Egységterhelés

Logikai áramkörök bemenete által okozott terhelés nagyságának kifejezésére bevezetett relatív mértékegység. Korszerű logikai áramkörökben a különböző felépítésű áramkörök bemeneteinek vezérléséhez általában azonos nagyságú meghajtó áramra van szükség, mivel az egyes áramkörök bemenetei hasonló felépítésűek. Ezt a leggyakrabban előforduló terhelő áramot egységterhelésnek vagy a terhelés egységének nevezik. Az áramkörök véges bemenő impedanciája miatt fellépő terhelés a terhelésen átfolyó áram irányától függően különböző előjelű lehet. Megállapodásszerűen a meghajtó áramkör kimenetébe befolyó áramot pozitív irányú, a belőle kifolyó áramot negatív irányú terhelésnek tekintik. A logikai áramkörök kimenetei csak meghatározott nagyságú árammal terhelhetők. A megengedhető terhelőáram egységterhelésben mért relatív értékét fan-out-nak nevezik. A fan-out tehát azt mutatja meg, hogy egy áramkör kimenete hány másik áramkört (bemenetet) vezérelhet. A megengedettnél nagyobb kimenő terhelés esetén az áramkörre előírt specifikációk már nem vagy csak részben teljesülnek. Azok az áramkörök, melyek a meghajtó fokozatukat csak az átkapcsolás ideje alatt terhelik, dinamikus terhelést okoznak. Ezért néhány áramkörrendszerben külön specifikálják a statikus vagy egyenáramú és a dinamikus vagy váltakozó áramú fan-out értékét. A statikus fan-out azoknak a vezérelhető bemeneteknek a számát adja meg, melynél a logikai szintek (az egyenáramú specifikációs jellemzők) az előirt határokon belül maradnak. A dinamikus fan-out azoknak a vezérelhető bemeneteknek számát adja meg, melynél az átkapcsolási idők (a dinamikus specifikációs jellemzők) a tolerancia határokon belül maradnak. Logikai áramkörök specifikációs jellemzője a fan-in. Kettős értelemben használják. Egyrészről jelentheti a kapuáramkör egymástól független vezérelhető bemeneteinek számát. Más értelmezés szerint az áramkör egységterhelésben mért bemenőáramának értékét jellemzi.