Találtam minap egy gumipókot. Nem nagy ügy, de az ember becsülje meg a kicsit is. Kicsi dilemma, forduljak meg az úton a kocsival, vagy ne? Mindig az első gondolat a jó ? 1 perc múlva már nem emlékszem, mi volt az első?Megfordulok a kocsival, megállok az úton heverő szépséges gumipók mellett, karomba kapom és boldogan hazautózok, meleg otthont kínálva az új szerzeménynek. Ez volt a terv?De valójában még csak készülök megfordulni.
Félrehúzódok egy széles beton bekötőre és már előre dörzsölöm kezem - hamarosan egy egészséges gumipók tulajdonosa leszek, mielőtt más tesz szert az úton heverő kincsre. Szembejövő sávon nyoma sincs szerves élet irányította járműnek, mögöttem egy szép mosolygós nagy kamion, elmegy, fordulok, de fiatalosan ám!
Mint búcsúban a csendőrpofon, freccsen el autóm eleje - a kamion mögött haladó gyanútlan gépkocsival sikerült villámrandevút szerveznem. Pár évtizedes autós életem alatt két koccanásnak is voltam már okozója, ott perceknek tűnő másodperceknek voltam bővibe, hogy felfogjam, próbálkozzam és elviseljem az elkerülhetetlent.
Itt életem filmjének főcíme se indult el, csak egy kocsihosszra előttem megállva látom meg a másikat, jesszus!
A fiatal vezető értetlenül néz, kérdez, de én ebben jobb vagyok, nála jobban nem értem, mi az az a?. történt.
Sebességünk nem sok volt, pár centin múlt a csupán bosszankodással is végződhetett volna, - de sajnos nem csak az történt - eset.
Némi múltba vágyás, ténfergés, most mit is kell csinálni?? Szenvedő fél járművének kereke nem irányítható, ott akadályozzuk a forgalmat ügyesen, várom, hogy engem Hágába szállítsanak.
Autóm eleje feltárulkozva, másik autó sem panaszkodhat. Látványra én vagyok a nyerő gyanútlan autóm úgy néz ki, mint egy felajzott vaddisznó. Szemből szirénázó mentő, Úristen, keresem földön heverő porhüvelyem, tehát mégis van testen kívüliség ??? A mentő nem ide jön, de a látványból sejttetett kataklizma láttán közénk vágódik, segítene. Már azért is hálás vagyok, hogy a rendőrséget értesíti, azt sem tudjuk, milyen számot is kéne hívni, pancser kezdők vagyunk koccanásból, stb. Félóra múlva már nagyon bánom, hogy nem kértem meg az egészségügyieket egy urológiai mintaadásra legalább, baromi a hideg és nem tudok, merek sehova elmenni kisdolgomra.
Az esemény hatására tudatmódosult jövőbelátásom elé megdöbbentő látvány tárult:
Az újonnan választott kötelező biztosítóm épületén félárbócon a zászló, réveteg tekintetű bankárok ténferegnek céltalanul számítógépeik közt. Időnként jajszó hallatszik - a mijózsink mit tett velünk, Uram! ? a bróker fiaskó után azt gondoltuk, rosszabb, már nem lehet, megbíztunk ebben a nagyszerű emberben, nem, nem az nem lehet, hogy Ő legyen a hibás?Lépteik alatt őszi avarként surrog a szomorúságba fonnyadt titkárnők arcáról lepergett alapozó?Bánat, bánat mindenütt?Mit tettem, Uram ? ezt már én kérdem és a jelenbe visszatámolygok.
Látom az egyik helyi újságost, épp fotózza a szenzációs látványt, csendesen égek, amúgy daliás alakom elvész az útszéli fűcsomók között.
Sosem akartam katasztrófaturizmussal lendíteni vidékünk gazdaságán és most tessék.
Kötelezőnk rendben van, reméljük a legjobbakat, sajnáljuk a történteket, majd meghitelezem a másik kocsi elszállítási költségét, nagyon jó ember lehetek?
Végre otthon?Családom megértéssel viszonyul, nem a macska tányérjából kapom a vacsorát, van remény.
Elmélkedés, gondolatkísérletek: ?Ha egy kicsit kijjebb megy a másik, ha hagyom a gumit a fenébe, ha jóval előbbre megyek, brrr, ha két fejjel születek ? szüleim egy kosár pénzt szakíthattak volna bármelyik múzeumtól, ahol azóta ezrek csodálták volna meg, milyen jól bírom a spirituszt és a kis befőttes üveget??
Lázas kapkodás, barátok hívása, tanácsok ? hogyan tovább? Az autó nélkül nem megy a meló, sietni kell, - zsongok felajzott méhkasként. Sokára és a helyi lehetetlenségektől kábultan végre eszembe jut a megoldás.
Irány x város, ott tartozik nekem jó szándékán kívül egy igen rendes, valódi karosszériás szakember egy-két kisebb javítással, amit nem vettem igénybe másfél éve. Na, de azoknak a hibáknak is én vagyok a felelőse, teljesen magamtól, idegen segítség nélkül vittem végbe.
Kocsi elvivés, aggódás, nehogy megszóljanak a rendőrök ? ha megállítanak, én tuti halottnak tetetem magam, ha a medvénél bejön, itt is működni fog?
Kárfelmérés, reménysugarak indulnak, megrendeléseket majd én! ? gondolom, teszem de nagyon rosszul ám?
- Kérj ajánlatokat több üzlettől is. ? búcsúztat az én megmentőm, akihez pár nap múlva kell visszajönnöm, addig tudja kiüríteni másik kuncsaft járművétől a műtőt.
Otthon első patinás ótósbolt, pókerarccal én ? Mibe is lenne, ha meg-e rendelném? Ee?
Adatok agyba vésése, annál is patinásabb bolt felkeresése, majdnem egy ezressel kedvezőbb ajánlat, hohó, ma este nagykanállal eszünk! Tízezer forint foglalóról kutyabőr készítés, istenem, oly szabályos és rendezett minden ? könnyezem?Anyag beérkezése péntek kora délutánra olyan biztos, hogy a Napra lehet nézni, de erre a megrendelésre nem, megnyugszom, sínen van a dolog. Hétvégére javítás megszervezve, hétfőn kocsin mintha mi sem történt volna? ? kérdezgetem és felelgetek magamnak csendes gyönyörűséggel, mégis szép az élet?? Már csak néhány felhőtlen, reményteljes óra és ? megtudom, az egyik alkatrész mégse nem van, a másikkal, mint lóhalál repesztek a szerelőhöz, közben érdekfeszítő történeteken agyalás, ha most állítanak meg rendőrök kócos karosszériás kocsimmal. Kertek alatt menve látom, egy szerencsétlen biciklist próbálnak jó emberek kihorgászni az úttöltés oldalából, ahova önerőből legurult, de már kerékpárja nélkül. Elképzelem jogos helyszíni felnégyelésem, ha csak én vagyok most itt és én segítek kibogozni jobb sorsra érdemes idős bicikliversenyzőnk lábait ? és akkor jönne a KÖZEG. Hahaha?megpróbálni kimagyarázni törött kocsit, lekornyadt kerékpárost ? valami isteni próbatétel lehetne. Van baj így is, hazavonatozás, sikerül elcsípnem a Transszibériai-Expresszt, olyan hideg van a kocsiba, hogy a göncök alól csak a szemünk fehérje látszik, mindenki próbál túlélni és spórolni, ahol tud, pl. a MÁV rajtunk. Mozdonyvezetőnk ha tudna jelezni, (nekünk, hogy most!) megtakarítható lenne minden hangjelzés, utasok szolídan vonítanak a hidegtől, de elhal ez is. Túlélni, túlélni, zakatol az életösztön bennem, állomástól üvegesre fagyott térdekkel hazatrappolok, már sötét van, nem felismerhető fiatalos, akár tíz percet is letagadhatóvá tévő korommal, alakommal. Szombat reggel, Szerfelett Korrekt Üzletet hívom, másik alkatrésztől eltekintenék, szerelőm azt már forgatja kezébe, mint igazgyöngyöt, van gyorsabb beszerzésre képes üzlet planétánkon, hagyjuk a távoli jövőre (jövő keddre) ígért ennél is biztosabb beszerzést, szeretném kiegészíteni főalkatrész árára az előleget és akár páros csókkal is pecsételjük meg fogadalmunkat ? sose lássuk többé egymást. Itt a végzet erői kimutatják már foguk fehérét?Törököt fogtam, de nem ereszt ? nem úgy van az?Bár a lehetőségek határtalanok, nem léphetek le csak úgy. Azt az alkatrészt bizony veretesen megrendelték, stb. Már spóroltam is pár kávét, olyan ideges vagyok a teljesen magától értetődő kereskedői hozzáálláson, be se kell gyújtanom műhelyembe, ver a víz. Tíz perc múlva telefon, szerelő testvérem értesít, az alkatrész pont jó a kocsi páros szervének tekinthető alkatrész hibátlanjának helyére ? vagyis nem megfelelő oldali lett előteremtve.
Bánatvirág nyílása szívemben, ahol az örömérzet ma nagyon ritka vendég, értesítem üzletet, hadd ne lenne törvénytúlsó, ha mindenféle rendelést visszamondanék?Jobb sorsra érdemes pénzem nem szabadul egykönnyen méltatlan fogságából, hiába bizonygatom, nekem már nem kell több ígéret, bizodalmam az üzletben épp most érte el a Naprendszer elhagyásához szükséges sebességet.
Miért is nem vagyok valami nagyon fontos ember ? ilyenkor bánom igazán ? csak arcukba vágnám valami igazolványomat erről és nekem van igazam egyből? Az arcképes úttörőm még megvan, de nincs meg benne minden bélyeg, kár?
Hétfőig csendes lélekemésztés, háborgás, boltosok mészárlásáról, országrészek felégetéséről szőtt borongós álmok?Semmi fény az alagút végén értelmű megbeszélés az eladóval, ki főnökei iránymutatását kénytelen követni. Hazajövés, Tiborc panaszának átköltésével érzékeltetni, haragom mily rettentő, ügyvéd megkérdezése, másik autós üzletbe menészet lelki vigaszér, siratófal tervezése, kivitelezése?Vissza boltba, levelem átadása, Vásárlók (Áldozatok) Könyvének kéretése, könnyes panaszokkal teleírása, hiába?Miért van olyan érzésem, mint a vidám legyecskének, ha pókháló fékezi fesztelen röptét?? Ügyvédnő vigasz szava,( sima ügy, ha per lesz, megnyered) Úristen!!! ? sikoltom belül, miért kell ezt tennem??? ? és nyihorlok magamban szüntelen. Fogyasztóvédők Egyesületétől bátorító szavak ? ?Miért nem kapja ki azt az eladót a pult mögül, mit képzelnek ezek?!?
Aztán, még egy nap múlva, jön telefon ? majd menjek be a pénzért ma délután ? hahh, nem hiszem, csak ha túlvagyok, hát mégis?? Hallom valakitől, első vagyok, ki pénzét visszaszerezte ? ámen?Mégse vagyok büszke.
Fanfár füleimnek, szól telefonomon a jó hír, iszkiri a kocsiért, lehet elhozni a gépet! Azonnal szegény testimunkás ruhámat magamra öltve vonatba vágom magam. Még a MÁV is megérezte jókedvemet a kocsikban meleg van. Sanyi átadja az autót és én a kormánykereket cirógatva hazaindulok ? a szervó nem sérült.
Utamon merengek azokon az intoleráns autósokon, akik türelmetlenül villognak, majd közelről belereflektoroznak az agyamba. Sanyi megmondta, majd pontosan be kell állítani a cserélt lámpát, mit nem lehet ezen érteni???
Ha én a kis alapfokú iskoláimmal felfogtam, akkor ennek a sok majomnak honnét van jogsija? Bezzeg ezeket nem fogdossa össze a rendőrség, fenébe?
Nem tudok ezzel a sok türelmetlen tulokkal mit kezdeni, próbálok olyan agyi izét kikoncentrálni, hogy aki szembe jön, nyugodjon meg. Valami van benne, mert már csak minden ötödik szindarabozik vissza a lámpájával.
A kis hülyék, rájöttek, hogy csak előrébb vagyunk, ha legalább egyikünk lát.
Az elején egyszer országútira kapcsoltam, akkor a szemem sarkából láttam, hogy a Kis-Göncöl beleturbózik hátulról a nagyba a vakítás miatt ? no de kedveskéim, ezt már ne az én kötelezőmre, hahá?

Ui: Az eset megtörtént ? legnagyobb bánatomra.