A tápegység, a nyák, és a beültetési rajzokat: alkoto@t-online.hu küldte:
2007.12.21.:
Tápegység ügyekben általánosan igaznak gondolom:
1. A trafó és a diódahíd, illetve a diódahíd és puffer közti vezeték lehetőleg
legyen rövid és jó vastag.
2. A pufferrel párhuzamosan kötött 10mikrós elkót nem tudom megindokolni, de én
mindig berakom. Van mikor csodát tesz a brummokkal, van hogy semmi hatása. Az
biztos, hogy nem árt.
3. Az előzőhöz kapcsolódva, az „A” ponton lévő féltápfeszültségnyi
egyenfeszültséget leválasztó 4700uF-os kondival szintén érdemes párhuzamosan
kötni (közvetlenül a kondi lábain) egy 1-10uF körüli kondenzátort, ami
valamilyen bipoláris féleség legyen, az-az ne elkó. Ezt se tudom megmagyarázni,
de a „nagyok” mindig ezt csinálják, onnan lestem el. (úgy sejtem, a nagy elkó
hangfrekis tulajdonságait javítja.)
4. Nem tartozik szorosan ide, mert már a kapcsolásnak kellene tartalmazni, de
mivel ott nincs, így utólag kell megoldani. A panelon, mondjuk a tápfesz
csatlakozó pontján, nagyon célszerű egy kb. 100nF-os kondival „hidegíteni. Ennek
hatása biztos nem halható, de az is biztos, hogy rövidrezárja a nagyfrekis
huncutságokat, persze ha vannak ilyenek.
5. A bemeneti jel huzalozása elég egyértelmű. Annyi érdekesség van, hogy az
RCA-k testjeit rövidre kell zárni. Érdekes dolog ez, mert így zárjuk be azt a
gonosz földhurkot (3.ábra kivétel, ott nincs hurok). Senki ne gondolja, hogy ha
kihagyja ezt az jó neki, mert mikor beledugja a kábeleit, akkor azok másik végén
lévő eszközben szintén rövidre van zárva, így egy sokkal nagyobb hurok alakulna
ki.
6. A BE és KI-meneti pontok távolságtartásában van okosság, de gyakorlatilag
kivitelezhetetlen. Az erősítőn kívül is együtt kanyarognak ezek a vezetéket.
Annyit azért tegyünk meg, hogy erősítőn belül NE vezessük együtt (uram bocsá,
egy kábelkorbácsban), a bemenet árnyékolt vezetékét a tápfesz, és a kimenet
vezetékeivel.
7. A tápfeszültség kondánzátora sosem elég nagy, csak eseteleg ésszerűen
megfelelő. Különösen igaz ez, itt, ahol tartósan magas az üzemi áram. Tehát ha
van szándék, meg pénz is hozzá, akkor az érték többszörösére is növelhető.
Erősítőnként úgy kb. 20000uF-ig értelmes a dolog, a felett már elmebaj.
8. A trafót úgy kell méretezni, hogy az tartósan tudja amit elvártok tőle.
Odaírtam a minimális áramokat, de azért tudjátok, hogy a vasmagon túl, ez csupán
a huzal keresztmetszetét befolyásolja. Ez az utóbbi a csel, mert van aki
2-3A/mm2-el számol, van aki 10A/mm2-el. Ez az érték kb. 4A/mm2-ig jó, a felett
már izgalmas kockázatokat rejt. Még egy adalék (ha valaki maga tekercsel
trafót). A vasmagokat nem szabad teljesen felgerjeszteni. Mondjuk a toroidok
általában 1,8 teszlásak, mégis csak 1,65-el szokás méretezni. Így közel 10%
tartalék marad. Én már beleuntam a tekercselgetésbe, ezért mikor trafót
rendelek, szigorúan kikötöm, hogy hagyjanak 10% tartalékot (előerősítőnél akár
20%-ot is, a szórás további csökkentésére), és 3A/mm2-re kérem az áramsűsűséget.
Új módi felénk a külső árnyékoló rézszalag, nagyon profi, csak dög drága.
9. Az 1.ábra a legáltalánosabb, szinte minden esetben működő megoldás, egy
egyértelmű földponttal. Az erősítők többségében ez van. Legalább egy 10, de
inkább 20A-es greatz-et szerezzetek (a kettő ára majdnem azonos).
A nagyfelbontású rajzhoz klikk a képre!!
10. A 2. ábra kicsit más. Itt több látszólagos föld-pont is van.
Funkcionalitásában nagyon hasonló az 1.ábrához, de számomra ez áttekinthetőbb.
A nagyfelbontású rajzhoz klikk a képre!!
11. A 3.ábra egészen más. Ha még nincs trafótok, akkor ilyet szerezzetek (két db
szekunderig az ár nálunk azonos). Itt a két csatorna tápellátása „nem látja
egymást”. Kizárólag a bemeneti csatalkozó testjei vannak összekötve.
A nagyfelbontású rajzhoz klikk a képre!!
12. !?!?!?!? Az erősítő védőföldelése, és a földpontok ehhez kötése!?!?!?!?. Ez
egy igazi „gumicsont”, amiben tényleg nincs világos koncepció, vagy ha van, az
nem jutott el hozzám (várok minden épeszű elképzelést a témában). Az a gond,
hogy ha a dobozt rákötjük a védőföldre, ami érintésvédelmi szempontból nagyon
indokolt, akkor még nem oldottuk meg a külső (jobb név híján) árnyékolást. E
miatt a tápegység közös földpontját is ide kell kötni. Hurrá, mindent
megoldottunk, hihetjük naivan. De ha akár csak egyetlen másik eszközt is
kapcsolunk az erősítőhöz (mondjuk előfok), ami hasonlóan van kialakítva, akkor
máris létrehoztuk a saját kis „hurokbirodalmunkat”. Ha a dobozok egymáson
vannak, akkor ott máris közös a rendszer, azután közösödik a föld az elektromos
elosztóban, meg ugye az összekötő kábeleken keresztül is. Ha egyáltalán nem
földelünk (kettős szigetelés esete, ami ma egyre nagyobb divat), akkor simán
kitehetjük a házra a tápföldet, de ekkor szembe jön egy másik jelenség, ami a
dobozok (RCA-k) közti potenciálkülönbség (akár rázhat is). Ugye nincs olyan
„egyorrú” ember, aki ne látott volna még szikrázó RCA-kat, no az e miatt volt.
Komolytalanul mondhatnám, hogy csináljatok fa dobozt, és akkor nincs gond, de
árnyékolás sincs, ami egy másik probléma. Nem ragozom tovább, aki tud egzakt
megoldást, feltétlenül írja meg nekem. Mindenki hozza meg a saját döntését, az
ésszerűség, az érintésvédelem, és hurokminimalizálás határain egyensúlyozva.
Mint általában mindig, itt is az empírikus (tapasztaláson alapuló) módszereket
javaslom. Össze kell rakni, ki kell próbálni, és ha nem elég jó tovább kell
„reszelni” a témát.
2007.12.07.:
A korábban tervezett nyákomat, senki nem építette meg, vagy ha igen, akkor azok nem kerestek meg. Ellenben jó páran jelezték, hogy nekik nem ilyen kell, hanem olyan, amit kézzel is meg lehet rajzolni, és ahol kedvükre drótozhatnak. (Megjegyzem a hűtés szempontjából nem is elvetendő gondolat). Küldök egy másik nyák tervet, ami megfelel ezeknek az elvárásoknak.
A nagyfelbontású beültetési rajzhoz klikk a képre!!
Ezt a nyákot én is megcsináltam, kipróbáltam, és gond nélkül működik. (kézzel
rajzoltam magam is, nem okozott problémát)
Az én alkatrészeimmel a P2-es poti 100kR-os értéke sok. Az 1,7A-es érték 8-10kR
körül jön elő, ezért én kicseréltem egy 22kR-os trimmerre. Így lényegesen
finomabban állítható, mert a 100-asnál, a legkisebb csúszkamozdítás, ís több
tized ampert jelentett.
A 40V-os tápfeszültséghez 28-30V körüli szekunderfeszültségű trafó kell, ha sima
egyenirányító és puffer képezi a tápegységet. Ekkor a javasolt szűrés kb 10000
mikró, de ha sztereó erősítőnk van, akkor minimum 20000 mikró. (Ezt eddig
mindenki megkérdezte)
A féltápfesz és az áram beállításához nem kell hangszórót rátenni, az-az
mindegy, hogy van vagy nincs. Esetleg a bemenetet érdemes rövidre zárni, csak a
biztonság kedvéért.
Nagyon fontos, a trimmerek alaphelyzete. A nyákon bejelöltem. A P1-et kb.
középállásba kell csavarni, a P2-t pedig a minimum értékhez. Egyéb esetben,
áramkorlátos labortáp hiányában (tartok tőle, hogy csak nekem van ilyen), secpec
lepukkan a végtranyó, ami agyonveri a meghajtókat és a 100ohmokat is (gondolom,
én ha tranyó lennék ezt tenném).
2005.12.26.:
A nagyfelbontású beültetési rajzhoz klikk a képre!!
A BC212-vel felépített fázishasító fokozat vezérli a BD139-el felépített kvázikomplementer meghajtó fokozatot, az pedig a 2N3055-el felépített szintén kvázikomplementer végfokozatot. Az egész hálózat DC-csatolt, a munkapontok stabilitásáról erős negatív visszacsatolás gondoskodik. A jelentős disszipáció miatt, a BD139-eket legalább egy 25 cm²-es hűtő bordával kell ellátni, a 2N3055-öket pedig nagyméretű hűtő bordára kell szerelni , úgy hogy a tokok attól elektromosan el legyenek szigetelve, de még jobb ha két külön hűtő bordára kerül a két végtranzisztor. Mind a meghajtó, mind a végtranzisztorokat célszerű 1A körüli munkapontba párba válogatni. A beállítás előtt a P2-öt a maximális ellenállást adó helyzetbe csavarjuk , majd P1-el az A munkaponton mérve fél tápfeszültséget állítunk be. Ezután a P2-vel 1.7A nyugalmi áramfelvételt állítunk be. A tápegység egy rövidzárbiztos, áramkorláttal ellátott kapcsolás. A 0,22R/5W-os ellenállás kb. 3A-re kalibrálja az áramkorlátot.
2004 - 2007
