Biztosító

Olyan áramköri alkatrész, amely egy adott készüléket vagy berendezést túlterhelés, ill. túláram ellen véd. A védelmet úgy biztosítja, hogy a védendő áramkört megszakítja, ha a rajta átfolyó áram intenzitása meghatározott időtartamon túl meghaladja a névleges értéket. Ha az áram megszakítása a névleges érték túllépésekor bizonyos késleltetés után következik be, akkor az alkalmazott biztosító lomha. Ha az áramkör a névleges áram csekély túllépésekor gyorsan megszakad, akkor a biztosító gyors. A lomha biztosító leggyakoribb kivitele az olvadóbiztosító, amelyben a túláram hatására kiolvadó és ezzel az áramkört megszakító olvadó fémszálat a biztosítófoglalatba helyezett biztosítóbetét tartalmazza. A híradástechnikában gyakori a csöves biztosító. Ebben a biztosítóbetét üvegcsőbe húzott, fémsapkák közé forrasztott olvadószál, amelyet a foglalat rugói közé lehet nyomni. Az üvegcsövet gyakran oltóhomokkal töltik meg, amely a biztosítószál kiolvadásakor keletkező ívet kioltja. Lomha biztosító a hőtekercs is. Ez egy kis tekercs, amelyet a védendő áramkörbe iktatnak. Tartós vagy túláram esetén a tekercsben keletkező hő a tekercs Wood-fém forrasztását kiolvasztja, s a tekercset feszítő rugó megszakítja az áramkört. Az erősáramú készülékekben általában dugós biztosítóbetéteket használnak, amelyet a biztosítófej becsavarásával erősítenek a foglalatba. Ezek a biztosítóbetétek általában nagyméretűek és nagy áramerősségre vannak méretezve. A dugós biztosítófejhez hasonló a híradástechnikában használt Wickmann-biztosító, amelybe üvegcsöves betétet helyeznek és szintén csavarmenetes foglalatba erősítenek. Az olvadóbiztosítónak a névleges áram túllépésétől számított kiolvadási ideje a túláram nagyságától függ. Előnye az egyszerűség, hátránya, hogy minden kiolvadás után cserélni kell. E hátrány kiküszöbölhető az ikerfémes biztosítók használatával, amelyekben az ikerfém a fellépő túláram hatására elhajlik és így az áramkör megszakad. Ha azonban a túláram megszűnik, a biztosító ismét zárja az áramkört.