Atomóra

( molekulaóra). Igen nagy pontosságú frekvencianormália, ill. időnormália, minthogy az atomoknak vagy molekuláknak úgyszólván állandó tulajdonságain alapszik. atomórával ezideig mintegy 10^-10 frekvenciaállandóságot sikerült elérni, míg kvarcórával csak kb. 10^-8-t. Az atomóra működési elve: kvarcvezérlésű, frekvenciamultiplikált oszcillátor által szolgáltatott elektromágneses energiát ammóniagázzal (H₃N) vagy cézium (Cs) gőzével töltött abszorbciós cellán vezetnek it. A cellában levő kisnyomású gáz vagy gőz saját rezonanciafrekvenciáján (NH₃-nál 23 870 MHz, Csnál 9193 MHz) erősen elnyeli az elektromágneses energiát. Az abszorbciós kamra frekvenciafüggő elnyelése következtében a rezonanciafrekvenciától eltérő, a kamrán áthaladó elektromágneses energia egy szabályozó áramkört működtet, ami a kvarcoszcillátor frekvenciáját a rezonanciafrekvenciának megfelelően korrigálja. Az ily módon stabilizált oszcillátorból demultiplikálással kapott Jel szinkronórát működtet. Az atomóra igen kis mértékben hőmérsékletfüggő. Az első atomóra az t S Bureau of Standards-ban 1948-ban kifejlesztett ammóniakamrás szerkezet volt, a jelenleg használt atomórák céziumgőzzel működnek.