Mivel meg lettem említve, egy kicsit pontosítanék azon amit írsz. Valószínűleg nem minden olyan témát követsz amibe időnként írok, talán ezért tudsz viszonylag keveset rólam. Ha tényleg érdekel, akkor itt egy rövid összefoglaló arról hogy ki vagyok: Bővebben: Link
Az elektronika mint hobbi nagyon régóta az életem része, építettem sokféle áramkört, ezek között sok erősítőt is. Szeretek jó minőségű zenét hallgatni. Néha megemlítem, hogy a fülem nem olyan mint 20 évesen, mert akkoriban a legkisebb hibákat is kihallottam azonnal a hangból (csak a példa kedvéért, pl. meghallottam a hangszóró védelemben levő relé által okozott nagyon kicsi torzítást is). Manapság sokáig kell hallgatnom egy egy berendezést, hogy véleményt mondhassak róla, és talán kevesebbel is beérem mint korábban (pl. a kicsi TPA erősítővel).
Mióta hallottam valóban jó hangú D osztályú erősítőket, azóta nem sok értelmét láttam AB osztállyal foglalkozni, de mivel régen sokfélét építettem, ugyanakkor látom, hogy D osztályban milyen próbálkozások vannak, pl. a jobb hangminőség elérésére, rájöttem, hogy (nem ugyanolyan de) hasonló megoldások AB osztályban, modern félvezetőkkel megvalósítva, akár nagyon jók is lehetnek. A mostani AB osztályú erősítőt szimulátorban raktam össze, és örültem neki, hogy működik, tehát az elv jó, pl. kicsi a torzítás. De nem tehetem meg, hogy az időm nagy részében ezzel foglalkozzak, mert van sok más is az éltemben ami magasabb prioritású. Ezért ha TG barátom nem rakja össze ezt a kapcsolást, akkor talán megmaradt volna csak egy érdekes szimulációnak. A hobbi részét tekintve abban igazad van, hogy nem a hifi az első, pl. a labortáp fejlesztés is legalább annyira érdekes volt, és bár elsőre nem úgy tűnik, azért vannak hasonlóságok, mondhatjuk hogy a labortáp is egyfajta erősítő, csak éppen mások a vele szemben támasztott követelmények (pl. nem 2...4...8Ω-ra dolgozik, hanem nullától a végtelenig bármire, és mondjuk kapacitív vagy éppen induktív terhelésre sem gerjedhet be, stb...)
Az anyagi része: persze tök jó lenne ebből jól megélni, de (talán sajnos) nem vagyok egyszerre gazdasági szakember, és marketinges is egyben. Tehát egyelőre marad az a felállás, hogy család, munka(hely), és utána hobbi. Aztán ha esetleg úgy hozza az élet, akkor egyszer a munka és a hobbi ténylegesen egybe olvadhat.

A hangdoboz építés teljesen más szakmai kompetenciákat igényel. Nagyon kevés olyan ember van aki tud egyszerre jó erősítőt és jó hangsugárzót is tervezni. Sőt ez utóbbiból önmagában is eleve kevés van.
Szerintem a hangsugárzó gyengébb láncszem a rendszerben, méghozzá jóval gyengébb, mint az erősítő. Másképp fogalmazva, egy hangsugárzó csere általában jóval nagyobb változást okoz a hangban, mint egy erősítő csere. Hangsugárzóval is jó dolog dolgozni, kísérletezni, de azon a területen én pl. eléggé vaktában lövöldöznék azokhoz képest, akik értenek is hozzá. Bár az évek során, az itt-ott elejtett információkból azért talán ragadt rám valamennyi, tehát nem a nulláról indulnék... de az akkor sem elektronika. Ráadásul annyira gyors a fejlődés, hogy aki nincs benne napi szinten, az könnyen lemarad...

Annak idején megnéztem néhány ilyen audiofil erősítőt, némelyikről rajzot, meg mérési eredményeket is lehet találni. Arra jöttem rá, hogy a marketing sokkal, de sokkal többet számít mint az előbb leírtak. Van olyan erősítő aminek a kimenetén pl. hallható nagyságú fehérzaj van, és milliós összegért adják el. Tehát nyilván van aki meg is veszi, és még az is lehet, hogy teljesen elégedett. Tehát ha kellően nagy a felhajtás, a reklám, akkor a homokot is el lehet adni a sivatagban. TG barátomnak is azt szoktam mondani néha, hogy azért nem gazdagodtunk meg, mert mindig olyan ötleteink vannak, hogy munkával akarunk PÉNZT keresni. A jó marketinges 1db fetből épít erősítőt, 10eFt anyagköltséggel, és el tudja adni milliós áron... na ez egyikünknek sem a fő erőssége.

Erre elfelejtettem reagálni. Jól és pontosan visszafejteni egy áramkört sok munka. Ezt nem könnyíti meg a 4 vagy több rétegű nyák, az SMD alkatérszek mert egyrészt lehetnek nagyon kicsik is, és esetleg nincs feliratuk. Ebbe nagy valószínűséggel csak egy már sikeres áramkör esetén fektet bárki energiát, és csak akkor ha könnyebb visszafejteni mint megtervezni. Ha viszont van publikus dokumentáció, akkor sokkal könnyebb, olcsóbb lemásolni.
Mondok konkrét példát. Ott a rajz, és azt állítom mellette a hozzászólásban, hogy ennyi a torzítása, zaja, stb... Lesz aki azt mondja/gondolja, hogy ha ez tényleg tudja azt amit állítok, akkor összerakom, nem olyan hatalmas költség, tehát megérhet egy próbát. Egészen más a helyzet ha pl. nincs rajz, akkor több lépésből áll a dolog: vedd meg, szedd atomjaira, fejtsd vissza (ne hibázz), tehát dolgozz vele jó sokat, hogy visszafejtsd, tervezd meg, stb... Adott esetben lehet ez annyi munka is, hogy annyiból tervezhető egy saját megoldás is. Nyilván lehet olyan aki ezt bevállalja, de ha igen akkor azt már igen jó okkal teszi...

Csak érdekességképpen: komolyabb tápokban, jobb D osztályú erősítőkben egyre gyakoribb, hogy sok feladatot mikrovezérlőre bíznak. Ez tovább nehezíti a lemásolást is hiszen szoftvert is kell készíteni rá, és a működés pontos ismerete nélkül tulajdonképpen végig kell járni a fejlesztés lépcsőit is a szoftver megírásához. Pl. egy kapcsolóüzemű tápban a lágyindítás, hibakezelés, a PFC, és a konkrét táp részek összefüggő vezérlése, az átlag és csúcs teljesítmények figyelése, limitálása, hőmérsékletek mérése, védelmek, sokrétű feladatot jelentenek. Ezeket ma már jóval kevesebb alkatrész mikrovezérlővel megoldani. Ugyanakkor ügyes dolog ha a tápra csak rádugok egy programozó egységet, és abban állítom be a paramétereit az adott feladathoz, pl. kimenő feszültség, csúcsáram limit, RMS limit, PFC feszültség, szabályzási tartalék, lágyindítás ideje, felfutása, hőmérséklet küszöb, ventillátor vezérlés, stb... A most készülő erősítőben is lesz clip jelzés, áramlimit jelzés, standby/némítás vezérlés. Az analóg feeling megtartása miatt ugyanakkor valószínűleg toroid trafós tápja lesz (és nem kapcsolóüzemű). bár felmerült hogy kacsolóüzemű tápot kapjon, de akkor azzal az erővel a végfok is lehetne kapcsolóüzemű...

Ehhez csak annyit, hogy a HiFi kvalifikáciot, mindenféle szabványokban probálják garantálni azután kiderül, hogy mégsem egyformák. - bejáratos voltam egy HiFi szalonba, ahol az olcsobb erösitö egy auto árába került.
Gyakran volt a szalonban 10 üzemelö rendszer is - mindegyiknek jo volt a hangja, de mindegyik másképp hangzott.
Akkor most mi is a HiFi?

A hivatalos definicio mára elavult, nagyjából bármilyen normális eszköz teljesíti a HiFi-re előírt paramétereket. A köztudatban viszont megmaradt, de nem objektív formában.

Véleményem szerint más nevet kellene használni, és kicsit aktualizálni.
- Lehetne specifikálni bizonyos technikai paramétersort, amit el kell érni. Ahány paraméternek megfelel a készülék, annyi pontot kap a mérési eredményekre.
- Valahogyan pontozni kellene meghallgatás alapján is. Ezt nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen lenne specifikálni, hogy milyen szempontokat figyelembe véve és hogyan. Mérési módszer meg nincs rá. Azért pár ötletem lenne, de nem biztos, hogy a gyakorlatban is beválna...

A HiFi sajnos nem más mint egy primitivebb marketing fogás, meg szerencse, higy nem lehet HiFibbé fokozni.
Szerény véleménenyem szerint ( és ez már nagyon régi) mindenki ( amatör - profi) olyan erösitöt hangfalat épit ami neki leginkább tetszik ( kinezetre, hangzásra, müszaki paraméterekre) majd talál hozzá egy jo nagy maszlagot ( ezt meg is lehet venni az ilyesmire szakosodott cégektöl) a vevök meghülyitésére, akik optimális esetben igen mélyen is hajlandok a zsebükbe nyulni.
Ehhez a mai internetes világban jönnek az okostolyások hadai bizonygatni, hogy melyik cucc szol jobban. Az esetek 90%-ban még nem is igen hallgatták a láncot, legfeljebb a boltban. Érdekes lenne egy felmérés, hogy a gyárto hány berendezést gyártott le és adott el, összehasonlitva a kommentelök tömegével…
Ezzel persze nem azt mondom, hogy rosszak a mai készülékek, hanem az ellenkezöjét, mind jo, legfeljebb valamiért nem tetszik. De az individuális és az sem biztos, hogy stabil. ( izlések, és pofonok.).

Ez a fenykep erosen emlekeztet a The Muppet Show ket oregjere

" Tehát ha kellően nagy a felhajtás, a reklám, akkor a homokot is el lehet adni a sivatagban."

Nem kell hozzá marketing, megveszik 1000t számra, mert az ottani homok nem használható építkezésre.

Idézet:
„Arra jöttem rá, hogy a marketing sokkal, de sokkal többet számít mint az előbb leírtak.”

Abszolút az a döntő, illetve én területemen egy másik tényező is. 30 éve gyártok elektronikákat eladásra, ezalatt kialakult szlogenem: Könnyebb eladni egy kalap székletet azonos árért ha made in USA van ráírva, mint egy kalap aranyat ha made in Hungary van rajta.

Sajnos ez pontosan igy van.

Szívesen elmennék a laborodba, de Kapuvár majdnem a világ másik végén van (kb. 900 km oda-vissza), viszont a Hifi Show-ra mindenképpen elmegyek ha ott leszel (lesztek).

A weblapodat régóta ismerem, az önéletrajzod most átfutottam. A tudásod legalább egy nagyságrenddel nagyobb az enyémnél, ezzel is tisztában vagyok és elismerem. A "hifi" területén viszont nekem van nagyobb "rutinom". Nagyon nehezen tudtam ezt az egy mondatot megfogalmazni, mert sem nagyképű sem álszerény nem szeretnék lenni. Maradjunk annyiban, hogy szerintem sokkal többet láttam és hallottam... és fogjuk ezt rá a korkülönbségre. A fülünk meg olyan amilyen, mindenkinek más.
A "D" osztályról: Most megint arra a hifi kereskedőre hivatkozok (talán mert még sincs akkora rutinom, mert ez csak egyetlen tapasztalat). Egy rövid ideig híve voltam a PWM erősítőknek. Amikor kapcsolatba kerültem ezzel az emberrel, a következőket mondta: hat darabot el az akkoriban a legelismertebbnek számító D osztályú végfokból és egy éven belül mind a hatot visszavitték és vettek helyette analógot. Ekkor jutottam arra a következtetésre, hogy a PWM technikával soha többé nem foglalkozom. Rengeteg csöves erősítője is volt a polcokon, de soha nem azokkal demonstrált és otthon sem csövest hallgatott. Ez nem tartozik ide, csak úgy mellékesen említem meg.
Újra elkezdtem analóg végfokokat tervezni és szembesültem azzal a ténnyel, hogy semmit sem értek hozzá. Nem tudom mitől szól jól egy "AB" vagy "A" osztályú végfok. Azóta eltelt tíz év. Szedegettem össze a morzsákat. Mzperx írta le a varázsmondatot a diyAudio-n, amikor megépítette a HEC-et négyféle változatban (érdemes megnézni -mérve- hány nullával kezdődik a THD-ja azoknak a végfokoknak). Kipróbáltam. Az volt a "Burgum". Aztán jött az "Aloha". És itt szerintem meg is állok. Ez a második Aloha lesz az utolsó végfokom, de ezt sem biztos, hogy megépítem. A sok nulla (a THD-ban) nem számít. Viszonylag könnyű ilyen végfokokat tervezni és számtalan útja van a megvalósításoknak. A "hang" a részletekben van eltemetve.

Ahogy Te is írod, munkával nem lehet pénzt keresni. Mi azok a fajták vagyunk akik kísérletezni szeretünk és nem akarunk senkit becsapni. A hifi gyártók nem ilyenek. A hifi = üzlet. Mint minden más. Jó példa erre Mark Levinson. Sok éve eladta a nevét valakinek. Már rég nem Ő tervezi a Mark Levinson-okat, de a neve etalonnak számít, a tartalom meg ma már nulla. Jogi akadályok miatt nem a saját nevén tervezi az erősítőit és senki nem ismeri.

Egy nagyon kis cégnél - főleg ha magyar - a legfontosabb szempont az állandóság. Nem szabad új fejlesztésekkel előállni. Egyetlen egyféle terméket kell forgalmazni. Ha már két erősítőd van a piacon a vevő azt fogja érezni, hogy becsapták amikor az elsőt megvette. Minek adott ki érte annyi (bármennyi) pénzt, ha most van jobb. És nem fog többé ettől a cégtől semmit megvenni. Erre megint jó példa a Human Audio (a múltkori felsorolásból kimaradt... meg az Etalon is). Egyetlen formai kivitelezés, az sem számít ha csúnya és állandó tartalom. Ők eredményesek lettek így. Az Etalonról meg semmit nem tudni, ők is állandóan kísérleteznek és álmodoznak. Nem biztos, hogy szükségetek van a tanácsaimra, de én is így vesztettem el a "csatát", hogy állandóan kísérleteztem.

Többen is említették itt, hogy a sok nullás torzítás nem garantálja a jó hangminőséget. Ezt valahol értem is, de... ez attól még megfordítva nem kezelhető tényként, azaz: a kicsi (soknullás) torzítású erősítő nem fog jól szólni? Sok hozzászólás olyan mintha azt borítékolná, hogy ez úgysem fog jól szólni ^{_{(mert soknulás a torzítása)}}, de szerintem ez így biztosan nem jelenthető ki. Nyilván lesz majd meghallgatása a most készülő végfoknak, de egy komolyabb megvalósítással, profi panelen, rendes kábelezéssel, és a saját tápjával - és majd akkor kiderül, hogy ebből a szempontból milyen.
Párszor le lett írva, csak talán nem ennyire egyértelműen: az alacsony torzítás, ennek az elvnek vagy ennek a megvalósításnak inkább csak egyfajta "mellékterméke". A cél az volt, hogy a kimenő jel minél jobban egyezzen a bemenő jellel, csak felerősítve, és ez egyúttal alacsony torzítást is jelent. A kimondottan alacsony zaj (µV-os tartomány) véleményem szerint szintén a stabil működés egyik jele, és enélkül pl. a THD+N nem is lenne ilyen alacsony.

Azt hogy kinek mennyi a rutinja nem vitatom, elképzelhető, hogy jóval több hifi erősítőt terveztél vagy építettél mint én. Viszont pl. kapcsolóüzemű áramkörökből, és ezen belül D osztályú erősítőből talán nem ez a helyzet. Főleg ha nem idő alapján nézzük, hanem a tapasztalatok mennyisége alapján. Sok gyártó megoldását tanulmányoztuk TG barátommal, több olyan erősítő (nem csak a purifi) működését, ill. működési elvét is megismerve, ami egyébként sehol nincs publikálva kapcsolási rajz szinten, és/vagy szabadalommal védett. Ezek annak ellenére, hogy nem másolhatók le, rengeteg ötletet, és hatalmas lökést adtak, és később olyan ötletek is születtek, hogy hogyan lehet ezt másképp, és esetleg mégjobban csinálni. Talán ezért nem értünk egyet D osztályú témában, szerintem a D osztály csak egy módszer, vagy egy eszköz, hasonló kategória, mint ahogy aktív elemként elektroncsövet, FET-et, BJT, vagy más aktív elemet választunk.

Itt a fórumban több (köztük pozitív és negatív) kritika is adott már ötletet, mit ahogy mások (néha hibás) rajzai is. Sok embertől tanultam itt is, sokszor úgy hogy az illetőnek talán fel sem tűnt. Tehát mindenképpen hasznos megvitatni ezeket a dolgokat.

Szerintem senki nem állított olyat, ha kicsi a torzítása egy erősítőnek akkor az rosszul fog szólni... csak azt gondoljuk néhányan, hogy ez még nem garancia semmire. De a még el sem készült végfoknak dőreség lenne előre kritizálni a hangját. Nyilván magam is a kis torzításra törekszem, de más kapcsolástechnikával. Ha hiszed ha nem, én tényleg őszintén szurkolok a sikeretekért, csak kicsit féltelek benneteket azoktól a kudarcoktól amiket még át sem éltetek.
Például a Hifi Show-n lesz számos olyan lánc amivel nem lehet versenyezni, mert más árkategória és tényleg "hájend" minőség. A nagyközönség végigjárja a szobákat és ítélkezik. Sorrendet állít fel magában, hogy melyiket vinné haza és melyiket nem. Vajon hányan fogják egy teljesen ismeretlen rendszerre azt mondani, hogy ez az ami nekik kell? Ahhoz nagyon-nagyon jól kell szerepelni, nagyon jó demó anyagot kell összeválogatni. Villámgyorsan ki kell ismerni a helyiség akusztikáját és fülre belőni a rendszert olyanra, hogy mindenkiben megálljon az ütő ha abba a szobába bedugja az orrát. Nagyon nehéz kenyér ez...
A Hifi újságokban való szereplés szintén nem olcsó mulatság. Nem érdekli őket mit viszel oda. Közölnek veled egy összeget, ha többet fizetsz szebbeket írnak, de próbálnak nem elrugaszkodni a valóságtól. Tehát ha valamibe bele tudnak kötni azt a sorok közt leírják. És igen... a sikerhez elengedhetetlen egy jó menedzser aki ért a reklámhoz. Őt is meg kell fizetni, de azt nem fogjátok tudni.
Vannak még a hifi kereskedők. Az első és legfontosabb szempontja, hogy mennyit kereshet majd az eladásból. 100%-os haszonkulcs alatt senki nem dolgozik. A hangminőség egyáltalán nem érdekli. Te robotolsz, ő kétszer annyit keres rajta mint Te. Ezeket a dolgokat először át kell élni és aztán rá fogtok jönni, hogy huszadrangú kérdés az, hogy el akarja-e lopni valaki a kapcsolásotokat. Megsúgom: senki nem akarja ellopni. Sem a kínaiak, sem a magyarok. Dunát lehet rekeszteni jobbnál jobb kapcsolásokkal. Néhány kattintás körülnézni a diyAudio fórumon. Bőség zavara van. És én is a sajátomat akarom hallgatni, más is a sajátját akarja hallgatni... ha tervezni tud azért, ha csak utánépít, akkor azért.

Én a nyáron nézegettem a használt erősítőket. Láttam egy pár olyan hirdetést, hogy hibás, de működő végfokkal. Ezek 10-20 év közötti, DSP-s erősítők voltak, alkatrész áron sem árulva.
Kérdezem, hogy úgy 30 év múlva, mert 30 év nem kor egy erősítőnél, pláne egy prémium kategóriásnál, hogy hogyan lesz megoldva egy mikrovezérlő csere esetén a titkos szoftver újratöltése?

Erősítőből is nyílt forráskódút kell vásárolni. : -)

Nyugalmi áram

Végzett közületek valaki olyan mérést, hogy hogyan függ egy AB osztályú FET-es erősítő torzítása és zaja a nyugalmi áramától? Kinek milyen optimum adódott?

Most úgy gondolod, hogy 30 év nem sok, de előfordulhat, hogy ezalatt az idő alatt pl. annyival jobb félvezetők (vagy éppen sokkal jobb hangszórók) jelennek meg, hogy az egész hifi technika teljesen és gyökeresen megváltozik.

Más szemszögből nézve: az itteni társaság, jelentős része akár engem is beleértve, 30 év múlva lehet, hogy már nem is él, vagy lehet hogy semmit sem hall...

Fentiekből kifolyólag: nem igazán érdekel, hogy mi lesz egy erősítővel 30 év múlva. Valószínűleg hamarabb kidobják, vagy eladják olcsón...

Nemcsak a 30 év a probléma, mert nagyértékű készülékeknél akkor is fájdalmas lehet, hanem hogy már pár év, a jótállás lejárta után beszerezhetetlenek lehetnek alkatrészek, mert nem kötelező biztosítani őket, legalábbis én így tudom, de vannak itt gyakorló szervízesek is, majd ők megmondják.

Szerintem a valamikori "tíz évig kell biztosítani" rég nem létezik. Most vezetnek be szabályokat a "right to repair" keretében az országok, de persze csak korlátozottan, a legproblémásabb területeken - és akkor az árról még nem is beszéltünk:

"In November 2020, the European Parliament voted for a ‘right to repair’ to encourage and facilitate repairs to consumer goods. Since 1 March 2021, manufacturers and importers must provide a range of essential parts (motors and brushes, pumps, dampers and springs, washing drums, etc.) to professional repairers for at least 7 to 10 years after the last device of a particular model was traded on the EU market.

Manufacturers must also make spare parts available that are suitable for non-professional repairs by consumers who want to repair their device themselves.

These rules currently only apply to refrigerators, washing machines, tumble driers and dishwashers.:"

Érdekességképpen, megmértem sokjeles (6jeles) IMD-t. 0.0008% lett. Karcolja a műszer mérési határait. Gyakorlatilag akkor is ezt mérem, ha kihagyom az erősítőt a mérésből. Ezt egyébként 10V rms kimenőfeszültségnél mértem 8R terhelésre. De eddigi tapszablatok alapján a kimenő terhelésre az erősítő nem érzékeny.

A hifi folyamatosan változik, de lehet, hogy az igények is.

Az időt illetően vannak kivételek, lásd pl. Sansui, 78-79-es gyártmányok, mennek a mai napig (47 éve), sőt a legjobbakat nyugodtan el lehet vinni egy high end show-ra is. Biztosan nem azok lesznek a legjobbak hangra, de a legrosszabbak se. Elkók a probléma, meg a tönkre menő kerámia kondik.

Ha 20 év után ki kell dobni valamit, akkor azt nem is éri meg megvenni sem (audióról beszélünk).
Ha jól tudom pl. a NAD pwm végfokainál ez már gond, mert halnak be benne egy idő után a procik, ha írnak a gyártónak az a válasz, hogy csak komplett panelcserével lehetne javítani de az meg már nincs hozzá (fórumon olvastam ezt).

Félvezetők. Azok is folyamatosan fejlődnek, sok félét nem gyártanak ma már, beszerezhetetlen. A Sansui-nak úgy álltam neki, hogy vagy találok bele a már nem létező jfet helyett valamit, vagy nem. A Toshiba pl. a lábas jfet gyártását nagyjából teljesen beszüntette, de vannak smd-ben alternatívák, azaz némelyiket gyártják tovább csak más névvel és smd tokban.

Na ezen az EU szabványon csak röhögni lehet. Akik ezt irták azoknak még egy villanykörte cseréje is megoldhatatlan feladat.

Bármilyen háztartási elektronika, ami a 2000-es évek után készült, szinte biztosan tartalmaz valamilyen processzort, jó eséllyel hifi-ben is. A 70-es években sok dolgot még örök életre terveztek, de később már szinte semmit. Sőt hiába is akarsz valamit így tervezni, ha a beszerezhető alkatrészek élettartama is eleve korlátozott. Persze törekedhetsz rá, pl. túlméretezéssel, meg egyéb más megoldásokkal, ha mondjuk magadnak csinálod. Más úgysem fizetné meg...

Ha a legelterjedtebb készülékek normál üzemben kopó-elhasználódó alkatrészeiről írnának, talán még érthető is lenne, hogy mit akarnak megvalósítani. Mellesleg elvileg nem is ezekről szólt az egész, hogy lett belőle más? Más környezeti hatástanulmány vagy lobbierő-viszonyok alapján?

"While initially majorly driven by automotive consumers protection agencies and the automotive after sales service industry, the discussion of establishing a right to repair not only for vehicles but for any kind of electronic product gained traction as consumer electronics such as smartphones and computers became universally available, causing broken and used electronics to become the fastest growing waste stream." (Wikipedia)

Az AP tud mérni DIM30, DIM 100-at?

Egy betarthatatlan végtelenül buta elképzelés ( akárcsak a green deal).
1. elöször a technologia fejlödése annyira felgyorsult, hogy egy 7 éves berendezes már majdnem muzeumba valo.
2. ki finanszirozza a raktárkeszletet és mennyit, ha minden eladott berendezésnek minden alkatrésze 7 évig rendelkezésre kell hogy álljon.
3. ki finanszirozza a gyárat, hogy ne fejlesszen ujabb berendezést, ha az éppen aktuálisat 7 évig kell támogatnia. ( gondold meg, egy TV gyár évente minimum 2 modellt dob piacra).
4. ki tudja garantálni, hogy 7 évig a jelenleg gyártott elektronikai alkatrészek még gyártásban lesznek? Ma amikor a félvezetögyárak csakis megrendelésre és nem katalogusba dolgoznak. Ha két gyár rendel ugyanazt szinte biztos, hogy a 2 alkaktrész neve más lesz.
5. az egyik akkoriban vezetö német gyár egyenesen Brüsszelben mutatta be a mosogatogépet amit ilyen elvek alapján épitett. Az egész gép 3 cserélhetö egységböl állt, valamennyi egység ára munkával többe került mint az uj gép. A politikusok nem értették mit akartak ezzel mondani.
S ilyenek hoznak törvényeket 450 millio embernek. Amugy már 2 éve én is megjártam. A márkás kocsimon a gömbcsapok bele lettek hegesztve a kerék felfüggesztö szerkezetébe, azaz csak egyben lehettett cserélni 50000 km után, féltengelyenként egy mezei gömbcsap árának közel a huszszorosáért. Az volt a 20. autom , eddig egyen sem kellett soha gömbcsapot vagy hasonlot javitani vagy cserélni.

Igen, valamelyiket biztos, de az is lehet, hogy mindkettőt. Ez DIM-B volt

Az mi?