idejét. Annál több kisérlet volt a mágnes kör optimalizálására, a profi (fej) jelerösitök már akkor is sokkal többet tudtak mint amit a szalagból ki lehetett hozni, azok karakterisztikájával viszont elég sokat kisérleteztünk (neha csak egy-egy hangsáv felvételére, ami aztán egészen másképp szolt mint a sima felvétel), de ezek már régi ügyek, nem biztos, hogy ma ezzel kellene tölteni az idöt.

Amikor még az orsós magnó nem csak a gyűjtők mániája volt, nekem csak keleti típusokra telt. A "legjobb" masinám egy ZK 246 volt. Évekkel ezelőtt sikerült vennem egy Revox A77-et. Aki behozta az országba, eladásra hozta. Régebben viszont neki is volt olyanja, maradt még felvétele. (Foglalkozik népzenei felvétellel.) Én olyan természethű hangot konzerv zenében még nem hallottam.

A kompakt kazettás időszak végén vettem egy Teac kazettást, akkoriban az volt a cég kazettás csúcs készüléke. CD iróm nem volt, viszont sok CD-t tudtam szerezni kölcsönbe. Másoltam CD-ket kazettára. Akkoriban még jó volt az Orion nagytoronyba való rádióóm, arról is csináltam felvételeket a Bartók rádióról. Ez a kazettás verte a régi szocialista iparból származó kommersz orsósokat, bár gondolom, ez nem nagy kunszt. A zajcsökkentőjét sosem használtam, de kipróbáltam. A leghatásosabb módon gyakorlatilag eltűnt a szalagzaj.

A fent említett masináim most is megvannak!

Könnyű neked magnómúzeumba menni, mert a szomszéd faluban van.

Azért nagyon sokat lehet tenni jó elektronikával, meg megfelelő trükkökkel Az egyik kolléga sokat játszott annak idején és olyan dolgokra jött rá a szalag törlésével előmágnesezésével kapcsolatban amit ma már talán jól meg lehetne oldani, annak idején nem volt egyszerü. A szalagon maradó zajt igen jelentősen tudta csökkenteni.... jobb zajt tudott elérni törölt szalagnál mint a gyári üres szalagé volt

Nem volt hova, a jo szalagok elérték a kb. 70 dB zajszintet, a dinamikát meg a sebesség korlátozta. Többet az analog technikátol nem igen lehetett elvárni. Jobb minöséget rotácios fejekkel lehetett volna elérni mint a videomagnoban) - voltak is erre kisérletek, de akkoriban már kopogott a mindenhato digitális technika a studiok ajtajain. (denon a 70-s elején kezdte a Sony meg a végén beverte az utolso szöget az analog hangrögzités koporsojába).

Nem értek egyet veled. Az orsós magnók hangszalagfejlesztése megrekedt, valahol a 80-as években. Gondolom a kompatibilitás miatt, nem készíttettek új, jobb minőségű hangszalagot rájuk. Gondolom ezekhez teljesen más fej és erősítő, illetve kompenzációs elektronika kellett volna.
A hangszalagok viszont ezután rettenetesen sokat fejlődtek, de ezt nem vette át az orsós technika, mivel az kifutott. Zolinak igaza van, az elektronika, tulajdonképpen már az 50-es években Hifinek tekinthető lett volna, de a szalagminőség botrányos volt. És sajnos, mire a megfelelő szalagtechnológia kialakult, addigra már nem használták őket analóg eszközök.
Egy videó kazetta szalagja mechanikai szempontból tényleg botrányos, de legalább 3-4 szeres fémrészecskét tartalmaz, mint az az orsós szalag, amit 96-ban vásároltam, vadonatújan egy hangszerboltban.
Másrészt mindig a zajról beszéltek, holott a legnagyobb probléma éppen ezen szalagok torzítása, illetve torzítás-zaj aránya. Egyszerűen nem lehet tiszta jelet felvenni, egy fémrészecskét alig tartalmazó Polimer szalagra...
Véleményem szerint, megfelelő szalagminőséggel, és a hozzá tartozó frekvencia kompenzációkkal, az Orsós technika lényegesen többre lett volna képes. A videókba tényleg betesznek forgófejet, de egy videókazetta valós szalagsebessége meg sem közelíti az orsós magnókét. (4-8 szorosa)

Meg tudom erősíteni tulajdonképpen. Én inkább kazettás deckeket gyűjtök, de van egy-két orsós is közte. 80-as évekbeli márkás orsós szalagok is ,,vedlenek", koszolják a fejet, kihagyogatnak gyakran, persze nyilván a korral is jár, de még ha tiszta a felületük, akkor sem lehet rájuk többnyire jó felvételt készíteni. Pedig most nem Polimerről meg egyébről, hanem Ampex, BASF, Maxell szalagokról beszéltem.
Kazetták szalagjai ebből a korszakból szintén ugyanilyenek többségben, viszont ott még kb. 2000-ig ment a fejlesztés. Nos, a 90-es évek közepéről származó kazettákkal már a 80-as évek legelején készült magnók is meg tudják közelíteni az utolsó szériás, processzoros gépek minőségét (megfelelő előmágnesezés utánállításával, és jó állapotú fejjel persze, nem úgy, amilyen állapotban hirdetőoldalakra szoktak felkerülni..). Teszem hozzá, bontatlan 84-es gyártású normál kazettával is meghallgattam már párat; nos azzal a régiek pont úgy is szóltak, ahogy azt általában kinézzük belőlük - az automata kalibráció ebben segít kicsit az újabbaknak. Orsósból viszont egyáltalán nem láttam még ilyen új technológiás szalagot..

Ettől függetlenül én nem mondom, hogy az elektronikán nem lehet mit fejleszteni, pl. kazettásban a HX-Pro előmágnesezés optimalizáló egy elég hatásos eszköz volt a magashangok jobb kivezérelhetőségéért. Ilyet sem igen építettek nagysebességű orsós készülékbe. Lehet, hogy nincs rá akkora szükség, de ugye a lehető legjobb minőség lenne a cél (már, ha lenne rá egyáltalán igény a digitális tömörítés korában..)

A forgófejjel meg az a baj egyébként, hogy azzal már nem teljesen analóg a jel, hanem szakaszosan jön a szalagról. Videonál ez nem baj, a képátvitel elvből diszkrét frissítési frekvenciájú, de nem véletlen, hogy a hangot még analóg módon rögzítő videomagnók audio-része állófejes volt..

Úgy emlékszem, az utolsó fejlesztés a kobalt-oxiddal dúsított fekete vasoxid réteg volt. Ilyet gyártott az AKAI is, ez volt az SRT szalag.

Keversz sok alapvetö dolgot.
A studioszalagok már a 70-s években elérték a fizikai határokat. Ott nem lehet ugy összevissza fejleszteni, mint a házi meg a kazettás szalagoknál ( más mágneses réteg stb.). Ott az alapvetö követelmény a kompatibilitás, és a legstabilabb minöség ( a házi szalagok egyiket sem ütik).
Voltak ott is jobbak meg kevésbé jok, föleg a mechanikai minöség volt eléggé változatos. A másik dolog ami a studioszalagok alapkövetelménye a hosszu idejü stabilitás ( sokat még ma is le lehet játszani - >50 éves koruk ellenére!)

A hangminöség meg köszönö viszonyban sincs a szemcsemérettel - video szalag - igy azt elég felesleges idekeverni.
Lehet, hogy Polimer szalagra nem lehet jo felvételt csinálni, de azért van néhány tucat profi szalag márka amire bizony fel lehetett venni minden jelet komolyabb torzitás nélkül, igaz ahhoz akkor is, meg ma is tudás és kiválo technika kellett. Még ma is azokat a hangokat hallod vissza a rádiobol, lemezröl stb. amit anno studioszalagra vettek fel, és mint mindenben itt is van jobb meg rosszabb is, de az nagyon ritkán a szalag gondja volt.

Mindent a szemnek.

Teljesen egyetértek veled!

Idézet:
„El tudnék képzelni olyan szalagot, aminek nem kell a fejhez érnie”

A wincseszternél sincs ugye szalagzaj...

Szívesen kötnék hosszabb barátságot ezzel a Studerrel.

Gyönyörü magno volt, de nem a legjobb a Studer hasonlo kategoriáju gépei között. Ez tul lett bonyolitva és emiatt elég sok baja volt. Már a szalagvezetés is inkább egy házi magnora utalt, mint egy telivérü studiogépre. Ha kibirta a szállitást, akkor inkább koncert/szinházi magnonak volt jo.
1000m-s szalagok csak nehezen fértek rá fel.

Hát, az A820 biztosan jobb.. érdemes megnézni a szalagvezetést.

Az én álmom ez volt. A "D" teljessávos, az "S" két fél sávos, 19, 38 cm/s Stúdió minőséget produkálta külső felvételeknél.
Bővebben: Link

Nekem meg néha a rémálmom, amikor a mikrofonos srác táskában hozta a Nagrarol lefutott szalagot.......

Én dolgoztam vele sokat, de nálam sohasem futott le.

Nekem sem sikerült, de egyeseknek rendszeresen...

Ilyen kör alakú Deprez-re vevő lennék!

Meg egy lezuhant orosz gépböl ilyen is van potom áron Europában.

Megvan! Képzeljétek meglett a trafó, a fojtó és az AZ4. Vagy 30 éve, lehet több, egy buzgó fizikatanár tápegységet csinált belőle. A fizika szertár mélyén porosodott.

Mázlista vagy.

Apróhirdetésben!

Sziasztok.
Látott mostanában valaki olyan kivitelű potikat, amilyen a B400-as magnó hangerő és hangszín szabályozására van? Esetleg valami ötlet olyan cserére, amely nem jár nagy átalakítással?