Az össze-vissza feszültségek és mérések az érhetetlenek számomra. 47 V például egy 500 A-es MIG hegesztőgép üresjárati feszültsége.

Mert a kondenzátor felhúzza. Lehet hogy ez is csak terheletlenül 47V, de annyi.

Szia Lali!
A fórumtárssal folytatott diskurzus alapján úgy látom "zavar van az erőben". Az alap egy képlet, ami így néz ki MIG/MAG hegesztésnél: Uív=15+(0,05xIív). Ezt képletet nemzetközileg egyezményes alapon határozták meg a technológiához jól értő szakemberek, és erre vonatkozó szabvány Magyarországon az MSZ-EN 60974 szabványsorozat. Tehát ez a képlet feltételezi,hogy az ív feszültsége minimum 15V, -persze a korszerű elektronikus MIG hegesztőknél az átlagértéknek kell ennyinek lenni. Az üresjárási feszültség egy lapos ívkarakterisztikás gépnél -mint amilyen a MIG/MAG technológia- elvileg ugyanakkora mint az ívfeszültség, DE csak ELVILEG, mert a valóságban ilyen nincs. A hagyományos gépeknél a hegesztőáramkör belső ellenállása az, ami miatt az üresjárási feszültség mindig magasabb mint az ívfeszültség, mivel a trafó szórási reaktanciája, a tekercsek, összekötő vezetékek ohmos ellenállása fokozatállító kapcsolók átmeneti ellenállása, munkakábelek hozzávezetési ellenállása mind-mind soros tagként vannak jelen a hegesztőáramkörben, ami az elvárt hegesztőáramot csökkenti. Ahhoz hogy ez a feszültségcsökkenés ne legyen zavaró, az üresjárási feszültség emelésével lehet kompenzálni ezt a veszteséget. Ez a kompenzáció az íváram növelésével egyre magasabb értékű lesz, különösen akkor ha a hegesztőáramot előállító trafó nem kellő alapossággal lett méretezve illetve elkészítve. Talán így már érthető hogy miért is kell egy 500A-es gépnél 47V, hiszen az említett képlet alapján az adott áramhoz tartozó ívfeszültség 40V, amit az áramátadó fúvóka és a munkadarab között kell(ene) tudni mérni. Egyfázisú hegesztő áramforrásoknál még cifrább a helyzet, ugyanis az ív fenntartásához folyamatosan kell feszültség és áram is,-ám az egyfázisú egyenirányítónál minden félperiódusban nullára csökken az áram. Ahhoz hogy ez ne történjen meg, az áramkörbe egy olyan elemet kell építeni, ami a nullátmenet ideje alatt fenntartja az áramot a hegesztőáramkörben. Egyik lehetőség a soros fojtó. Hátránya a jelentős súlytöbblet illetve a különböző áramokhoz különböző induktivitás lenne indokolt, amit a fojtó megcsapolásával lehet megvalósítani, de ezt is méretezni illene. A másik lehetőség a nagy kapacitású kondenzátor. Ez kiváló megoldás lenne-de a kondenzátor sajátossága, hogy a tápfeszültség csúcsértékére töltődik, ami 1 fázisú táplálásnál az effektív feszültség 1,41-szerese. Így talán már érthető, hogy ez a 41%-nyi plusz feszültség a huzaltolás megállásakor jelentős visszaégést okoz, és ennek következményeként a huzal végén egy golyót csinál, ami a következő ívfogáskor belerobban a varratba és a környékére szikraeső formájában. Mi a megoldás? Jó megoldás költséges, a kompromisszumos megoldás pedig csak fél siker. A gyártók kompromisszumos megoldásként egy 4,7 ohm 16W-os ellenállással sütik ki a kondit amit a mágneskapcsoló 2db sorba kapcsolt(!) érintkezője akaszt rá a kondira a mágneskapcsoló elejtésekor. A költségesebb megoldást itt nem taglalnám, én végeztem kísérleteket amelyek többé-kevésbé sikeresnek nevezhetők, de sem idő sem kedvem nem volt folytatni, hiszen ezer más dologgal is kellett foglalkozni,-de az elv működött. Egyébként az inverteres gépek üresjárási feszültsége jelentősen magasabb 45-80V) de ott az elektronika gyorsasága minden problémát kezelni tud. S végül a műszerekről: A hobbi gépeken felesleges, mert köze nincs a valósághoz, az ipari gépeknél pedig elvárás. Olyan szinten, hogy egy magára valamit is adó vállalkozás évente ellenőrizteti a pontosságát, és a beállítások reprodukálhatóságát. A fent említett szabvány 5%-nyi eltérést enged meg kalibrált referencia műszerrel történő összehasonlítással.

A zavar van az erőben dolog nekem szólt ugye? Sosem állítottam, hogy értek hozzá. DE ez a hosszú magyarázat sokat segített. Igaz, nem nekem írtad, de köszönöm!

Szó sincs róla,hogy neked címeztem volna, ezt a következtetést Lali barátommal folytatott diskurzusból vontam le. Ha neked szántam volna, akkor neked válaszolok. (Egyébként a kifejezés maga a "csillagok háborúja"- című filmből származik, -de ezt gondolom te is tudod.) Ezért próbáltam leírni a gondolataimat, hátha segíthetek kicsit tisztábban látni a hegesztőgépek lelkivilágával kapcsolatosan.

Rendben. Ismerem a szlogent a filmből. Nekem sokat segítettél azzal, amiket írtál. A 47Voltra valamennyire szerintem magyarázat is lehet, amit én kondenzátorokkal tapasztalok. Ha jól értelmeztem. A kondi felviszi a csúcsfeszültségre? (én nem tudom olyan szakmaian leírni sajnos)

A váltakozóáramnál beszélünk effektív és csúcsértékről. Az effektív érték az, amit a műszerek mutatnak(szinuszhullám által határolt terület), a csúcsérték pedig a szinuszhullám tetejének megfelelő érték. Mivel a kondenzátor egy tároló eszköz (is) ezért a benne tárolt töltés feszültségének értéke megfelel a szinuszhullám csúcsértékének. Képzelj el több egymás mellett épített homokkupacot ahol kupacok magassága azonos. Ha ezeket a kupacokat azonos magasságúra simítod, megkapod a kupacok magasságának az effektív értékét, ami alacsonyabb lesz mint az eredeti magasságuk. Azaz a egyes kupacok által határolt képzeletbeli terület összességét kapod. Hirtelen nem jut eszembe jobb hasonlat.

Ha pedig teszel rá egy vékony lécet, akkor az a csúcsérték...
Szemléletesebb magyarázatot én sem tudtam volna mondani.

Most akkor én rosszul használtam az "effektív" feszültség meghatározást? Mert én úgy gondoltam magamban hogy az erősen hullámzó feszültséget a nullához mérjük és mindegy, hogy egyen vagy váltó feszültségről van szó mivel nem a csúcsot mérjük csak hanem egy a görbével lehatárolt átlagot ami jelen esetben szinusz görbe de ha kondenzátorokkal nézzük az más is lehet a terhelés és kapacitás függvényében. De a homokos demonstráció az tetszik és szerintem egyenáramnál is működik.

Oké, oké. Értem. Annyira azért nem állok messze a témától. Valamennyit azért én is tanultam fitikán is, meg villamosságtanon. Autószerelő a szekmám. Tanultuk a generátort. Ott is van ilyen. Meghát, azért 90-ben végeztem a szakközéppel, azóta is ragadt rám egy s más. pl. a koszon kívül.

Lali, jelen esetben nem erősen hullámzó feszültségről van szó szerintem, hanem fix frekvenciájú szinuszos jelalakú váltakozó feszültségről,amelyiknek a frekvenciája 50 Hz. Kétutasan egyenirányitva kapunk egy 100 Hz-en lüktető egyenfeszültséget ami jelalak szempontjából annyiban fog különbözni hogy félszínuszok sorozatát kapjuk, dupla frekvenciával. Ennek az egyenirányított feszültségnek ugyanúgy van nullpontja mint váltakozó áramnál. Villamos teljesítmény szempontjából ha a cos fi-t és az egyenirányítás veszteségét figyelmen kívül hagyjuk a kivehető teljesítmény elvileg azonos. Itt jön a képbe az effektív érték, mivel villamos teljesítmény számításánál effektív értékkel számolunk.

Erre gondoltam én is az effektív szó használatával tehát kondenzátorok nélkül ill. később azok közbeiktatása esetén üresjárati feszültséget mérve ahol már nem szabályos lüktető a feszültség és persze ez megint változik ha terhelést kötünk rá és az sem mindegy mekkorát.