Távközlési vezetéken a megengedettnél nagyobb feszültség levezetéséhez biztosító elem. Két csoportját a lég-réses és a gáztöltésű túlfeszültség-levezetők alkotják. A légréses (szénhasábos, fémelektródás) túlfeszültség-levezetőkben az elektródák szabadon vagy védőbúra alatt helyezkednek el, működésüket a környező légtér befolyásolhatja. A korszerű gáztöltésű túlfeszültség-levezetőkben az elektródák nemesgázzal töltött térben vannak, jellemzőjük, hogy meghatározott, kis (100...200 V) feszültség hatására 1 ms-nál rövidebb időn belül az elektródák között gázkisülés indul meg, nagy lökőáramot (2,5... 50 kA) és tartósan (legalább 2 s) pl. 20 A-t kibírnak.