Elektroncső

Elektronok vezérlésén alapuló eszköz; az elektronika, híradás- és műszertechnika, automatika, ipari elektronika egyik legfontosabb aktív eleme. Elektródákból áll, melyek búrában (üveg-, fém- vagy kerámia) helyezkednek el, ez egyúttal védi a külső levegőtől is. Az -ben rendszerint egyetlen katód van, ezenkívül az - rendeltetésétől függően további elektródák, de legalább még egy elektróda. Az egyenirányítócsövek egy vagy két anódot, az erősítő- és keverőcsövek anódot és rendszerint több rácsot, az - elektronsugárcsövek elektronágyút és esetleg eltérítő elektródákat is tartalmaznak. Az adócsövek - amin a magyar nyelvhasználat szerint általában a néhány 100 wattnál nagyobb teljesítményű csöveket értik, függetlenül attól, hogy adási célra használják-e - rendszerint 1-2, esetleg 3 rácsot és anódot tartalmaznak, felső teljesítményhatáruk többszáz kilowatt. Mikrohullámú adás és vétel céljára - klisztronok, - haladóhullámú csövek, hátrálóhullámú csövek használatosak, a rádiólokátorok nagyrészt - magnetofonokkal működnek. Az elektroncsövek további fontosabb fajtái a kijelzőcsövek, hangolásjelzőcsövek, képfelvevő- és képerősítőcsövek, - stabilizátorcsövek, fotocellák, elektronsokszorozók stb. Az elektroncsövek túlnyomó része vákuumcső; a gáztöltésű elektroncsövek rendszerint nemesgázt vagy higanygőzt tartalmaznak. Az elektroncső katódja izzókatód vagy hidegkatód fotokatód; a legelterjedtebb ezek közül az izzókatád. A rádió- és tv-vevőkészülékek csöveit - a vevőcsöveket - a félvezető eszközök erősen háttérbe szorították.