210-es sávszél, ugyan electrostatikusos előmágnesezést is kap, s laserrel kerül rá az információ, de a lejátszása normál optikai módon történik. Hasonló, mint a MiniDisk magneto-optikai megoldása. Ja és kétoldalas mint a magnókazi.

A cd ket én is rendes helyről, boltból vettem. Nem voltak valami fénysebességű eszközök, de a mai napig mennek. Még a teljesen hivatalos másolat audió és az mp3 összeállítások is. A dvd az már gázos. Több száz nyomtatható lemezt vettem (neten valami szlovák árulta) és elindult a filmgyűjtés. Először lg írót használtam, majd amikor az behalt plextort. A dvdket szépen fel is nyomtattam. Ma már csak a helyet foglalja. Sajnálom kidobni.

Az a szlovák nyomtatható DVD az nagyon rossz minőség volt, haverom sorban dobálta ki. Nekem az újraírhatókat leszámítva még sosem volt DVD-vel bajom, pedig vannak már elég régen írtak is.
De most oda jutottunk hogy ahogy berobbant az optikai tárolás úgy el is tűnik. Ha azt veszem hogy legolcsóbban 40Ft körül lehet DVD lemezt venni, és kb. 640db lemez ad 3 TB-ot, akkor olcsóbb megvenni egy 3TB-os vinyót, és nem kell DVD író, nem kell szenvedni a lemezírással, azok tárolásával, meg a nagyméretű fájlok darabolásával, amik nem férnek rá csak 3-4 lemezre.
Nekem is van most 3-400db másolásra és kidobásra váró lemezem. Használni sem tudnám, mert az új gépeimben már optikai meghajtó sincs.

Most megpróbáltam pár régi 6-8 éve írt DVD egyszer, és újraírható Werbatim lemezt, mind jó. Képek, házi videók vannak rajta. Többféle átlagos írókkal voltak írva.

Megsérül, vagy elöregszik egy DVD lemez, ugrott 2,7 Giga. Elromlik a HDD, ugrott 3 Terra. Persze, ha csak letöltött filmekről van szó, mozizás céljábol oké, de családi vagy egyéb munkával kapcsolatos adatokat inkább több példányban tárol az ember, különböző adathordozókon.

Nálam, egy átlagos (3-5 perces) zeneszám stúdió minőségben (24 bit - 48 kHz), 8 sztereó (azaz 16) hangsávon cirka 1 Giga.
Egy teljes CD album mastere pedig egy 25 Gigás blueray-re megy archiválásra, persze több példányban.

A biztonság kedvéért én feltolnám egy szalag kazettára is.

A kész zenét, ami már csak 2 sáv (sztereó) kiírom analóg stúdiószalagra is ha kell, de 16 sávos szalagosom még nincs, és szerintem nem is lesz.

Szerintem nem sokaknak van analóg stúdiógépük(majd egyszer veszek). De analóg hangrögzítésre talán a legjobb. Végül is több évtizedes hanganyagok lejátszhatók némi veszteséggel.

Ahogyan a 16 sávot felírod Blueray-re úgy nem lehet felírni digitálisan szalagra?

Ha meg rögzítéskor kicsit alacsonyabb kivezérlés mellett, némi magas emelést alkalmaz, akkor a veszteség is sokkal kisebb lesz.

Azért az teljesen más. Maximum egymás után a 8 sztereó sávot, de akkor mindegyik elé/után kell egy szinkron start/stop, hogy később könnyen összerakható legyen. Ez már nagyon az "éljük túl a világvégét"-re hajazó mazochizmus.

A nagyon régi stúdiógépeknél volt is magasemelés bőven. Igaz, akkor még 76,2 és 38,1 cm/s sebességet használták, meg széles résű(10u) fejeket.

Most kaptam:
Hogyan lehet visszakerülni?

Azért megnézném én azt az embert, aki mondjuk a Háború és békét lyukszalagról elolvassa. Vagy megtalál egy szócikket a Pallasz nagylexikonban.

Ugyanaz, mint a dínókkal.

Lyukszalagon nem tároltak adatot, csak programot. Az adat mágnesszalagon, újabban merevlemezen volt.

Ezt mire föl állítod ilyen határozottan?
Olyan adathordozón tároltuk, ami elérhető volt. Az adatrögzítés helyétől is függött, mire történt a rögzítés.

Az egész beszélgetés az adattárolás időtállóságáról szólt. Valaki felvetette a lyukszalagot, amire írtam hogy a szalag eláll sokáig, de nem lesz mivel olvasni.

Mi van akkor ha véletlenül elejtődik a vinyó mondjuk a parkettára és van rajta több ezer fénykép? Mondjuk ezt sem értem hogy mi a francnak ennyit fotózni...szerintem éves szinten családi események stb 10-20-30kép bőven elegendő, amit szuperül archiválunk. De a rosszbaj rám jön amikor egy eseményt 30féle szögből fotóznak le és persze mindet meg is tartják.

Ezért kell a biztonsági másolat. Egyébként az SSD-k sokkal jobban bírják a rázkódást. Igaz, jóval drágábbak is.

Szerintem is túlzás ami manapság megy. Az az oka, hogy "ingyen" van. Amíg pár tíz képenként meg kellett venni a filmet, Előhívni, vagy hívatni valahol, addig meggondolták az emberek mit fotóznak. De manapság szinte minden telefon fényképez is és így korlátlanul gyűlnek a rosszabbnál rosszabb képek.

Ha jól tudom, ez a lukszalagos adattárolósdi elég régen elkezdődött. A szövőszékek mintáit tárolták rajta, aztán zenét, majd lyukkártyán könyvtárakat, raktárkészlet adatait, és a nemrég még használatban volt szalagon táviratot, különböző adatokat, persze programokat is.

Nekem csak R35 és R11 tapasztalatom van. Ezeken már mágnesszalag és mágneslemezen volt az adattárolás.

Rokon esküvőjéről kaptunk 3 DVD képet és egy DVD videót. Azóta sem lett betéve a gépbe egyik sem. Ha adott volna egy képet a párról meg egy csoportképet többször néztem volna rá.

Ha jól tudom az ssd-k is nagyjából tízezer olvasás/írást bírnak ki. Mondjuk hogy mi számít egy írásnak, vagy olvasásnak pontosan nem tudom. Mondjuk van egy 10 éves A-data pendrive-om semmi baja de kitudja meddig

Való igaz, meg ha már elő hivatja az ember azt a párat ami fontos, sokkal könnyedden nézegeti vissza, mint átlapozni több ezer fényképet. Nemrégiben találtam egy fekete-fehér Agfa filmet, be is tettem a Smenába

Ezzel én is így vagyok, inkább küldjön pár képet a neten és kész.

Valóban régen rengeten minden ment lyukakról. Ha visszaemlékszel a Volt egyszer egy vadnyugat is így kezdődött, kattogott a gép papírszalagra amit a fószer megunt és kitépte.

Ami valóban örök életű adattárolás lenne, az a CD glass master lenne. Az üveglemezről sehogy se tűnnének el a pitek.

Ennek a kérdésnek akkor van értelme, ha elfogadjuk hogy nem vagyunk egyformák. Nekem most cseperedik a két kislányom, egyik három éves, másik meg kicsit több mint egy. Most nyílik számukra a világ. Nem lehet leírni milyen az, amikor egy gesztusnak megörülnek, amikor először csinálnak valami nagy dolgot, stb. Ilyenkor nagyon örülök neki hogy még a cipőm talpával is lehet fényképezni (persze nem harminc féle szögből), mert igaz hogy elkészül tíz kép, de abból egy tényleg olyan hogy érdemes megtartani! A többi kilenc aztán mehet a levesbe, nem érdekes. Az egy képekből meg készül egy archívum, amiben évszám és hónap szerinti bontásban tárolom a képeket. Évente kiválogatok néhányat közülük amiket aztán előhívatok papírképnek is. Az egészet merevlemezen tárolom, és pár havonta az egészről csinálok egy tükör másolatot egy külső merevlemezre, amit aztán beteszek a fiókba/párna alá. Ezeket a vinyókat másra nem is használom. Úgy gondolom hogy ez egy nagyon jól bevált módszer, könnyű szívvel ajánlom másnak is!