Ez nem így van. Az ideális "A" osztályú végfoknál a tápegység kétszeres terhelést "lát".
Tehát a terhelés áramának a fele folyik a tápegységből.

Köszönöm, akkor ezen megspóroltam egy agyalást...
Más(nak is):
A képen egy (nem saját készítés) monoblokk erősítő hálózati trafója ca. 250VA, szűrésekkel és a Graetz-el. A pufferelés odébb van helyileg.
Többször is szó esett már, a tápegység legalább olyan gondos (árú ) kivitelt igényel, mint maga az erősítő. A puffert töltő csúcsáramokat soros ellenállások mérsékelik.
Az egyenirányító diódákkal párhuzamos 10nF MKP-k vannak.

Én már építettem egyet, amit valaki használ már továbbra is és jól működik. 2 mm-es szekunder huzalnál nem a huzal miatt melegedik az a trafó, az is biztos. Túl van gerjesztve a trafó, szerintem.
A gyári trafók legtöbbje túlfeszített, hogy a terhelésnél ne essen nagyon a feszültség és a lehető legkevesebb pénzből kihozzák a kínált teljesítményű trafót. Egy amatőrt a túlméretezés fűti, így olyan trafót csinál, ami nem fűt... A 0.9T-vel gerjesztett, aránylag elfogadható vas nem szabad, hogy melegedjen.
Én 2.7 A/mm2 áramsűrűséggel számolva az 1.3A-hez 0.85 mm-es huzalt rendeltem. (Pontosan 1.531A-nál lenne 2.7A/mm2)
Az eredeti kivitelhez képes dupla kapacitást teszek, oldalanként 10e mikrót. 2x2200//uF+6800/uF+680/nF, oldalanként. tápegység szimulátorban a 8-12ezer µF-os oldalankénti szűrésnél a kimeneti hullámosság jelentősen nem változik.
A kicsatoló 3.300uF+2.2uF. A meghajtó tranzisztort már az asztali próbaüzem alatt "kézrátétellel" ellenőriztem, langyos se volt. Egyébként tennék rá hűtőcsillagot, de nem kell.
A trimmerpotikat a végső beállítás után majd fixre cserélem, egyelőre a hőegyensúly, véglegesnek gondolt hűtőbordával még állítgatni kellhet.
Ha valami mégse úgy működik, ahogy most gondolom, beszámolok róla.

Jó lesz az... Nekem még a hűtőborda nagysága, elhelyezés a gondom. Az a borda, amit kiválasztottam, magában kevés. Amennyiben az előzőleg jónak megállapított feszültség és áram értékeket tartottam, szép lassan kezdett hőmegfutni az erősítő - növekedett a felvett áram.
Amikor az egyensúly eléréséhez visszavettem a 2 értéket, az már nem annyira jó.
Aztán arra is kell gondolni, legjobb beépített állapotban beállítani a végső értékeket - mert a környezeti hőmérséklet, hűtés elég lesz-e a kívánt értékekkel.
Még kicsit játszadozni kell a megfelelő eredményhez.
Szerencsés, ha van a próbához áram határolható tápegység, kevesebb a rizikó.
Kivezérlés nélkül a legnagyobb áramfelvétel, kevesebb, ha műsort erősítünk, de a legnagyobbat - csendet - kell figyelembe venni...

Nos csak a tapasztalataimat tudom leírni ezügyben.
Az alkatrészek minősége rengeteget jelent. Mintahogy az elkészítés mikéntje is rengeteget beletesz a dologba.
Vissza a kályhához !
Most a jlh-ról beszélünk. Maga az alapkapcsolás is hatalmas ugrás egy ic-s krepegőhöz viszonyítva.
Ha kommersz alkatrészekkel építed meg akkor is elámulsz a külömbségen.
Én is így kezdtem mert kíváncsi voltam hol érdemes megállni az alkatrészek cserélésével és fejlesztésével.
A legfontosabb a tápegység. Mivel nem akartam vele bakot lőni így toroid trafó egyenirányító és hatalmas méretű kondenzátor (sörösdoboz méret).
Majd jött a nyáktervezés és rajzolás. Ezt szigorúan én úgy követtem el hogy a nyák majdnem úgy volt mint a kapcsolási rajz értem ezalatt a betáp és kimenet illetve bemenet elhelyezését is.
Amin tudtam hogy válltoztatni fogok az a kicsatoló és a vele párhuzamos kondi így ez külön panelre került. A félvezetők csereberéje a gyári ajánlást követte és számomra az eredetiekkel volt megfelelő a működése és a hangképe is. Az ellenálások cserélése hiperszuper akármire értelmetlen. A kondenzátorok cserélése már hallható javulásokat okozott. A bemeneti és kimeneti csatolók cserélése hozott javulást a belső kondikat kicserélve semmi sem válltozott.
Bemeneti csatolónak a legjobbnak a fóliakondi bizonyult.
Kimeneti csatolót 4700mikró low esr kondinál találtam a legjobb hangúnak majd a vele párhuzamos kondival játszottam egy darabig és ott egy ruszki 8mikrós olajpapír adta azt ami érezhető volt a hangképen. Nem mindíg a hiperszuper marhadrága adja a legjobbat. Próbáltam ilyent is de nem éreztem semmi külömbséget így maradt az aminél érezhető volt a külömbség.
Elsőre kicsit túlhűtöttem a végfokot és fura volt a hangképe így át szereltem egy kissebb hűtésre aminél az üzemi hőfokot kb 5-8perc elteltével érte el és így sokkal másabb hangja lett.
Tudom mindenki rugózik és parázik tőle de ez tényleg akkor szól jól ha meleg.
Ami még nagyon fontos megjegyezendő dolog hogy amit elbír az ember kezelni vezetékvastagságot azt meg kell adni ennek a végfoknak itt cérnadrótos bekötést hanyagolni kell.
Igazat megvallva itt a mérőműszeres műszerészmódinak semmi értelme hogy átvitelt meg búbánatot méricskéljen az ember mert sosem lessz steril átvitelű az elkészült erősítő.
De nem kell túlvariálni sem a dolgokat benne.

Lehet hogy valóban nem okoz gondot. Sőt tovább mennék.
Mivel nem kifejezetten a jó hatásfok miatt építenek "A" osztályú erősítőt, ezért a tápegység veszteségei sem számítanak igazából. Ha a tápegység puha, vagyis terhelés hatására csökkenti a kimeneti feszültségét, akkor ez stabilizálni tudja a nyugalmi áramot. Természetesen a stabilizált táp is megoldást jelent, de akkor esetleg el lehet gondolkodni azon, miként legyen stabil a nyugalmi áram.
Itt egy kicsit megállnék. Milyen időállandókat érdemes beállítani a tápegységben? Ezt a kérdést az indította el, hogy a pufferkondenzátorok vagy nagyon kicsik, vagy nagyon nagyok egy ilyen jellegű erősítőben. Van nekem két darab 170000µF/40V kondérom, és azt hittem mivel ez jó nagy, jó is lesz egy teszt erősítóhöz. Egy pár laterális fet, +-12V, egyszerű source követő oszt kész. Alacsonyabb táppal kissé halkabb, mert az egyszerű munkapont beállítás miatt csökken a nyugalmi áram, és a 0,9X-es erősítés már csak 0,8X-os. Tehát ekkora kondérral jó-e?
Hát a fenéket. Akkor akkukról? Azzal jó. 10000uF? Hát nem is tudom. 2200uf? Érdekes de igen. Nem tudok másra gondolni, minthogy van olyan időállandó, ami érzékenyen hat a hangra.
Mondjuk 20Hz felett hangfreki, alatta infrahang. 0,05 Hz alatt már nem zavar ha lehalkul vagy felerősödik kis mértékben a zene, mert a fül kikompenzálja észrevétlen. De 0,1-5Hz között van egy érzékeny sáv, ahol a tremoló, vibrátó dolgozik. Ebben a sávban hatásos a huppogás. De nagyon zavaró is ha az nem kellene.
Csak azért írtam ezt, mert lehet hogy nem áll meg a világ 20Hz alatt. Attól hogy nem viszi át a hangszóró alapsávban, nem biztos hogy modulációs termékként nem.
Úgy gondolom, hogy ha puha táp a befutó, akkor egy CRC szűrés lehetne olyan RC taggal, aminek az erősítővel alkotott időállandója olyan, hogy az a töréspont 5-20Hz közé esik, vagy 0,1Hz alá. De semmi esetre ne az érzékeny 0,1-5Hz közé.

A felső tranzisztor ha nem vezérelt mint a JLH-nál, hanem áramgenerátor, akkor állandó terhelést lát a tápegység. Viszont a hatásfok romlik. Egy ilyen áramgenerátoros megoldás szinusz jellel elméleti maximuma 25%, amíg egy pp "A" osztály 50.

Egy híd JLH, vagy egy trafós push-pull "A" osztály közel rezisztív terhelést jelent a tápegység felé. Ha ár/érték arányt nézzük, akkor nyilván hagyományos pufferes táp a nyerő, de egy pénzt nem sajnáló hájendes számára egy ilyen tápegység maga a mennyei manna. És egy erről táplált erősítő talán nem is szól rosszul.

Két hangolási szakaszt látok. Az elsőnél az induktivitás értéke nullától az optimumig tart. Kis induktivitásnál végül is nem sok minden történik egy hagyományos sima pufferelt táphoz képest. Ahogy növekszik a fojtó induktivitása, a kondenzátort töltő áram csúcsa elkezd szétlapulni. Egy kritikus induktivitásnál a fojtó előtti feszültség a nullaátmenetekben nullára csökken, a hálózat felől nézve pedig leginkább ilyenkor hasonlít legjobban egy Ohmikus terhelésre a tápegység. Tovább növelve az induktivitást a kimenő egyenfesz hullámossága csökken, így kisebb szűrőkondenzátor is alkalmazható, de a hálózat felől a a teljesítmény tényező megfordul, és amolyan áramgenerátoros terhelést lát a hálózat.
A kimeneti egyenfesz a második hangolási szakaszban további terhelésnél nem csökken. Véleményem szerint én a kritikus hangolási értékre állítanám a tápot.

Ez az egyenáramú motorok "tápegysége". Az egyenirányító után lévő induktivitás a hullámos bemeneti feszültségből (a 100Hz-es "félszinusz" jelből) hullámos egyenáramot hoz létre a terhelő áram függvényében. Kis áramoknál szaggatott lesz, és a kimeneti feszültség felemelkedik. Folyamatos áramvezetés mellett a kimeneti feszültség közel állandó, a bemeneti hullámos feszültség középértéke. A megfelelő simításhoz elég nagy fojtó kell. Ez a motorokba be van építve (esetleg ha indokolt, simító fojtót kötnek vele sorba), de ha úgy kell megcsinálni, elég nagy darab lesz (sokkal nagyobb, mint egy hasonló energiát tároló puffer kondenzátor), sokkal drágább is lesz, és problémás lehet a kis áramoknál a kimeneti feszültség emelkedése (egyenáramú hajtásoknál ezért általában vezérelt egyenirányító, tirisztoros híd van szabályozó körökkel).

Erről van véleménye valakinek? Már rég szöget ütött a fejembe ez a puffer kondenzátor nélküli tápegység, de a szimulátor szerint áramgenerátorral nem működik. Holnap kipróbálom...

Amikor arról írsz, hogy száz JLH százféleképpen szól, sajnos igazad van. Végig néztem az idők folyamán az egész jlh topikot, és azt állapítottam meg, hogy nem készült itt két egyforma erősítő. Fel sem lehetne sorolni, hányféle félvezető, kondenzátor lett beépítve. Hányféle tápfesz, nyugalmi áram lett kialakítva. Hányféle tápegység lett felhasználva, és sokáig sorolhatnám a sort. Hood mester ezt a végfokot magának tervezte, tudása legjavát tette bele. De mindenki moddolja ezt a kapcsolást, gondolván hogy jobb lesz tőle. Nem lesz jobb! A kapcsolás rendelkezésre áll, az alkatrészkészlet szintén. A nyugalmi áram adott, a tápfesz szintén. Ha ezeket a recepteket betartjuk, közel azonos minőségű végfokot tudna mindenki készíteni. Érdekes módon ezeken senki nem akad fenn, de ha valaki pl. a hűtőbordát a doboz tetejére rakja, azonnal kritizálják a munkáját, hogy az úgy nem jó! Kb. 3 hónapja fejeztem be egy Shugden A21 projektet, betartva szórol szóra a receptet, és láss csodát nyomban indult az erősítő! Összevetettem a JLH val, és megállapítottam, hogy semmi különbség nincs a két cucc között, így szét is bontottam. Ja az egyetlen különbség az volt, hogy jobban melegedett a JLH nál, de hát 20 wattot tudott.

Ebben valószínűleg igazad van, bár nem hiszem, hogy ezek után lesz valaki rajtam kívül akit ez a kapcsolás komolyan érdekel. Ha mégis akkor fel lehet hívni a figyelmet a kapcsolás érzékenységére. (Nem gondoltam ennyire problémásnak a dolgot - ebből is látszik, hogy mennyire nem értek hozzá).

Csak, hogy tisztázzuk:
Csak az én MOSFET meghajtós változatomat tartod átgondolatlannak (ezt el tudom fogadni ) vagy KZs félét is ahol a meghajtó tranzisztor bipoláris?


Van az talán 13 W is (600 Ohmos bemeneti és 6 Ohmos terhelő impedancia mellett). Ez mondjuk engem annyira nem zavar, az eredeti JLH sem egy "izompacsirta". Viszont ez a teljesítmény úgy ennyi, hogy a TINA egyformának veszi a végtranzisztorok bétáját, ha KZs. ajánlását figyelembe veszem akkor a kivezérelhetőség valamelyest növelhető.


Ha jól értettem a cikket KZs. mindkettőt elvetette és helyette a végtranzisztor párok bétáinak különbözőségével próbálta elérni a nagyobb kivezérelhetőséget, amit aztán a TINA-ban modellezett is. Az utánhúzó kondi és az áramgenerátor után ez a 3. talán legnehezebben kivitelezhető verzió.
Sajnos nem tudom hogyan kell a TINA félvezető modelljében átállítani a bétát.

Az ajánlott kompenzálással most nekem is stabil.

Szívesen foglalkozom a témával, mert szeretek erősítőkkel bíbelődni (ha rám jön néha a bíbelődhetnék). De van egy olyan aggályom ezzel a JLH-val kapcsolatban, ha ezt megépítik mondjuk százan, akkor az a száz végfok százféleképpen fog szólni. A legjobban sikerült valószínűleg olyan lesz, mint amit Komáromi Zsombor leírt, hogy a hangok kilépnek a dobozból és a zene szárnyalni kezd. A legrosszabbul sikerült viszont esetleg sziszegős, torz, rikácsolós, hallgathatatlan. A maradék 98 pedig valahol a kettő között fog elhelyezkedni. Azt gondolom, ez a végfok inkább hangszer, mint gép. Műszerek kellenek hozzá, fül kell hozzá, türelem kell hozzá, jó alkatrészek kellenek, jó tápegység, jó nyákterv és rengeteg idő mire "behangolja" az ember a saját rendszeréhez.

Az alapkapcsolás ilyen fokú módosítását nagyon át kell gondolni. A KZs-féle szimmetrizálást roppant szellemesnek tartom, de a maga a kapcsolás szerintem teljesen átgondolatlan. A legnagyobb problémát a rossz hatásfokában látom, mert 84W disszipáció mellett kevés a kivehető 3W kimeneti teljesítmény (nem számoltam még ennek utána, csak írtam valamit).

Ha 600 Ohmos a trafód, akkor nyilván ehhez kell majd illeszteni... de mi lesz a többiekkel akiknek nincs ilyen trafójuk, viszont mégis szeretnék megépíteni. Legcélszerűbbnek látszik úgy kialakítani a bemenetet, hogy legalább bizonyos határok között érzéketlen legyen a meghajtó impedanciára. Ez nem (ez sem) lesz egyszerű. Ha sikerülne is az egész kapcsolást műszakilag tökéletesre kitalálni, pontosabban a "tökéletest" valamennyire megközelíteni, akkor sem biztos, hogy ez fog a legszebben muzsikálni.

Ma szimulálgattam kicsit és kiderült, kissé "benéztem" tegnap a teljes hídban a végtranzisztorok áramviszonyait. A felső végtranzisztoron folyó áram ugyanis terhelésfüggő (első két kép). Csakis akkor lesz a terhelésre szimmetrikus a két végtranzisztor ha a nagyjelű erősítő munkaellenállását áramgenerátorra cseréljük, vagy megtartjuk a JLH-féle utánhúzó kondit.... ez utóbbival lenne legnagyobb a kivezérelhetőség is. Ez a kapcsolás ki volt már egyszer találva és elég jól. De ha azt mondjuk, hogy az utánhúzás ront a hangon, áramgenerátorral is ki lehet próbálni. Ez lesz az első két ki-bedugdosós "öcsi panel"... már ha van kedvünk az ilyesmihez...

A tápegység belső ellenállása nincs hatással egy erősítő kimeneti impedanciájára, ha az erősítő tápelnyomása megfelelő. Pl. egy "A" osztályú komplementer emitterkövetős kimenetű előfok kimeneti ellenállását a nagyjelű erősítő kimeneti ellenállása és a végtranzisztorok bétájának eredője határozza meg, plusz hozzá jön még néhány Ohm. Tehát ha nagyjelű erősítőt mondjuk 100 kOhm-mal zárjuk le, akkor /béta (ami legyen 300) = saccperkábé 350 Ohm a fokozat kimeneti ellenállása. Ha a visszacsatolási tényező 40 dB akkor ez a 350 Ohm kisfrekvencián lecsökken 3,5 Ohm-ra. Tehát a kimeneti ellenállást lényegében a kimenettel sorba kötött áramkorlátozó ellenállás fogja meghatározni. (Majdnem ilyen egyszerű.)

A végfok elé kötött hangerőszabályzó potit azért érdemes a lehető legkisebb értékűre választani, mert minden végfok egy bemeneti fokozattal kezdődik. Ennek a bementi fokozatnak a torzítása fogja meghatározni a komplett végfok torzítását. (Megint csak durván közelítve a lényeghez.) Ha feszültség generátoros meghajtást alkalmazunk, akkor kapjuk a legnagyobb sávszélességet és a legkisebb THD-t, TIM-et, IMD-t, anyámtyúkját. Minél nagyobb a hangerőszabályzó poti ellenállása annál inkább közeledünk az áramgenerátoros meghajtás felé, ami senkinek sem jó. Minden potinak a -6 dB-es állásában a legnagyobb a kimeneti ellenállása (a 10 kOhm-osnak 2,5 kOhm, mert 5 kOhm / 2). A két végállásban közel nulla, ill. max hangerőnél a meghajtó fokozat kimeneti impedanciája.

Valamit rosszul tudok amikor arra gondolok, hogy egy fokozatnak a kimeneti impedanciája tulajdonképpen a tápegysége kimeneti impedanciája? Hiszen a táp sorba van kötve a terheléssel. Tehát alacsony imoedanciás kiementhez elég ha a táp tudja azt, nem kell még a visszacsatolást is túl nagyra venni.

Az erősítők 50-100k bemenővel rendelkeznek. Ez még nem az áltaad említett elég nagy impedancia gondolom?

Sziasztok! A héten sikerült összeraknom az erősítőt, labortápról tápláltam meg egyenlőre. A végeredmény jó lett, semmi kifogásolhatót nem halottam a hangjában. Ezért úgy döntöttem folytatom tovább, és most a tápegység jön. Ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Mindenképpen stabilizált tápot kell készítenem, amely 35-38 voltból állít elő 27 voltot. Láttam itt a fórumon Reloop álltal tervezett stabilizátort amely ua723 és darlington tranzisztorból áll. Kizárólag csak ez javasolt, vagy szóba jöhet lm317t és tranzisztor páros? Az alábbi képen látható lm317-es kapcsolásra gondoltam.

Az derült ki számomra ebből, hogy kevés lett a tápegység teljesítménye, ezért lett "gyenge" a kapott mérési eredmény.
Ezek után már mindegy, hogy milyen extra minőségű alkatrészek kerültek bele a végfokba, a gyenge táp lerontja az egész eredő minőséget.
-
A teljes teljesítmény-tartományt kihasználod a dinamikai csúcsokban, de ez nem feltűnő, csak kevés.
-
A következő projektet már körültekintőbben csináld.


Üdv!

Mit értesz tartalékon egy "A" osztályú erősítőnél? A tápegység és a végtranyók azt se tudják mekkora jellel van vezérelve a készülék. A meghajtásnak meg nagyjából megint csak mindegy.

Én bár tényleg diszlexsziás vagyok, attól még minden szakcikket elolvasok a témában, s mert fennhangon kell olvassam hogy meg is értsem ezért értem is. Szóval ezzel kérlek benneteket ne cikiződjetek. Amit most megpróbálok megfogalmazni, az az egyéni véleményem a vitát kiváltó okokra. Szóval csöves verza tranyós cucc. Nekem az a véleményem, "ez a sajátom, és nem sértődök meg, ha valaki szakmailag megcáfol" hogy az alapvető különbség a két rendszer között, hogy számomra feltűnő módon a csöves erősítők meglehetősen kevés alkatrészből épülnek fel, és eléggé egyszerűnek tűnő kapcsolásokból építkeznek. "Legalábbis én ilyneket láttam" A NET-en fellelhető fotókon még az igen drága Brandek készülékei is pár csövet villogtatnak a külvilág felé. Nomármost, azt hiszem abban egyet érthetünk, hogy legyen bár aktív, vagy passzív egy alkatelem, annak mindnek van valamilyen saját hangja. Ez a saját hang pedig a jel nagyon finom komponenseire rárakódik. Az aktív alkatrészeknek szintén van saját zaja, azt hiszem ezen nem vitatkozunk, ez ismert. Minél több aktív elem áll a jel útjában, annál több saját zaj rakódik rá. Ráadásul az aktív eszközök szépen rápakolják, és felerősítik a jelben az eddig összeszedett passzív alkatrészek hatásait is. A tranzisztoros végfokok esetében nagyon sok aktív és passzív alkatrész van a jel útjában, ezek mind valamit változtatnak a jel paraméterében, illetve rámodulálják a saját névjegyüket a hasznos jelre, ami torzul. Ilyen hatás a csöves erősítőknél is jelentkezik ugyan, de mivel a jel effektíve kevés aktív passzív alkatrésen jut keresztül, ezért a rámodulálódó zaj is effektíve kisebbnek kell lennie. A fórumon, illetve a JLE topikban bemutatásra és megépítésre kerülő kiemelkedően szép hangú erősítőkben szembetűnően kevés alkatrész található. Kapcsolásuk is szinte primitíven egyszerűnek tűnik "legalábbis számomra". Egy JLH ban 4 tranyó szerintem nem sok. Van olyan erősítő, itt a H.E.-ban amiben 0 kondenzátor van! Ezek az erősítők közelítenek egyszerűségükben a csövesekhez! A bevitt jeltorzulás is következésképpen kicsinek kell lennie.
Miért áldásos ha egy tranzisztor "lassú"? Uram bocsá régi kivitel? Nos elhangzott egy olyan kifejezés, hogy gyors erősítő. Itt a kifejezést eredetileg használó szakember nem azt értette, hogy építsünk olyan erősítőt, amivel infraágyút tudunk működtetni, és mellette még szonárfegyverként is használható a cucc. Az én gondolatmenetemben a gyors erősítő azt jelenti, hogy az áramkör mennyire gyorsan képes felépíteni egy jelet, mennyire gyorsan képes a rendelkezésre bocsájtani a hozzá szükséges energiákat, és mennyire gyorssan képes azokat elvonni. Szerintem pedig ennek semmi köze nincsen a meg-gigahertzekhez. Egy gyors tranyó amikor felépít e jelgörbét, mivel gyors, túllőhet a célon, ezért azt vissza kell kompenzálni. Egy négyszögjel esetén a felépülő él oldalon ez egy tüskeként jelentkezik, a kilépő élen pedig letörésként. Egy lassú tranyó vagy cső esetén is megfigyelhető ez a jelenség, de léptékkében jóval kisebb. Vagyis egy lassú cső és egy lassú tranyó az alacsony frekvenciás jelalakokat alakhűbben képesek lekövetni, mint egy gyors félvezető. Következésképpen a torzítás is kisebb lesz, nem beszélve az illesztőtrafóról csövek esetében, ami igaz csak szerintem, az egész rendszerben a leglassabb láncszem. Lehet, nincs igazam.
A gyors félvezetők esetében bizony gondot jelenthet az oszcilláció, vagy gerjedés. Minél gyorsabb egy félvezető, annál inkább hajlamos arra, hogy belengjen. Vagy gerjedjen "egy kutya". Még a J.L.H -t is sikerült Reloop mesternek gerjedésre bírnia, ha jól olvastam. A gerjedéseket pedig kompenzálni kell, ami az én olvasatomban, azt jelenti, hogy bizonyos frekvenciatartomány felett az eszközt rövidre zárom. De ez a rövidzár jelleggörbében az egész frekvenciatartományban kimutatható. Vagyis beépítünk egy gyors tranyót, amit x Mhz felett rövidre zárok, és ezzel el k...om az egész jelleggörbéjét. A lassúbb tranyók esetében ez a gerjedés, sokkal kisebb valószínűséggel fog jelentkezni. A csöves kapcsolások esetében is jelentkezhet ilyen oszcilláció, de meg ne kérdezzétek hol, de azt olvastam, hogy ha jelentkezik is, akkor jellemzően a hangfrekvenciás tartományban, és sokkal egyszerűbb ezt orvosolni. Ismétlem, ezt olvastam, nem saját kútfő. A számomra mindebből az jön le, ha jó erősítőt akarok építeni, akkor: törekedjek minél kevesebb alkatrészből megépíteni, azok legyenek minőségi alkatelemek, ha NYÁK technológiát alkalmazok, akkor törekedjek a szellős kivitelre, hogy az alkatrészek egymásra hatását csökkentsem, az alkalmazott aktív elemek esetében a kiszajú példány választása áldásos, de ugyanígy fontos a lehető legalacsonyabb működési frekvenciályú félvezetők alkalmazása is. Fontos a megfelelő és megfelelően szűrt tápegység biztosítása, optimális pufferháttérrel, hogy tudja biztosítani a szükséges energiákat a gyors jelalak felépüléséhez. Hiraga Úr pl. ezért tartotta szükségesnek az akkumulátor beépítését a tápegységbe, és akik ezt megtették, azok a méélyátvitel drasztikus javulásáról számoltak be.
Lehet, hogy hülyeségeket írtam le, és nincs igazam semmiben. Nem vagy elektroműszerész, de én ezeket tanultam Tőletek, és az általatok megosztott szakirodalmakból, no meg saját kutatásból.

Köszönöm!

A sors fura fintora az, hogy először megépítettem az erősítőt majd 2-3 hétig próbálgattam a tápot, mire aztán itt a fórumba beleolvastam és láttam megoldási javaslatokat.

Leírom a saját tapasztalatomat, hátha valakinek segít. Hisz én is mások megosztott ötleteit is felhasználva haladtam előre.
Belecsapva a sztoriba, kész a két próbapanelen a 2db JLH, a lehető legpontosabban összeválogatva a két csatornához az alkatrészek.
Első próba: graetz, 2x10.000uf, kondinként 100nF, 6mm2 táp és földvezeték. bekapcsoltam, hangos brumm. ezután 5db párhuzamosan kapcsolt 1ohm 1w, és két ilyen ellenálláshálózat sorba(eredő ellenállás így 0,4ohm) ezt követi 22000uf.
tehát CRC táp: 20.000 µF 0,4ohm, 20.000µF értékekkel. a helyzet sokat javult, a CRC táp R tagjára raktam egy rövidre záró kapcsolót, hogy tényleg halkít-e, valamit jelent... de az áttörés nem jött.
próbáltam a panelen a földet "felszakítani", nem segített.
"Sajna" 98db/1W/1m 8ohm hangfalakat hajtok vele, tehát ezekben mindent hallani akkor is, ha már egy 88db-es érzékenységű szinte csöndbe van.
Ezt követően net túrás, Hood tápegységének elemzése, Rod Elliot kapacitássokszorozó oldalának átnézése. Ezekből mixeltem össze egy "saját elképzelést".
a tápegység így: toroid, graetz, ez követi 1x22000uf, így kb 2x 48V terheletlenül.
Ezután jön a kapacitássokszorozó, a Darlington része 2db NPN: egy BC141 és egy BD 249, van benne 2db 1000µF és 1db 630µF kondi, és 2db 150 ohmos ellenállás.Majd megpróbálok ide betenni mint képet.
És csönd van!
a trafó halk búgása hallatszik mindössze.
egy ilyen táp elbírja a 3 amper nyugalmi áramot(1,5A csatornánként). A BD 249 eléggé melegszik, hűteni kell. Az erősítők így terhelten 42V tápfeszültséggel mennek.
A hangja talán tisztult valamit még ezzel a táppal, de lehet hogy csak a búgás megszűnése miatt hiszem.

Félreérthetően fogalmaztam.A stabilizált tápegység mibenlétével tisztában vagyok.A kérdés az ,hogy melyik stabilizált táp képes minőségben ellátni ezt az erősítőt.Közben reloop már adott is egy választ.

Egészen pontosan stabilizált tápegységről, ez lehet disszipációs, vagy kapcsolóüzemű is. tápegység témákban van néhány változat.

Hello!
Segítséget szeretnék kérni, konkrétan egy jó stabil tápegység tervet JLH-hoz, nyáktervvel együtt lenne a legjobb
Ilyen toroidtrafóm van: 2x24V/ 150W TST150/012

Nagyon szépen köszönöm.

Sziasztok
Úgy néz ki hogy most már én is nekiállok a JLH építésének ,méghozzá a klasszikus 69-es verziónak.
A végfok nyákterve megvan, a doboz és az alkatrészek nagy része is.Amivel viszont elakadtam a a tápegység kivitelezése.Annyiféle verziót találtam hogy nem tudom eldönteni melyik lenne jó,van aki a sima kondenzátorosra esküszik(elkó+mkp)van aki rc szűrésre.Az Ágoston féle rajzon csak 4x4700µF-os kondik vannak+mkp, más rajzokon 40000-50000 µF csatornánként.Ebben szeretném a segítségeteket kérni.A táptrafóm egy 230/2x28v-os toroid 300VA-es.

Üdv.!
Sok órányi fúrás csavarozás fűrészelés után a végeredmény Azt elmondhatom, hogy miután a tápegység része fejlesztve lett a faszékes verzió után sokat javult a hangja. Kicsatolásnak arany roe kondikkal jobb hangja volt úgy vettem észre (jelenleg méret miatt jamicont tettem bele). Végtranzisztoroknak még szánok 2db mj15003at. (most 2db 3055, 2db mj15003). NAgyon kicsi alapzaja van ,, de az előszobai hűtőszekrény búgása bőven elnyomja.

Szerintem ,meg győződésem,hogy CRC szűrésnél az R tagnak 1 ohm elegendő.A kondenzátorok meg egyforma értékűek lehetnek, Pl az - A - osztályú JLH nál 22.000 mf tökéletes.1.2 A nyugalmival használva.Ezt gyakorlatból mondva de ez számításokra alapozva, túlméretezett adatok.Tehát biztonsággal OK! Ha ezek után is brumi van vagy más zajok ,azt valószínűleg máshol kell keresni.A jól megválasztott szerelés ,földelések ,kábelezés, mind együttesen kritikusabbak -zajok gerjedések szempontjából- mint a tápegység szűrése!

Itt egy csatorna látszik, amiben elég ritkán van földhurok.
A panelterven már elvileg lehet hiba, mert ott egyáltalán nem mindegy hogyan vannak felfűzve a különböző áramigényű alkatrészek.
De -Cirokl véleményével egyetértve- a kábelezés tűnik problémásnak. A hosszú kábel az mindig rosszabb mint a rövid. Itt ezt a végletekig túlzásba vitted. Mindenképpen le kell a vezetékeket értelmes hosszúságúra redukálni. Feltételezve, hogy a bal oldalon lefelé elhaladó vezeték a hangszóróra megy, 2 alapvető módosítást javaslok.
1. Az egyenirányító és a puffer közti vezeték kritikus szakasz. Ide szinte kötelezően a lehető legrövidebb és legvastagabb keresztmetszeteket szokás használni (nálad két hajszál tekereg ott, méghozzá jó hosszan). Ezt addig lehet fokozni, hogy már nem is vezetékeket, hanem réz-síneket használnak a kötéshez.
2. A hangszóróhoz menő vezeték "meleg" pontja az erősítő panel kimenetére csatlakozik, ami rendben is van. De a hideg pontjának nem az erősítőből kellene táplálkoznia, hanem a tápegység panel GND pontjából. (És ugyaninnen megy egy másik vezeték a végfok panelhez is, a tápfeszültséggel együtt.)

Azért javasoltam, mert nálam dual-monó-nál bevált. Mi lenne az általános érvényű megoldás két független tápegység esetén?

Üdv! A kérdésben "tápegység panelek" szerepelt. A bemeneti árnyékolás közösítéshez kötném a fémházat. Itt úgy gondolom az R,C,D elemeknek sem jut szerep.