Szép dolog ez, de engem a félvezetős megoldások jobban érdekelnek. A yamaha specifikációját megnéztem a neten, és semmi extra, átlagosnak mondható torzítás, és zaj. Az meg nyilván nincs specifikálva, hogy mennyire jó vagy sem a hangja. Ugyanakkor azt vártam volna, hogy ha már egy bonyolultabb felépítésbe beáldozzák a plusz erőforrást, azt valahol megtérül, specifikálható, és mérhető paraméterekben is. Ami ettől még nem jelenti azt, hogy ebből, illetve ilyen elven ne lehetne jó erősítőt készíteni. Kérdés, hogy érdemes-e?

Készített. 2018-ban. Körülbelül úgy szólt, mint a földelt kimenetűm. Játszani jó, ez is kihívás valamilyen szinten.

Egy erősítő hangja a kapcsoláson kívül még sok mindentől függ.

Két erősítő, egy pár fül

Nekem az elmúlt 3 hónapom, 2 erősítőm rossz és jó hangjáról szólt. Ugyan az az erősítő, ugyan az a kapcsolás, ugyan az a kivitelezés, de teljesen máskép tud szólni.

Első számú versenyzőm a horror kardon volt. Nem, nem Ge Lee dicsérete miatt vettem meg. Úgy indult, hogy szerettem volna venni egy olyan erősítőt, aminek a damping faktor-a legalább 100 és 70 ezernél ne nagyon kerüljön többe. Csak ez a két kritériumom volt. Szó esett itt az LM3886-ról. Többek között látóterembe került egy alsó polcos Cambridge Audio is, amit azért ejtettem, mert a kapcsolását megnézve LM3886 végfoka volt. Annyi pénzt nem adok ilyenért. És akkor láttam itt, hogy megy a veszekedés a harman kardonon, gondoltam akkor ez olyan rossz nem lehet, ilyet veszek. Úgy hogy azért vettem harman kardon-t, mert veszekedtetek rajta.
Először nagyon rossz, kiabáló közepe volt. Csak tekertem lejjeb és lejjebb a hangerőt, mert harsogott a közepe. 3-4 szám után ki kellett kapcsolnom, mert nem volt hova letekerni, nem tudtam tovább hallgatni CD-vel. A lemezeket szerette, azzal nem volt baj. De a CD és a Line in harsogós volt. Ge Lee írt itt kondi cseréről. Én először a becsatolót és a visszacsatolókörben lévőt, valamint a kábelezését cseréltem. A harsogás egyből eltűnt és egy hangsúlyos, de érthető közép lett belőle. Olyan az énekes itt van elötted, a zenekar meg a háttérben kiséri hang. Jött az Audio Expo és az egyik szobában nem fogom elfelejteni a felismerést, hogy ez az én rendszerem és még legalább három szobában hallottam vissza a harman hangképét. Nekem itt van a hifi show a szobámban minden nap. Közben terveztem (nem egyszerű terv egy sor 8-as DIL8-as átalakítót kanyarintani) egy műveleti erősítő cserét a Yamahámban. AX-350, van aki szereti, van aki nem a Yamaha féle natural sound-ot.

Így lett ő a második versenyző. Nem sok kondi volt benne. Hibátlannak tartottam, brumm és zaj mentes. De kizárólag csak a kis hangfalammal tudtam hallgatni. Az is közrejátszott az új erősítő vásárlásban, hogy ezt csak kis hangfallal, PC erősítőnek tudom használni, mert nem tudom a hangját megszokni. Nem harsog, nem kiabál, szép magasa van és egy picit hiányzik az alsó tartomány. Első hallásra hibátlan, semmi rossz, másodikra se rossz, de valami nem stimmel, harmadikra mi nem jó?, negyedikre nem jó, ötödikre, de jó hogy kikapcsoltam. Átkondizás és műveletierősítő csere után megjelent a hiányzó alsó tartomány, nem is kicsit. A gyári NJM2068 helyett kapott OPA2134-et. Először. Másodszor LM4562-et. Mert megjelent egy icipici zaj, az adatlap szerint és a valóságban is az OPA2134 zajosabb, mint a gyári NJM2068. De nagyon picit, mert így is két napig bekapcsolva maradt, mert nem hallottam, hogy be van kapcsolva, tehát olyan nagyon nem lehet zajos, de a nincshez képest, ha nagyon figyelem azért valami volt.
Eltűnt az a elsőre minden meg van, de a végén csak valami mégsem érzés. Énekelt, de még hogy. Ilyen hangot nem hallottam sehol előtte. Az a minden stimmel és még meg is fog. Ha ilyen hangja lett volna nem vettem volna a harman-t. Elképesztő volt a változás. Most, hogy a harman jó lett, arról letudom írni, hogy mi a jó benne, de a Yamaháról nem. Nem tudom jellemezni. Az Erősítő. Talán azt tudom róla írni, hogy minden a helyén van és kész. Ha most 10-es, akkor előtte 6-os volt.

Ennek hatására kondiztam át kompletten a harmant. Átkondizás után, hát, fura érzés fogott el, mert a Yamaha közelébe se ért, az magasra tette a lécet. Javult a mély tartomány, a közép mintha csillapodott volna, de megtartotta azt a hangsúlyosabb, érthető, tiszta (hifisós) jelenlétét, a magas ellenben, letompult. Hol tiszta, hol tompa volt. Olyan tipikus, járatós hangja lett. Érzékeny lett a felvételek magas tartományára, ha kevés volt, akkor keveset, ha sok volt akkor sokat adott vissza, nem volt meg az az egyenletes hangkép. Jó pár napot ment, plusz még az újonnan megépült hangfalamat is azzal járattam és a végén eltűnt az a fodros, hol van, hol nincs magas. Eltűnt az a hogy is szóljak bizonytalanság és megtetszett a harman hangjában az, hogy az énekek érthetően szólnak, a szóló hangszerek szólóznak és a háttérben kíséri őket a zenekar, de mégsem hangosak.

A néhol széteső, néhol túlmagyarázó fogalmazásom olvasása során "A hangot" keresőknek gondolom feltűnt, hogy egy síkúan, csak a mély-közép-magas balanszról vekengek itt. Ez azért van, mert ennek a háromságnak hallottam a határozott változását a teljes kondenzátor csere után. Az erősítő igazi karaktere, az esszenciája , dinamika, tér, mélység, nem változott vagy a nagymértékű balansz eltolódása elvonta róla a figyelmemet. Érdekesség, hogy ezt a mély-közép-magas változást hangszínszabályzóval nem lehet kompenzálni, pedig én hangszínszabályzós ember vagyok, abból is a rosszabb, az a tekergetős fajta. Nálam minden album nulláról (12 óra állás) indul, aztán kiderül, majd meglátom, meghallom, kivéve a régi lemezek, mert azok mély hiányosan vannak nyomva egy újhoz képest.
Van egy teszt zeném, ami a három erősítőmmel háromféleképp szól. Ez Deák Bill - Üvöltsön a szél dala. 2:20-tól, csak is 2:20-tól és a kórust kell figyelni benne. Az egyiken a kórus körbe veszi az énekest, a másikon a színpad teljes szélességében állnak, a harmadikon, meg valahol messze a színpad mögött méterekkel. Ez a kórus teszt stabil és határozott végeredményt hozott idáig mindig.

Hallgatom még egy pár hónapig, aztán visszakábelezek az Akai receiver-re, amire azt mondtam, hogy megérkeztem, nem kell jobb, majd a Yamaha, aztán vissza harman-ra. Szerencsére van mit mire cserélni és jobbnál, jobbak.

Akkor most ezek az erősítők jó hangúak vagy rossz hangúak? Ez most átalakítás vagy javítás volt? Vagy az eredeti, gyári állapotot állítottam vissza?
Két tanulság számomra, hogy ugyan azt az erősítőt lehet szeretni és nem szeretni. ÉőŐéss, egy 30 éves erősítő eredeti kondenzátorokkal automatikusan hibás. Hi-bá-á-ás.

Az én elvem pl. az, hogy sehol ne legyen a hang útjába csatolókondenzátor. Így biztosan nem árthat. Egy kapcsolás sokszor alapjaiban határozza meg az áramkör maximum tudását, így néha tényleg vannak tartalékok egy készülékben.

Köszönjük. Írt itt más is nemrég az audiofil-es topikban a HK-ról, alaposan végig olvastam, na azóta nem érdekel hogy az illető miket ír, mert veled és velem ellentétben teljesen mást fogalmazott meg vele kapcsolatban. Egy szót nem írt pl. arról, hogy a HK közép - közép magas tartománya harsány, pedig nagyon is az, sőt ez az első jelleg amit a bekapcsolás után azonnal kihallani belőle.

Tehetnél be egy jó fényképet a beléről hogy hogy is néznek ki most a kondik benne mert engem érdekel, ha nem akarod ide akkor jó lesz nekem email-ben is.

Nekem a HK610-ből van itthon kb. 7db (meg van egy 640 is ami ugyanaz csak nagyobb teljesítményű), ebből egy az majdnem selejt mert darabokban ért ide a németektől, egy teljes napom rá ment hogy megszólaljon mert volt több hajszálrepedés is a nyákon, az a nem is nagyon látszik, de el van szakadva több helyen a fóliasáv fajta, az összes poti kettétörve és kiszakadva a nyákból stb...
Nekem így a Sansui-zás után a HK-val kapcsolatban jött egy olyan ötletem, hogy szerintem az is lehetne egy olyan erősítő ami szakítana a gyári hangképével és egy teljesen más erősítő lehetne, csak meg kéne csinálni azt is DC csatoltra, ki kéne venni az egész nvcs-s hangszínszabályozót belőle elkóstól mindenestől.

És igen, most jöhet az a hozzászólás, hogy a méregdrága highend erősítőbe is van elkó a jelútban, ahogy a 950 ezer eurós dobozban is.
Meg FR4-es nyák is van, sőt, csak az van, ennek ellenére én olyanra nem építek semmit, kizárólag papír-fenolgyanta hordozóra, ahogy régen is tették...

Még egy kérdés, ezt elfelejtettem de már rég meg akartam kérdezni. Ez a vinyl kontra CD játszó harsogás különbség ez ugyanúgy megvan minden erősítőn vagy csak a HK-n jött ki ennyire?

Emlékszem erre az erősítődre, érdekes megoldás. Valami hasonlón én is agyaltam annak idején, de végül nem készült el (de ki tudja, hátha egyszer megjön a kedvem hozzá )
Viszont ennek a működése elve legfeljebb csak távolról hasonlít a circlotron elvű megoldáshoz. Ez szerintem egy ügyesen vezérelt teljes híd (drain kimenettel), a circlotron meg inkább egy olyan félhíd, ahol a ± oldal tápját külön választjuk, azért hogy mindkét oldalon egyforma félvezetőt használhassunk. Ez utóbbihoz kell szimmetrikus nagyjelű fokozat, mivel a kimeneti feszültség csúcsértékének kb. a felével kell meghajtani (de mivel mindkét oldalát, ezért gyak. 1 körüli az erősítése), tehát ennek a vége inkább source követőhöz hasonló, míg a te kapcsolásod kimenete földelt source kapcsolású. Nem azt mondom, hogy jobb vagy rosszabb, csak azt, hogy a kettő másképp viselkedik.

Ez igaz, de a kapcsolás, ill. a működési elv is jelent egy korlátot, ami a maximálisan elérhető minőséget illeti.

Ez a harman-os hangsúlyos közép kompromisszummal kezelhető jelenség. Egyik bekapcsolás után azt vettem észre, hogy eltűnt. Streamert hallgattam, ez a dal is jól szól, az is jól szól, a következő is, azután is. Aztán észrevettem, hogy lemez hallgatás után nem tekertem vissza középre a mélyet. Visszatekerve vissza jött a közép is.
A régi lemezeknél automatikusan tekerem a mélyet 3 órára és ha kell tovább koppig. Új lemezeknél nincs ilyen, rendesen szól a mély tartomány közép állásban. Tegnapelőtt hallgattam N'to -t, hangszínszabályzó középen, van rendes mély és így már van közepe is. Sőt, néhány régi, de új kiadású lemez is jól szól pl. Lucky Peterson. De egy eredeti Chris Rea - On the Beach, ZZ Top - Eliminator (van új és eredeti is) ezeket én kitekerem (nem fogom kopogósan hallgatni), így ezek visszafogott középpel, lágyan, selymesen szólnak.

A félhullámú nem teljes híd hanem két félhíd, de első ránézésre valóban hídnak tűnik.
Az egyik fele a pozitív félhullámot erősíti, a másik fele a negatívot. Az alapötlet az volt, hogy az alsó fetek kapcsolóüzemben működjenek, de a gyakorlatban kicsit meg kellett emelni a BIAS feszültséget 0V helyett 3-4 V-ra. Nagyon vicces jelalakok voltak a félhidak kimenetein, de valahogy összerakta a kimeneti jelet.
Értem, hogy a circlotron kicsit más elven működik.

Tessék.
Csak a két nagy puffert hagytam meg. Panasonic-ok, ha minden igaz.

Szia!
Valahogy csak kezdek megbarátkozni a DSP alapú hangváltással, így ha akartam ha nem, életem részévé kezd válni.
A kérdésem annyi, hogy milyen processzort használsz? Én jelenleg egy belépő szintű ADAU1701 procival ismerkedek. Tudtomon kívül itt figyeltek az aktív hangfalaimban, de nem vettem tudomást róluk. Ez zenekari cucc, gondolom hifihez van jobb is.
Úgy gondoltam, jó lenne játszani vele egy kicsit, de ha már játszok, legyen használható a végeredmény. Viszont nem tudom mivel kellene próbálkoznom. Ebből az ADAU1701-ből már beszereztem két modult, meg hozzávaló interfészt, de ez csak játék lesz, vagy legfeljebb basszus erősítőbe rakom mint meredek HP szűrő. Oda ugyanis nagyon kell.
Mivel határ a csillagos ég, ezért gondoltam megkérdezem hogy mi a középút ahol a befektetett munka+ anyagköltség kiegyenlítődik.
Mivel nem sorozatgyártásban gondolkodom, sem a munkaóra, sem a költség nem limitált szigorúan, inkább csak valami ésszerű kompromisszumot szeretnék találni.

Van ez a könyv amit belinkeltem a múltkoriban - Anton Montagne: Strukturált elektronikai tervezés. Szerintem érdekes könyv, a diyAudio-n sokak szerint haszontalan... nem tudom. Átfutottam, de így elsőre nyilván csak a töredékét értem (lehet ez ötödjére is így marad).
De már a bevezetés is elgondolkodtatott. Aszongya hogy:

Az erősítés elve
"... a jelerősítés elektromos tápforrások és passzív elektronikus eszközök megfelelő összekapcsolásával érhető el. Ilyen eszközök pl. a MOS tranzisztorok, a bipoláris tranzisztorok, a vákumcsövek. Ezek az eszközök tápforrásokkal kombinálva egységnél nagyobb teljesítményerősítést tudnak biztosítani; ami az erősítők megkülönböztető tulajdonsága. Emiatt ezeket az eszközöket gyakran aktív eszközöknek nevezik... "
Később megfogalmazza, hogy azért helytelen az "aktív" elnevezés mert ezek önmagukban nem képesek energiát szolgáltatni.
Nincs ennek az egésznek semmi különösebb jelentősége, de nekem megtetszett az, hogy valaki valamit másképpen lát mint a "többség". Gondolkodik.
Bár Bélával már mi is megállapítottuk egyszer, hogy az aktív eszközöket működésük szempontjából valójában feszültséggel és/vagy árammal vezérelt ellenállásokként is fel lehet fogni.

Időnként játszok ezzel a tápáram vezérelt végfokkal. Lehet, hogy tetszik ez a kapcsolás... még ezt sem tudom. Elővettem a szimulátorban ezeket a fent említett teljesítmény viszonyokat. Ugye egészen másként fest a dolog ha berajzoljuk a tápegységet is. Haladjunk sorjában.

Van a generátor teljesítmény és van a kimeneti teljesítmény. A teljesítményerősítés a generátortól a kimenetig 275 000-szeres. Elég nagy. De ha belegondolunk, a generátor teljesítményét erősíti fel az "ennyiedszeresére" a 183 uW-ot 50 W-ra.
Megnézhetjük mekkora teljesítményt vesz fel a hálózatból. Ez ugye egy látszólagos teljesítmény, hatalmas, 750 W-os csúcsokkal.
A pufferkondin is van teljesítmény, ami meddő, tehát nem termel hőt. Töltődik 300 W körüli csúcsokkal és leadja az energiát 170 W körüli csúcsokkal. Érdekes nem? Hatalmas áramimpulzusokkal dolgozik egy tápegység. És ezt a lüktető energiát kell átalakítania egy végfok kimeneti fokozatának (lehetőleg) torzítatlan kimeneti jellé.

Számszerűen is megnézhetjük ezt a folyamatot állandósult állapotban. A számok a hatásfokot is mutatják.
És a végfetek disszipációja. A végfetek dolga, hogy a veszteségi teljesítményt hővé alakítsák.

Ez a dupla FET-es megoldás itt is jobb eredményt ad a szimulációban (pl. THD), mint amikor csak 1-1 db, P és N FET van az áramkörben? Értem, hogy a célja a szimmetria javítása, de hoz ténylegesen mérhető javulást?

Úgy, hogy ez egy kapacitás-sokszorozó áteresztő tranzisztora.
De ezt már lerajzoltam egyszer.

Ja... igen. Brahiból terveztem hozzá nyákot is. De még nem biztos, hogy meg fogom csinálni : )

Egy igen/nem válasz is elég lett volna, esetleg konkrét THD a szimulációból, de végülis annyira nem fontos. Érzésre tudna működni a két szélső FET nélkül is, és nagyobb lenne a kivezérelhetősége is úgy, csak akkor egyszercsak visszajutnánk a korábbi egyszerűbb kapcsoláshoz.
Ha tápáram vezérelt kapcsolást akarnék (de nem akarok) építeni, akkor kb. ebben az irányban (is) lehetne továbbmenni (csatolt kép), ha javítani szeretnék a paraméterein.
(R2-re esetleg mehet még további soros RC tag is)

Oké. Akkor most rajzolj egy olyat légy szíves, hogy stabilizált tápegysége legyen. Mert én meg most ilyet szeretnék. Nem tudom miért. de mindig van valami újabb mániám... és a laterális fet.

Mekkora R1 értéke és a hurokerősítés ha lat fetet használsz aminek 0.7 V a nyitófeszültsége?

Nekem nincs ilyen mánián Mármint sem a laterális FET, sem a stabilizált táp nem igazán hoz lázba, szerintem nincs szükség egyikre sem.
Az R1 és a tranzisztor kollektora mehet ám néhány V-al magasabb feszültségről, mint a FET source, és akkor szinte tetszés szerint lehetne méretezni, tehát nem lenne különösebb gond az alacsony nyitófesz sem. De én nem hajtanék spec FET-ekre, az előnyei mellett, van számos hátrányos tulajdonsága is. Kapcsoló FET-ből sokkal nagyobb választék van, és gyakorlatilag a nagy részük teljesen jó lineáris üzemre is.
Az ellenálláson eső + tranyó BE nyitófesz talán nem is adna nagyon rossz hőfokfüggést sem a FET-tel együtt. De ez csak elmélkedés, nálam valószínűleg a szimulációig sem fog eljutni.

Teljesen igazad van, sőt ezt még fokozni is tudom. Erősítőre sincs semmi szükség. Nem lehet megenni, nem lehet vele boltba járni, nem lehet vele pénzt keresni... stb. Nincs semmi gyakorlati haszna, hacsak az nem, hogy zenét lehet hallgatni vele. De ez meg időpocsékolás : )

Ezt azért megmutathatnád nekem, de ne úgy, hogy sorba kötsz a source-val egy ideális feszültséggenerátort.

A kapcsoló FET elméleti hőfokfüggése -5.5mV/K, a BJT-ké -2.2 mV/K.

Akkor legyen igen : )
Mutatok THD-t is, de ez meg nekem nem annyira fontos. Engem inkább az a része érdekel, hogy ne legyen keresztezési torzítás (azaz magasabbrendű felharmonikusok) a kimeneti jelben, mert szerintem emiatt lesz a fetes kapcsolásoknak az a jellegzetes fetes hangja. Az a grízes... ha érted mire gondolok. És ezt a grízességet okozhatja a tápegység is. Emiatt gondoltam bele a kapcsolásba ezt a kapacitív sokszorozót amitől úgy viseljedik mintha 300 000 µF lenne a pufferkondi kapacitása; plusz még lekerekíti a fűrészfogszerű éleket is.

Sok mindenben másként gondolkodunk. Szerintem nincs szükség például négyrétegű nyákra ha meg tudom egy rétegben oldani azt, hogy az nagyáramú hurkokon kívül essen a bemeneti fokozat és a visszacsatolókör.
Még pluszban hab a tortán a virtuális föld. Így csak egyetlen referenciapontja az áramkörnek ami akárhol lehet. Célszerűen a bemeneten. Az is lehet, hogy vannak ebben az egyszerű kis áramkörben elrejtve olyan finomságok amiket nem látsz meg elsőre... meg hát nem is nagyon érdekel : )
Persze egészen biztosan nem lesz óriásölő ez a kapcsolás, de engem egyre jobban kezd érdekelni a hangja. Tehát valószínűleg ki fogom próbálni. Nem sértem ezzel senkinek az érdekeit. Nem fogom árulni sehol, semmilyen formában és valószínűleg próba után felteszem a polcra a többi közé. És elnézést kérek amiatt, hogy nálam nem titkos semmi : )

Kicsit keveredik két dolog.
Az alacsony nyitófesz laterális FET esetén lehet(ne) probléma, és nem a source körbe tennék fesz generátort, hanem a másik ágba, mert ott kicsi áram folyik és rel. könnyű megoldani. A höfokfüggése (munkaponttól függően) közel nulla is lehet, tehát ez nem nagy probléma (de a pontos értékeknek nem néztem utána).

Kapcsoló FET esetében a plusz feszültségforrásra nincs szükség mert a nyitófesz többnyire bőven 3V felett van. A hőkompenzálás valóban kevés lehet, de nyilván megoldható (akár további diódák, is elférhetnek, de tranzisztorral is megoldható).

Amúgy lehet fokozni a dolgokat, de ez nyilvánvalóan félremagyarázás. De azért elmagyarázom hátha mégsem... szóval a "nincs rá szükség" az én leírásomban azt jelenti, hogyha jó a tápelnyomás, akkor szerintem felesleges a stabilizált táp. Ezen kívül a laterális FET közel sem alapfeltétele a jó műszaki paramétereknek, és a jó hangzásnak sem.

Keresztezési torzítás nem csak FET-es erősítőben keletkezik. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a jellegzetes "FET-es hang" oka. Bár elég rég foglalkoztam ezzel, mert a D osztály nem produkál ilyet (hasonló jelenség létezik ugyan a kapcsolási holtidő miatt, n*10ns-os tartományban, de más a hang amit okoz). Amikor többet foglalkoztam FET-es, AB osztályú erősítővel, akkor a feszültségfüggő FET kapacitások hatását sejtettem, az általam hallott FET-es hang okaként, de tény, hogy akkor ezt nem tudtam bizonyítani vagy cáfolni. Tehát lehet, hogy igazad van, de akkor A osztályban pl. teljesen megszűnne a "FET-es hang". A másik dolog, hogy akkoriban nagy hangerő mellett is zavart ez a FET-es hang, de olyankor a keresztezési torzítás hatásának kisebbnek kellene lennie. További lehetőség, hogy a jellegzetes FET-es hang nekem mást jelent, mint neked...

Még a 4 rétegű panelre reagálnék: Valóban nem alapfeltétel, inkább csak egy lehetőség amit lehet jól is használni, ill. ki lehet használni a lehetőségeit. Pl. fizikailag kisebb lehet a panel (kisebb a hurkok induktivitása, jobban elfér fizikailag), lehet árnyékolásokat létrehozni, kapacitív vagy induktív csatolások csökkentésére, könnyebb összehozni a jó alkatrész elrendezést az optimális huzalozással. SMD alkatrészekkel mégtovább csökkenthetők a méretek. A nagy panelméretek ugyanis nagyobb szórt kapacitásokat és parazita induktivitásokat jelentenek. Összességében a kisebb méret mellett jobb műszaki paramétereket lehet elérni. Ez már az egy oldalas / két oldalas technika esetén is megjelenik különbségként.

Kapcsolóüzem esetén ezek a különbségek nagyon határozottak, de analóg elektronikában is jelen vannak.

Talán. Irodalomból sem mindig értettem, hogy mire gondolt a költő de együtt tudok élni ezzel a dologgal. Talán a saját erősítő esetében az egyedi megoldáson kívül ilyesmi okai is vannak, hogy nincs közzétéve. Lehet, hogy csak a fikázás menne, hogy mi van benne elrontva, és miért nem jó úgy, én meg nem akarok magyarázkodni, hogy melyik megoldás miért olyan amilyen, és hogyan működik.
Nekem elég az hogy az nem csak a szimulátorban tud ekkora torzítást, hanem a gyakorlatban is, az a néhány ember, aki eddig meghallgatta (köztük néhány nagyon szkeptikus) mind elismerően nyilatkozott róla. Szóval felőlem akár minden hozzászólásban le lehet írni, hogy micsoda titkolódzás folyik itt, az nem fog változtatni semmin sem. Legalábbis ahogyan korábban is írtam, abban az irányban biztosan nem, hogy meggondoljam magam és közzétegyem.

Amúgy meg nem mondtam, hogy nem érdekel, amit csinálsz, hiszen azért írogatok meg kérdezek, egyszerűen csak vannak dolgok amit másképp látok mint Te.
Rengeteg D osztályú erősítő rajzát tanulmányoztam, pl. hogy milyen megoldásokat használnak a jó hangminőség elérése céljából. Pl. a NAD/Ncore közkézen forgó rajzaiból is sokat lehet tanulni szerintem, és ezeknek a megoldásoknak egy része analóg AB osztályú erősítőben is használható - de ahogy látom ezt szinte senki sem teszi meg (vagy mélyen hallgat róla, azaz nem csak rajzot nem tesz fel, hanem meg sem említi). De valószínűleg ezt is másképp látom. Azon kívül mindkettőnknél ez egyfajta hobbi, nincs főnök, aki kijelöli, hogy milyen úton kell haladni, hanem lehet "ízlés szerint" próbálgatni dolgokat, és nem kell az sem, hogy az ízlésünk egyforma legyen.

Egy erősítő hangja sok mindentől függ. A bejáratottságától, az elhasználódásától, és sorolhatnám...
A márka gyári készülékeknél, azok hangját alapvetően meghatározza az önköltség. Miről is van szó? A gyártó alapvető érdeke, hogy készüléke eladható legyen, azaz egy bizonyos helyre tervezik a piacon, és ez lesz az önköltség meghatározója. Talán érthető, hogy mért lehet e készülékek hangját egy kis hozzáértéssel feljavítani. Tehát nem a hozzánemértés, igénytelenség húzódok a háttérben, hanem a gazdasági érdek. Ezért van az, hogy hozzáértés esetén szerencsésebb, ha valaki magának épít erősítőt, mert abban minden megkaphatja a megfelelő hangsúlyt. Nagyon hasznos információnak tartom a hozzászólásodat a hangfalas üzemben gondolkodóknak.
A kondenzátorok jelenléte egy erősítőben...
Véleményem szerint nem kellene elveket gyártani a felvételek milyenségének, annak elhanyagolása nélkül. De ugyanez érvényes egy visszacsatolásfajtára is. Szóval az ideális erősítő hangja az adott felvétel szerint lesz érvényes, azaz érzékelhető.
És mivel rendszerben kellene gondolkodni, ez kiegészül a donorkészülék képességével, azaz annak a rendszerhez való illeszkedésével, és jelfeldolgozó adottságaival. És nincs bocsánat, mivel ezek mind érzékelhető dolgok.

Egy barátom készülékével kapcsolatban van erről tapasztalatom.
7 évesen, használtan, tán negyedáron vette. Örült neki a márkanév miatt is. Azóta csak hanyatlott a hangja. Ma már katasztrofális, mondjuk az én KT féle VF4-hez képest. De nem olyan könnyű az ilyenből kiugrani. ha valaki hozzászokik a megjelenéséhez, komfortjához.
Elnézve a többi készüléket is, ezeknek a készülékeknek az amortizálódásának okát a hőtani problémákra vezetném vissza. Kevés a hűtés, és az elkókat nem egyszer a belső hűtőbordák közelébe szerelik a helykihasználás okán.

Építettem már vele nagyon jó eredménnyel!
Persze nem a maximális hangerő volt a fő szempont, hanem a gyári ajánlás szerinti kis torzítású változat, dual monóban dekadikus tápokkal (4x10.000µF-al).
Fel is hoztam a pincéből két tartalék darabot, de azt nem tudom, hogy az egészségem megengedi e azt, hogy megépítsem a mai szempontjaim szerint. Így nem biztos, hogy megtudom, hogy milyen lehetőségek maradtak ebben a tokban a hajdani kivitelezésem szerint.
Mert ahogy írtad is, a rajz egy áramköri tok hangjának nagyban meghatározója a megépítés módja, annak minden részlete.

Szerintem ugyanarról beszélünk el egymás mellett. A lezárt FET-et "AB" osztályban is ki kell nyitni nullátmenet közelében. A nagyobb kapacitások miatt több töltést kell bevinni. Ez nagyobb keresztezési torzítást okoz MOS FET kimenetű végfokban, mint BJT-nél. Külön meg kell küzdeni azzal, hogy a fetet gyorsan kinyissuk.

Abban is igazad van, hogy rajtad kívül senki nem tanulmányozza Bruno kapcsolásait.

A tanulmányozás, és egyes megoldások alkalmazása, vagy kipróbálása máshol is (pl. AB osztályú erősítőben) két külön dolog. Sok mindent lehet tanulni, "el-lesni" ezekből is.

Az említett kapacitás növekedés nagy kivezérlésnél okoz problémát, pl. amikor a G-D kapacitás feszültsége kicsi és ez a kapacitás kezd növekedni... Azaz változik a FET sebessége a kivezérléssel. Ez nem csak harmonikusokat tud hozzáadni a jelhez, hanem egyéb frekvenciákat is (mint egy fázis vagy frekvencia moduláció, ami széles spektrumot lefed). Ezt a visszacsatolás vagy tudja kompenzálni, vagy nem.

A kapcsoló FET-ek zöménél a kinyitás gyorsabban megy, mint a lezárás (nem mindegyiknél), ez kis impedanciás meghajtással "jól kezelhető".

Érdemes megnézni - csak hogy ez is előjöjjön olykor-olykor a sötétkamrából: https://www.youtube.com/watch?v=TpXvac1Y3h0