Lehet, hogy alumínium, hiszen csekély a tömege. Az is lehet, hogy egyszerűen gyárilag hanyagul lett kiegyensúlyozva.
Sok évvel korábban egy BRG gyárban dolgozó mérnök írta le részletesen a későbbi, BRG MK29, Videoton Európa Stereo-ba készült full auto stop-os mechanikákról a tapasztalatait, miszerint azért volt nagyon sok baj velük, mert egyszerűen a végső beállítás-ellenőrzés nem történt meg rendesen, így nagyon sok olyan gép ment ki, amiben előbb-utóbb jelentkeztek a problémák, volt, hogy már a boltban. Hiába lett volna jobb konstrukció, de a hozzá nem értő összeszerelés-beállítás-ellenőrzés miatt lett olyan-amilyen.
A BRG Koncert magnói is emiatt végezték egységcsomagként az Ezermester boltok polcain...
Egyszerűen képtelenek voltak az akkori munkások/munkásnők korrektül összeszerelni, beállítani az akkor világszínvonalú tudású magnót hozzáértés híján.

Az a konstrukcio baja, ha azt rosszul is össze lehet szerelni, s nem a melosé, akinek akkordban talán 50 magnot is össze kell óránként raknia.

Nekem amúgy az MK29-be készült új mechanikával rosszabbak a tapasztalataim. És igen, főleg azért, mert indokolatlanul sok a felesleges beállítási lehetőség, ráadásul nem is igazán intuitívak.

Pl.: a főtengely merőlegességét úgy kellene beállítani, hogy a mechanika alján levő vaslemezen, a lendkerék talpcsapágyát tartó rész csak egy fém füllel csatlakozik a nagy lemezhez, és azt kell meghajlítgatni a megfelelő állásig. Szerintem nonszensz! Ezt a világon minden más gyártó (még a keleti blokk: az NDK-sok is, a lengyel Unitra is, bár utóbbi Grundig licenszből dolgozott) megoldották méretpontos alkatrészekkel. Ugyanez érvényes a régi BRG mechanikának a görgőhídjára, amit szintén párhuzamosra kell állítani valahogy a főtengellyel (és azt ráadásul minden görgőcsere után).
Az eredményt meg tudjuk mindkét esetben: mivel beállító sablon sose volt hozzá, pláne egyszerű szervizekben, ezért jobb híján szemre, érzésre, vagy sehogy sem történt meg a beállítás. És jöttek a rejtélyes hibák eltűnő magas hangokkal, szalaggyűréssel, súlyosabb esetben nyávogással..

Vannak még hasonló szépségek, pl. az MK27 esetén a felvételi átkapcsolót tologató kart három pozícióba lehet beakasztani a mechanika hátulján. Miért? Ennyire nem tudták méretpontosan gyártani azt a pár vaslemezt..?

Na szóval, a kritika után egy kis ötlet is: ma kaptam egy másik helyen a tippet, hogy a bajonettzáras részt is újra kéne kenni (szinterbronz csapágy ebben nincs, szóval elvileg nem árt neki). Teszek vele egy próbát, sok veszteni valóm nincs.

Hogy mitől olyan fontos nekem ez a valóban újkorában-sem-csúcs készülék? Nos, ez egy némileg átépített példány, táborozások egyedi kelléke, akkuval és BT modullal is. De mennie kéne a kazettás résznek is, és ezt leszámítva megy is.

Ne feledjük, hogy az ottani melósok főleg nők voltak, akik még nem sokkal azelőtt a földeken dolgoztak...
A Koncert M4 pedig egy oda-vissza játszó, elektromágneses mechanikájú gép volt. Egy egyszerű betanított munkásnak nagy kihívás volt a korábbi faék konstrukciókhoz képest.
Az M10-es sorozat ehhez képest egy nagyon jól átgondolt felépítésű gép volt.

Nos, egyelőre úgy néz ki, ez a kezelés segített: tegnap végigment két oldal is anélkül, hogy akár a kitartott hangokon hallatszott volna a remegés.

Amit csináltam: a képen látható fekete ütközőt lehúztam a tengelyről, ezután a fehér rögzítő elem akadálytalanul leemelhető. Annak mindkét oldalát, ill. a benne levő furatot magát is újrakentem zsírral, alapos alkoholos letakarítás után. Ugyanebben a sorrendben összeraktam, a tengelynek a kazetta felé kilógó részéről alaposan letöröltem minden zsírmaradékot, és egyelőre csendben jár, egyenletesen forog. (A szíjat leemelve - ekkor semmi nem húzza egy irányba - sem remeg most, ha kézzel megforgatom. Előtte jól hallhatóan morgott ekkor.)

Ja, a lendkerék szerintem szimpla alumínium. A felülete, a "csengése" is pont olyan.

További "érdekesség": úgy érzem, gyorsabb is lett egy picit a lejátszás. Persze semmibe nem tart utánállítani. Inkább az a jelzésértékű benne, hogy ezek szerint eddig szorult is kissé a 40+ éves kenőanyaggal..

Szia! Most tűnt fel a dolog, hogy az ékszíjaknak nem is a hosszát kell mérni, hanem az átmérőjét? Nagyon fura. De ugye, ha így van, akkor így van. Hosszúságra lényegesen hosszabbakat mérek a 70mm-nél és a 22-22,5mm-nél.

Hát.. most megint el vagyok bizonytalanodva picit. (vagy mégse?)
Éjjel nyomtattam hamar két ilyen ékszíj mercét. 0,5 mm-es lépcsőkkel. Csak ugye, az a gondom, hogy a 70mm az a nagyobbik mércének kb. A közepe táján lenne. Már felül sem megy rá feszülés nélkül. Fent még csak 67,5 mm az átmérő. Ugye, itt van a kerdés, hogy rossz ékszíjak voltak a magnóban, vagy nem 70mm az átmérő?
Ez a bajom. 8-10e forint a két mechanikára ékszíjat rendelni. Jó lenne nem kukázni. ??

Ezt így ne jelentsd ki. Nekem az "AIWA NSX-SZ10" hifibe vannak "kukázott" szíjak, amiket egy rossz állapotú készülékből loptam át és évek óta teljesen rendben teszi a dogát ‒ lehet az ingyen szíj is jó szíj, ha használhatóvá tétel a cél.

Onnantól kezdve, hogy szíjakat szedtél le róla, nem kátrányos-ragadós mocskot, bármi lehet benne. A gyári Sony szíjak bizony olyan undok módon öregszenek, hogy szétmállanak és ragadnak mindenhez. Ezek tehát tuti nem gyáriak.

Ugye jól láttam, és ez fejfordítós, két lendkerekes (oldalanként) típus?

Nem is ez a gondom. Akár jó is lehetne a régi szíj is. Kivéve azt az egyet, ami elszakadt. Csak ugye rendelni akarok már az összes helyett és az nem ingyen van. Működik a régiekkel is szépen, kivéve a szakadt szíj miatti problémát. Úgy gondoltam, nem tüzet oltok, hanem akkor már rendbe tenném. Csak ugye, gavallérkodhatok, hogy kiadom a pénzt az összesért, ha utána meg esetleg nem lesz odavaló.

Igen. Forgófejet a készülék. Mindkét irányba játszanak a lejátszók.
A laposszíjak kifejezetten kellemes tapintású puha gumik. A kis szíj is frissnek látszik. Valójában, nem is tudom, a másik miért darálódott le. Az sincs felkenve, inkább morzsolta.