Fórum témák

» Több friss téma
Lexikon
Keresés

váltakozóáramú erősítő adalékolás. Tiszta - félvezető egykristályba igen kis mennyiségű speciális anyag bevitele, mely a kristály elektromos tulajdonságait befolyásolja a kívánt módon és mértékben. Az elemi félvezetők (-- germánium, - szilícium) a periódusrendszer negyedik oszlopában találhatók. AC-erősítő céljára az ezzel szomszédos, tehát a harmadik vagy ötödik oszlopban található elemek alkalmasak. Az ötödik oszlop elemei (foszfor, arzén, antimon) a kristályban a tiszta kristályhoz képest lényegesen több szabad, áramvezetésre alkalmas elektront keltenek. Ezek az anyagok a - donorok, a kristály ekkor donorszennyezett vagy n-típusú lesz. A harmadik oszlop elemei (bór, alumínium, gallium, indium) a kristályban elektronhiányt, lyukakat hoznak létre, melyek bizonyos körülmények között pozitív töltésű részecskeként viselkednek. Ezek az atomok az akceptor atomok, a kristály ekkor - akceptorszennyezett vagy p-típusú.


Lásd még:

tr-kapcsoló Gázkisüléses elektroncső, amely közös antennát - használó adó-vevő berendezésekben (főképp radarokban) adás alatt ionizál ellenállása erősen lecsökken, ezáltal a teljes adóteljesítményt az antennába juttatja a bemenetét pedig védi az adóteljesítménytől.

Alfabetikus, numerikus vagy alfanumerikus alakban megjelenített digitális, vagy analóg adatok összegyűjtése rendszerezése, rendezése, osztályozása, összehasonlítása, összevonása, vagy egyéb számítások elvégzése meghatározott eljárás szerint, megszabott követelmények céljából.
Az adatfeldolgozás történhet manuális, mechanikus, elektromechanikus vagy elektronikus eszközökkel, fix, vagy tárolt programozás szerint. Az elektronikus adatfeldolgozás központi egysége a számítógép, amelynek működését a mellérendelt perifériális berendezések köre segíti (háttértárolók, adatolvasó és adatrögzítő berendezések, stb). Amennyiben az adatfeldolgozás az adatátvitellel szervesen kapcsolódik, lehetővé válik a feldolgozás eszközeinek elérése nagy távolságról (távadatfeldolgozás). Időazonos (real time) az adatfeldolgozás, ha eredményei közvetlenül visszahatnak a folyamatban levő feldolgozásra. Időbesorolásos (time sharing) az adatfeldolgozás, ha egyszerre több felhasználót képes kiszolgálni úgy, hogy egyidőben több program fut a számítógépen.


Lásd még:

Kvantummechanikai jelenség az elektron mint anyagi részecske hullámtermészete következtében bizonyos véges valószínűsége van annak, hogy egy elektron áthaladjon olyan potenciálgáton is, amelynek legyőzéséhez a klasszikus fizika szerint nincs elegendő energiája. Az áthaladás valószínűsége exponenciálisan csökken a potenciálgát magasságának és vastagságának növekedésével. Ha a potenciálgát egyik oldalán nagymennyiségű elektron van, a véges valószínűség miatt jelentős számban kerülnek át a másik oldalra is. Az elektronok áramlása elektromos áramot jelent, ez az áram az alagútáram.


Lásd még:

Minden elem, melyet az elektronikai készülékek és berendezések felépítéséhez felhasználnak. Az alkatrészek egy része kereskedelmi áruként szerezhető be, másokat az áramkört tervező mérnöknek kell megtervezniök (pl. - transzformátor, - indukciós tekercs, - vékony és vastagréteg áramkörök alkatrészei, mechanikai alkatrészek). Funkciójukat illetően három főcsoportba sorolhatók: - elektromos alkatrészek, ezek nagyrészben mechanikai szerkezetek, mégis az áramkörök szerves részei is, és üzem közben feszültség alatt álinak (pl. forgókondenzátor); - mechanikai alkatrészek, ezek nem vesznek részt közvetlenül a jelátvitelben, de a készülék konstrukciójához szükségesek, esetleg az áramkörök zavartalan működését biztosítják klimatikus és mechanikai igénybevétellel szemben is (pl. finombeállító, csőbúra, hűtőborda stb.)


Lásd még:
6. Alumina

(alumínium-trioxid, Al2O3). Kitűnő hőállóságú szigetelőanyag, elektroncsövek fűtőszálainak szigetelőbevonata. Nagytisztaságú alumina porból készül, amit színtereléssel rögzítenek a wolfram fűtőszájhoz vagy fűtőspirálhoz. A mesterségesen előállított alumina a műkorund.


Lásd még:

Általánosságban a felület bevonása alumíniummal. Legfontosabb alkalmazásai a híradástechnikában:

a) Elektroncsövek lemezalkatrészei nagyrészt alumíniummal bevont (alumíniummal "plattírozott") 0,15...0,3 mm vastag vaslemezből készülnek. A szivattyúzás folyamán a fényes aluminizált felület sötétszürke, jól sugárzó felületté alakul át és emellett getterahatásával (getter) hozzájárul a gáztalanításhoz.


b) Elektronsugárcsövek és tv-képcsövek ernyőjén levő fényporrétegre vákuumpárologtatással alumínium réteget visznek fel. Ez a réteg az ernyőt a becsapódó negatív ionok ellen védi; továbbá kifelé reflektálja a fényt, ily módon a fényhasznosítást javítja és csökkenti az ernyő
többi részének zavaró megvilágítását. Ezen kívül levezeti az ernyőről a negatív töltést és így megakadályozza az ernyő helyi feltöltődését.

c) Félvezető eszközöknél maszkolt vákuumpárologtatással alumínium csíkokat képeznek ki, az egyes elemek közötti elektromos vezető összeköttetés céljából.


Lásd még:
8. Amper


Az áramerősség mértékegysége, megfelel 1 Coulomb/másodperc töltésáramlásnak, vagy 6,28× 1018 elektron/mp-nek. Használják ezredrészét, milliamper, és milliomod részét, mikroamper.

Rezgéskeltő (oszcillátor) áramkörben az amplitúdónak egy meghatározott értéken való stabilizálása, ami minden ilyen jellegű áramkörbe kívánatos. Elektroncsöves generátoroknál ezt a stabilizálást a rácsfeszültség automatikus szabályozásával végzik. E célra szolgál az a rácskomplexum, amely a rácsáramkörbe iktatott kondenzátorból (rácskondenzátor) és ellenállásból (rácslevezető ellenállás) áll. Nagyobb amplitúdónál növekszik a rácsáram, ami a rácslevezető ellenálláson nagyobb (negatív) rácselőfeszültséget létesít. Ennek következtében azután a munkapont a jelleggörbe negatívabb irányában tolódik el, miáltal az amplitúdó az eredeti értékre csökken.
Más rendszerű, tranzisztoros generátornál vagy olyan kapcsolásnál, ahol nem lép fel rácsáram, az átfolyó áram által szabályozott ellenállású alkatrészt - pl. termisztort, izzólámpát stb. - tartalmazó áramkört szoktak alkalmazni.


Lásd még:
10. Anód

1. Elektroncsőben pozitív potenciálú (általában a legnagyobb pozitív potenciálra kapcsolt) elektróda. Elektronsugárcsövekben, tv-képcsövekben egynél több is előfordul. Utángyorsítós elektronsugárcsövekben az utángyorsító elektróda van az anódnál nagyobb pozitív feszültségre kapcsolva.


2. Elektrokémiai áramforrás primértelep, akkumulátor pozitív pólusa.


3. Elektrokémiai eljárásoknál a fürdőbe merülő pozitív elektróda.

Rádióvevőkészülékben alkalmazott elektroncsöves detektor, amely az antenna által vett amplitúdómodulált jelből leválasztja a burkológörbének megfelelő modulálójelet. Működése azon alapszik, hogy az elektroncső anódáram-rácsfeszültség-jelleggörbéjének a levágáshoz közel beállított munkapontjánál és viszonylag nagy jel esetén minden pozitív félperiódus alatt folyik egy-egy anódáramimpulzus, míg a negatív impulzusokat az elektroncső levágja. Az anódáramimpulzusok átlagértéke arányos a modulálójellel.

Az elektroncsövek működéséhez szükséges anódtelepet helyettesítő hálózati tápegység régebbi elnevezése.

Az anód- és segédrácsáramkörök táplálására való az elektroncsöveket tartalmazó kapcsolásokban. Rendszerint kisebb kapacitású száraztelep. Régebben akkumulátortelepeket is használtak, amelyeket anódakkumulátornak neveztek.

Elektroncsövek anódján keletkező disszipációs teljesítmény, az anódon levő egyenfeszültség és az anódon átfolyó anódáram szorzata. A keletkező hő elsősorban hősugárzás révén vezethető el, a csőben levő vákuum miatt. Nagyteljesítményű adócsövekben víz- és léghűtés használatos.


Lásd még:

Elektronikus eszközökben (tranzisztorokban, elektroncsövekben) fellépő jelenség, amikor egy elektródán befolyó áram az eszközökön belül megoszlik két részre, melyek más-más elektródán keresztül lépnek ki. Tranzisztorokban a bázisba belépő emitteráram megoszlik a bázisáramra, valamint az innen a kollektorba továbbfolyó kollektaráramra. pentóda esetén a katódból kilépő emissziós áram, melynek nagyobb része az anódba, kisebb része a segédrácsba jut. Általában káros jelenség, mivel csökkenti a kimenetre jutó hasznos áramot, azon kívül megnöveli az eszköz elektronikus zaját. Kivételek a keverőcsövek (többelektródás elektroncsövek), ahol a keverés az árameloszlás változtatásával valósul meg.


Lásd még:
16. Arany


Egyik elemünk, melynek rendszáma 79, atomsúlya 197. Az elektronikában olyan helyen használják, ahol fontos a korróziómentes, tartós érintkezés, pl. jelfogóknál. Használják egyes félvezető diódák gyártásához is.

Az áteresztő tranzisztort stabilizátorokban alkalmazzák. A stabilizátorból a terhelésbe folyó áram az áteresztő tranzisztoron halad keresztül. A stabilizátorban levő elektromos áramkör úgy vezérli az áteresztő tranzisztort, hogy a hálózatból eredő feszültségingadozásokkal azonos mértékben változzon az áteresztő tranzisztoron eső feszültség, így a stabilizátor kimenetén megjelenő feszültség állandó értékű Iesz. Így működik az áteresztő tranzisztoros feszültségstabilizátor. Áramstabilizátor esetén az elektronika úgy vezérli az áteresztő tranzisztort, hogy a rajta átfolyó áram állandó legyen.


Lásd még:
18. Áthatás

Az elektroncső egyik főparamétere. Meghatározása:

D = D UG /DU, ha IA állandó.

Az egyenlet azt mutatja, hogy az anódfeszültség hogyan "hat át" a rácson 6s hogyan hat a katód körüli elektronfelhőre. Ez a megállapítás csak triódára vonatkozik. mert a többrácsos csöveknél az áthatást az árnyékolórácsra vonatkoztatják. A képletben DU az anódfeszültség változása, ha a rácsfeszültség DUG -vel változik állandó anódáram mellett. Az áthatás az - erősítési tényező reciproka.


Lásd még:

Az atommag és a belső, lezárt héjakon helyet foglaló elektronok alkotják, tehát az atom atomtörzsből és vegyérték-elektronokból áll. Vegyi átalakítások során általában változatlannak tekinthető.


Lásd még:
20. Audion

Demodulátorkapcsolás, amelyet először Lee de Forest épített meg, az általa feltalált háromelektródás elektroncsővel. Hagyománytiszteletből a hasonló demodulátorokat ma is audionkapcsolásnak nevezik. Az audionkapcsolás érzékenysége visszacsatolással Iényegesen növelhető ( visszacsatolt audion) .


Lásd még:

Kizárólag rövidhullámú rádióvételre alkalmas pentódás elektroncsöves kapcsolás, amelynek egyetlen rezgőköre az oszcillátorfrekvenciára van hangolva.

(APC=Automatic Phase Control). Fázis- és frekvenciaszabályozási mód, amely szerint két azonos frekvenciájú rezgés fáziskülönbségét vagy két rezgés kis frekvenciakülönbségét fázisérzékeny egyenirányító áramkörrel indikálják és a nyert egyenfeszültséggel az egyik rezgés frekvenciáját és fázisát elektronikusan úgy szabályozzák, hogy a másik rezgéssel szinkronban legyen. Az automatikus fázisszabályozás csak viszonylag kisfrekvenciakülönbségek esetén használható, mert akkor a két rezgés fáziskülönbsége csak lassan (a lebegés frekvenciájával) változik; ezalatt a szabályozó áramkör közbe tud lépni. Nagy frekvenciakülönbségek esetén a fáziskülönbség gyorsan változik és a zavarmentesség miatt nagy időállandójú szabályozókör már nem szabályoz megfelelően. Az automatikus fázisszabályozást gyakran használják tv-vevőkészülékekben sorszinkronozásra. Használatos az NTSC- és PAL-rendszerű színes tvkészülékekben is, ahol a színsegédvivő összetevők demodulálásához a burstjellel 10-5 nagyságrendben egyező frekvenciájú jelre van szükség. A vevőben kvarcoszcillátor van, ennek frekvenciáját szabályozzák a burstjel frekvenciájához elektronikus úton, rendszerint a kvarcoszcillátorral sorba kapcsolt - varicap diódát használva, mint változtatható reaktanciát.


Lásd még:

Megadja az elektroncső meredeksége (S), áthatása (D) és belső ellenállása (R1) közötti összefüggést, mely szerint:

S.D.R1=1.

Mint az egyenlet mutatja, az elektroncső három sztatikus főparaméterének szorzata: 1. A Barkhausen-féle csőegyenlet lelterjedtebb alakja az

S . R1 = m,

ahol m=1/D az elektroncső - erősítési tényezője.


Lásd még:

1. Elektromos vagy elektronikus jelforrásra jellemző, a fogyasztó által látott ellenállás. Míg az elektromos jelforrás belső ellenállás a korlátozza a forrásból nyerhető teljesítményt, a vezérelt energiaátalakító elvén működő elektronikus áramkörök -a az energiaviszonyokat nem befolyásolja, hatása csak a fogyasztó csillapítására és a fokozat - erősítésére szorítkozik.

2. Az elektroncső egyik főparamétere: az elektroncső anódáram-változása az anódfeszültség-változás hatására. Képletben:

Ri = DUA/DIA, ha UG állandó,

ahol UA az anódfeszültség; IA az anódáram; UG a rácsfeszültség. Ez a "belső ellenállás" váltakozóáramú érték, és a külső anódimpedancia részére párhuzamos csillapítást képez. Nem tévesztendő össze a cső egyenáramú belső ellenállásával, amelyet az Rb=UA/IA képlet határoz meg.


Lásd még:

Két pn-átmenettel rendelkező tranzisztor, a hagyományos tranzisztor megfelelője. A bipoláris szó a később jelentőségre szert tett - térvezérelt tranzisztortól való elhatárolás miatt használatos, s arra utal, hogy az áramvezetésben mind a lyukak, mind az elektronok résztvesznek.


Lásd még:


Elektronikus berendezéseknél a tápegység, vagy a hálózat védelmére szolgáló eszköz, amely túláram esetén védi az egyes alkatrészeket tönkremenetelüktől. Rendszerint egy szigetelő burkolatba zárt vékony huzal, amely a névleges áramerősség túllépésénél kiég, kiolvad. Háztartási gépeken és a lakás hálózatában is vannak biztosítók. Két típusuk ismert: a pillanat-kioldású és a lomha, amely késleltetéssel működik, így rövid áramlökésnél még nem old ki. Hátrányuk: mindig kell tartalékot tartani, cserélni kell a kiégett biztosítót, ami időbe telik. Korszerűbb eszköz a mágnes kapcsoló, amely kioldás után azonnal visszakapcsolható, de nagyobb a helyigénye és drágább.

(logikai algebra, kapcsolás algebra). George Boole angol matematikus által az ítéleteken végzett műveletek leírására kidolgozott algebrarendszer. Ítéleten olyan kijelentést vagy állítást értünk, amely vagy igaz, vagy nem (ekkor hamis). Az igaz kijelentéshez vagy állításhoz az 1, a hamishoz a 0 jelet rendeljük hozzá. Így az igazi ítélet logikai értéke 1, hamis itéleté 0. Az ítéletet jelentő egyszerű állító vagy tagadó tőmondatot a Boole-algebra általában valamilyen betűvel jelöli (szimbolizálja). Ily módon válik lehetővé, hogy az ítéletek egy-egy betűvel szimbolizált algebrai alakot nyerjenek. Az ítéleteken műveletek végezhetők, ezek a műveletek a logikai műveletek (pl. negáció, konjunkció). A logikai művelet eredménye ismét ítélet. A művelet eredményeképp kapott új ítélet logikai értéke a műveletben résztvevő ítéletek logikai értékétől függ.
A Boole-algebra lehetővé teszi, hogy az ítéletekből függvényeket képezzünk, ezek a - Boole-függvények. A logikai függvények osztályozásának egyik legfontosabb módja a benne szereplő változók száma alapján történik. Így előállíthatók egy-, két- stb. változós függvények. Egyváltozós függvényen végezhető logikai művelet, a negáció. Kétváltozós függvényen már 24=16 művelet végezhető, ezért két változóval már 16 különböző logikai függvény képezhető. "k" számú változónak 2k számú különböző állapota lehet, ezért k változóval összesen 22k számú logikai függvény képezhető. Gyakorlatban a kétváltozós logikai műveleteknek van nagy jelentőségük, ezekből származnak a logikai alapműveletek. A kétváltozós függvényekre értelmezett logikai műveletek általánosíthatók több változóra, ily módon hozhatók létre a többváltozóval képzett gyakorlatban használt logikai függvények.
A logikai műveleteket jelfogós, elektroncsöves. tranzisztoros, integrált áramkörös, ferritmagos stb. kapcsolásokkal lehet realizálni. Ezeket a kapcsolásokat kapuáramköröknek nevezik, Így hozhatók létre pl. elektroncsöves, tranzisztoros stb. kapcsolóáramkörök. Ez a magyarázata annak, hogy a Boole-algebrat gyakran kapcsolás algebrának nevezik.
A Boole által felépített szimbolikus logikát továbbfejlesztették, kiegészítették, elnevezése eközben változatlan maradt. Igen nagy jelentőségű Shannon munkássága, aki 1937-ben először alkalmazta a Boole-algebrat jelfogókkal felépített logikai áramkörök tervezésére. A Boole-algebra a digitális információfeldolgozás egyik elméleti alaptudománya.


Lásd még:

Az osszcilloszkóp-elektronsugárcső régebbi elnevezése.

29. Coulomb


Az elektrontöltések számát kifejező mértékegység. Megfelel 6,28. 1018 elektronnak. Egy vezetékben 1 Amper áramerősségnél másodpercenként egy pontban 1 coulomb töltés áramlik.

Távbeszélőközpont, amelyben a kapcsolómező crossbar-kapcsológépekkel épül fel. A leggyakrabban alkalmazott kiskapacitású crossbar-kapcsológépekkel nanagyobb koncentráció közvetlenül nem valósítható meg, ezért a - kapcsolómezeje rendszerint link-kapcsolású crossbar-gépfokozatokra tagolódik. A fokozatonként vezérelt crossbar-központban az egyes fokozatoknak önálló, egymástól független működésű vezérlésük van. Az ilyen központok tagolódása hasonló a hagyományos, forgómozgású kapcsológépekkel felépített központokhoz; főbb fokozatai a híváskoncentrációt és vonalválasztást végző előfizetői fokozat, a regiszter-kapcsoló-fokozat és egy vagy több fokozatú csoportválasztás. Az egyes fokozatok nagyságát a vezérlő áramkörök terhelhetősége és a crossbarkapcsológépekkel megvalósítható csoportnagyság szabja meg. A közös vezérlésű kapcsolómezeje egyetlen összefüggő, többfokozatú link-kapcsolás, amelyben legfeljebb expanziós és koncentrációs mezőrészek különíthetők el; a teljes kapcsolómező egyetlen vezérlő áramkör ellenőrzése alatt áll. A központ nagyságát a vezérlő áramkör működési ideje szabja meg, ezért a cél minél gyorsabb működésű vezérlő áramkörök kidolgozása (- elektronikus vezérlés). A közös vezérlés előnyei, a gyors kapcsolatfelépítés és az optimálisan kihasználható kapcsolőmező. Mindezzel szemben áll a bonyolult vezérlőrendszer nagyobb költsége és nagyobb hibalehetősége.


Lásd még:
31. Cryotron

Kapcsoló, amelyet Dudley és Buck amerikai fizikusok fejlesztettek ki. A cryotron azon az elven működik, hogy ha egy egyenes huzaldarabot a tekercs belsejében elhelyezünk, és Iétrehozzuk a szupravezetés állapotát, igen kis feszültség képes a huzaldarabon keresztül az állandó áramot fenntartani. A szupravezető állapot függ a hőmérséklettől (le kell hűteni a szupravezetési hőmérsékletig) és a mágneses tértől. Így a tekercsben folyó áramot megváltoztatva, a huzal szupravezető állapotából normális (ellenállásos) állapotába billenthető át. A cryotront elektronikus számítógépekben memoria- és kapcsolóelemként lehet használni, de a hűtőberendezés helyigénye és a súlya miatt az egyéb (pl. mágneses vagy félvezető alapú) elemekkel nem versenyképes.

Elsősorban elektronikus fokozatok csatolóáramköreinek veszteséges jellege miatt fellépő teljesítményveszteség. Mivel a fogyasztóval párhuzamosan kapcsolt csatolóelemen fellép a kimeneti feszültség, annak véges ellenállásán teljesítmény emésztődik fel, s ez nem hasznosítható. A csatolási veszteség az RC-csatolt erősítőkben, továbbá zárókörrel vagy sávszűrővel (szűrő) csatolt - szelektív erősítőkben számottevő lehet. Utóbbi esetben a csatolási veszteség annál nagyobb, mineél kisebb relatív sávszélességet kell megvalósítani, mert ekkor a csatoló rezgőkörök leterhelése a fogyasztóval nem engedhető meg.


Lásd még:

(peakdetektor). Olyan detektor, amelynek kimenetén a jel csúcsértékével arányos egyenáramú jel jelenik meg. A csúcsdetektor rendszerint a jel periódusidejéhez képest nagy időállandójú RC áramkört és egy vagy több dióda elektroncsövet vagy félvezető diódát tartalmaz.


Lásd még:
34. Dekatron

Villamos impulzusok tízes alapú számlálására használatos, különleges felépítésű elektronsugárcső.

Anyagokban és főképp azok felületén szorpció által megkötött gázok felszabadulása. A deszorpciónak döntő szerepe van vákuumtechnikai eszközök (pl. elektroncsövek) szivattyúzásánál; a deszorpció elősegítésére a cső buráját és belső alkatrészeit szivattyúzás közben az üzemi hőmérsékletnél nagyobb hőfokra melegítik.

Differenciálegyenletek megoldására alkalmas analóg számítógép differenciálanalizátor segítségével automatizált irányítási rendszerek, biológiai folyamatok, elektronikus áramkörök, szűrők stb. dinamikus tulajdonságai vizsgálhatók (szimuláció).


Lásd még:

Kis anyagi részecskék (atomok, molekulák, elektronok stb.) áramlása, melyet az illető részecskék helytől függően változó koncentrációja okoz. Az áramlás mindig a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé történik. Az áramlás nagysága, intenzitása arányos az egységnyi hosszra eső koncentrációváltozással. Az arányossági tényező a diffúziós állandó, amely erősen függ a hőmérséklettől. A diffúzió jelentős szerepet játszik a félvezető eszközök gyártástechnológiájában. Az adalékanyagokat a félvezető kristályba nagyon gyakran diffúzió segítségével viszik be. A töltéshordozók diffúziója jelentős szerepet játszik a félvezető eszközök működésében.


Lásd még:

Elektronikus áramkör, amely digitális információ tárolására, késleltetésére, számlálására, átalakítására, átvitelére, átkapcsolására szolgál. Digitális adatátvitelnél digitális áramkörön a digitális információ átvitelére használható mikrohullámú vagy vezetékes összeköttetést, valamint az átvitelhez szükséges berendezések összességét értik.

(digitál-analóg konverter). Digitális jelből a digitális jelet képviselő analóg jelet előállító elektronikus áramkör. A digitális jel adott idő alatt beérkező impulzusszám vagy kódolt jelsorozat lehet. Az analóg jel rendszerint feszültség. A digitális-analóg átalakító a méréstechnika és szabályozástechnika fontos alapáramköre.

40. Diktafon

Beszéd rögzítésére használt, mágneses hangrögzítő. Főleg közvetett diktálásra használják. Elnevezése is ebből származik. Üzemeltetési rendszer szerint megkülönböztethetők hálózati és telepes üzemű diktafonok. A telepes üzemű diktafonra a kis méret, csekély súly és a kazettás szalagrendszer jellemző. Elektronikus jegyzettömbnek is nevezik.


Lásd még:


Az elektroncsövek és tranzisztorok adatait általában egyenfeszültségen mérik és adják meg. Váltóáramok esetében jelentős eltérések mutatkozhatnak, ezért vezették be a dinamikus jelleggörbéket, melyek jobban megfelelnek az üzemi körülményeknek.



42. Dinátron

Oszcillátorkapcsolás, amelyben egy árnyékolt rácsú elektroncső (tetróda) segédrácsára (árnyékolórácsára) nagy pozitív feszültséget kapcsolnak, anódjára pedig ennél kisebb pozitív feszültséget, ezáltal az anódból kilépő szekunder elektronok a segédrácshoz repülnek. Az így kapcsolt elektroncső negatív belső ellenállású aktív elemként szerepel.

43. Dinoda

Elektronsokszorozócsövek és fotoelektrornos sokszorozók szekunderemiszsziós elektródja, amely a belső elektronok számánál nagyobb számú szekunder elektront emittál.


Lásd még:
44. Dióda


Elektroncső, vagy félvezető, amely az áramot csak egyik irányban engedi át. Számos célra használható, leggyakoribb felhasználási területek a rádiófrekvenciás detektálás, azaz a hangfrekvencia leválasztása, hálózati egyenirányítás készülékekhez, keverés.

45. Dióda

Nemlineáris eszköz, amely egyik irányban jól vezeti az áramot, másik irányban pedig közelítőleg szakadásként viselkedik. Megvalósítható elektroncsőként, ez a vákuumdióda vagy pn-átmenet segítségével, ez a félvezető dióda. A vákuumdióda egyre inkább előtérbe szorul, mert a félvezető dióda kisebb méretű, nem igényel külön fűtést, hosszabb élettartamú stb. A dióda használható egyenirányításra, demodulációra, kapcsolóként stb.


Lásd még:

Áramköri elemekben az elektromos energia átalakulása hőenergiává. Mivel elektronikus áramkörökben a hőtermelés nem cél, ezért a disszipáció káros jelenség. Az időegység alatt keletkező hőenergia a disszipációs teljesítmény, ezt a túlhevítés elkerülése érdekében el kell vezetni.


Lásd még:
47. Dumet

Vákuumtechnikai eszközök (pl. izzólámpák, fénycsövek, elektroncsövek) árambevezetőjeként használt és az állványok ólomüvegéhez illesztett tágulási együtthatójú huzal. Magja kb. 42% Ni, 52% Fe-ból áll, ezt veszi körül egy Cu köpeny, ennek felületén pedig borax bevonat van. A Cu-köpenyt vörösrézcső formájában forrasztják rá a NiFe ötvözetű rúdra, majd együtt húzzák több fokozatban a végső méretre. Más eljárás szerint (Finkdraht) a vörösrezet galvanikusan viszik fel. A "lapítás" vagy "tárcsa" elkészítésekor a réz oxidjai oldódnak az üvegben, így vákumra tömítő kapcsolat jön létre. A rézulapsztikus deformációja csökkenti a hőtágulási különbségből származó üvegfeszültséget.

Egyenáramú jelet és teljesítményt erősít. A különböző teljesítménysávokban a következő egyenáramú erősítőket alkalmazzák: elektroncsöves és tranzisztoros erősítők, mágneses erősítők, forgógépes erősítők, egyenáramú generátor, amplidin, vezérelt áramirányítós, tirisztoros, higanygőzös erősítők.

Elektroncsövekben használatos katód, amelynek teljes felülete azonos potenciálon van, vagyis olyan katód, melynek potenciálja független a fűtőáram és katódáram okozta feszültségeséstől. Az konstrukciós kivitele általában az indirekt fűtésű katód, ahol a katód felülete emittáló anyaggal bevont fém (pl. nikkel csövecske) és ennek üregében helyezkedik el az alumínával szigetelt - fűtőszál.


Lásd még:


Elektroncsöveknél az elektródák között mindig van bizonyos kapacitás. Ennek nagy frekvenciákon van jelentősége, ez korlátozza a használható legnagyobb frekvenciát.

Elektromosan szigetelő folyadékban szuszpendált, töltéssel rendelkező szilárd anyagi részecskék vándorlása elektromos tér hatására. Ha a részecskék az anód felé vándorolnak, a folyamatot anaforézisnek, ha pedig a katód felé, kataforézisnek nevezik. Az elektroforézis fém felületek bevonására használják, pl. elektroncsövek - fűtőszálaira - alumina (műkorund) szigetelőréteget visznek fel, vagy az oxidkatód felületére emittáló masszát stb. Az elektroforézis önmagában nem ad erősen tapadó réteget; a réteg kötését az alapfémhez utólagos kiizzítással (ami egyúttal a szerves kötőanyagot is kiégeti) teszik erősebbé. A elektroforézis bár némi hasonlóságot mutat a galvanikus bevonással elektroforézis attól alapvetően különbözik, az elektroforézisnél ugyanis nincs elektrolit, hanem szigetelőfolyadékban vezető, vagy szigetelőrészecskék mozdulnak el és a folyamat előrehaladásával a hordozófolyadék elszegényedik szilárd anyagban, minthogy az anód anyaga nem szolgál utánpótlásul.


Lásd még:

(elektromágneses központ). Olyan központ, amelyben a kapcsolómező elektromechanikus (rendszerint elektromágneses) működtetésű kapcsolóelemekkel épül fel. A kapcsolóelemek lehetnek jelfogók, lépésenként működő vagy folyamatos hajtású, forgó kapcsológépek vagy crossbar-kapcsológépek. Az elektromechanikus központ vezérlőegységei túlnyomórészt szintén elektromechanikus kapcsolóelemeket tartalmaznak. Újabban a crossbar-kapcsológépes központok esetében találkozunk elektronikus kapcsolóelemekkel felépített vezérléssel is; ekkor elektronikus vezérlésű központról beszélünk.


Lásd még:

Elsősorban műszerekhez használt elektroncső, amelynek igen kicsi a rácsárama, amit különlegesen jó szigeteléssel, a rácsemissziót kiváltó okok gondos kiküszöbölésével, igen jó gáztalanítással és kisfeszültségű munkapont beállítással érnek el. elektrométercsővel nagy belső ellenállású elektronikus voltméterek építhetők.


Lásd még:
54. Elektron

Az elemi részecskék egyike; elektronok képezik az atomban az atommagot körülvevő elektronburkot és meghatározzák annak kémiai tulajdonságait. Mint vezetési elektronok fémekben és félvezetőkben létrehozzák az elektromos áramot. Gázkisülésekben - nagyobb mozgékonyságuk folytán - az elektronok szerepe a kisülés áramában sokkal nagyobb, mint az ionoké. A vákuumban elektromos és mágnesterek által megszabott pályán haladó "szabad" elektront az elektroncsövek, az elektronsugaras megmunkálások, az - elektronmikroszkóp és számos műszer működésének alapja. Ez utóbbi eszközökben az - hullámtermészete jut érvényre, a v sebességgel repülő - hullámhossza l=h/mv, ahol h a Plankállandó.
Félvezető kristályokban az -ok a sávmodell által megszabott energiaszinteken helyezkednek el. Az elektron töltése, az elemi töltés, e= =1,602X 10-19 As, nyugalmi tömege m= =9,107 X 10-31 kg. Az anyagban kötött kilépését szabad elektron formájában az anyag felületéről - elektronemissziónak nevezik Az emisszióhoz szükséges munka, a kilépési munka az anyagra, ill. annak felületére jellemző, méréssel meghatározható állandó.


Lásd még:

Elektronoptikai eszköz, melynek szerepe a katódból (esetleg más elektronforrásból) kilépő elektronok gyorsítása és fókuszálása, vagyis irányított elektronsugár (elektronnyaláb) létrehozása. Az elektrosztatikus lencsékből épül fel, ezek látják el a gyorsítás és egyúttal a fókuszálás feladatát. Tartalmazhat még mágneses lencséket is, melyek csak fókuszálnak. Ezeken kívül az elektronágyúban a katód közelében szokás elhelyezni az elektronáramot vezérlő, negatív potenciálú Wehnelt-hengert. Az elektronsugárcsövek elektronágyút tartalmaznak.


Lásd még:

1. Általában elektronok becsapódása anyag felület-be és a repülő elektronok lefékeződése az anyag felületén vagy az anyagban kis mélységben. Energiája elektromágneses sugárzást, szekunder elektronok vagy ionok emisszióját okozhatja.


2. Elektroncsövek - főképp adócsövek - gyártásakor a szivattyúzással egyidejűleg alkalmazott művelet, amelynek segítségével a fémrészeket hevítik, s ezáltal gáztalanítják.


Lásd még:

Elektronok vezérlésén alapuló eszköz; az elektronika, híradás- és műszertechnika, automatika, ipari elektronika egyik legfontosabb aktív eleme. Elektródákból áll, melyek búrában (üveg-, fém- vagy kerámia) helyezkednek el, ez egyúttal védi a külső levegőtől is. Az -ben rendszerint egyetlen katód van, ezenkívül az - rendeltetésétől függően további elektródák, de legalább még egy elektróda. Az egyenirányítócsövek egy vagy két anódot, az erősítő- és keverőcsövek anódot és rendszerint több rácsot, az - elektronsugárcsövek elektronágyút és esetleg eltérítő elektródákat is tartalmaznak. Az adócsövek - amin a magyar nyelvhasználat szerint általában a néhány 100 wattnál nagyobb teljesítményű csöveket értik, függetlenül attól, hogy adási célra használják-e - rendszerint 1-2, esetleg 3 rácsot és anódot tartalmaznak, felső teljesítményhatáruk többszáz kilowatt. Mikrohullámú adás és vétel céljára - klisztronok, - haladóhullámú csövek, hátrálóhullámú csövek használatosak, a rádiólokátorok nagyrészt - magnetofonokkal működnek. Az elektroncsövek további fontosabb fajtái a kijelzőcsövek, hangolásjelzőcsövek, képfelvevő- és képerősítőcsövek, - stabilizátorcsövek, fotocellák, elektronsokszorozók stb. Az elektroncsövek túlnyomó része vákuumcső; a gáztöltésű elektroncsövek rendszerint nemesgázt vagy higanygőzt tartalmaznak. Az elektroncső katódja izzókatód vagy hidegkatód fotokatód; a legelterjedtebb ezek közül az izzókatád. A rádió- és tv-vevőkészülékek csöveit - a vevőcsöveket - a félvezető eszközök erősen háttérbe szorították.


Lásd még:

Elektronok kilépése szilárd vagy folyékony testek felületéről, energia hatására. Az elektronnak fém belsejéből (pontosabban a Fermi-szintről) a felszínre, a vákuumba való kijutásához szükséges energiát kilépési munkának nevezik és elektronvoltban (eV) mérik. A különböző anyagok, ill. felszínek kilépési munkája néhány tized és néhány eV között van és ez jellemzője az anyagnak, ill. a felszínnek. Pl. a wolfram ki
lépési munkája 4,5 eV, az elektroncsövekben általánosan használt oxidkatódé 0,9... 1,2 eV. Az izzított testből termikus emisszió, a megvilágított felületből fotoemisszió, a részecskékkel bombázott felszínből - szekunderemisszió, nagy elektromos térerő hatására pedig téremisszió (más néven hidegemisszió) által lépnek ki elektronok. Az elektronemissziónak ezek a fajtái egyidejűleg is felléphetnek.


Lásd még:

Az alkalmazott fizika tudományos és technikai szakterülete, amely az elektronok kölcsönhatásán alapuló jelenségek kutatásával, feltárásával, gyakorlati hasznosításával és üzemszerű felhasználásával foglalkozik. Eszközei: elektroncsövek, ioncsövek, félvezetők, mágneses erősítők, továbbá minden olyan készülék és berendezés, amelynek működésében alapvetően megnyilvánul a szabad elektronok vándorlása. Főbb ágazatai az egyes elektromos jelenségek megnyilvánulása, kutatása, ill. alkalmazási területe szerint határozhatók meg.



a) Energiaelektronika: az elektromos energia előállításával, átalakításával és szabályozásával foglalkozó ágazat.



b) Gyengeáramú elektronika: gyengeáramú jelek keltésével, átalakításával, átvitelével és felhasználásával foglalkozó ágazat.



c) Erősáramú elektronika: erősáramú jelek keltésével, átalakításával, átvitelével és felhasználásával foglalkozó ágazat.



d) Bioelektronika: az élő szervezetek élettani megnyilvánulásainak hatására keletkező elektromos jelenségek kutatásával, feltárásával, és hasznosításával foglalkozó ágazat.



e) Híradástechnikai elektronika: hírközlésre vagy információátvitelre, jelformálásra vagy jelátalakításra alkalmas eszközök, készülékek, berendezések, ill. ezek aktív alkatrészeinek kutatásával, alkalmazásával, tömeggyártásával és felhasználásával foglalkozó ágazat.



f) Számítástechnikai elektronika: programozott információt tartalmazó elektromos jelek előállításával, átvitelével, tárolásával és feldolgozásával foglalkozó ágazat.



g) Optoelektronika: a fény hatására keletkező elektromos jelenségek feltárásával és alkalmazásával, továbbá e jelenségek kölcsönhatásán alapuló eszközök, készülékek és betömeggyártásával foglalkozó ágazat.



h) Vezérléstechnikai elektronika: készülékek és berendezések, ill. programozható folyamatok vezérlésével és szabályozásával foglalkozó ágazat.



i) Ipari elektronika: ipari és nagyüzemi készülékek, berendezések vagy technológiai folyamatok vezérlésével és szabályozásával foglalkozó ágazat.



Az elektronika szaktudomány is, amely jelenleg is fejlődik és területe egyre bővül. A már meglevő szakágazatok fejlesztése és kombinációja eredményeként újabb ágazatok jönnek létre. A kutatások ma már kiterjednek a ferromagnetizmus, a szupravezetés, a gerjesztett sugárzás stb. jelenségeire és alkalmazási lehetőségeik feltárására is.

A felvevőkamerában levő, a kamera által vett képet visszaadó vevőkészülék. Fekete-fehér felvevő esetén a kamerából kijövő videojelet kapja; ezt, felerősítés után, a kisugárzottakkal azonos szélességű kioltójelekkel keverik: az operatőr ugyanazt a képtartalmat látja, mint ami átvitelre kerül. Beépített eltérítő generátorokkal rendelkezik, amelyeket a stúdió kameravezérlő egységéből kapott jelek szinkronoznak. A tápfeszültségek ugyancsak a kameravezérlőből érkeznek, de a nagyfeszültséget a képeső számára a beépített vízszintes eltérítőgenerátor szolgáltatja. Színes felvevőkamerákban is monokróm képcső van, az elektronikus kereső a három alapszínjelet kapja. Az operatőr a képtartalmat és a képélességet tudja ellenőrizni.


Lásd még:

A kapcsolómezőben és a vezérlés egységeiben egyaránt elektronikus kapcsolóelemeket tartalmazó távbeszélőközpont. Az elektronikus központokban fellépő elsődleges probléma a kapcsolómező kialakítása elektronikus elemekkel, mivel a jelenlegi elektronikus kapcsolók vezérlő áramköre nem független galvanikusan a vezérelt áramúttól, és a kapcsoló kontaktusviszonya is sokkal rosszabb az elektromechanikus kapcsolóelemek érintkezőire jellemző értéknél. Az elektronikus kapcsolómezőben alkalmazott kapcsolóelemek: elektroncsövek, gáztöltésű hidegkatódos csövek és újabban négyrétegű félvezető elemek,
vezérelt egyenirányítók. Az elektronikus kapcsolómező jelenlegi nehézségei miatt a kvázi-elektronikus központokban reed-jelfogós kapcsolómezőt alkalmaznak. Az elektronikus központok kapcsolóelemeinek nagy működési sebessége lehetővé teszi az erősen összetett, komplex vezérlési feladatok megoldását, s ezáltal a központ sok olyan szolgáltatásra képes, mely az elektromágneses rendszerű központokban megoldhatatlan lenne. Az elektronikus központokban került előtérbe az időosztásos kapcsolású átviteli utak felhasználása.


Lásd még:

Crossbar-központok vezérlése elektronikus kapcsolóelemekkel kialakított vezérlő áramkörökkel. Elsősorban a közös vezérlésű központokban kerül előtérbe, a vezérlés működési idejének csökkentése végett. Az alkalmazott kapcsolóelemek elsősorban félvezető kapcsolóeszközök, ritkán négyszög-hiszterézisű ferritek. Az előnyei: igen gyors működés, az elektromechanikus elemeknél nagyobb üzembiztonság, kis karbantartási igény, kisebb energiaigény. Ugyanakkor az elektromechanikus és az elektronikus kapcsolóelemek együttműködtetése számos problémát vet fel, ezek: eltérő feszültség- és teljesítményszintek, induktív kapcsolóelemek által keltett zavaró impulzusok, érintkezők pergéséből adódó zavaró impulzusok stb. A lassú működésű elektromechanikus kapcsolómező korlátozza a vezérlőegység gyors kapcsolási lehetőségeinek optimális kihasználását; ennek kiküszöbölésére a kapcsológépek működtető mágnesei és a vezérlőegység közé időtranszformátorokat iktatnak. Az elektronikus vezérlés egyik változata a számítógéppel vezérelt központ, mely a kísérleti megvalósítás stádiumában van. Az elektronikus vezérlés előnyeinek teljesebb kihasználására a kvázi-elektronikus központ nyújt lehetőséget.


Lásd még:

A fénymikroszkóppal analóg módon, fénysugarak helyett elektronsugarakkal működő elektronoptikai műszer, mely elektronokat emittáló felületek, vagy elektronokkal "átvilágítható" vékony rétegek vizsgálatára való. A vékony anyagréteg egyes helyei különféleképpen szórják az áthaladó elektronsugarakat, így az áthaladt elektronsugár a képinformáció hordozójává lesz. A tárgyon keresztülhaladt elektronsugár mágneslencsék rendszerén megy át. A tárgyközeli lencsét (úgy, mint a fénymikroszkópnál) tárgylencsének nevezik, az utolsó lencse a vetítőlencse, amely nagyított képet vetít egy fluoreszkáló ernyőre, vagy fényérzékeny filmre, lemezre. At nem világítható tárgyakról műanyaghártyalevonatot kell készíteni. Az elektronmikroszkóppal - az alkalmazott gyorsító feszültségtől függően - 100-szor-1000-szer nagyobb nagyítást lehet elérni, mint a legjobb fénymikroszkópokkal. Az elektronmikroszkópok nagyrésze néhány százezer voltos, de már millió voltos elektronmikroszkópok is léteznek, az elért hasznos nagyítás mintegy háromszázezerszeres. A tv technikából ismeretes letapogatást alkalmazó letapogató -, vagy mozgatott sugarú - a tárgy képét tv. képernyőre kivetítve szolgáltatja. A mozgatott sugarú elektronmikroszkópban az elektronlencsék szerepe jól fókuszált elektronsugár előállítása. Ennek mozgatását - úgy mint a tv-ben - keresztezett mágnesterekkel hozzák létre.


Lásd még:

Az elektronsugár és az elektronmágneses tér kölcsönhatásán alapuló jelenségekkel, elsősorban az elektronsugár fókuszálásával és eltérítésével foglalkozó tudományág. Az elektronoptikaelnevezés onnan származik, hogy az elektronsugár pályája hasonlóképpen tárgyalható, mint a fénysugáré a geometriai optikában.

Olyan elektroncső, amely a szekundermissziós elektronsokszorozást erősítésre hasznosítja. A kis kilépési munkájú felületbe becsapódó primer elektronok nagyobb számú szekunder elektron kilépését idézik elő. Az elektronsokszorozó egy- vagy többfokozatú, vagyis egy vagy több szekundermissziós felületű, ill. kis kilépési munkájú bevonattal ellátott elektródát és egy kilépő elektródát (anódot) tartalmaz. Jelenleg már csak elektromos fotosokszorozó kivitelben használatos.


Lásd még:

Elektronforrásból (pl. katódból) kilépő, irányított, a térnek csak kis részére korlátozott elektronok összessége. A nagyáramú elektronsugárat gyakran elektronnyalábnak nevezik. Az I áramú, U feszültséggel, gyorsított elektronsugár IU energiát hordoz. Az elektronsugár oszcilloszkóp, vagy oszcillográf csövekben, a tv-képcsövekben az elektronsugár "rajzol" az ernyőre; a klisztronokban, haladóhullámú csövekben, hátrálóhullámú csövekben az - és a cső elektródái (üregek, lassító vonalak) között megy végbe a nagyfrekvenciás energia átadása.


Lásd még:

A finommechanikában már kiterjedten alkalmazott és a gépiparban (jármű és repülőgépgyártás, rakétatechnika, turbinalapátok stb.) erősen terjedő precíziós hegesztési eljárás, melynél az elektronsugárban repülő elektronok kinetikai energiája szolgáltatja a varrat helyén szükséges termikus energiát. Előnye, hogy igen keskeny és mély varratok hozhatók létre, aránylag vastag összekapcsolandó részek között, ugyanekkor a varrat környezete csak kis mértékben melegszik, ami csökkenti az elhúzódás veszélyét. Az elektronsugaras hegesztéssel nemcsak fémek közötti, hanem fém-kerámia, fém-üveg hegesztése is megoldható. A finommechanikában és elektronikai gyártásban kb. 10...50 kV elektrongyorsító feszültséget alkalmaznak és 10-4... 10-3 torr vákuumot. Nagyobb munkadarabok hegesztésekor 100...200 kV feszültségig és kb. 100 kW teljesítményig felmennek; itt általában 10-2 torrnál rosszabb vákuumot használnak, sőt egészen nagy gyorsítófeszültségekkel szabad levegőn is lehet hegeszteni. - A vákuum alatt végzett hegesztések szennyezésmentesek és a legkényesebb vákuumtechnikai igényeket is kielégítik, hátrány viszont, hogy a munkadarabot vákuumkamrába kell bejuttatni és a kamra evakuálása holt, mellékidőt vesz igénybe.

Williams által kidolgozott, a szekunderemissziót felhasználó tároló. Az információt az elektronsugárcső ernyőjén a nagy sebességgel becsapódó elektronsugár hatására létrejövő pozitív töltéstöbblet tárolja. Az elektronsugaras információtárolókat digitális számítógépek gyorsműködő tárolóiként használták a ferritmagos tároló áramkörök megjelenése előtt. Először az 1949-ben, Cambridge-ban üzembe helyezett EDSAC (Elektronic Delay Storage Automatic, Calculator) elnevezésű számítógépben alkalmazták, 128 darab 40 bites hosszúságú szó tárolására. Hozzáférési ideje néhány mSec.


Lásd még:

(katódsugárcső). Az elektroncsövek egyik nagy csoportja; ide soroljuk az oszcilloszkóp- és oszcillográfcsöveket, a tv-képcsöveket, a memóriacsöveket stb. Minden elektronsugárcső a katód közvetlen közelében egy (színes képcsőnél esetleg több) elektronágyút tartalmaz az - elektronsugár fókuszálására és felgyorsítására. Az elektronsugár további fókuszálása elektrosztatikus vagy mágneslencsékkel történhet; eltérítése pedig az elektronsugárra merőleges elektrosztatikus vagy mágneses térrel. Bár működésük alapvetően az elektronsugárhoz kapcsolódik, nem sorolják a elektronsugárcsövek közé a képfelvevőcsöveket (kameracsöveket), az elektronmikroszkópot, a - részecskegyorsítókat stb.


Lásd még:

Energiaegység, az elektronnal megegyező nagyságú töltéssel rendelkező részecske mozgási energiájának megváltozása 1 V potenciálkülönbség befutása alatt.

1eV = 1,6 . 10-19 As . 1V =1,6 . 10-19 Ws.

(degenerált félvezető). Olyan félvezető kristály, amelyben a szabad elektronok sűrűsége az atomokéval összemérhető és így a hőmérséklet kevéssé befolyásolja a kristály tulajdonságait. Ezzel ellentétben a klasszikus félvezető kristályban a szabad elektronok sűrűsége a hőmérséklet növelésével rohamosan, exponenciális összefüggés szerint nő. A viszonylag kis hőmérsékleten a klasszikus félvezető a hőmérséklet vagy a szennyezés nagymértékű növelésével válik elfajult félvezetővé. Erős szennyezés következtében elfajult félvezetőből készül pi. az Esaki-dióda, amelynek viselkedése ezért kevéssé hőmérsékletfüggő.


Lásd még:

Két egyforma elektroncsővel vagy tranzisztorral felépített erősítőkapcsolás. Kis torzítás és nagy teljesítmény elérésére használják. Ismeretes az olyan ellenütemű kapcsolás, amelynél a csövek vagy tranzisztorok egyenáram szempontjából párhuzamosan kapcsoltak (push pull) vagy sorba kapcsoltak (single ended push pull). A rácsokra, ill. bázisokra a vezérlő váltakozó feszültség 180°-kal eltolt ellenfázisban szimmetrizáló meghajtó transzformátorról vagy fázisfordító csőről, ill. tranzisztorról jut. A kimeneti váltakozó áram öszszege a kimeneti transzformátoron, (ill. ellenálláson vagy rezgőkörön) lép fel. Sok előnye miatt nemcsak hangfrekvenciás erősítőkben, hanem adók végfokozatában is gyakran használják. Az ellenütemű kapcsolás dolgozhat A-, AB-, B- és C-osztályú üzemben.

Aktív erősítőelemek (elektroncső, tranzisztor) vezérlőelektródáira adott állandó egyenfeszültség, amely a munkapont beállítására szolgál. Az előfeszültséghez adódik hozzá a vezérlőfeszültség. A többi elektródára jutó egyenfeszültséget nem előfeszültségnek nevezik, hanem a feszültség megnevezésénél utalnak arra az elektródára, amelyre a feszültség jut. Pl. anódfeszültség, kollektorfeszültség stb.

75. Emisszió

1. általában részecskék vagy elektromágneses sugárzás kilépése anyag felületéről; így pl. elektronemisszió, ionemisszió, fényemisszió stb.


2. Elektronikában emisszión gyakran elektronemisszió értendő, ami az elektroncsövek katódjainak rendeltetésszerű és az egyéb elektródoknak rendszerint káros tulajdonsága.


Lásd még:

A tranzisztor működése szempontjából hasznos emitteráram és a teljes emitteráram hányadosa, az alfa áramerősítési tényező egyik alkotóeleme. npn-tranzisztor esetén (ideális tranzisztor) például a hasznos áramkomponens az emitterből a bázisba lépő elektronáram, a káros komponens a bázisból az emitterbe menő lyukáram. Az emitter, ill. a bázis adalékkoncentrációjától (adalékolás), valamint a bázis-, és bizonyos esetekben az emitterszélességtől nagymértékben függ. Jó tranzisztor esetén értéke 0,98 és 1,0 között van.


Lásd még:

Véges tömeggel rendelkező anyagi részecskék energiájának jellemzője. Elektronok energiaállapotát a kvantumszámok összessége határozza meg. A Pauli-elv kimondja, hogy ugyanabban a rendszerben két azonos energiaállapotú részecske nem lehet.


Lásd még:

Kristálytani fogalom. A kristályt alkotó atomok elektronjai meghatározott értéktartományba eső energiával rendelkezhetnek. Ezek az értéktartományok az energiasávok. A félvezető kristályban ezeket a megengedett értékeket tartalmazó energiasávokat általában tiltott energiasávok választják el egymástól.


Lásd még:

Egymássál kapcsolatba lépő (pl. kristályt felépítő) atomok azonos energiaállapotú elektronjai a Pauli-elv értelmében nem rendelkezhetnek azonos energiával, a lehetséges, megengedett energiaértékek kis, de véges értékkel különböznek egymástól. A kapcsolat kialakulásakor, az atomok közötti távolság csökkenésekor, amikor a kristály felépül, az energiaállapot által meghatározott diszkrét energiaértékek helyett energiasávok alakulnak ki. Ez a folyamat az energiaszintek felhasadása.


Lásd még:
81. Enneóda

Ma már nem használatos hétrácsos elektroncsőtípus, melyet frekvenciademodulátorhoz fejlesztettek ki.


Lásd még:

A svéd LM Ericsson cég távbeszélő központjai. A régebbi típusok forgómozgású kapcsológépes központok voltak, melyekben Ericsson-rendszerű forgóválasztógépet alkalmaztak; ez állandóan forgó tengelyről tengelykapcsolókkal két irányban meghajtható, kétmozgású gép. Egyik mozgása elfordulás, ezzel választja ki a 25 ívpontcsoport egyikét; másik mozgása sugár irányú elmozdulás a kiválasztott csoport ívpontjai mentén. Maximális kapacitása 25X20=500 keresztpont, a keresztpontonként zárt érintkezők száma 3. A géppel egy fokozatban is jelentős koncentrációt lehetett elérni. Korszerű típus az Ericsson-típusú crossbarközpont. Az ebben alkalmazott crossbarkapcsológép 10X20X6 kapacitású. A híd függőleges multiplikációja két csoportra osztott, ezek között egy többlet jelölőrúddal lehet választani.
Az Ericsson kódkapcsoló crossbar-elvhez hasonló működésű kapcsológép. A hidaknak kapcsolótömbök felelnek meg, a mozgatókártyák elmozdulása itt függőleges. A keresztpontot 6 kódsín jelöli ki, ennek alapján 64 kombináció állítható elő a 6 sínmágnes különböző kombinációjú gerjesztésével. A kijelölt keresztpont a közös "hídmágnes" meghúzásakor zár; a mágnes elengedésekor a keresztpont mechanikusan reteszelődik. Licenc alapján hazánkban is gyártott Crossbar-rendszerű Ericsson-központokok: az ARF 102 fokozatonként vezérelt nagyvárosi központ, előfizetői, csoportválasztó- és regiszterkapcsoló-fokozatokkal; az ARM 503 (40...2000 trönkvonal kapacitású) és az ARM 201 (100...8000 trönkvonal alkapacitású) tranzitközpontok; az ARK 511 (30...90 előfizetői-vonal kapacitású) és az ARK 522 (100...2000 előfizetői-vonal kapacitású) rurál végközpontok; az ARL 21 típusú vonalkoncentrátorok. Valamennyi jelfogós vezérlésű. Elektronikus elemeket elsősorban a jelzőáramkörökben alkalmaznak. Az AKD típusú, kisebb kapacitású alközpontokban kódkapcsolót alkalmaznak a kapcsolómezőben.


Lásd még:

Elektromos jel áram-, feszültség-, ill. teljesítmény szintjének növelése valamilyen áramkör vagy elektronikus eszköz segítségével. A felerősített jel általában a kimeneten jelenik meg, ha az erősítendő jel a bemenetre kerül. A kimeneten mérhető jelfeszültség és a bemenetre kerülő jelfeszültség hányadosa a feszültségerősítés, az e helyeken mérhető áramok hányadosa az áramerősítés, végül az áram- és feszültségerősítés szorzata a teljesítményerősítés. Értéke megadható viszonyszámként vagy logaritmikus egységben (decibelben vagy neperben).


Lásd még:

(feszültségerősítési tényező). Az elektroncső rácsfeszültség-változása és az ehhez tartozó anódfeszültség-változás hányadosa. Vagyis:


m =
DUA/
D UG,haIA állandó.


Az így kapott érték "ideális" erősítési tényező "Üresjárási erősítésnek" is nevezik, mert csupán elméleti határesete az 1 V váltakozófeszültség mellett elérhető erősítésnek abban az esetben, ha az anódáramkörben végtelen nagy külső ellenállás lenne. Miután ez nem érhető el, a tényleges erősítés mindig kisebb. Az erősítési tényező reciproka az áthatás.

Vezéreit energiaátalakítás elvén működő (elektromos) fokozat vagy berendezés. Alkalmazása tette lehetővé az elektronika kifejlődését, ami a híradástechnika, mérés- és műszertechnika, szabályozástechnika és számítástechnika fejlődésének, s ezen keresztül általában a műszaki élet fellendülésének forrása. Az elektronikus erősítőket általában a felhasznált erősítőeszköz alapján osztályozzák, így beszélünk elektroncsöves, tranzisztoros erősítőről, de használatos a felhasználási terület (hang-, video-, mérő erősítő stb.), az átviteli frekvenciasáv (keskeny-, szélessávú, rádió, középfrekvenciás erősítő stb.) vagy a teljesítményszint (elő-, végerősítő) szerinti megkülönböztetés is.

Tranzisztorok - helyettesítő áramköréhez (pl. hibrid p helyettesítő áramkör) pótlólagosan hozzájáruló elemek, amelyek nem a belső tranzisztorhatást valósítják meg, hanem a csatlakozó részekből származnak (pl. szórt kapacitások, szórt induktivitások, soros, ill. párhuzamos - ellenállások). Az extrinsic áramköri elemek fogalma alkalmazható egyéb elektronikus elemekre is. ( Diódák, térvezérelt tranzisztorok stb.).

A szennyezett jellegű valenciakristály. Az ilyen kristályt az jellemzi, hogy benne a donor atomokról "leszakadt" elektronok vagy az - akceptor atomokról "leszakadt" lyukak sűrűsége sokkal nagyobb a valenciakötések (elsősorban termikus) felbontásából származó lyuk-elektronpárok sűrűségénél. Az extrinsic kristály tehát vagy elektron-, vagy lyukvezetőként viselkedik.


Lásd még:

Félvezető kristályokkal kapa csolatos fogalom. A szabad töltéshordozók - kristályra kapcsolt elektromos térerősség hatására egyirányban áramolnak, elektromos áram jön létre. Ha a félvezető kristályban az áramot lényegében egyfajta töltéshordozók - akár lyukak, akár elektronok - vezetik, extrinsic vezetésről beszélünk. A kristály hőmérsékletének növelésével a valenciakötésekből felszabaduló lyuk-elektron-párok sűrűsége fokozatosan elfedi a szennyezés által behozott típusú töltéshordozók változatlan mennyiségét és akkor az - helyett az intrinsic vezetés kerül előtérbe.


Lásd még:

Az elektromágneses hullám polarizációs síkjának elfordulása az ionoszférában, a Föld mágneses terének jelenlétében. Űrtávközlésnél jelentős, különösen a frekvenciaablak alsó szélén. Az elfordulás mértéke függ az elektronsűrűségtől, a mágneses tér erősségétől és irányától. 1 GHz frekvencián szélsőséges körülmények között elérheti a 150°-ot is. Hatására a különböző polarizációjú adások között egyébként elérhető védelem csökken.

90. fékrács

(fékezőrács). Elektroncső nulla vagy negatív potenciálú rácsa valamely pozitív potenciálú elektróda közelében; célja a pozitív elektródából kilépő és a cső működését zavaró szekunder elektronok lefékezése. A pentódák harmadik rácsa is fékrács.

(akkumulációs réteg). Félvezetők felületén, elsősorban szigetelt elektródájú - térvezérelt tranzisztorok vezérlőelektródája alatt keletkezett réteg, melyben a külső elektromos tér vagy a felületen megkötött töltésék által keltett tér hatására a töltéshordozók száma (vagy elektronok vagy lyukak, a térirányától függően) lényegesen megnő az egyensúlyi értékhez képest. A megnőtt töltéshordozó-koncentráció növeli a vezetőképességet. Ha ez a külső vezérlést végző tér eredménye, akkor a feldúsulási réteg hasznos, ennek alapján működik a szigetelt vezérlőelektródás térvezérelt tranzisztor. Ha viszont a felületre rakódott töltések eredménye, akkor általában káros, pl. vezető csatornát létrehozva, emitter-kollektor rövidzárt okoz.


Lásd még:

Az elektronikus vezérlésű központ régebben használt elnevezése.


Lásd még:

Jól vezető fémekben az átfolyó áram hatására a hőmérsékleti egyensúlyban fennálló töltéssűrűség nem változik meg, a felhalmozott töltés elhanyagolható. Vákuumban elektronáram csak felhalmozott töltés jelenlétében folyik. Az így felhalmozott töltés egyúttal tértöltést is képvisel. Félvezető kristályokban áramot vezetve általában szintén jelentős mennyiségű töltés halmozódik fel. A felhalmozott lyuk- és elektronmennyiség külön-külön nagy lehet még akkor is, ha a különbségükkel arányos tértöltés hatása elhanyagolható. A félvezető eszközökben az áram hatására jelentkező az elektromos jellemzők frekvenciafüggését okozza, az áram kikapcsolásakor késleltetési jelenségeket eredményez.


Lásd még:

Félvezető alapanyagból készült, elektronikus feladatok ellátására alkalmas eszközök. Főbb csoportjaik: félvezető diódák, tranzisztorok, tirisztorok, monolit integrált áramkörök, különleges eszközök.


Lásd még:

Olyan kristályos szerkezetű anyag, amelynek elektromos vezetőképessége a jól vezető fémek és az elektromos szigetelők vezetőképessége közötti értéket mutat. Az utóbbi évtizedekben nagy jelentőségre tettek szert a valenciakristályokból szennyezéssel félvezetővé tehető kristályos anyagok, mint amilyen az elemi szilícium és a germánium. Hasonló tulajdonságokat mutatnak egyes fémoxidok, mint pl. a rézoxid vagy a periódusos rendszer III-V., vagy II-VI. oszlopából választott elemek vegyületkristályai, mint pl. a Ga-As. A szennyezett kristály az elektromos áramot vezeti. Amennyiben a vezetés elsősorban szabad elektronok közvetítésével történik, a félvezető kristály n-típusú; a lyukvezető anyag a p-típusú félvezető kristály. Több azonos jellegű, de különböző mértékben szennyezett kristály megkülönböztetésére használják erősebb szennyezés esetén az n+, ill. p+ jelölést, míg a gyengébben szennyezett jelleget a v, ill. p fejezik ki.

Fémalkatrész és kerámia alkatrész összekapcsolása. -en általában a vákuumtechnikai igényeknek megfelelő, teljesen szivárgásmentes és az üzemi hőigénybevételnek ellenálló kötés értendő. Közel azonos hőtágulási együtthatójú fém és kerámia között hozható jól létre, rendszerint összeforrasztással, ritkábban ragasztással. A fém-kerámia kötés összeforrasztását gázlánggal, plazmalángos hegesztéssel, elektronsugaras hegesztéssel, nagyfrekvenciás indukciós melegítéssel vagy egyéb hőközlési módok által és ezt követő gondos temperálással, vagyis lassú, egyenletes lehűtéssel végzik.


Lásd még:

Két szembe kapcsolt Shottky-diódával felépített tranzisztor, melyeknek fémelektródája közös, és ennek két oldalán találhatók az emitterként, ill. kollektorként működő félvezető rétegek. Az egyik, emitterként szolgáló Schottky-dióda nyitóirányban van előfeszítve, a másik záróirányban, ez a kollektor. Az emitterből a bázisként szolgáló közös fémrétegbe "forró" elektronok lépnek be. Ha a fémréteg elég vékony (,100...1000 A nagyságrendű), akkor az elektronok, mielőtt "lehűlnének", azaz elveszítenék többletenergiájukat, a kollektorhoz jutnak, és ott leküzdve a fém félvezető határfelületén fellépő potenciálgátat, a kollektorba lépnek. Tehát - a tranzisztorhoz hasonlóan - a záróirányú dióda áramát nyitóirányú diódaárammal lehet vezérelni. Az igen vékony bázisréteg miatt határfrekvenciája elméletileg sokkal nagyobb lehet, mint a közönséges bipoláris tranzisztoré. A fémbázisú tranzisztor áramerősítése jelenleg még igen kicsi, technológiája igen nehéz, ezért gyakorlati jelentősége egyelőre nincs.


Lásd még:
98. fényelem

Fényenergiát elektromos energiává átalakító eszköz. Lényegében egy nagyfelületű pn-átmenetből All. A kiürített rétegbe érkező fotonok ott megfelelő körülmények esetén lyuk-elektron párokat keltenek. Az itt levő térerő a lyukakat a p-, az elektronokat az n-oldalra sodorja. Az így keletkező áram a fotóáram. Ennek eredményeképpen töltésfelhalmozódás keletkezik, a p- és n-oldal különböző feszültségre kerül, és a külső kapcsokon ez a feszültség mint kapocsfeszültség megjelenik: a fényelem telepként működik. Ha a fényforrás a nap, a fényelem neve - napelem. A hatásfoka általában néhány százalék, kapocsfeszültsége - szilíciumból készült eszköz esetén 1 V-nál lényegesen kisebb.


Lásd még:

Elektromos hatás által előidézett fénykibocsátás. Tágabb értelemben lényegében az izzólámpa is ide sorolható, szorosabb értelemben azonban csak az elektronikus eszközökkel ( fényemissziós diódák, lézerdiódák, lézerek) kapcsolatban használják.


Lásd még:

(LED=Light Emitting Diode). Fénykibocsátásra alkalmas félvezető dióda. Alapanyaga valamilyen intermetallikus vegyület, legtöbbször galliumarzenid vagy gallium-foszfid. A nyitóirányban előfeszített fényemissziós diódaban - töltéshordozók (lyukak, elektronok) rekombinációjakor felszabaduló energia fotonok formájában lép ki a diódából. A kibocsátott fény lehet koherens (azonos fázisú), ekkor a fényemissziós diódát lézerdiódának nevezik. A fényemissziós dióda felhasználható különböző kijelzésekre, fényelektromos erősítő alkatrészeként stb.


Lásd még:
101. fénypor

(luminofor). Szervetlen vegyületekből őrölt olyan por, amely elektronbombázás hatására (hidegen) fényenergiát bocsát ki: lumineszkál. A kiindulási anyag igen különböző szervetlen vegyület lehet, amelyhez mindig igen kis mennyiségű aktivátort adnak (legtöbbször mangánt vagy ezüstöt). Az aktivátor megfelelő arányú adagolásával a hőkezeléssel a fénysugárzás színe - bizonyos határok között - változtatható. Ha a lumineszcencia a gerjesztés után gyorsan megszűnik, akkor a jelenséget fluoreszkálásnak, ha hosszabb ideig észlelhető, foszforeszkálásnak nevezik. A tv-képcsövek ernyőire fluoreszkáló fényporokat visznek fel. A színes képcső ernyőjére felvitt vörös-zöld-kék pontokat foszforpontoknak nevezik. Ez az elnevezés sem a jelenség, sem a felvitt anyag szempontjából nem logikus (nem tartalmaz foszfort egyik
sem), ennek ellenére az egész szakirodalomban elterjedt.
A fénypor legfontosabb jellemzői: szín, fényhatásfok, utánvilágítási idő. A - sugárzásának frekvenciatartománya szűk, ezért fehérfényt csak több összetevőből lehet kikeverni. Az utánvilágítási idő az az idő, ami alatt - a gerjesztés megszűnése után - a fénysugárzás a kiindulási érték 1%-ra esik. Tv-képcsövekben általában a rövid utánvilágítási idejűek (kb. 10 ms) használatosak. A fényporokból készült képernyők fényerőssége a gerjesztő elektronsugár áramerősségével egyenesen, gyorsító feszültségével magasabb hatványfüggvény szerint nő. Az átalakítás hatásfoka nagyon kicsi: 1...5 cd,/W, ahol a watt a becsapódó elektronsugár teljesítménye.

Normál (35 mm-es) vagy keskeny (16, esetleg 8 mm-es) filmek közvetítése televízión. Ez speciális, a film- és a tv-technikában általában ismert és máshol is alkalmazott eljárások, készülékek célszerű kombinálásával létrehozott berendezéseket igényel. A feladat itt nem az, hogy megfelelő méretű, a közönség által élvezhető optikai képet hozzanak létre, hanem az, hogy a filmen levő optikai képet videojelekké alakítsák át. Az átalakítás természetesen itt is csak a kép pontról-pontra történő letapogatásával, a kép felbontásával történhet. Ezért ezeket a berendezéseket filmbontóknak, filmletapogatónak nevezik.
A letapogatás egyik módja a flying spot-os, (futópontos) eljárás. Ennél egy igen jól fókuszolt, kis utánvilágítású és nagy fényerejű elektronsugárcső ernyőjére a sugár a szabványos tév-rasztert rajzolja fel, s ennek képét a filmre vetítik. Így a mozgó fénypont a filmet pontról-pontra átvilágítja. A filmen áthaladó és a filmen levő képpontok által intenzitásban modulált fénysugár foto-multiplexer katódjára esik, amely a fénysugár intenzitásával arányos jelet állít elő A felerősített jel - megfelelő korrekció, a kioltó- és a szinkronozójelek hozzákeverése után - alkalmas a kisugárzásra vagy egyéb célra (például képmagnó-felvételre). Másik eljárásnál a filmet megfelelő fényforrással átvilágítják és a képet egy képfelvevőcső, rendszerint vidikon, vagy plumbikon tárgylemezére vetítik. Ezt a képet azután már a szokásos módszerrel bontják fel.
A flying spot-os eljárásnál nagy problémát jelent, hogy a film továbbítására rendelkezésre álló idő nem lehet nagyobb a két félkép közötti kioltás időtartamánál, s ez igen rövid: mindössze 1,2 ms. Ennyi idő alatt a szokásos módszerekkel a filmet sérülés nélkül továbbítani nem lehet. A gyorslerántású filmbontóknál ezért a film felgyorsítását és elmozdítását nem a perforáció segítségével oldották meg, hanem a szokásos vetítőgépektől eltérően egy vákuumos leszívó szerkezettel, amely a gyorsítóerőt egy nagyobb filmfelületnek adja át. A gyors filmtovábbítás kiküszöbölhető oly módon is, hogy a filmet nem szakaszosan, hanem folyamatosan, egyenletes sebességgel mozgatják. Ekkor azonban a váltottsoros képbontás csak egy kettős optikai rendszerrel, a filmkocka kétszeri letapogatásával oldható meg. Az ilyen berendezés rendkívül nagy precizitást igényel, s igen érzékeny a filmek zsugorodására. A vidikonos, ill. plumbikonos filmbontóknál ez a probléma nem áll fenn, mert ezeknél a megvilágítás és a letapogatás két egymástól különálló folyamat és a töltéskép a megvilágítás megszűnése után is megmarad. Így itt normál vetítőgépek használhatók.
A flying spot-os módszer hosszú időn át lényegesen jobb képminőséget biztosított, mint a másik eljárás. A korszerű vidikonokkal és plumbikonokkal azonban ma már gyakorlatilag azonos képminőség érhető el. Kétségtelen előny még a vidikonos rendszernél, hogy egyetlen kamerához a féligáteresztő tükrökkel ellátott optikai multiplexer segítségével több vetítő (pi. 35 mm-es, 16 mm-es) csatlakoztatható. A színes tv-filmek ugyancsak az előbbiekben leírt valamelyik eljárással vetíthetők, természetesen a három alapszínre való bontáshoz szükséges optikai rendszert, valamint ennek megfelelő számú fotosokszorozót és felvevőcsövet tartalmazó berendezésekkel.
A filmszínházak részére készülő filmeknél a hangcsík - akár fényhangos, akár mágneses eljárással készült - rendszerint rajta van a
képet tartalmazó filmszalagon. Ezzel szemben a tv-filmeknél az egyébként is külön készülő hang- és képszalag átírása egyetlen szalagra általában elmarad, s az elkészült anyag is két külön szalagon található. A kétszalagos eljárás előnye a nagyobb rugalmasság, a jobb hangminőség, az anyag hamarabb elkészül a lejátszáshoz, azonban bonyolultabb, egymáshoz kötött, egymással szinkronozott külön kép- és hanglejátszó berendezés szükséges.
Az előzőkben ismertetett módszerekkel azonosan oldható meg állóképek, diapozitívok közvetítése is, természetesen az ehhez használt berendezésben, a diabontóban a film mozgatásához szükséges vetítőgép, viszont a képek automatikus váltását biztosító diatárakat és váltókat tartalmaz.


Lásd még:
103. flickerzaj

(villódzási zaj). Kísérletekkel kapott eredmények szerint sok elektronikus eszköznél (pl. elektroncsöveknél, félvezető diódáknál, tranzisztoroknál stb.) olyan zaj lép fel, melynek teljesítménysűrűsége nem egyenletes, hanem az eszközön átfolyó I áram négyzetével egyenesen és az f frekvenciával fordítottan arányos. Utóbbi jelleg széles frekvenciatartományban, 6.10-5 Hz-től több MHz-ig mutatkozik, és az ilyen spektrumú zajokat összefoglalóan flickerzajnak nevezik.


Egyszerű elektronikus áramkör, melynek két stabil állapota lehet. Egyetlen impulzus révén állítható át egyik állapotból a másikba, amelyben megmarad addig, amíg újabb impulzus nem érkezik. Megoldható a késleltetett átállás is. A számítógépek egyik alapvető áramköre. Magyarul billenő áramkörnek nevezik.

(fluoreszkálás). A lumineszcencia néven ismert fénygerjesztési jelenségek közül azokat nevezik fluoreszcenciának, melyeknek utánvilágítási ideje a gerjesztés megszűnése után 5-10-3 ...10-7 s-nál rövidebb. Az elektronsugár-oszcillográfcsövek, tv-fénycsövek, hangolásjelzőcsövek fénye az alkalmazott fénypor fluoreszcenciájából származik. Némelyik oszcilloszkópesőben két fényporréteget alkalmaznak, az egyiknek rövid, a másiknak hosszú utánvilágítási ideje van és a fluoreszcencia színe is kétféle.

106. fogyasztó

Elektromos vagy elektronikus fokozat vagy berendezés kimenetére csatlakazó, elektromos energiával működtetett, egyébként tetszőleges hasznos munkavégző eszköz. A fogyasztó általában két elektromos kivezetéssel kapcsolódik az őt energiával ellátó kimenethez és ennek megfelelően elektromos impedanciával jellemezhető. Gyakran terhelésnek is nevezik, ha csak a kimenetre való terhelő hatását kívánják figyelembe venni.


Lásd még:

Képfelvevő- és a képcsövek letapogató elektronsugarának lehető kis kör keresztmetszetre való egyesítése a letapogatanó felületen. A képcsövekben mindig elektrostatikus, a képfelvevőcsövekben mindig mágneses a fókuszolás.


Tömbvázlathoz hasonló rajz, amelyet elektronikus készülékek hibakeresési folyamatának ábrázolására használnak.



Periodikus jellel vezérelt elektronikus erősítőfokozatok kimenő körében a periódusonkénti áramfolyás idejének a periódusidőhöz viszonyított értéke, a teljes szög (360°) részeként kifejezve. Alakhű erősítőkben, ahol a vezérlőjel változásával a kimeneti áram folyamatosan, közel arányosan változik, a folyási szög értéke 360°. Számos olyan erősítő és jelalakformáló áramkör van, amelyen az áramfolyási szög kisebb, esetleg jelentősen kisebb 360°-nál. Ezek az áramkörök közönségesen nem alkalmazhatók alakhű erősítésre. Használják a fél folyási szög kifejezést is, ami a folyási szög fele.

Félvezetőkben, fémekben azon elektronok, amelyek energiája jóval nagyobb, mint az adott hőmérsékleten az illető anyagban az elektronok átlagos energiája. Mivel az elektronok átlagos energiája és a hőmérséklet szoros kapcsolatban vannak egymással, ezért a forró elektronokhoz egy, a közeg hőmérsékleténél magasabb hőmérséklet rendelhető, innen származik elnevezésük. A forró elektronok létrejöhetnek külső behatásra is (elektromos erőtér, besugárzás stb.). Fontos szerepet játszanak több félvezető eszköz működésében (Gunn-dióda, Schottky-dióda).


Lásd még:
112. fotocella

Dióda-elektroncső felépítésű fényelektromos átalakító, amely vákuumtérben (vákuum fotocella) vagy nemesgáztérben (gáztöltésű fotocella) fotokatódot és anódot tartalmaz. A fotokatódok anyagi összetétele és felépítése a fotocella spektrális érzékenységi tartománya szerint különböző; leggyakoribb a cézium-céziumoxid fotokatódok, melyek a látható spektrum nagy, részében vagy az infravörös tartományban érzékenyek. A vákuum fotocellak inkább mérési célokra alkalmasak. A gáztöltésű fotocellak érzékenysége mintegy négyszerese a vákuum fotocellak érzékenységének, de kevésbé stabilisak, áramuk nem szigorúan arányos a megvilágítással és sötétáramuk nagyobb. A fotocella jelentősége a fényérzékeny félvezető eszközök megjelenésével erősen csökkent.

113. fotodióda

Fény érzékelésére használt pnátmenet. A fotodiódát záróirányban feszítik elő. A kiürített rétegben a beeső fotonok hatására lyuk-elektron párok keletkeznek. Az ott levő térerő a lyukakat és elektronokat ellentétes irányba sodorja, így fotoáram keletkezik. Ezen áram mérésével mérhető a beeső fény. A fotodióda anyagától függően bizonyos hullámhossz-tartományba eső fényt képes indikálni.


Lásd még:

A fényelektromos érzékelők egyik fajtája, a fotocella és utána következő elektronsokszorozó egyesítésének tekinthető. Az elektromágneses sugárzást (fényt) a fotokatódra irányítják, a fotokatódból kilépő elektronok a gyorsító elektromos tér hatására az első szekunderemissziós elektródába, az első dinódába ütköznek és ebből a beütközőknél nagyobb számú szekunder elektront váltanak ki. A szekunder elektronok ismét gyorsító tér hatására a második dinódába ütközve újra nagyobb számú szekunder elektron kilépését okozzák. 6...20 fokozatban ismétlődő elektronsokszorozás után, végül az utolsó pozitív elektródán, az anódon lép ki a beeső fény intenzitásától függő - esetleg azzal arányos - áram, vagyis a fényjelnek megfelelő elektromos jel.


Lásd még:
115. fotokatód

Elektromágneses sugárzás hatására elektronokat emittáló katód. Különféle spektrális érzékenységgel rendelkeznek, ami annyit jelent, hogy a beeső sugárzás hullámhosszának (frekvenciájának) függvényében elektronemissziójuk különböző mértékű; így megkülönböztetünk infravürös, látható és ultraibolya fényre érzékeny fotokatódokat. A leggyakrabban használt - felülete cézium-cézium-oxid rétegű és az infravörös sugárzás, vagy a látható fény tartományában van a maximális érzékenysége. A fotokatódokat fotocellák, fotoelektromos sokszorozók, képfelvevőcsövek, képátalakítócsövek katódjaiként alkalmazzák.


Lásd még:

Olyan maratási eljárás, mely esetén a nyomtatás helyett - fényképészeti úton, közvetlenül viszik fel a vezetőmintázat negatívját a borított lemez fóliás oldalára. Ezt előzőleg fényérzékenyítik, majd a kliséfilmen it megvilágítják és előhívják. Így az alaplemezen maratásálló, szelektív bevonat keletkezik.fotokémiai eljárást alkalmaznak a szitanyomásnál a szita előkészítéséhez és a mikroelektronikában maszkok készítéséhez. A fotokémiai eljárás megfelelő fényérzékeny fotoreziszt segítségével a legfinomabb rajzolat készítésére is alkalmas. (A fotorezisztek filmgyárak fényérzékeny készítményei, melyek szelektív megvilágítás után nagy felbontóképességgel védőréteget képezve kipolimerizálódnak.)


Lásd még:


Ha egy nagyfrekvenciás elektronikus készülékben a földelésre kerülő pontokat nem egyesítik egy közös földelő vezetékkel, a készülékvázon belüli földelési hurkok alakulhatnak ki, melyek károsan befolyásolják a készülék működését (búgás, interferencia).



Egy elektronikus készülék közös (fémváz) pontja és a földelő vezeték összekapcsolására szolgáló csatlakozó. A földelésnek a lehető legkisebb ellenállásúnak kell lennie. Jó földelés készíthető oly módon, hogy 3-4 fémrudat verünk le legalább 2-3 m mélységig, de a vízvezeték csöve is jó földelés lehet, ha az nem műanyag csövekből készült. Szimmetrikus antennáknál a földelés nem kritikus, aszimmetrikusoknál azonban lényeges. Villám- és érintésvédelmi szempontból szimmetrikus antennáknál is kötelező a földelés.

Elektronikus áramkör, amelynek bemenő jele f1, kimenő jele f2 frekvenciájú impulzussorozat, ahol f1=kf2, a k osztásarány pedig egész szám. Az osztandó impulzussorozat vagy folytonos ismétlődésű, vagy meghatározott ideig tartó csoportokból álló jel. Az osztandó impulzussorozat rendszerint négyszögimpulzusokból áll. A k osztásarány tág határok között változhat kettőtől néhányszar tízezerig.

120. fűtés

Elektroncsövek izzókatódjainak felmelegítése a működéshez, vagyis az elektronemisszióhoz szükséges hőmérsékletre. A fűtésre szolgáló teljesítmény a fűtőteljesítmény. A fűtést közvetlen fűtésnek nevezik, ha maga a katód az izzítóáram (fűtőáram) által átjárt huzal, és közvetett (indirekt) fűtésnek, ha külön fűtőszálon halad át az izzítóáram, és azt ekvipotenciális katód hővezetés vagy sugárzás által veszi át a fűtőszáltól a f űtőtel jesítményt.


Lásd még:

Közvetett (indirekt) fűtésű elektroncsövek katódjainak fűtő, a katódtól elektromosan szigetelt, V, M vagy spirál alakú szál,
melyet az áthaladó fűtőáram izzít. Anyaga rendszerint wolfram vagy wolfram-molibden ötvözet.

Elektroncsövek izzókatódjainak fűtésekor fellépő teljesítmény, a fűtőfeszültség és fűtőáram szorzata.

Elektroncső, amelynek búrájába a levegő kiszivattyúzása után gázt vagy gázkeveréket töltöttek. A töltés valamely nemesgáz (He, A, Ne, Kr, Xe) vagy folyékony Hg, ez utóbbi a gázkisüléses cső működési hőmérsékletén telítési gőznyomást létesíti. A gázkisüléses csőben üzem közben a gázkisülés keletkezik, aminek következtében a gáztöltés részben ionizált állapotba kerül. A gáztöltésű fotocella kivételével a gázkisüléses csőben a töltőgáz színképére jellemző színű kisülési fény látható (a gáztöltésű fotocellában ún. Townsend-féle vagy sötét kisülés van). A gázkisüléses csőben a kétféle töltéshordozó (elektronok és ionok) közül az elektronoknak van döntő szerepük az áramvezetésben, mert mozgékonyságuk lényegesen nagyobb, mint az ionoké. Az ionok szerepe az elektrontértöltés közömbösítése. A gázkisüléses csővek feszültségesése kicsi (20...30 V), ezért jó hatásfokú egyenirányításra, vagy váltakozó áramról váltakozó áramra konvertálásra alkalmasak. A gázkisüléses csővek higanykatódosak (ezek a nagyáramú típusok) vagy izzókatódás gázkisüléses csővek. A gázkisüléses csővek nem vezéreltek (egyenirányítók), vagy egyirányban vezérelhetők, vagyis az áramvezető állapot a vezérlő (gyújtó) elektróda feszültségének pozitívabbá tételével megindítható, de nem szüntethető meg. A gázkisüléses csőveknek eső anódáram-anódfeszültség a jelleggörbéjük, ezért csak korlátozó impedancián át, vagy fogyasztóval (munkaellenállással) sorba kapcsolhatók feszültségforrásra. Korlátozó ellenállás nélkül a gázkisüléses cső megszaladna, vagyis árama a cső tönkremenéséig, ill. a túláram ellen védő szerkezet működésbe lépéséig növekedne. Elterjedt gázkisüléses cső a tirátron és az ignitron.


Lásd még:

Kisnyomású nemesgázt, higanygőzt vagy hidrogént tartalmazó elektroncső.

125. Generátor


Tágabb értelemben áramforrás, elektronikus szerkezetekben jelforrás. Többnyire oszcillátor. Szignál-generátor változtatható frekvenciájú és kimenőjel erősségű műszer, melyet hibakereséshez használnak. Áramfejlesztőként a generátor egy forgó tekercsből és egy mágneses erőtérből álló forgógép, amely áramot termel (váltóáramot). A generátor hajtható gőzturbinával, vagy benzinmotorral, stb.



(adatfeldolgozás). Analóg és digitális formában levő információ (adat) feldolgozása géppel. Az elektronikus számítógépek megjelenése előtt a gépi adatfeldolgozást lyukkártya-rendszerű gépekkel végezték. Az első lyukkártyagépeket a XX. sz. első negyedében kezdték használni. A feldolgozásra kerülő lyukkártyák válogatására válogatógépet, azok numerikus vagy alfabetikus rendezésére rendezőgépet, tartalmuk kinyomtatására és tartalmukkal egyszerűbb számolási műveletek elvégzésére táblázógépeket használnak. Az elektronikus gépi adatfeldolgozásra analóg, digitális vagy a kettőt egyesítő hibrid számítógépeket alkalmaznak.

1. Energiaközlés szilárd, kristályos anyagot alkotó atomok elektronjaival. Valenciakristályban a vegyérték-elektronok a gerjesztés hatására elszakadnak a kristályrácstól és szabadon mozognak a kristály térfogatában. A szabad töltéshordozók jelenléte az anyagot elektromos vezetővé teszi.



2. Hálózatfüggvények értelmezésénél a bemeneti áram vagy feszültség.


Lásd még:
128. getter

1. Vákuumtechnikában aktív gázokat (főképp oxigént) lekötő anyag, a szivattyúzás után a búrában maradó, továbbá az eszköz működése következtében felszabaduló gázok elnyelésére. Elektroncsöveknél leginkább báriumot, magnéziumot alkalmaznak elpárologtatott getterként és titánt, zirkoniumot, tantált - főkép adócsövekben - nem elpárologtatott getterként.

2. Félvezető eszközök gyártása során a félvezető felületi szennyezéseit lekötő anyag. Így pl. germánium alapú félvezető eszközöknél a felületről a rézszennyezést ólomgetterezéssel és a képződött réteg leoldásával távolítják el. Szilícium alapú félvezető eszközöknél - főképp arany- és rézszennyezések megkötésére - bórüveg és foszforüveg gettert alkalmaznak és ezeket a gettereket nem távolítják el a felületről.


Lásd még:

Az elektroncsőgyártásban alkalmazott művelet, a getter elpárologtatása hevítéssel, rendszerint nagyfrekvenciás indukciós hevítéssel; ennek eredményeképpen a ballonon gettertükör csapódik le. A félvezető eszközök gyártásakor a getterezés olyan művelet, mellyel a félvezető szelet (lapka) felületét védőanyagokkal kezelik; a getterezésnek ezt a fajtáját a diffúziós kályhákhoz hasonlóan kályhákban végzik.


Lásd még:
130. Grafit


A szén elem egyik megjelenési formája, az elektronikában ellenállásokhoz és adócsövekhez anódaihoz használják.


A kifejezés maga "földelő síkot" jelent, azaz mesterségesen kialakított földelést, amely nagyjából egy jó földelést kell helyettesítsen. Általában ilyen mesterségesen kialakított síkot alkotnak a GP antennák radiáljai. Középhullámú műsorszóró adók majdnem kizárólag ilyen antennákat alkalmaznak. A radiálok lehetnek csupasz és szigeteletlen huzalok, levegőben kifeszítve, vagy földbe ásva. Minél több a radiál, annál jobban közelíti meg a tökéletes földelést elektronikus tekintetben. Negyed hullámú antennáknál általában 3-4 radiál elegendő. A radiálok hajlásszöge a vízszinteshez képest 0-50 fok lehet, minél nagyobb, annál jobban nő az antenna talpponti impedanciája (0° - 37 Ohm, 45 ° - 50 Ohm, 180 ° - 73 Ohm.


Elektroncsőben valamely elektródára (anódra, gyorsítórácsra) kapcsolt, a katódból kilépő elektronokat gyorsító, pozitív feszültség. Ionok esetén a gyorsítófeszültség negatív.


Lásd még:

A haladóhullámú cső olyan kiviteli formája, amelyben az elektronsugár az elektronok repülési irányára merőleges, keresztezett elektromos és mágneses tereken halad keresztül.


Lásd még:

A hangfrekvenciás sáv erősítésére alkalmas elektroncsöves, tranzisztoros vagy integrált áramkörű erősítő. Rendeltetéstől függően megkülönböztetünk hangfrekvenciás feszültség vagy előhangerősítőt, ill. hangfrekvenciás teljesítmény hangerősítőt. A hi-fi technikában használt hangerősítők műszaki jellemzőinek a nemzetközi ajánlásokban előírt normákat kell elérniök.

Több bemenettel ellátott hangfrekvenciás erősítő, amely kettő vagy több hangfrekvenciás feszültségforrás jelének meghatározott mértékű vagy tetszés szerint változtatható arányú együttes közvetítését teszi lehetővé. A bemenetre adott hangfrekvenciás feszültségek szintjét szintszabályozó potencióméterekkel állíthatjuk be kívánt mértékben. A hangkeverő rendeltetésétől függően lehet stúdiócélú vagy közhasználatú, amatőrcélú berendezés. Aktív erősítőelemei elektroncsövek, tranzisztorok vagy integrált áramkörök lehetnek. Teljesítményerősítőt általában nem tartalmaz.

Fluoreszkáló bevonattal ellátott, kisméretű ernyőt tartalmazó elektroncső amelynek ernyőjén az elektronok által ért és ennek hatására világító felületrész a vezérlőelektróda feszültségének függvényében változik. Rádió-vevőkészülékekben a hangolás, hangfrekvenciás készülékekben pedig a kivezérlés ellenőrzésére használt optikai jelzőeszköz. Használatos kivitelei: "varázsszem", "varázslegyező". A félvezetőtechnika elterjedésével alkalmazhatósága csökken, mert a hangolásjelző cső működéséhez min. 100 V feszültség szükséges.

137. hardware

A számítástechnikai berendezések, rendszerek működéséhez, ill. működtetéséhez szükséges technikai eszközök összessége. Tartalmazza az adatfeldolgozáshoz szükséges valamennyi berendezést és a rendszer működtetését vezérlő elektronikus áramköröket.

Integrált áramkörökkel felépített digitális számítógépek. A generációk kialakítását a harmadik generációs számítógépek megjelenéséig döntően az áramkörök technológiai szintje határozta meg. Ennek megfelelően az első generációs számítógépek elektroncsöves, a második generációs számítógépek tranzisztoros áramkörökből épültek fel. Jelenleg a negyedik generációs számítógépeket fejlesztik, amelyeket a harmadik generációs számítógépektől számos rendszertechnikai változtatás is megkülönbözteti.

Elektronikus eszköz maradékfeszültsége és a rajta folyó áram hányadosa. A határellenállást olyan eszközöknél érdemes megadni, amelyek esetén a maradékfeszültség a kimeneti árammal közel arányosan nő, mert ekkor a határellenállás állandó.


Lásd még:


Elektronikus áramköröknél a megengedett legnagyobb vagy legkisebb frekvencia. A kifejezést alkalmazzák szűrőknél is.



141. hatásfok

Viszonyszám, amely megmutatja, hogy a felhasznált teljesítmény - vagy energia hatásfok milyen hányada vált hasznossá a fogyasztón. Elektronikus erősítők, elsősorban a teljesítményerősítő-fokozatok fontos jellemzője, egyrészt jelzi, hogy a tápforrást mekkora teljesítmény leadására kell méretezni, másrészt, mivel a veszteségi teljesítmény a berendezésben hővé alakul, rossz hatásfoku rendszer hűtése esetleg komoly nehézséget jelent. Az elektronikus berendezések hatásfoka gyakran 1...2%nál is kisebb, de nagy teljesítményszinten 50...70% hatásfok is elérhető.


Lásd még:

Passzív parazitaelem, valamely elektronikus eszköz aktív zónái és az elemet burkoló tok között fellépő kapacitás. A többi parazitaelemhez hasonlóan nemkívánt elem, s főképp az adott elektronikus eszköz nagyfrekvenciás tulajdonságait rontja le.

143. heptóda

Általában hételektródás, vagyis ötrácsos elektroncső. Jelenleg a heptódát elsősorban rádió-vevőkészülékekben nem önrezgő keverőként alkalmazzák; az első rács kapja az antennából a nagyfrekvenciás jelet, a harmadik pedig, oszcilláló triódához csatolva a helyi rezgést. Az összekötött második és negyedik rács szerepe árnyékolás és gyorsítás, az ötödik rács katódpotenciálú fékrács. A heptóda további szokásos alkalmazásai: szinkronjel-leválasztó tv-készülékben, valamint rádiófrekvenciás vagy középfrekvenciás erősítő. A heptódát rendszerint a vele áramkörileg együtt dolgozó triódával közös ballonba építik (pl. ECH81, ECH83, ECH84, ECH200).


Lásd még:
144. hexóda

Általában hatelektródás, vagyis négyrácsos elektroncső, leginkább keverőcsőnek használták, pl. az ECH3, ECH42 típusokat. Ezek a heptódától csak abban különböztek, hogy nem volt fékrácsuk.


Lásd még:


Olyan elektronikus áramkör, készülék, amelyben együtt alkalmaznak félvezetőket és elektroncsöveket, vagy jelfogót és kapcsolódiódát, stb.


Megkülönböztetésül a termikus emissziótól -hidegemissziónak nevezik elektronok kilépését szilárd test felületéről a felületközeli elektrosztatikus tér hatására, ezért a hidegemisszió másik szokásos elnevezése téremisszió.


Lásd még:

Elektroncső, amelynek katódja nem - termikus emisszióval szolgáltatja a működéshez szükséges elektronokat. hidegkatódos elektroncsővek közé sorolhatjuk a gáztöltésű stabilizátorcsöveket, a - ködfénylámpákat, a parázsfény - kijelző és számláló csöveket, a fotocellákat és fotoelektromos elektronsokszorozókat.


Lásd még:

(elektronsűrűség, lyuksűrűség). Kristályban, ill. vákuumban a térfogategységenként található töltéshordozók száma. Jól vezető anyagok esetében nagyságrendileg azonos a kristályt alkotó atomok sűrűségével, félvezetők esetében annál nagyságrendekkel kisebb.


Lásd még:


Általában félvezetőknél, vagy más elektronikus alkatrészeknél alkalmazott eszköz, amely a keletkező hőt elvezeti és ezzel megakadályozza az eszköz túlmelegedését. Anyaguk jó hővezető fém, vas, vagy alumínium. Fontos a teljes felület betakarása, azaz a felületi érintkezés, amit néha ragasztással fokoznak.

150. hőmozgás

(termikus mozgás). A szabad állapotban levő töltéshordozók (elektronok, lyukak) mozgása szilárd anyagban. Eközben a töltéshordozók átlagos mozgási energiája kT (k a Boltzmann-állandó, T az abszolút hőmérséklet). A hőmozgás jellemzője a rendezetlenség: mozgás során a részecskék kölcsönhatásba kerülnek ("ütköznek") a kristályráccsal és energiát adnak le vagy vesznek fel. Ezen energiakicserélés eredményeként jön létre a hőmérsékleti egyensúly. Szobahőmérsékleten a szabad úthossz (két "ütközés" között megtett út), l =
10-7 m; a - átlagos sebessége, v - 10-5 m/s; és a relaxációs idő (két "ütközés" között eltelt átlagos időtartam) t=l/v- 10-12 s.


Lásd még:

Elektronikus elven működő, az infravörös sugárzást felhasználó felderítési mód, amely repülők, hajók, harckocsik, rakéták irányát ezek hősugárzása alapján állapítja meg. Amerikai rövidítése REDAR (Red Detection And Ranging).

(hullámmechanika). A kvantummechanika egyik első változata, amelyet E. Schrödinger dolgozott ki az elektron hullámtulajdonságainak magyarázatára. A Bohrféle kvantumfeltételek szemléletes értelmezését adta azzal, hogy az elektron impulzusához hullámhosszat rendelt; a stacionárius elektronpályák úgy alakulnak ki, hogy a pálya mentén egész számú hullámhossz fér el, tehát állóhullám alakulhat ki. Ebből a feltételből diszkrét energiasorozat határozható meg, amelyeket az elektron felvehet ( megengedett energiaállapot). A hullámelmélet segítségével megmagyarázható volt a hidrogénszínkép durva szerkezete, az alagútjelenség stb.


Lásd még:

Áramkör, amely a többszörös impulzussorozat időben korlátozott részét átereszti vagy elzárja. Az aluláteresztő időszűrő átengedi az időkeret kezdeti időpontjától valamely időkereten belüli t időpontig az impulzussorozat jeleit, a felüláteresztő időszűrő zárja az időkeret kezdeti időpontjától a közbenső t időpontig a jeleket, a sáváteresztő időszűrő az időkereten belüli t1 és t2 időpontok közötti impulzusokat engedi át. Időszűrő segítségével többszörös impulzussorozatok egyes impulzusai vagy impulzuscsoportjai kiválogathatók (kikapuzhatók). Megvalósításához időben vezérelt elektronikus kapcsolók szükségesek, amelyek az impulzusok áthaladását a kívánt időintervallumban megakadályozzák, így kiválogatják a továbbítani nem szándékozott jeleket. Ezek az elektronikus kapcsolók mindig hatpólusok, a jelbemeneten és a jelkimeneten kívül szükséges még a kapcsoló működését vezérlő jelbevezetés is. Az ideális időszűrő a jel-időfüggvényt megszorozza a vezérlő-időfüggvénnyel. Az időszűrő nagy jelentőségű az időmultiplex rendszerek technikájában.


Lásd még:

Az elektromos töltésraktározás elvén dolgozó első tv-képfelvevőcső, amilyet azonban ma már nem használnak. Működésének lényege, hogy az optikai képet egy vákuumcsőben levő mozaikkatódra vetítik, amely mozaikszerűen elhelyezkedő, nagyszámú apró fotocellákból áll; ezek a cellák- a rájuk eső fénnyel arányos mennyiségű elektront emittálnak, s így rajtuk az optikai képnek megfelelő töltéskép alakul ki. A feltöltődött mozaikelemeket az elektronágyú által Iétrehozott, fókuszolt elektronsugár a képfelbontás elvének megfelelően végigsöpri, aminek hatására az egyes cellák kisülnek. A kisülő áram a közös elektródon és a munkaellenálláson átfolyva a képet reprezentáló elektromos jelet állít elő. Az ikonoszkóp hibái közül elsősorban kis fényérzékenysége, valamint a képen keletkező foltok jelentősek. A kis érzékenység oka, hogy a mozaikelemeken kialakuló töltési feszültség a telített fotoelektron-emissziót gátolja. A képen keletkező foltokat pedig az okozza, hogy a nagysebességű letapogató elektronsugár a jellemezből szekunder elektronokat vált ki, amelyek egy része elektroneső formájában a jellemez felületére visszahull. Az ikonoszkóp továbbfejlesztett változata a szuperikonoszkóp már lényegesen érzékenyebb, mivel a fotokatódot és a töltésképet tároló jellemezt szétválasztották egymástól. Így egyrészt biztosítható a telített fotoemisszió, másrészt a fotokatód és a jellemez közötti térben felgyorsított emittált elektronok a jó szekunderemissziós tulajdonságú jellemezen nagyobb töltést hoznak létre, hiszen egy-egy becsapódó fotoelektron több szekunder elektront üt ki a jellemezből. A szekunderemisszió káros hatását azonban ennél a csőtípusnál sem sikerült kiküszöbölni. A szuperikonoszkópok ma már ugyancsak nem használatosak.


Lásd még:

(számlálólánc) Impulzussorozatok egy-egy összefüggő csoportjának (pl. egy decimális számjegynek) az adásakor az impulzusok számát rögzítő jelfogókból vagy elektronikus kapcsolóelemekből álló kapcsolás. Legegyszerűbb alaptípusa az egyetlen impulzust számláló kapcsolás. Több számlálókapcsolást egymás után iktatva, számlálóláncot vagy számláncot kapunk mely annyi impulzust képes megszámolni, ahány tagból áll. Általában decimális rendszerű számlálóként használatos; a lánc kétszeres kihasználásával már hattagú lánccal létesíthető decimális számláló.
Az impulzusszámláló áramkör másik alaptípusa az impulzusosztó (impulzusreduktor), mely a bemenetére adott impulzusokat felére osztja, s egyúttal az impulzussorozat periódusidejét kétszerezi. Leggyakrabban alkalmazott megoldásai két jelfogót vagy két aktív elektronikus kapcsolót tartalmaznak (bistabil multivibrátor). Impulzusosztókat egymás után kapcsolva bináris számlálóláncot nyerünk.


Lásd még:


A mai elektronikus eszközök elsősorban integrált áramkörökből állanak. Egy IC tartalmazhat erősítőt, óragenerátort, memóriát, oszcillátort, stb. Lehetnek analóg és digitális áramkörök, annak függvényében, hogy a kimenőjel folyamatosan, vagy lépésenként változik. Előnyük a rendkívül kis méret. Alapanyaguk szilícium és fémoxid. Fejlődésük még nem tekinthetőbefejezettnek.




Integrálást végző elektronikus áramkör. Ha a bemenőjel állandó, a kimenőjel folyamatosan nő. Ha a bemenőjel ingadozik, az áramkör a jelek értékét a kimenet összegezi, azaz integrálja.




Elektronikus rendszerben az adatok átvitelének helye, vagy készüléke két berendezés között. Lehet egyszerű csatoló eszköz, de lehet bonyolult átalakító rendszer is.



Anyagában közel tiszta, tökéletes valenciakristály. Az jellemzi, hogy benne az elektromos vezetést létrehozó szabad lyuksűrűség és szabad elektronsűrűség jó közelítéssel megegyezik, azaz a valenciakötések (elsősorban termikus) felbontásából származó lyuk-elektron-párok sűrűsége jóval nagyobb a kristályt szennyező donor és akceptor atomok sűrűségénél.


Lásd még:

Az anyagában tiszta valenciakristály vegyérték-elektronjainak egy része a hőenergia hatására gerjesztett állapotban van, azaz a kristály térfogatában szabadon mozog. Ugyanakkor a szabad elektronsűrűséggel egyező szabad lyuksűrűség is található a kristályban, mivel a valenciakötésekből eltávozott elektronok üres helye, a lyuk is szabadon vándorol a kristályban. A szabad töltéshordozók a kristályra kapcsolt elektromos térerősség hatására egyirányban áramolnak, elektromos áram jön létre. Ha az áramot közel azonos lyuk- és elektronsűrűség hozza létre, intrinsic vezetésről beszélünk.


Lásd még:

Fizikai jelenség, a felgyorsult ionok becsapódása (általában szilárd) anyag felületébe. A becsapódó ion a felületet porlasztja, vagyis onnan részben az anyag saját atomjait, molekuláit, részben az adszorpció által megtapadt idegen molekulákat távolítja el. Az ionbombázás ily módon a felület tisztításakor hasznosítható, viszont az elektroncsövek katódjait érő ionbombázás káros, amennyiben a katód felületét roncsolja, s annak emissziós élettartamát rövidíti.

162. ioncsapda

Képcsövekben az elektronsugár pályájának megtörése a célból, hogy az elektronok és az esetleg jelen levő negatív ionok pályája szétválasztható legyen. Negatív ionok akkor képződnek, ha a gázmolekulákhoz, amik esetleg még bentmaradtak a kiszivattyúzott ballonban, elektronok kapcsolódnak. Negatív ionok ugyanolyan sebességgel csapódnak a képernyőbe, mint az elektronok, mert töltésük ugyanaz. A különbség az, hogy az 1000-szer nagyobb tömegű ionokat a mágneses eltérítőmező sokkal kevésbé téríti el, ezért ezek egy kis körben, az ernyő közepén csapódnak be, ami az ernyőre káros. A képcsőgyártás kezdetén a képcső felépítése olyan volt, hogy a katódból kilépő elektronok pályája a G3 gyorsítóelektródba való belépésig (fekete-fehér képcső) nem volt merőleges a képernyőre, mert a katód -GI -G2 elektródarendszer tengelye bizonyos szöget zárt be a G3-G4-G5 elektródarendszer tengelyével. A cső nyakára a pályatörésnél kívül ráhelyezett és forgatható permanens mágnes hatására az elektronok követték az elektródarendszer tengelyének irányát, az ionok pedig nekivágódtak a G3 elektróda falának.
A gyártástechnológia tökéletesedése lehetővé tette az ioncsapda elhagyását.


Lásd még:

Ionok képződése, vagyis elektronok leválasztása az atom elektronhéjából. Energiát elnyelő folyamat, amelynek eredménye az ionpár: egy ion és egy (esetleg több) elektron. Viszont az ion eltűnésekor, vagyis az ion és elektron egyesülésekor - ezt a folyamatot rekombinációnak nevezik az ionizációs energia felszabadul.
Gáztérben elektromos kisülés hatására képződik ionizáció. A kisülés energiája származhat elektromos tér által felgyorsított elektronoktól és már kisülés nélküli állapotban jelen volt ionoktól, a gázteret érő sugárzástól, főképpen ultraibolya-, gamma- és röntgensugaraktól, esetleg magas hőmérséklettől is (termikus ionizáció). Az atom elektronhéjából egy elektron kiszakításához szükséges energia (elektronvolt egységben) az első ionizációs potenciál. A második, harmadik stb. elektron kiszakításához egyre nagyobb energiákra van szükség. Az ionizációs potenciálok az atomra jellemző állandók; így pl. a cézium első ionizációs energiája 3,89 V, a higanyé 10,43 V, a héliumé 24,48 V, az argoné 15,69 V, a xenoné 12,13 V. Az ionizáció lényeges szerepet játszik a gáztöltésű elektroncsövek működésében. A vákuum mérésének egyik legelterjedtebb módja a maradékgáz ionizálása és az ionáram mérése külső áramkörben. A rádióhullámok terjedését a föld légkörében döntően befolyásolja a légkör egyes rétegeinek erősen ionizált állapota, mivel a napsugárzás által ionizált felső réteg (ionoszféra) visszaveri a rádióhullámokat. A föld felszíne közelében a levegő kismértékben ionizált; ionizációmentes gázt csak mesterségesen, ionizáló sugárzástól védett és radióaktív anyagokat nem tartalmazó térben lehet előállítani. Folyadék vagy olvadék elektromos vezetését az oldott, ill. az olvadt anyag ionjainak az ellentett elektromos polaritású elektródhoz való vándorlása okozza. Ezért az ionos áramvezetés folyadékban anyagszállítással jár; a leválasztott anyagok a katódon és az anódon jelennek meg. E folyamat neve elektrolízis.


Lásd még:

Lavinasokszorozás létrejöttében szerepet játszó tényező, egy töltéshordozó által egységnyi úton ütközések révén átlagosan létrehozott újabb töltéshordozók száma. Általában különbözik lyukakra és elektronokra, de sokszor szokásos azonosnak venni ezeket a könnyebb számolás kedvéért. Erősen függ a térerőtől; nagysága

a = A exp [ - B/E],

ahol A és B anyagtól függő állandók; E a térerősség abszolút értéke és a az ionizációs együttható.


Lásd még:

Azoknak a gáztöltésű eszközöknek a gyűjtő elnevezése, amelyek a-, b-, g-sugárzás vagy neutronok hatására elektromos impulzusjelet adnak. Az ionizációs számlálók legnagyobb részében az ionizáció bizonyos holtidő elteltével, külön oltóberendezés nélkül lecseng, így az ionizációs számláló újabb sugárzás jelzésére alkalmas állapotba kerül. A kimenő elektromos jeleket rendszerint valamilyen elektronikus szerkezet vagy áramkör összegezi és esetleg regisztrálja is.


Lásd még:
167. ív

(elektromos ív). A gázkisülésnek az a fajtája, amelyben az elektródák a nagy áramsűrűség következtében - vagy külső hevítés által - olyan nagy hőfokra kerülnek, hogy a kisülés fenntartásához elegendő elektront emittálnak. Az ívkisülés tehát jellegzetesen nagyáramú, önfenntartó kisülés. Az ív feszültsége rendszerint 15...30 V között van, kisebb, mint az egyéb fajta gázkisülések esetén. Az ívet ívhegesztésnél, ívkemencéknél, egyenirányítóknál, invertereknél, tirátronban, ignitronban és némelyik fényforrásnál hasznosítják. Az ívnek eső áramfeszültség-jelleggörbéje van, ezért ívkisülést csak áramkorlátozó impedanciával, vagyis sorba kötött ellenállással vagy fojtótekerccsel, szórótranszformátorral lehet stabilisan fenntartani.


Lásd még:

Az elektroncső katódja. Az izzókatódból az elektronok kilépéséhez szükséges energiát az izzási hőmérsékletre fűtött katód termikus energiája adja. Az izzításához szükséges teljesítmény neve fűtőteljesítmény. A kis teljesítményű csövek izzókatódja általában közvetlen vagy közvetett fűtésű oxikatód (fűtés). A nagy teljesítményű csövek izzókatódjának anyaga tiszta wolfram vagy tóriumos wolfram huzal, ezek mind közvetlen fűtésűek.


Lásd még:
169. Izzószál


Vékony huzal, amely áram bevezetésekor hőt, fényt, vagy elektronokat bocsát ki. Az elektronok kibocsátása a hő hatáson alapul. Indirekt izzítású elektroncsöveknél az izzószál egy ráhúzott vékony hengert hevít fel és ezen van az elektronokat kibocsátó anyag.





Elektronikus áramkörökben az egyes fokozatok összekapcsolására szolgáló módszer: az első fokozat kimenete kondenzátoron át csatlakozik a következő fokozat bemenetére. Ilyen módon a váltófeszültség átjut, az egyenfeszültség nem. Hátránya, hogy nehéz megoldania megfelelő impedancia-illesztést, az átvitel frekvencia-függő, kisebb mértékben jutnak át a kisebb frekvenciák, mint a nagyobbak. Néha előnyösebb ezért a transzformátoros csatolás.



(kapcsolómátri). Fémesérint kezővel, diódával, elektroncsővel tranzisztorral, vagy valamely más elektromos, mágneses elv felhasználásával felépített, kétkivezetésű vezérelt áramkör, mely egyik állapotában közel szakadást, másik állapotában közel rövidzárt képvisel. Az ideális kapcsolóáramkör frekvenciafüggetlen. A valóságos kapcsolóáramkör olyan ideális kapcsolóáramkör felhasználásával modellezhető, melynek soros átmeneti (r), párhuzamos átvezetési (R) ellenállása és söntkapacitása (C) van. A kapcsolóáramkör valamely hálózat meghatározott pontjai között létesített szakadással, ill. rövidzárral az áramkörben hirtelen feszültség- vagy áramátmeneteket létesít. Logikai hálózatokban a kapcsolóáramkörnek nevezzük az olyan több bemenetű, több kimenetű áramkört, amelynek működése a kapuáramkörök összekapcsolásától függ. Az ilyen kapcsolóáramkör szokásos további elnevezése: kapcsolómátrix. A kapcsolómátrixok néhány típusa: dekódolómátrix vagy dekódoló, kódolómátrix vagy kódoló, elosztómátrix stb. Ha a dekódolómátrix bemenetére kódolt információ érkezik (pl. bináris számrendszerben vagy binárisan kódolt decimális számrendszerben kifejezett jel), kimenetén a dekódolt információ jelenik meg. Pl. 3-bemenetű bináris dekódoló 23 kimenettel rendelkezik. A 8 kimenet közül a bemenő kód számértéke által meghatározott kimeneten - logikai IGEN-szint, a többin logikai NEM-szint jelenik meg. A kódolómátrix működése a dekódoló inverze. Az elosztómátrix a bemenetet 2n számú lehetséges kimenet közül azzal köti össze, melyei egy tt-bites binárisan kódolt jel kiválaszt.


Lásd még:

A vezetékes hírközlőközpontokban az egyes vonalak közötti kapcsolatot létesítő kapcsolóelemek hálózata. Az elektromechanikus kapcsolómezőben alkalmazott kapcsolóelemek: jelfogók, forgómozgású és Crossbartípusú kapcsológépek és újabban üvegcsövesjelfogók (kvázielektronikus központ). Az elektronikus kapcsolómezőben a keresztpontok megvalósítására gáztöltésű hidegkatódú csöveket és félvezető eszközöket alkalmaznak, ideális kapcsolóelem azonban még nem ismert. A kapcsolómező kapcsolóelemei legfeljebb egyszerű tárolási műveletre képesek ( kapcsolómemória). Beállításával kapcsolatos bonyolultabb logikai műveletek elvégzésére a -höz vezérlő áramköröket rendelnek. Kisebb központokban a kapcsolómező egyetlen összefüggő egységet alkot, nagyobb központokban több fokozatra tagolódhat. Általában alkalmazott fokozattípusok: koncentráló jellegű híváskereső mező, szintén koncentráló előválasztó típusú mező, expanziós jellegű csoportválasztó- és vonalválasztó-fokozatok, valamint kombinált fokozatok (pl. a kettős híváskereső vagy a híváskereső és vonalválasztó egyesítéséből adódó előfizetői fokozat). A kapcsolómező vezérelhető fokozatonként, vagy kisebb egységek esetén közös vezérlés alkalmazható.


Lásd még:


Két mennyiség összefüggésének alakulását szemléltető görbe. Ezekkel jellemezhető egy elektroncső, tranzisztor működése, segítségével határozható meg egy aktív elem legkedvezőbb munkapont-beállítása.


174. karaktron

(elektronsugaras adatmegjelenítő). Különleges elektronsugárcső, amellyel számoknak, betűknek, egyéb írásjeleknek megfelelő keresztmetszetű elektronsugár hozható létre. Külön eltérítőelektródákkal az elektronsugár az ernyő kívánt pontjára vezérelhető. Az információ a karaktron előtt elhaladó fényérzékeny lemezen rögzíthető. A karaktron digitális számítógépek perifériális egységeként, adatmegjelenítésre alkalmazható.

175. Katód

Valamely elektronikus eszköz (pl. elektroncső, ívkisüléses fényforrás) negatív elektródja. Az elektroncsövek legnagyobbrészt izzókatódot tartalmaznak, amely termikus emisszió által szolgáltatja az elektroncső működéséhez szükséges katód elektronokat; az elektroncsövek másik csoportja a hidegkatódos elektroncső, melyben az elektronokat hideg emisszió (téremisszió) hozza ki a katód felszínére.
Közvetlen izzításnál csak egyenáram használható, a közvetett katódoknál, amely egy kerámiahengerre felvitt elektronokat kibocsátó réteget tartalmazza, váltófeszültséggel is lehet a katódot hevíteni. Tranzisztoroknál a katódnak megfelelő elem az emitter, de ez nem igényel hevítést.
A katód fotocellákban és katód fotoelektromos sokszorozókban fotokatód van. Ugyancsak katódnak nevezik elektrolízisnél az oldatba vagy olvadékba merülő negatív elektródát, amelyen a pozitív töltésű ionok, az anionok kiválnak.


Lásd még:

A katódporlasztás katódporlódás felhasználása felületek bevonására; mint ilyen a vákuumpárologtatáshoz hasonló célú technológiai eljárás. Mintegy 10-2...10-4 torr nyomású nemesgázban, egyenáramú vagy nagyfrekvenciás, dióda-rendszerű, vagy triódarendszerű porlasztóberendezésekben végzik. Egyenáramú katódporlasztással csak fémbevonatok, míg nagyfrekvenciás katódporlasztással fém- és szigetelőbevonatok készíthetők. A porlasztandó anyag (target) mindig nagy negatív feszültségen van; triódás rendszerekben ezen kívül még külön izzókatód és anód is van a gázt ionizáló elektronáram előállítására. Tantál integrált áramkörök előállításánál a tantálábrát katódporlasztással szokták felvinni a szigetelő alapú hordozóra.


Lásd még:

Gázkisülésben a katód felületéről részecskék válnak le a katódesésben felgyorsult és nagy sebességgel a katód felé repülő pozitív ionok bombázása következtében. A katódporlódás működő elektroncsövekben káros jelenség, mert a katód hasznos élettartamat rövidíti. Másrészt a katódporlódást felhasználják felületek tisztítására és felületek bevonására a katód leporlasztott anyagával. Ez utóbbi eljárást nevezik katódporlasztásnak.


Lásd még:
178. képalak

A tv-kép szélességének és magasságának aránya. A tv-adók valamennyi rendszerben 4:3 arányú képet sugároznak, a képcsőtípusok jelentős része viszont 5:4 arányú képernyővel készül. Ha az adás képaránya nem egyezik a képcső képarányával, akkor a vevőkészülékben a képtartalom egy részéről le kell mondani. Fenti arányok mellett a képet a szélesség irányában túl kell írni a képernyőn. A túlírásnak megfelelő időtartam alatt a vevőkészülékben az elektronsugarat már ki kell oltani, nehogy a túlírt (a képeső ballon faláról visszaverődő vagy a képernyőn visszafutás alatt megjelenő) kép zavarja a venni kívánt képet.

A tv-technikában az átviendő optikai kép átalakítása töltés- vagy ellenállásképpé (ortikon, vidikon), majd ennek a vonatkozó szabványok szerinti letapogatása elektronsugárral, hogy ezáltal a térben egymás mellett elhelyezkedő töltés- vagy ellenállásképelemekből időben egymás után következő áramimpulzusokat ( képjelet) hozzunk létre. Ha a képelemek elég kicsik, akkor feltételezhető, hogy az optikai kép egy-egy képelemén belül a - felületi világosság - amivel az elektromos képelemek töltése vagy ellenállása arányos - állandó, tehát az optikai kép minden egyes képeleme egy-egy elektromos impulzussal jellemezhető. Minthogy a képelemeknek megfelelő elektromos impulzusok egyidejű átvitele műszakilag lehetetlen, az impulzusokat egymás után, a letapogatás sorrendjében hozzuk létre és továbbítjuk az átviteli láncon. A korszerű képbontás 300 000... 400 000 képelemre bontja a képet, ezért kell sokkal szélesebb frekvenciasáv a képjelek átvitelére, mint a hangátvitelhez (frekvenciaátvitel). A leírttól eltérő elvű a képbontás a futópontos rendszerrel történő filmközvetítés esetén ( filmközvetítés televízión). Ebben az esetben az átviendő optikai képet (filmet vagy diát) nem alakítjuk át töltés- vagy ellenállásképpé, hanem azt közvetlenül pásztázza végig egy, a - sorváltós letapogatás előírásai szerint futó fénypont, amelyet a filmre vetítünk (képezünk le). Az átbocsátott fényáramot, amelynek nagyságát a film képtartalma vezérli, egy elektronsokszorozó eső alakítja át áramimpulzusokká, képjellé.


Lásd még:

(display). Elektronsugárcső képernyőjén szöveget vagy ábrát megjelenítő berendezés, amelyet számítógép vezérel. Adatátvitelben és elektronikus adatfeldolgozásban elterjedten alkalmazzák adatvégberendezésként. Kiegészíthető billentyűzettel és fénytollal, ebben a formájában adatbevitelre is alkalmas adatvégberendezést alkot. Típusait a képmező nagysága és jelkapacitása, az alkalmazott adatátviteli sebesség, a képfrissítéshez használt tárolásmód, a képen megjelenő ábrák és betűk generálásmódja stb. szerint különböztetjük meg. Különösen alkalmas eszköz párbeszédes típusú adatfeldolgozás adatállomásaként, akár időazonos, akár - időbesorolásos rendszerben.


Lásd még:

(kameracső). Tv-kép felvételére szolgáló, vagyis a tv-felvevőkamerákban alkalmazott elektroncsőtípusok gyűjtőneve.

A képbontás folyamatának a mezőfrekvencia ütemében ismétlődő azon része, ami a képfelület legalsó sora letapogatásának befejezése és legfelső sora letapogatásának megkezdése között van. A képcső letapogatósugarának áramerősségét és szinkronozását képváltás alatt a képváltás képkioltójel vezérli. Eszerint a képváltás alatt az elektronsugár ki van oltva (áramerőssége igen kicsi); a kioltás még a visszafutás megkezdése előtt történik. A kioltás után a képváltójel a vevőkészülék képeltérítő oszcillátorát a visszafutásba billenti át, ennek befejezése után a még mindig kioltott elektronsugár elkezdi a következő félkép sorainak pásztázását, majd a kioltójel véget ér és az adó újra képjelet ad. Adóoldalon a képfelvevőcső elektronsugarának vezérlése a - alatt hasonló módon játszódik le. A kioltójel utolsó sorait az adó felhasználhatja vizsgálósorokként (például: fekete- és fehérszint ellenőrzésére), de a vevő képernyőjén ez nem látható, mert az elektronsugár még ki van oltva a vevőkészülék képkioltó impulzusával.


Lásd még:

Tv-képfelvevő- és -képcsövekben az elektronsugár visszatérése egy képmező (félkép) utolsó sorának letapogatása után a következő képmező első sorához. Mind a képfelvevő-, mind a képcsőben a képvisszafutás a képkioltójel időtartamán belül, de nem pontosan szinkron játszódik le. Az adó képkioltójelén kívül a vevő is szolgáltat kioltóimpulzust, nehogy az adó kioltójelének utolsó sorai alatt esetleg sugárzott vizsgálójelek a képernyőn láthatók legyenek.


Lásd még:
184. Kerámia


Alumínium-oxidból, magnézium-oxidból előállított anyag, melyet széles körben alkalmaz az elektronika szigetelők, kondenzátorok, tekercstestek céljára. A kerámia-szigetelésű kondenzátorok több száz megahertz tartományig használhatóak, hőtényezőjük a vegyi összetétellel változtatható meg. Kerámia anyagból készíthető szűrő, mikrofon is, de készülnek belőle jó minőségű, kis zajú ellenállások is.


Egy elektronikus áramkörben az impulzus, vagy jel a szabad térhez képest lassabban halad, az eltérést nevezzük késleltetési időnek. Ezt mp-ben, milliszekundumban (10-3), mikroszekundumban (10-6), vagy nanoszekundumban mérik (10-9). Mérésére oszcilloszkópot használnak.


Egy burán belül két diódát tartalmazó elektroncső, a két diódát együtt FM detektorként vagy egyiket AM detektorként, a másikat AVC célra stb. lehet használni.


Lásd még:

Keverési megvalósító áramkör. Megépíthető elektroncsövek, tranzisztorok és diódák segítségével.


Lásd még:

Vákuumtechnikai termékekbe, pl. elektroncsőbe beépítésre kerülő fém- és szigetelő alkatrészeket előzetes gáztalanítás (az adszorbeált gázok egy részének felszabadítása) érdekében hőkezelésnek vetik alá. Ezt a -nak nevezett műveletet vákuumban, semleges (pl. N2) vagy redukáló (pl. H2) gázatmoszférában végzik, majd ezután az alkatrészeket néhány órán belül az elektroncsőbe beépítik, vagy - ha hosszabb idejű tárolás elkerülhetetlen - vákuumban tárolják.


Lásd még:

Szilárd testekben azon energia, mely szükséges ahhoz, hogy egy - elektron a test belsejéből a külső térbe ki tudjon lépni. A valóságban a kilépési munka átlagérték, mivel a testek belsejében az egyes elektronok különböző energiával rendelkezhetnek. Precízebb megfogalmazásban a kilépési munka a félvezető közvetlen közelében a tér potenciálja és a Fermi-szint különbsége.


Lásd még:

(karakterisztika). Elektronikus erősítő kimeneti árama és feszültsége között valamely bemeneti jellemző állandó értéken tartása mellett mérhető összefüggés. Különböző bemeneti jellemző értékekre kimeneti jelleggörbe-sereg értelmezhető, amelyek összessége a kivezérelhetőségi tartományt alkotja.


Lásd még:
191. kioltás

A letapogató elektronsugár áramának 0-ra (nagyon kis értékre) csökkentése tv képfelvevő és képcsövekben.

192. kioltójel

A tv-technikában az adóban előállított és az adó által kisugárzott jelek, amelyek a képfelvevő-és képcsövek elektronsugarát a vízszintes és függőleges visszafutás alatt kioltják. A szabványos, teljes sorkioltójel és képkioltójel azon részeit, amelyek a sorszinkronozó-, ill. képváltójeleket megelőzik és követik, nevezik a szakirodalomban gyűjtőnévvel -eknek. Kivétel ez alól a sorkioltójel azon része, amelyre színes tv-adás esetén a színsegédvivő van szuperponálva, valamint a képkioltójel azon sorai, amelyek tartalma alatt az adó vizsgálójeleket sugároz, vagy amelyek alatt a SECAM-rendszerben az azonosítójelek kerülnek átvitelre. A tvvevőkészülék is szolgáltat kioltóimpulzusokat (sorvisszafutás, képvisszafutás), de a szakirodalom általában csak az adó által kisugárzott, előzőkben részletezett jeleket nevezi kioltójeleknek.


Lásd még:

Elektronikus erősítő kimeneti feszültsége és árama összetartozó értékpárjainak összességét magában foglaló értéktartomány, amely az eszközön megfelelő vezérlés mellett beállítható.

Annak mértéke, hogy valamely elektronikus rendszer kimenetén megjelenő jel mennyire közelíti meg a lehetséges felső határt. Rendszerint %-ban adják meg. A 100% vt teljes kivezérlésnek mondják. Ennek túllépését, a túlvezérlést a kivezérlés nemlineáris torzítás hirtelen növekedése jelzi, mivel ekkor a kimeneti jel nem nő arányosan a vezérlőjellel.

(különbségképző egység). Analóg vagy digitális alakban ábrázolt mennyiségek különbségét előállító elektronikus áramkör. Analóg jelek kivonása a jelek szembekapcsolásával vagy pl. előjelfordítás után műveleti erősítővel való összeadással valósítható meg. Az analóg kivonóegység a szabályozókörök igen fontos alapáramköre. Digitális jelek kivonására erre a célra tervezett logikai áram-kör használható. Digitális számítógépekben a kivonás nem külön kivonóegység segítségével valósul meg, hanem a kivonást inverz kódban vagy komplemens kódban végzett összeadással valósítják meg.

Fizikai fogalom. Olyan kristály, amelynek vezetőképessége (azaz a benne található szabad elektronok sűrűsége) a hőmérséklettel exponenciálisan nő. A hőmérséklet vagy a szennyezés nagymértékű növelésével a szabadelektron-sűrűség az atomsűrűséggel összemérhetővé válik. Ekkor az exponenciális növekedés érvényét veszti, a kristály elfajult félvezetővé válik.


Lásd még:
197. klisztron

A mikrohullámú tartományban használatos sebességmodulációs elektroncső, amelynek működése egy elektronágyúból kilépő folytonos elektronsugár ?csomósításán (bunching) és az elektroncsomóknak üregrezonátorokon való átfutásán alapszik. A kétüreges erősítő eszköz); kimenő üregéből a bemenő üregébe nagyfrekvenciás energiát visszacsatolva oszcillátorként működik. A kimenő üreget a bemenő üreg frekvenciájának egészszámú többszörösére hangolva frekvenciasokszorozónak használható. Az együregű reflexklisztron-cirkulátorral együtt használva kisteljesítményű erősítő. A reflexklisztronban a néhány 100 V negatív feszültségű taszítóelektróda (reflektor, repeller) visszafordítja az elektronokat úgy, hogy azok kétszer repülnek át a rácsok által képzett résen és gerjesztik az üreget, ahonnan csatolóhurokkal a kimenő teljesítményt kicsatolják. A taszítóelektróda mindig negatív feszültségére váltakozó áramú jelfeszültséget szuperponálva a reflexklisztron frekvenciamodulációra használható. Az adóklisztronoknál a fókuszált elektronsugár egymásután több üregrezonátoron halad át. Az első a bemenő üreg, ebbe csatolják be a bemenő erősítendő teljesítményt, az utolsó üregből csatolják ki a kimenő teljesítményt, ami a jelenlegi legnagyobb típusoknál kb. 50 kW. Az adó klisztronok előnye, hogy vezérlésükhöz 5... 20 W bemenő teljesítmény elegendő, így az adó összes előfokozatai félvezetőkkel megépíthetők és az egyetlen elektroncső a végerősítő klisztron. A nagyteljesítményű klisztronokat áramló levegő-, víz- vagy forralóhűtéssel látják el és a vákuum állandó értéken tartására gyakran ion getterszivattyúval (appendage pump) is.


Lásd még:


Adásnál a modulált jel burkológörbéjének módosítása, cél a gyenge jelek erősítése és az erősebb jelek gyengítése, annak érdekében, hogy az adó mindenkor nagyobb teljesítményt sugározzon ki, ezáltal rossz vételi viszonyoknál javuljon az érthetőség. A kompresszor az erre a célra kialakított áramkör.


Késleltető áramkör



Egyes elektronikus áramkörökben a terjedési idő változik a frekvencia függvényében és ez torzítást okoz. Elsősorban a távolsági telefon rendszerekben vált ismertté. Kiküszöbölésére egyik módszer az átvitt frekvenciasáv csökkentése, pl. telefonnál 100 és 3000 Hz között állítják ezt be. Általában a magasabb frekvenciák terjedési sebessége kisebb.



Elektronikus erősítőfokozatok csatolása egymáshoz vagy a vezérlő generátorhoz, ill. a fogyasztóhoz, soros - kondenzátor segítségével. A kondenzátoros csatolás kis frekvencián, egyenáramon nem biztosít átvitelt, ezért csak váltakozó áramú erősítőkben alkalmazható. Viszonylag olcsó és jó minőségű csatolóáramkört eredményez, ezért alkalmazása elterjedt. kondenzátoros csatolást alkalmazva az egyes erősítő fokozatok egyenáramú beállítása egymástól függetlenül végezhető. Többfokozatú visszacsatolt rendszerekben a csatolókondenzátorok jelenléte nemkívánt áramköri instabilitást eredményezhet. Sok tranzisztort tartalmazó rendszerekben, különösen integrált áramkörökben a kondenzátoros csatolás helyett közvetlen csatolást alkalmaznak.


Lásd még:

Színes tv-technikában a konvergencia szinfedést jelent, vagyis azt, hogy a színes képcső ernyőjén a három elektronsugár által rajzolt különböző alapszínű kép az előíráson belül fedi egymást. A háromágyús lyuk-árnyékmaszkos képcső képernyőjén a - feltétele, hogy az összetartozó foszforpont-triádok gerjesztése egyszerre történjék, ami akkor következik be, ha a három elektronsugár az eltérítés teljes folyamata alatt egyszerre megy át az árnyékmaszk egy-egy áteresztő lyukán. Háromágyús rés-árnyékmaszkos képcső esetében a konvergencia feltétele az, hogy a három elektronsugár az eltérítés teljes folyamata alatt egyszerre menjen át az árnyékmaszk egy-egy függőleges résén.
Elvileg a konvergencia hibájának nem szabad nagyobbnak lennie, mint egy képelem mérete. A ilyen szigorú betartása általában csak a képernyő közepén érhető el (statikus konvergencia), a kép sarkaiban rendszerint konvergenciahibák maradnak, amelyek azonban a szokásos nézőtávolságból nem zavarnak.


Lásd még:

Azon térrész hőmérséklete, mely a hűtendő eszközhöz már nem tartozik közvetlenül, ellentétben pl. a hűtő-felülettel, azonban elegendően közel van ezen elemhez, úgy hogy az elemen keletkező disszipációs teljesítményt fel tudja venni. Ha az elem pl. egy műszer vagy más elektronikus készülék belsejében foglal helyet, környezeti hőmérsékleten nem a szobahőmérséklet, hanem a műszer belsejében uralkodó hőmérséklet értendő. mely általában magasabb a szobahőmérsékletnél.


Lásd még:

(FK). Olyan alkalmasan megválasztott frekvencia, amelyen a leggazdaságosabban erősíthető a jel. Az elnevezés eredete az, hogy a - az alapsávi jel (videojel) frekvenciája és az adás vagy vétel frekvenciája (a rádiófrekvencia) közötti érték valamilyen közepes, közbenső frekvencia. A középfrekvencia értékének megválasztása függ az információt hordozó jeltől (frekvencia, sávszélesség, szint), a rendszerfelépítésétől (frekvencia- és időosztásos rendszerek), a rendelkezésre álló elektronikus áramkörök tulajdonságaitól. Hírközlő rendszerek középfrekvenciájára nemzetközi ajánlások az irányadóak, pl. az 1...8,5 GHz sávban működő frekvenciaosztásos rendszerekben a - 70...75 MHz; a 2 GHz-es sávban működő - impulzushelyzet-modulációs rendszereknél fxF=35 MHz. (keverő).


Lásd még:
203. központ

Vezetékes hírközlőhálózatokban alkalmazott kapcsolóberendezés, amely a vonalak összekapcsolását, az összeköttetés felépítését valósítja meg. Fő részei a kapcsolómező és ennek működését irányító vezérlő áramkörök. A kapcsolómező bemeneteihez csatlakoznak a központba kapcsolt vonalak, közvetlenül vagy vonatcsatlakozó áramkörök közbeiktatásával. A központ fő funkciói: a beérkező hívások fogadása, a hívás céljára vonatkozó információ fogadása, ennek alapján a kapcsolat felépítése és a hívás továbbítása a kívánt vonal vagy vonalcsoport felé. A központ
típusát a kapcsolómező és a központ vezérlés kialakí-tása határozza meg. Kapacitásán a csatlakoztatható vonalak maximális számát értjük. Felépítését tekintve a központ kapcsolómezeje fokozatokra tagolható, ezek száma és nagysága központonként változó. Rendszerint a hívásokat fogadó koncentráló és a hívásokat elosztó expanziós választó részre tagolható; korszerű központokban a kettő részben azonos lehet. A kapcsolómező legkoncentráltabb szakaszán kapcsolódnak a jó kihasználású, értékesebb áramköri egységek (pl. regiszterek) és rendszerint itt helyezkednek el a hívó és a hívott vonalakat összekapcsoló összekötő áramkörök. Ezenkívül a központ egységei még: a hangfrekvenciás jelzőáramokat, vezérlő impulzusokat stb. előállító áramkörök, továbbá a tápáramellátás, a hibafigyelés és az ellenőrzés áramkörei. Korszerű központban az ellenőrzés és a hibajelzés túlnyomórészt automatizált és kiterjed a központ valamennyi fokozatára. Kialakítását tekintve a központ lehet: kézikezelésű (manuális) vagy automata központ. Utóbbi a kapcsolómező és a vezérlőegységek megvalósításától függően lehet: elektromechanikus központ, elektronikus vezérlésű központ, kvázi-elektronikus központ vagy elektronikus központ. A hálózatban elfoglalt helyétől függően a lehet: helyi központ, helyközi központ; rurálhálózatban gócközpont, tranzitközpont vagy végközpont; az országok közötti forgalomban nemzetközi távbeszélőközpont és interkontinentális központ.


Lásd még:

Tv-technikában az eltérítőgenerátorok ( függőleges és vízszintes eltérítés áramkörei) olyan szinkronozása, amikor az adó szinkronozójelei a generátor önfrekvenciáját bizonyos késéssel; elektronikus finomszabályozással utána állítják; ha az eltér a szinkronozójelek ismétlődési frekvenciájától. A közvetett szinkronozás pillanatnyi változásokra, például külső elektromos zavarokra, nem érzékeny, mert elektronikus tehetetlensége van; ezért hívják lendkerékszinkronozásnak is. A közvetett szinkronozás előnye a zavarérzéketlenség, hátránya, hogy aránylag komplikált és lassúbb, mint a közvetlen szinkronozás.

(egyenáramú erősítő). Tetszőlegesen lassan változó jelek erősítésére alkalmas - erősítő. Régebben csak elektroncsöves közvetlencsatolt erősítőt használtak, egyenáramú erősítőkhöz. A félvezetős kapcsolástechnika, különösen pedig az - integrált áramkörök megjelenésével ez általánossá vált. Az erősítőfokozatok csatlakozópontjain általában eltérő egyenfeszültség található, ezért a közvetlencsatolt erősítőben a fokozatok csatolására szintáttevő áramköröket alkalmaznak, amelyek be- és kimeneti (egyen) szintje eltérő, de - tetszőlegesen lassú - változásokat veszteség nélkül átvisznek.


Lásd még:
206. Kristály


Az elektronikában piezoelektromos tulajdonságú kristályokat használnak mikrofonokhoz, hangszedőkhöz, a kvarckristályokat pedig stabil oszcillátorok készítéséhez. Kvarckristályoknál a frekvencia függ a vastagságtól és a csiszolás módjától. Általában 20 MHz-ig lehet kristályokat alkalmazni közvetlen rezgéskeltéshez, ezen felül már harmonikusokat kell igénybe venni. Kvarckristályokból állítanak elő nagy szelektivitású szűrőket is. A kristályok mechanikus rezgéseket alakítanak át elektromos rezgésekké. A kristály oszcillátorok nagy stabilitásúak, a stabilitás tovább fokozható, ha a kristályt termosztátba, hőmérsékletszabályozóval ellátott dobozba helyezik el.


Kvantummechanikai jelenségeket elektronikai célokra felhasználó technika. Nagy szerepet játszanak benne a meghatározott energiakülönbséget jelentő kvantumátmenetek, valamint az indukált emisszió. Legtipikusabb eszközei a lézer és a mázer.

Az atomok elektronjainak energiáját jellemző szám. Megkülönböztetnek fő, mellék, mágneses és spin kvantumszámot. A fő - értéke 1, 2, ..., n egész szám lehet; az n fő kvantumszámhoz tartozó mellék kvantumszámok: l=0, 1, ..., n-1; az l mellék kvantumszámhoz tartozó mágneses kvantumszámok: m = -l, -(l-1), ..., -1, 0, l, ..., l; a spin kvantumszám értéke: +1/2 és -1/2.

A Pauli-elv értelmében egy-egy atomban nem található több olyan elektron, amelyeknek valamennyi kvantumszám a egyezne. Alapállapotban az elektronok a lehető legkisebb kvantumszámmal jellemzett energiaállapotokat foglalják el, magasabb kvantumszámmal jellemzett nagyobb energiaértéket jelentő állapotba csak járulékos energiaközléssel, gerjesztéssel juttathatók.


Lásd még:

Távbeszélőközpont, amelyben a kapcsolómező gyors működésű reed jelfogókkal, a vezérlés főleg elektronikus elemekkel működik. A gyors működés nagyméretű kapcsolómező-egységek, sőt nagykapacitású központok teljes közös vezérlését teszi lehetővé. Lehetővé válik ezen kívül a vezérlésben az időosztás, valamint a tárolt programú vezérlés alkalmazása.


Lásd még:

(lavinasokszorozás). Félvezetőkben, nagy térerősségek hatására végbemenő folyamát. A térerő a félvezetőben áramló töltéshordozókat felgyorsítja. Bizonyos átlagos úthossz befutása után ezek ütköznek a kristály rácspontjaiban levő atomokkal, az ekkor leadott energia a kristály kötött elektronj ai közül ú j abb elektront tesz mozgóképessé, azaz egy elektron-lyuk pár keletkezik. Ezen frissen keletkezett töltéshordozók ismét felgyorsulnak, ütköznek, további elektron-lyuk párokat hoznak létre stb. Így a félvezetőben kezdetben folyó kis áram megsokszorozódik, határesetben végtelenhez tart.


Lásd még:

Elektronikus vagy mágneses (ferrites) áramkör, amely logikai feladatokat old meg. Alapáramkörökből épül fel, melyek logikai műveleteket hajtanak végre és tárolnak. A leggyakrabban használt logikai alapműveletek IN, VAGY, tagadás, NEM ÉS, NEM VAGY. Ezeket kapuáramkörök valósítják meg. A tárolást különböző típusú flip-flop áramkörök végzik.
Az elektronikus logikai áramkör általában logikai függvényt megvalósító részből és inverterből áll. A logikai függvényt realizáló rész ellenállásokból diódákból, tranzisztorokból állhat. Használatos logikai áramköri rendszerek: DCTL, DTL, ECL, RTL, TTL.
A mágneses (ferrites) logikai áramkörök általában több tekerccsel ellátott ferritmagos áramkörök. A bemenő információt egy-egy ferritgyűrű tárolja, A logikai függvényt a kimenő információt szolgáltató ferritgyűrű állítja elő a bemenő információt rögzítő ferritmagok kimenő tekercse és segédtekercsek segítségével. A mágneses logikai áramkörben az információt a ferritmag remanens indukciója tárolja. Kimenő elektromos jel a ferritmag átbillentésével nyerhető. A ferritmagos áramkörök tulajdonságai a csatolóáramkörökbe helyezett tranzisztoros erősítőkkel javíthatók. A ferrites logikai áramkör jelentősége a félvezetőtechnika, különösen a szilárdtest-áramkörök megjelenése óta csökken. Különleges célokra egyéb felépítésű logikai áramkörök is használatosak: tunneldiódás, kriotronos, fáziszáró oszcillátort tartalmazó, mikrohullámú stb.


Lásd még:
212. LSI

(Large-Scale Integrated circuit=Nagymértékben integrált áramkör). Olyan félvezető alapú monolit integrált áramkör, amely sok funkciót ellátó komplett egységet tartalmaz, esetleg egy készülék egész elektronikus részét. A LSI-ben levő tranzisztorok száma, mely a bonyolultság mértékét jól jellemzi, néhány száztól néhány ezerig terjedhet.


Lásd még:
213. lyuk

A félvezető kristály valenciakötéseiben található elektronhiány, amely energiaközléssel ( gerjesztéssel) elmozdítható. Részecskének tekinthető, amelynek töltése és tömege pozitív. A lyukak a vegyértéki sáv elektronnal be nem töltött állapotait foglalják el; ha sűrűségük meghaladja az elektronok sűrűségét, az anyag lyukvezetővé válik. A lyukak jelenléte kísérletileg a Hall-hatás mérésével mutatható ki.


Lásd még:

Elektronikus erősítőn - adott kimeneti áram mellett - beállítható minimális kimeneti feszültség. A kapcsolóáramkörök fontos jellemzője, hiszen az erősítőeszköz mint kapcsoló, sarkai között ideálisan zérus értékű feszültségnek kellene fellépnie. A maradékfeszültség véges értéke csökkenti továbbá a feszültség kivezérelhetőséget ( kivezérlés) s ezzel az erősítőüzemben az elérhető hatásfokot. Elektroncsövek maradékfeszültségét gyakran a zérus rács-katód-feszültséghez tartozó kimeneti jellegörbe határozza meg, de pozitív rácsfeszültség alkalmazásával sem csökkenthető 10...30 V alá. ipoláris tranzisztorok maradékfeszültsége általában nem nagyobb 0,5...2 V-nál, sőt igen kis kollektoráram mellett néhány mV-os érték is elérhető.


Lásd még:

Elektronok által felvehető energiaérték. A megengedett energiaállapotot meghatározzák a kvantumszámok. Különálló atomok azonos kvantumszámokhoz tartozó elektronjainak energiája egyenlő, de ha az atomok rendszert (szilárd testet, kristályt) alkotnak, ezek energiája is kismértékben eltér. Az azonos kvantumszámokkal jellemzett elektronok megengedett energiaállapotai az anyagra jellemző szélességű és helyzetű energiasávokban helyezkedhetnek el.

A szabad elektronok energiája tetszőleges értékű lehet, ugyanakkor az atommag környezetében levő elektronok csak meghatározott -kel rendelkezhetnek, amely különbözik valamennyi egyéb elektron energiaértékétől.
A megengedett energiaértékeket a kvantumszámok határozzák meg. Ha az atomok egymással kölcsönhatásba lépnek (pl. kristályt alkotnak) az atomonként azonos kvantumszámokhoz tartozó energiaértékek kis mértékben különböznek egymástól, a megengedett energiaértékek energiasávokat alkotnak. A megengedett energiaérték és annak betöltöttsége nem azonos fogalom. Nem szükségszerű, hogy minden megengedett energiaállapotban találjunk elektront. Alapállapotban, minden külső energiaközlés hiányában, tehát abszolút nulla hőmérsékleten az elektronok a legkisebb energiához tartozó megengedett energiaértéket ?foglalják el", magasabb megengedett energiaértékbe energiaközléssel, pl. melegítéssel, sugárzó energia közlésével stb. gerjeszthető az elektron. Elektromos térerősség által közönségesen nem közölhető akkora energia az atomi kötelékben levő elektronnal, hogy az az atom környezetét elhagyva szabadon mozoghasson, ehhez igen nagy térerősség szükséges (téremiszszió). Egy energiasávon belül a megengedett energiaértékek oly kis értékkel térnek el egymástól, hogy a csak részben betöltött sávban ?helyet foglaló" elektronok gyakorlatilag szabadon mozognak az atomrács környezetében (azaz a kristály belsejében), s kis térerősség hatására is elmozdulnak, áramot vezetnek. Viszonylag üres sávban helyet foglaló elektronok lényegében a sáv legkisebb energiájú megengedett energiaértékeit töltik be, viszonylag tele sávban a legnagyobb megengedett energiaértékekhez tartozó állapotok maradnak üresen; az előbbi esetben a kristály elektron-, az utóbbiban pedig lyukvezető tulajdonságokat mutat.


Lásd még:

(emlékezőcső). Elektroncső jelek rögzítésére oly módon, hogy a tárolt jelek egyszer vagy több ízben kiolvashatók. A rögzítés időtartama némely memóriacsőtípusnál több nap is lehet. A memóriacsővek nagyon jó szigetelőanyagból készült tárolólemezt tartalmaznak, erre. jegyzi fel a beíró elektronsugár az időben egymás után következő jeleknek megfelelő töltésképet sorokban vagy spirálvonalban. Minthogy a tárolólemez szekunderemissziós tényezője nagyobb, mint 1, a tárolólemezen a beíró elektronsugár pillanatnyi erősségétől függő pozitív töltések sorozata rögzítődik. A tárolt jelek reprodukálásának módja szerint a memóriacsőveknek két csoportját különböztetik meg: a) A jeltárolócsöveknél a kiolvasás hasonlóképp megy végbe, mint a beírás, vagyis a kiolvasó elektronsugár egymás után végigtapogatja a tárolt töltésjeleket és azokat elektromos jelek formájában szolgáltatja. b) A képtárolócsövekben az egész tárolt képet a nem mozgatott kiolvasó elektronsugár egyidejűleg jeleníti meg, a tárolólemezzel párhuzamosan elhelyezett képernyőn. A memóriacsőveket az adatfeldolgozásban egyik tv-normáról másikra való átkódolás céljára, rádiólokátor képek rögzítésére és továbbítására, nagyon lassú lefutású jelenségek és nem ismétlődő (nonrecurrent) jelenségek rögzítésére alkalmazzák.

Elektronikus erősítőeszközök jellemzője, állandó kimeneti feszültség mellett az eszközön mérhető kimeneti áram változása és az ehhez tartozó bemeneti feszültség változásainak hányadosa. Általában kisjelű jellemzőnek tekintik, differenciálisan kis változások viszonyaként definiálják; tetszőlegesen nagy változások jellemzője a nagyjelű meredekség. A tipikus értéke a kisteljesítményű elektron-csöveknél; 0,1...20 mA/V, általában a csőkonstrukciótól és kismértékben a munkaponti jellemzőktől függő mennyiség. A térvezérelt tranzisztorok meredeksége ehhez hasonlóan alakul. Nagy teljesítményű elektroncsöveknél a a fenti értékhez képest nagyobb a jelentősen nagyobb felületű katód alkalmazása eredményeként. Bipoláris tranzisztorok meredekségét fizikai állandók és az eszközön folyó emitter áram határozzák meg: 1 mA áramnál kb. 38 mA/V és az árammal arányosan változik. Az arányosságtól eltérést nagy áramnál kapunk: az áram növelésével a meredekség állandósul, majd enyhe csökkenés észlelhető. A meredekség telítési értéke nem ritkán 10 A/V körül van.


Lásd még:

Minden zárttéri hangjelenséget utózengés kísér, amely a hangtér, a terem sajátossága. Az utózengést mesterségesen is lehet előállítani, ill. növelni. mesterséges utózengéssel szabadtéren vagy lakószobában a hangversenyterem illúzióját lehet kelteni. Mesterségesen részleges utózengést is lehet előállítani. Ez a zenekar egy-egy hangszerét a zenekarból kiemeli.
A mesterséges utózengés előállítható zengőszobával vagy elektronikusan - késleltető magnetofonnal vagy rezgő lemezzel, egyszerűbb kivitel esetén rezgő spirálissal.


Lásd még:
220. mézer

Kvantumelektronikai aktív eszköz, mikrohullámú jelek keltésére és erősítésére. Gáznemű anyagok atomjainak diszkrét energiaszintjei között végbemenő elektronok energiaállapot-változásainak eredményeként a felszabaduló energiakvantum igen pontos frekvenciájú. Ha ilyen sugárzás éri a mézer közeget, ez a sugárzás is indukál ilyen elektron-energiaátmeneteket. Tehát a beérkező sugárzással azonos frekvenciájú és fázisú (koherens) újabb sugárzást kelt, azaz a beérkező jel erősödik. A mézer működési frekvenciája általában a mikrohullámok tartományába esik. Használható pl. atomórához, erősítésre stb.


Lásd még:

Hangátviteli berendezés mechanikus elemeinek rezgése, amely hangszórón keresztül válik hallhatóvá. A mikrofónia a hangszóróban üvöltésben nyilvánulhat meg, ami minden egyéb hangátvitelt lehetetlenné tesz. A mikrofóniat eredményezheti minden olyan mechanikai elem rezgése, amely valamilyen módon hatással van a rendszer átviteli tényezőjére, pl. forgókondenzátor lemezeinek vagy elektroncső belső elemeinek rezgése stb. Lényegében pozitív visszacsatolásról van szó, ennek veszélye különösen akkor áll fenn, ha a hangszóró a rezgésveszélyes elemekkel össze van építve.


Lásd még:

Elektroncső, amelynek ballonja és tárcsája is üvegből készült (színüvegcső), a hét áramhozzávezető csap 221/2° szögosztással 9,53 mm átmérőjű körön helyezkedik el, egy osztáshelyen pedig a foglalatba való pozícionált bedugaszolás biztosítására nincs csap. Rádió- és tv-vevőcsövek és egyéb kisteljesítményű elektroncsövek készülnek miniatűr cső kivitelben.


Lásd még:

Minden eljárás, amely az elektroncsöves készülékekben megszokott alkatrész-méreteket jelentősen csökkenti. A méretek csökkentésével együtt rendszerint csökken a kapcsolások súlya, felhasznált teljesítménye, gyártási önköltsége, nő a megbízhatósága. A miniatűr és szubminiatűr elektronika alkatrészei még mind önálló, diszkrét elemek és helykihasználásuk kb. 1...5 alkatrész/cm3. integrált áramkörök, vastagréteg-áramkörök, vékonyréteg-áramkörök).


Lásd még:

A híradástechnikában használt, egyik legfontosabb relaxációs áramkör. Olyan kétfokozatú RC- vagy galvanikus csatolású erősítő, amelynek be- és kimenete - általában RC-csatolással - össze van kötve. Az alapfrekvencián kívül igen sok felharmonikust is előállít. A multivibrátorokat a stabil állapotok száma szerint csoportosítják. Ennek alapján ismeretes szabadonfutó (önrezgő) astabil -, egystabil állapotú, azaz monostabil - két-stabil állapotú, azaz bistabil - és három-stabil állapotú multivibrátor. A multivibrátort a diszkrét áramköri technikában és az integrált áramköri technikában egyaránt sokféle célra használják. Diszkrét elemekből egyaránt felépíthető elektroncsővel és tranzisztorral működő multivibrátor. Az integrált áramköri technikában több tucat - is elhelyezhető egy tokon belül.

(terhelőellenállás). Elektronikus eszköz kimenetéhez csatolt ohmos ellenállás vagy impedancia ohmos része, amely az eszköz kimenő teljesítményét felveszi. munkaellenállás pl. a végerősítő számára a hangszóró impedanciájának ohmos része, az adóberendezés számára az antennaellenállás, az ipari nagyfrekvenciás generátor számára a hevítendő tárgy becsatolt ellenállása stb.

226. munkapont

Elektromos/elektronikus eszközön beállított elektromos jellemzők összessége. Információt tartalmazó bemenőjel hiányában a nyugalmi munkapontnak megfelelő értékek mérhetők, a bemenetre hasznos jelet adva a pillanatnyi munkapont a bemenő jel függvényében állandóan változik. Jelző nélkül használva a munkapont szót, általában a nyugalmi munkapontot értjük ezalatt.


Elektronikus műszerek érzékenységének növelésére szolgáló eszköz. Mindig árnyékolni kell.


228. Nedvesség


Ha a levegőben vízgőzök vannak, légnedvességről beszélünk. Mértékegysége a relatív légnedvesség, amely azt mutatja meg, hogy az adott hőmérsékletű levegő által felvehető maximális vízmennyiség hány százaléka van a levegőben. Elektronikus készülékeknél a levegő nedvességtartalmának lecsapódása okozhat komoly problémákat, pl. ha hideg időben meleg szobába visszük be a készüléket. Trópusi vidékeken szükség lehet a készülékek teljes lezárására, nehogy a nagy légnedvesség átvezetéseket okozzon.

Olyan áramfeszültség-jelleggörbe, melynek van negatív differenciálhányadossal jellemezhető szakasza. Elektronikus - erősítők negatív ellenállású jelleggörbéje gerjedékenységet eredményezhet, ezért erősítő célra használt eszközöknél lehetőleg elkerülik kialakulását. Billenő áramkörökhöz előnyösen alkalmazhatók a negatív ellenállású jelleggörbéjű eszközök. Elsősorban a kétpólus jellegű diódák terjedtek el, mint amilyen az alagútdióda, Gunndióda stb.


Lásd még:

Elektronikus erősítő kimeneti egyenfeszültségének a vezérléstől független, spontán megváltozása, elsősorban a hőmérséklet vagy öregedés jellegű paraméterváltozás eredményeként. A nullpont-vándorlás közvetlenül csatolt, egyenáramú rendszereknél hamis kimeneti jelet eredményez, ezért itt feltétlenül csökkentendő. Az elektroncsöves áramkörök ilyen szempontból rosszabbak a differenciálerősítős, félvezetős, elsősorban integrált áramköröknél, ez utóbbiak nullpont-vándorlás a bemenetre vonatkoztatva közönségesen néhány mV/°C lehet, amelyet az erősítéssel szorozva kapjuk a kimeneten a nullpont-vándorlás értékét.


Lásd még:
231. nuvisztor

RCA gyártmányú, kerámia alaptárcsára felépített, fémbúrás, nagy megbízhatóságú, rázásálló, kb. 10 mm átmérőjű elektroncső sorozat. A félvezető eszközök elterjedésével elvesztette jelentőségét.


Lásd még:
232. nyomtatás

A híradástechnikában a nyomtatott áramköri lap készítéséhez; a mikroelektronikában; továbbá műszerek, előlapok feliratozásához leggyakrabban használatos nyomtatási módszerek a szitanyomás és az ofszetnyomás. Nem kifejezetten nyomtatás a fotokémiai eljárás, de alkalmazása hasonló eredményre vezet.


Lásd még:

Elektronikus és elektromos készülékekben és berendezésekben alkalmazott áramkör, melynek kapcsolását a szigetelőalapra fix kötéssel kialakított vezetőmintázat létesíti. Működő alkatelemei lehetnek nyomtatott alkatrészek, klasszikus alkatrészek és integrált áramkörök. Az utóbbi két esetben csak a vezetékrendszer nyomtatott. A fúrt-nyomtatott lapban az alkatrészfuratokat általában az alaprács szerint helyezik el. Az alkatrészeket forrasztószemekhez forrasztják, sorozatgyártásban rendszerint gépi forrasztással. Az alkatrészek szereléséhez gyakran beültetőautomatákat is használnak. A vezetőmintázat és nyomtatott alkatrészek felvitelére lebontó-eljárást, vagy felhordási eljárást, újabban ezek kombinációit alkalmazzák.


Lásd még:

Kerámia alap anyagon a nyomtatott áramköri lap kialakítására alkalmas eljárás. Kerámia lapkár szitanyomással a huzalozásnak megfelelő mintázattal ezüstpasztát visznek fel, majd igen magas hőfokú, fokozatos beégetéssel kerámialapka és az ezüst között jó kötést hoznak létre. Hasonlóan egyéb kolloid anyagok (pl. nyomtatott ellenálláshoz) is kötésbe hoz hatók az alaplapkával. A nyomtatott kerámiatechnika alkalmazásának előnyei a fémfelületek igen jó vezetőképesség és kötése, a lapkák nagy szigetelési ellenállása, és a magas hőállóság. A kerámialemezek törékenysége miatt leginkább csak a mikro elektronikában használják.


Lásd még:
235. OIRT

(Organisation Internationale de Radiodiffusion et Télévision: Nemzetkőzi Rádió és Televízió Szervezet). 1946-ban alakult az ENSZ alapokmánya alapján, a rádiózással és televíziózással kapcsolatos tudományos problémák tanulmányozására és kidolgozására. Tagjai lehetnek azok az állami vagy állami engedéllyel felruházott intézmények, amelyek feladata rádió- és televízióműsor előállítása és továbbítása. Hat tanulmányi bizottságának munkájában és az általa rendezett tanácskozásokon rendszeresen résztvesznek: Lengyelország, Csehszlovákia, NDK, Románia, Bulgária, Szovjetunió, Finnország, Jugoszlávia és hazánk küldöttei. A szervezet hivatalos nyelve: orosz, kínai, francia, angol, német. Munkanyelve: orosz, német. Technikai központjának székhelye: Prága. Tanulmányi csoportjainak feladatköre a következő:

1. Tan. Csop. Vizsgálja a vezetékes rádió általános követelményeit, a több műsor továbbítására vonatkozó megoldásokat, előírásokat dolgoz ki az erősítők és hangszórók minőségére, tanulmányozza a sztereoátvitel lehetőségeit és a nemzetközi műsorcsere megoldásait.
2. Tan. Csop. Tanulmányozza a hangstúdiók akusztikai kialakítását, kidolgozza azok elektronikus berendezéseire vonatkozó műszaki előírásokat, a hangrögzítéssel kapcsolatos szabványokat és előírásokat, tanulmányozza a dinamikahatárolás, a zajok és a mesterséges utózengés hatásait.

3. Tan. Csop. Foglalkozik a tv-technikával, a jelforrásokkal, a stúdiók felépítésével és rendszertechnikájával, a tv-központok kialakításának lehetőségeivel, jelszabványok kidolgozásával, a nemzetközi tv-műsorcsere műszaki előírásaival, a tv-jel átvitelével és rögzítésével.

4. Tan. Csop. Hullámterjedési kutatásokat és kiértékeléseket végez, kidolgozza az adóhálózat-tervezés módszereit, javaslatot ad a hálózatban résztvevő berendezések azon paramétereire, amelyek visszahatnak a hálózattervezésre.

5. Tart. Csop. Az ismert sztereoszabványok alapján műszaki és gazdaságossági vizsgálatokat végez, analizálja a sztereó vevőkészülékeket és a vételi lehetőséget.

6. Tan. Csop. Kidolgozza a műsorsugárzáskor előforduló üzemviteli és mérési feladatok automatizálási módszereit, a hálózattervek készítésének számítógépes eljárását és a műsorcsere adminisztratív feladataival kapcsolatos gépesítési eljárásokat. Az igazgatójához tartozik a Műszaki Bizottság, amely a tagországok közötti egyeztetésekkel gondoskodik a megfelelő minőségű kép- és hangáramkörökről, a műsorcsere lebonyolításának zavartalanságáról és a pénzügyi elszámoláshoz szükséges adatok rögzítéséről; valamint a Műsorszóró Bizottság, amelynek félévenként tartott ülésén állapodnak meg abban, hogy milyen műsorokat, mikor, milyen időtartamban tudnak az egyes országok nemzetközi műsorcserére felajánlani és azokat mely országok veszik át. Az így létrejött nemzetközi műsorcseréket megelőzően sugározzák az ?lntervízió" feliratot.

Bizonylat amely az adatokat olyan grafikus karakterekkel jelöli. melyeket az e célra kialakított gép automatikusan, optikai úton felismer. Az így leolvasott adatokat általában elektroni kus számológépbe továbbítják.

Elektromos generátorok vagy elektronikus erősítőfokozatok összekap-csolása a fogyasztóval, a maximális teljesítményátvitel megvalósítása érdekében. Elektromos generátorok illesztése akkor optimális, ha a lezárás impedanciája egyenlő a forrásimpedancia konjugált komplex értékével. Elektronikus fokozatoknál a nyugalmi munkapont helyzetének, a tápfeszültségnek és a fogyasztó - esetleg transzformált - ellenállásnak az összehangolásával állít-ható be.


Lásd még:

Információ továbbítását, tárolását stb. elektromos és optikai úton megvalósító technika. Elektromos-fény és fényelektromos átalakítókat tartalmaz. Az optoelektronika eszközei ( fotodióda, fototranzisztor, fényemissziós dióda, lézerdióda stb.) ma már túlnyomórészt félvezető alapanyagból készülnek.


Lásd még:

Műszer időben változó elektromos mennyiségek, ill, jelek rögzítésére. A rögzítés történhet elektronsugárcsövön megjelenő ábrák manuális vagy automatikus fényképezésével, lassúbb lefolyású jelenségek esetében azonban főképp hurkos, vagyis az elektromágneses (Deprez-) mérőműszerekkel azonos elven működő, tükrös oszcillográf fal. Ilyen tükrös oszcillográf több (6...12) hurkot tartalmaz, ami nagyszámú, egyidejűleg lefutó jelenség szalagra rögzítését teszi lehetővé.

Műszer egy vagy több gyorsan változó elektromos mennyiség, ill. jel pillanatnyi értékének megjelenítésére, az idő vagy pedig egy másik mennyiség függvényében. Nemcsak elektromos jelet, hanem minden olyan mennyiséget, amelyet elektromos jellé át lehet alakítani, az oszcilloszkóp meg tud jeleníteni. Az oszcilloszkóp egysugaras elektronsugárcsövet vagy több jelenség egyidejű megjelenítésére többsugaras katódsugárcsövet tartalmaz. Egysugaras katódsugárcsövet tartalmazó oszcilloszkóppal és elektronikus kapcsolóval is lehet több jelenséget egyidejűleg, a katódsugárcső ernyőjén megjeleníteni.


Lásd még:

Analóg vagy digitális alakban ábrázolt mennyiségek hányadosát előállító elektronikus áramkör. Analóg jelek hányadosa elektronikus úton nemlineáris áramkörök felhasználásával állítható elő. Digitális számítógépekben az osztást gyakran nem külön osztóegységgel végzik, hanem valamilyen algoritmus alapján, helyértékeltolással (léptetőregiszter) és kivonással valósítják meg.


Lásd még:
242. oxidkatód

Az izzókatódok legelterjedtebb fajtája, ezt alkalmazzák közvetlen fűtésű és még inkább közvetett fűtésű kivitelben, kisteljesítményű elektroncsövekben, elektronsugárcsövekben stb. Az oxidkatód alapfémen (magfémen) - általában nikkel, nikkelötvözet, wolfram alkáliföldfémek (Ba, Ca, Sr) oxidjaiból álló emittálóréteget hord. Az készítése során az alapfémet az alkáliföldfémek karbonátjaiból álló szuszpenzióval vonják be, néhányszor 10 &&m vastag rétegben. Az oxidkatód karbonátrétege az első befűtés alkalmával oxidokká bomlik el és kötőanyaga kiég. További hőkezelést alkalmaznak az oxidkatód aktiválására, vagyis elektronemittáló képességének javítására és stabilizálására. Utóbbi folyamatban az alapfém redukáló ötvözőanyagai, elsősorban a Mg, lényeges szerepet játszanak.


Lásd még:

Analóg vagy digitális alakban ábrázolt mennyiségek összegét előállító elektronikus áramkör. Digitális összeadóegység a kódolt bemenő jelek összegét soros vagy párhuzamos üzemmódban képezi, valamennyi helyértéken előállítva az összeg és az átvitel számjegyeit. A digitális összeadóegység digitális számítógépek aritmetikai egységének legfontosabb logikai áramköre. Analóg jelek pl. műveleti erősítők felhasználásával adhatók össze.


Lásd még:

PAL-rendszerű színes tv-vevőkészülékben az az elektronikus kapcsoló, amely az (U'R - U'Y) - színkülönbségjel fázisát minden második sorban visszaállítja -90°-ról + 90°-ra az (U'B- U'Y) színkülönbségjelhez képest.


Lásd még:
245. Pauli-elv

Kizárási elv, amely kimondja, hogy egy atomban nem lehet két vagy több elektron ugyanazon energiaállapotban. Az atomban az egyes elektronok energiaállapotát négy kvantumszám jellemzi, a tapasztalat szerint egy atomon belül nincs két olyan elektron, amelynek mind a négy kvantumszáma megegyeznék. Így magyarázható az elemek periódusos rendszerének felépítése.

246. pentagrid

Általában minden, 5 rácsot tartalmazó elektroncső, vagyis heptóda. Az USA-ból származó és régebben Európában is elterjedt kivitele a pentagrid converter-nek nevezett keverőcső (pl. 6BE6). Ebben az első rács a helyi oszcillátor rácsa, a második, (rendszerint csak két lemez) az oszcillátor anódja és egyúttal árnyékolás, a harmadik az antennához (esetleg RF előerősítőhöz) csatolt jelrács, a negyedik a másodikkal együtt pozitív potenciáló árnyékoló, az ötödik katódhoz kötött fékrács.


Lásd még:
247. pentóda

Ötelektródás, vagyis három rácsot, katódot és anódot tartalmazó elektroncső. A szokásos alkalmazásokban a - nagyfrekvenciás, középfrekvenciás, hangfrekvenciás vagy videofrekvenciás erősítő. A pentóda első rácsa a jelrács, a második pozitív potenciálú gyorsító- és árnyékolórács, a harmadik az anódból kilépő szekunder elektronok felfogására szolgáló, katódpotenciálú fékrács. A végerősítőcsövek majdnem kizárólag pentódak. Az adócsövek között max. néhány 100 W anód diszszipációig használatosak a pentódak; ezeknek második rácsára - eltérően a vevő pentódaktól - nem az anód tápfeszültségét, hanem ennek csak 1/5...1/3 részét kapcsolják.


Lásd még:

(utánvilágítás). Az az idő - a fénygerjesztés megszüntétől, amely alatt a kibocsátott fény kezdeti értékének egy meghatározott részére (pl. 1/e-ed, ami 37%) csökken. A perzisztencia elektronsugárcsövek, tv-képcsövek fényporainak egyik jellemző adata.
Az előbbi, fizikai perzisztencián kívül van látási perzisztencia is, amely arra a fiziológiai jelenségre vonatkozik, hogy a fényérzet a fényinger megszűnte után még rövid ideig megmarad. Ennek köszönhető, hogy a rövid időközben egymást követő képek folyamatos kép benyomását keltik, ezt a jelenséget hasznosítja a mozivetítés és a televízió.

Egyes kristályok azon tulajdonsága, hogy meghatározott irányú mechanikai deformáció a kristály bizonyos szabad felületein a deformációval arányos elektrontöbbletet okoz. Ez a hatás meg is fordítható. Azt a jelenséget, hogy elektromos feszültség hatására a kristály rugalmas alakváltozást szenved, elektrostrikciónak nevezik. Piezoelektromos kristályok a kvarc (SiO2), a bárium-titanát (BaTiO3), a turmalin (Ca, Na)(Al, Ti, Fe, Mg)9(Si2BO9)3(OH, F)4, a Rochelle-só, más néven Siegnette-só (NaKC4H4 O6 + 4H2O), az ADP (adenozin-difoszforsav), NH4 H2 PO4), a DKT (K2 C4 H4 O6+1/2 H2O), az EDT (C6H14O6 N2), az LSH (lítium-szulfát), Li2SO4+H2O). A -ot számos híradástechnikai berendezésben alkalmazzák (kristálymikrofonok; kristályoszcillátorok; kristályszűrők; ultrahangkeltők stb.).


Lásd még:
250. pin-dióda

Nagyfeszültségű félvezető dióda, amelynek p- és n-rétege között intrinsic kristály van. Záróirányú előfeszítés esetén e rétegben nincsen tértöltés, így a térerő benne helytől független értékű. Mivel a lavinajelenség közelítőleg egy adott térerőnél következik be, az i-réteg vastagságának növelésével növelhető a letörési feszültség. Nyitóirányban a p-, ill. n-oldalról az i-rétegbe belépő töltéshordozók nagymértékben csökkentik annak ellenállását, így nagy áramok esetén is kicsi lesz a nyitóirányű feszültség. A pin-dióda igen elterjedt a teljesítményelektronikában.


Lásd még:
Bejelentkezés

Belépés

Hirdetés
Lapoda.hu     XDT.hu     HEStore.hu
Az oldalon sütiket használunk a helyes működéshez. Bővebb információt az adatvédelmi szabályzatban olvashatsz. Megértettem