Bevezetés

Az Arduino méltán örvend nagy népszerűségnek a kezdők körében. A hardver könnyen beszerezhető, de magunk is építhetünk egyet, mivel a teljes fejlesztési dokumentáció nyílt jogállású, szabadon hozzáférhető (a részletekért kattints a képekre).

Aki ügyesen bánik a forrasztópákával, az építhet légszereléssel is Arduino-t, vagy akár egyetlen ATMega IC-re is összeépítheti:

Az Arduino egy ATMEGA8, 168 vagy 328-as mikrokontrollert tartalmazó panel, melyet egy egyszerűsített C - nyelven lehet programozni. A megírt programot USB-n keresztül tölthetjük a mikrovezérlőbe. Az Arduino programozásához nem szükséges ismernünk a rajta található mikrovezérlő működését, mert a fejlesztőkörnyezet elfedi előlünk a hardvert. Ezért az elektronikával való ismerkedés elkezdéséhez nem szükséges a mikrovezérlők és a bennük integrált perifériák működésének regiszter szintű ismerete. A perifériák használata legtöbbször néhány egyszerű paranccsal megoldható. (pl. az ADC, PWM, soros kommunikáció szinte egy-egy utasítással megoldható). Ezért az Arduino fejlesztőkörnyezettel és panellel, a meglévő sokféle függvénykönyvtár felhasználásával könnyen és gyorsan lehet látványos eredményeket elérni. De ennek az egyszerűsítésnek az az ára, hogy az Arduino korlátai miatt a mikrovezérlő tudását nem tudjuk teljesen kihasználni, a generált kód pazarló és nagy, nincs nagymértékben optimalizálva.
 

Egy másik lehetőség az AVR-ek fejlesztésére a WinAVR+AVR Studio használata. Ez a kezdetekben több nehézséggel is jár, mert az indulásnál a kezdőknek egyszerre kell a C programozással, a hardver felépítésével és működésével megismerkednie. Ez sok esetben nem egyszerű, de a mikrovézerlő tudása csak így használható ki teljesen.
 

A cikkemben egy SRF04-es ultrahangos távolságmérő szenzor használatán keresztül mutatom be röviden a két fejlesztőrendszer közötti különbséget.