Deklarálás

Digitális számítógép programjában szereplő azonosítókból készített összefoglaló lista. Az azonosító a program különböző összetevőinek szimbolikus elnevezése. Azonosítóval különböztethetők meg az egyes változók, címkék, különböző vektorok, mátrixok, előre elkészített programrészek, az ún. eljárások (pl. lineáris algebrai egyenletrendszert megoldó program) stb. A skaláris változók azonosítója általában a változó neve (pl. X, Y, Z). A változók deklarálása esetén általában meg kell adni a változó típusát is. A változó típusa határozza meg a változó számértékét, mely egész, valós vagy logikai (0 vagy 1 értékű) lehet. Változók -a során egy-egy külön lista tartalmazza az egész, valós és logikai típusú változókat. A deklarálásból a fordítóprogram útmutatást kap a változók kezelésére. A vektorok, mátrixok - a az illető mennyiségek szimbolikus nevéből, a vektorban vagy mátrixban szereplő változók típusából és a vektor vagy mátrix elemeinek számából áll. Az elemek számából határozza meg a fordítóprogram az egyes mennyiségek tárolásához szükséges memóriaterületet. Az eljárás tartalmazza az eljárás szimbolikus nevét (azonosítóját), a benne szereplő program bemenő és kimenő változóit és magát a programot. A deklarálás segítségével a fordítóprogram a program különböző összetevői számára helyet foglal a memóriában, kezelésükhöz megfelelő felvilágosítást kap. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a deklarálás érvényessége általában nem az egész programra, hanem annak csak egyegy részére terjed ki. Ezt a részt blokknak nevezik. Mivel deklarálás csak arra a blokkra vonatkozik, melyben szerepel, lehetőség van arra, hogy különböző programrészekben (blokkokban) azonos szimbolikus nevek (azonosítók) tartozzanak különböző változókhoz. Így különböző blokkok azok jelölésbeli egyeztetése nélkül egyesíthetők, azok megkülönböztetését a blokkok deklarálása alapján a fordító program automatikusan elvégzi.