Én is sokkal jobban szeretem a krimpelést. Amikor a ponthegesztőmre kellett sarut rakni (150 mm2), azt nekem a helyi villanyszerelők rakták fel az akkumulátoros krimpelőjükkel. De sajnos van amikor nincs semmi és akkor alternatív megoldások után kell nézni.

Legtöbbször én is sajtolom a sarut, de ismerni kell mindkét módszer előnyeit és hátrányait. 150-es kábelre sajtolt sarunál pl. a hegesztő sárgarézzel betöltötte a lyukat. Testkábel.

Ez megint egy olyan (értelmetlen) vita volt ahol a felek részben elbeszéltek egymás mellett, másrészt mindenkinek volt némi igaza. Lehet, hogy a krimpelés mint olyan "fényévekkel" jár a forrasztás előtt, és való igaz, hogy krimpelésre való sarut nem illik kizárólag forrasztani, na de, ahogy itt más is írta előttem, én sem egy megbarnult krimpelt kötést láttam már, hanem jóval többet. Legutóbb a G Astra-mban. A krimpelés önmagában nem védi meg a rezet az oxidációtól.
Meg kell nyomni, utána ki kell tölteni ónnal, na onnantól lesz a kötés örök élet + 1 nap.
Hegesztők, ponthegesztők saruin nagyon jól lehet tesztelni a dolgot, az oxidációt is, csak ahhoz több nap (év) kell.

Sodrott kábel az ónszívó huzalhoz hasonlóan az elemi szálak között felszívja az ónt a szigetelés alá, ettől merevvé válik a kábel és előbb-utóbb eltörik, ahogy a mellékelt képen látható. Azokon a helyen, ahol nincs kitéve mechnaikai hatásoknak, rezgésnek, nincs probléma. 40 éves készülékekben találkoztam forrasztott saruval.
Abban az esetben ha csak forrasztva van és kilazul a csavarkötés, a melegedés hatására kicsúszhat a kábel a saruból, ezért nem forrasztom soha.

Ez a kézi célszerszám jó 16mm2-ig. A Takony-elektronik már le is kompintotta félárban.E-felett a régen a Hydra gyártmányú saruprést használtuk.

Hú, micsoda vitát robbantottam ki itt ezzel a saruval
Köszi mindenkinek a tanácsokat és a segítséget, szerintem majd veszek egy fogót, magamat ismerve fog még kelleni a jövőben is. Én a magam részéről járműben vezetéket nem forrasztok, de mivel csak hobbiból csinálom, ezért ez részemről inkább babona

Csak óvatosan szabad megszólalni a témában, mert hamar rásütik valakire a valamelyik táborhoz való tartozást.
De mivel említed ezt a törési hajlandóságot, ezért mégis elmondom mit gondolok erről az egész "sarusdiról". Számomra nyilvánvaló, hogy mindkét megoldásnak vannak sajátosságai, előnyei és hátrányai is.
A préselés nagyon gyorsan megoldható, és egy olyan kötés hozható létre, ami akár a forrasztóón olvadáspontjától magasabb hőmérsékleten is képes funkcionálni (ami azért nem tekinthető üzemszerűnek). Továbbá alumínium vezetékek és saruk esetében is jól használható, és hanyag szakemberek is nagy valószínűséggel meg tudják csinálni. Viszont nincs korrózióvédelem, ami miatt nehezen megtalálható problémákat jósol (és ez bizony nem egy apró kis hátrány, hanem orbitális kockázat).
A jól kivitelezett forrasztás sokkal mecerásabban készül el. Megköveteli hogy jól forrasztható anyagból készüljön a saru is meg a vezeték is és kell hozzá érteni (szerintem ezért került hátrányba). A korrózió ellen nagyon jól véd, és szinte biztos vagyok abban, hogy az üzemi hőmérsékleten a mechanikai stabilitása legalább olyan jó min a préselésnek). Az a törési hajlam amit említesz létezik. De a préselt kötés is eltörhet a saru nyakánál, azaz a forrasztás ehhez képeset nem rosszabb, csak máshová tolja a kritikus pontot. Viszont ha a kábel hajladozik, akkor mindenképpen célszerű valamilyen "törésgátlót" is használni, ami nagyjából egy további szigetelő cső szokott lenni, mert az elég jól elosztja a hajlításból származó erőket.
Saját tapasztalat, amit számos beszámoló is megerősít, hogy pl. a villanybojlerek, és az elektromos radiátorok belső vezetékezéseinél használt 6,3-as préselt saruk nagyon sok problémát okoznak. Itt a keresztmetszet kisebb mint az érintett 25-50 mm2, mégis e miatt van ellenérzésem. És fontos részlet, hogy nagy valószínűséggel nem a préselés ténye okozza a galibát, hanem a saruk vacaksága, amik olyan fura anyagból készülnek, hogy már a második rátolásnak nemhogy stabilan nem érintkeznének, hanem szinte lepottyannak az apa-tagról. Ezek aztán szépen "kimelegszenek", amitől még tovább romlik a helyzet.

A préselés ténye is okozza a galibát, ez a fajta csúszósaru préselése csak két lemezkét görbít és nyom a kábelre. Ez gyenge elégtelen szorítás, innen indul a melegedés a nagyobb átmeneti ellenállás miatt, olvadnak a szigetelések. Én ezeket forrasztom is. Maga a saru kinyílhat levételkor, visszarakás előtt fogóval össze kell nyomni, hogy szorosan nehezen menjen rá. Valahány villanybojlernél cseréltem ezeket a kábeleket, forrasztva préselve, saru összenyomva probléma nem lesz.

Nem réz, hanem foszfor-bronz sarukat kell használni. Igaz, a legtöbb boltban azt sem tudják, mi fán terem.

Nekem is ilyen van, nagyon jól bevált szerszám! Csak ajánlani tudom.Korrózió ellen meg zsugorcső és kész, felesleges túlgondolni.