Így igaz annak ellenére, hogy a legbugyutább viccei vannak.

Csak egy izzócsere...

1# Nomen est omen nosza...

A tevecsapkodó virágvasárnapja


Voltam ismét Mester2-őnél, Manónál… Könnyáztatta köntöse ízlésesen megszaggatva, szemei kisírva, egy fél oldal szalonna lógott szomorúan a szája szélén.
- Na, gyere öreg paraván…na, padavánkos…izé, padavánom… közben kelletlenül nyámmogott a féloldalason.
- Ne mondja már Mester, mi a baj? Csak nem ez a piszok izé? Akit édes gyerekének tekintett és jóságában fürösztött, megvonta saját szájától a legjobb falatokat, hogy ezt a pernahajdert felruházza sujtásos tevecsapkodós hímzett egyenruhával és ki tudja még miket írathatott a nevére…?

- Na ez az a kutyamindenit! Itt dédelgettem, minden titkomat megosztottam vele!
- Úristen Mester, azt is??? Amit még senkinek? Ha mégis, ki kellett vágni a nyelvét és száműzni a Végtelen Pusztákba, ahol csak a halálos Csend uralkodik, vagy ott fog ő sírni, ahol senki se lát?
- Igen, a vakok intézetében, de ez most lényegtelen. Tehát a titok, de nem elmondani: Elárultam neki a Titkot, így az élete már csupa dal és kacagás, övé a világ! - vagyis a tevecsapkodók díszegyenruhájában kötelesek vagyunk a nadrágban bal oldalon hordani az izét…tudod a függőket… Hosszú éveket áldoztam, kidolgoztam és itt van, elárult ez a – ezt a részt lesz szíves a Kedves Olvasó kifütyülni…na jó, kb. ennyi.
- Mester és az új találmány? Az Öblös Pú? Annak is megszerezte titkát ez az elvetemült? Megszámolta, megvannak-e a próbaszéklet egységcsomagok, vagy már árkon-bokron túl van vele ez a rémes kalandor és már egész Amerika markában van a találmány ellopásával?!
- Hát ez az! Alig bírtam bánatomban megfőzni a tárkonyos csiricsáréban pácolt vaktyúkhúslevessel felöntött gerzemürzémet, aminek országos első helyezettje vagyok… Alig ment le a torkomon vagy 2 liter, nem bírok enni, egyszerűen nem bírok.

- Mióta nem tud enni Mester, ne mondja, de hát mióta?
- Amióta a zabálást feltalálták, de már ez se az igazi…bánatvirág nyílik az én szívemben, csak úgy herseg…
- Úhh, de szépen mondta Mester, várjon, had fújok tele néhány zsebkendőt könnyeimmel, de tényleg... micsoda csapás, te jó Isten…?
- Aztán itt van a főtevecsapkodói hivatalom…az ám… a trón…le akarnak taszítani! Ezek, akikkel annyi jót tettem, a rengeteg fölséges ételrecept, a sok adat, mikor mennyit ettem, ittam, … aztán megint ittam, ettem…azt hiszed hálásak? Majd visszarínak ezek, ha majd nem leszek jóságos Atyjukuk, hanem én is ott leszek közömbös bamba közkatona, tessék, ne! Feszüljön meg ezeknek aki akar, ha lelöknek a bársonyszékből…
- … és Mester a bili spartakiádra elkészül az új Öblös Pú prototípus? Alig van már idő a Virágvasárnapig!
- Az igaz, de nem akkor van a találkozó, butus. Az csak úgy van, hogy legyen a riportod elején valami érdekes, ami nem érdekes. Na, neked se tojik a nyulam semmit, már elvesztettem a bizalmat az ilyenekben és miatt… Ráadásul ez a piszkosorrú belehajszolt egy nemtelen versenybe, mert tuti azért csinálja a sima bilit, hogy engem beelőzzön a találkozón.

- El is rontottam…kezdhetem elölről…kipróbáltam, gondoltam gondosan dokumentálom a hitelesség miatt. Próbálom, jól fogva tarja, tömíti a szeleket, hozza szépen az alsó, vagy hátsó mély hangokat. Jól végzett munka után fogom, kiviszem az udvari laborba, hát mi történt, ne is kérdezd. Na, kérdezd már, üsse ki a bili a szemedet.
- Mi…mimi, mi volt mester? Várjon, megkapaszkodom itt a szalonnatartó függönyrúdban, mert tudom, nem lesz könnyű nekem sem.
- Hm… elvégeztem, amit emberileg lehetett, belenéztem az Öblösbe, szép volt a termés, olyan kedves perec-szerű, különösen szépre kerekedett. Fogom a csodaedényt, iramodnék a külső bemutató terepre és derült égből a Pú…

- Mert?
- A lényeg meg bent maradt a szobában. A sietségben nem csináltam feneket az edénynek…
- Mester, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit!
- Az is igaz…


Befejező rész következik

A folytatás

- No és Mester, miután majdnem a nevére vette ezt a mihaszna izét, azt se tudom, hogy hívják…
- Nem is kell megjegyezned, egy senki, egy futottak még, egy kenyérleső, egy ipari áramlopó, egy…várj, letörlöm a habot a számról és megigazítom a szalonnát, addig beszélj te.
- Szóval hogyan is történt a látogatás, amikor még nem tudta, hogy kígyót fog melengetni a … hol is, szóval ott, akkor mi történt?
- Nem jöttem rá, mire megy ki a játék, gondoltam eladok neki néhány tevecsapkodó szettet, hiszen meg is kell élnem, ezért a lelkemet tettem ki, de minek?! Készítettem finom ebédet, tárkonyos burtyellás hecsedlibe tekert rozmaringos, madárlátta kenyérbe sütve és hozzá…hol is tartottam, mindegy. Finom ennivaló, behűtött sör, nem ám sima ivóvíz, azért gondolkodjunk már! Igaz, este hatra lett kész, de egy király se eszik különbet!

- Hát meddig volt a Mesternél ez a semmirevaló???
- Elment még délelőtt 10-kor és nem illik erőszakosan marasztalni, aki nem akar, gondoltam, had menjen, ha már így van, amúgy is dolgom volt a szomszédban. Meg az az igazság, ahogy telik az idő, kicsit romlik az ember emlékezete, lehet, hogy meg se hívtam…? Most már látom, kész szerencse, még egy pohár vízzel se kínáltam meg, még az kellett volna, hogy nálam akarjon wc-re menni, phöjj, de gusztustalanok az ilyenek…
- Aztán mi történ, kiszökött a piszkosképű a Szentélybe, ahol a tevecsapkodók és az új verda az Öblös Pú készül???
- Akkor még csak dédelgettem a bili gondolatát, de a többi tudományom bizony ott volt. Elővigyázatosságból ráadtam, pont passzolt a nagy fejére egy erre a célra rendszeresített ló szemellenzőt.
- Az mitől jó?

- Na, látnád, ezeknek, ennek meg különösen, járt a szeme, mint a sublót fiók, éreztem én, hogy kilesni akarja a titkaimat és folyton kérdezni fog, mit hogyan csapkodok, meg mekkorák a tevék, meg tojnak-e már, ilyesmi, de amilyen rafinált volt, nem kérdezte…Ezt is direkt hátsó szándékkal csinálta, de én átláttam rajta, el is határoztam, én majd másként fogok erre emlékezni, van itt gógyi! Aztán ugye ott a terülj-terülj asztalkám, azt is hogy nézte, gondoltam, had nézegesse. Akkor már kicsit gyanús volt, mert kérdezte miért nem tüzeltem már fel régen, vagy egy ezresért vennék legalább egy új lapot rá, mert rosszul lett a látványtól, amilyen rendes vagyok, én kaptam el, különben összerogyott volna. Visszaélt akkor is a jó szívemmel! Nem árultam el neki, ez az asztalka azért ilyen, mert így van benne meg a varázserő, meg ezen látom az utóbbi tíz évben mit ettem, vagy mit festettem, kordokument és a varázserő is, ugye… Hanem egy lélegzetre elég lesz fiam ennyi, volna egy kis tennivalóm, éljen az ember néha a szenvedélyeinek is, ne csak a robot, pihentetni kell az ideget is. Látod a kertbe azt a sok vakond túrást, azokat én csináltam!

- … és az mi, miért jó? De nagyon profik azok is, meg vannak rendesen csinálva.
- Tudod, amatőr – de profikat megszégyenítő – metróvezető vagyok, azok ott a szellőző nyílások. Melegítem a verdát, aztán uccu! Aztán csak ellazulok, nézem az elsuhanó centiket és lenyugszik a lelkem…
- Jó utat Mester és szívből kívánom, találjon vissza!
- Majdnem mindig sikerül, nem megyek messzire, csak itt az udvarban kerülgetek.
- Nem vonzza a távolság, az új élmények?
- Hadd el, múltkor megpróbáltam, nem nekem való, elég ez is, nem olyan veszélytelen ez ám, nem mindenki idege bírja.
- Történt már balesete?
- Legutóbb a szomszédék foxija kiásott gépestől és teljesen idegen helyen ásott el újra! Alig találtam haza…
- Akkor jószerencsét és további törhetetlen sikereket, kedves Mester!
- Na menjél már…

Menjék kend a fenébe, már harmadszor sírok a röhögéstől!

Kedves Mindenki!

Tovább szőve a szakmai szomorú történeteimet, a következőket kell előre bocsátanom.
Jó néhány éve megjelentek olyan számítógépes, szimulációs programok, amik segítségével az áramköri megoldásokat a gép agyában lejátszhatjuk (pontosabban, aki ért hozzá, nem én).
Így viszonylag kevés véráldozattal előre optimalizálhatunk bizonyos megoldásokat és nagyobb valószínűséggel juthatunk jó eredményekre.
A másik változat, hogy nem.
Amikor aztán egy ilyen programocska kerül szakavatott kezekbe, vagyis amúgy is géniusz az illető, mi maradhat hátra a pórnépnek, vagyis nekem is?
A feltétlen csodálat, behódolás, évi 3 nap robot és az első éjszaka...
Ettől ugyan tartok, de már mindegy, íme:

"A" SZIMULÁTOR

Málé Riport a magyar műszaki rögvalóságról
A minap meglátogattuk a bölcs kádeet otthonában, ahol - rossz hasonlattal élve - csodálatos alkimista műszaki csodatevő, halottlátó végzi nem mindennapos csodáit nap, mint nap.
- Kedves Mester, mint az Önt méltán körüllihegő egyik csodálója, alázattal érdeklődöm, hogy éppen milyen elavult műszaki szakkönyveket és néhány kóbor fizikai Nobel díjast tetszik alázni kedvenc birtokán, azon a rettenetesen fejlett műszaki fórumon, ahol kegyeskedik fényeskedni, vagyis hogy ityeg a fityeg?

- Lám, lám - felelte merengőn - épp a minap is kénytelen voltam elhajtani néhány ugri-bugri elektromérnököt, ezek azt hiszik, mert elvégeztek némi műszaki főiskolákat, meg néhány évtizede (gúnyosan) eredményeket mutatnak fel, akkor már idejöhetnek és csak úgy beugatnak, mielőtt én méltán letenném a garast.
- Ha néhány szót tetszene említeni a csodálatos jövőteremtő, géniuszmeghajtású emberfeletti programjáról, ha tetszene, ... izé szóval a szi...szim... elnézést, alig merem a számra venni, a szimulát...jaj, ne tessék bántani!
- Jóvan nyugoggy meg fijam - intett nagylelkűen a Mester - a szimulátorom is érdekel, mongyad nyugottan. Na, tanátam a netten ezt a progit, valami analfabéta ütötte össze, természetesen én faragtam belőle tévedhetetlen eszközt, amely velem együtt ugyanolyan hatásos, mint a szegény ember atombombája. Igazit is csinálhatnék, de ha valami nagyot durran, egész nap cseng a fülem.

- Persze, persze, Mester, amit nagyságod mutat, tesz, azt maradéktalanul bevessz... elfogadjuk, hiszen másképpen az nem lehet.
Mégis, hogyan sikerült megcáfolni néhány régi tévhitet, ami fekvő rendőrként gátolta az emberiség egyetemes fejlődését, valamint a téli-nyári idő átállást is inverzálja?
- Az úgy volt - kezdte a Mester, közelre révedő tekintettel - hogy valami szóra sem érdemes fórumtársam az engedélyem, lektorálásom nélkül... - Te jószagú atyaúristen! - szörnyedek el közben, de a a Mester repülősót nyomott kúpban kiszerelve a hátsómba, így magamhoz tértem.
- Szóval - folytatta - valami tervezetnél ez a szerencsétlen máshova húzta volna a vonalat, mint azt az eredeti teremtő 12...
- Elnézést, ki az a Teremtő 12?
- No, természetesen én vagyok az első, aztán van néhány üres helyezés és a 12-nél folytatódik és leszel szíves fijam eztán kisbetűvel írni a nevét, mert kénytelen leszek téged is taknyán törölni, ha nem ügyelsz az etikettőre, vili? - mosolygott sokat sejtetően és szórakozottan piszkálni kezdte a fogát egy darab fával.

-Jaj, tessék nyugottan eltenni azt a bézbóz ütőt, tudom én a rendet! - siettem megjegyezni.
Azért tessék már említeni és elmagyarázni a nem kevés tudományos fundamentumából, felfedezéséből és alkotásából néhányat.
- Bajban leszünk fijam - borult el a képe - ahogy elnézem a fizimiskádat, te ugyan jónéhány iskolát elvégeztél, de a legtöbbet ugyanazon az első évfolyamon, így a dolgok misztériuma előtted nehezen megvilágítható, de azért próbáljuk meg.
Van itten ugye ez a koszmosz, ami a Föld körül kering. Ezt ugyan a régi bölcsek már megállapították, hogy is van ez, de a szimulátorral kiszámoltam, hogy nem 4, hanem 3.14 elefánt tartja a négy sarkán, ami ugyan nonszensz - lenne, ha nem én mondanám.
- De hát az űrtávcsövek, űrállomások, Holdra-szállás..? - említem bátortalanul.
- Hahahhahhaa... kacagot jóízűen a Mester - hát te mindent beveszel, fijam???
"Több dolgok vagynak e földön..". remélem tudod tovább, majd később íratok veled ebből egy ZH-t.
- Szóval ez csak mind megtévesztés, ámítás? - kérdeztem revelálló hangon, miközben kapisgálásra lettem figyelmes, vagyis, mintha érteném, miről is van szó, de nem.
- Naja, de ez nem érdekes. Biztosan hallottál róla, van ez a robotika 3 alaptörvénye, valami ismeretlen, Asimov nevű íróféle olvasta, vagy mondták neki és azt hiszi mindenki, hogy ő találta ki, de az én alapvetésemet ferdítette a pernahajder, szerencséje, hogy még kisgyerek koromba meghalt, különben úgy beperelném, hogy a fal adja a másikat.

Tehát íme és aztán elhúzhatsz nagy hirtelen, míg szépen vagyunk, dolgoznom kell, majdnem megmeredt a vacsorám a szimulátorban, olyan régen nem használtam...
- Ja a mikróra tetsz...
- Kussbefogod, míg szépen vagyunk! - rivallt rám villámló szemekkel, majd némi pátosszal felsorolta, mihez igazodjon a Világ. Amíg világ a világ és 3, vagy 4 nap, ebben engedhetek - jegyezte meg.
1-ső pont Nekem mindig igazam van.
2. pont Ha mégsem nekem lenne igazam, úgy automatikusan az első pont lép életbe.
3. pont Az első két pontot is én találtam ki, csak nem tudták sokan, de eljött az idő.
- Kedves Mester! Nincsenek szavaim, hogy leírjam ezt a mérhetetlen megtiszteltetést, hogy csodálatos, teremtő világába pillanthattam, búcsúzom egy régi író soraival:
"Te szent nagy Fenekedbe beléomolni vágyott Málé kis inasod én szörnyű Mesterem."
- Jól van fijam - mondta a Mester párás szemekkel, majd barátságosan farba rúgott és én megilletődötten kirepültem az ajtón.

Mivel van szerencsém alkalmanként érezni a kis Luci Ferkó törődését (-1 ) valamint újból körünkben üdvözölni Mr.Hyde-ot és Mr.Jekyll-t, közreadom a folytatást.
Sajnos még több is született belőle. 2 értelmű ez is...

"A" SZIMULÁTOR-II.

Málé Riport folytatása a magyar műszaki rögvalóságról
Kedves Mindenki !
Újfent meglátogattam a bölcs Kádeet, a mi keleti bölcsünket, ki elhozta a Fényt nekünk és belevilágít a sok egyszerű, magát haladó amatőrnek, uram bocsá' eredményeket elérő, felmutató szakembereknek hiszik magukat - agyába - fene a fajtájukat...
- Kedves, Rajongva tisztelt és Fenékbeomlósan Tenyérbemászó szörnyű Mesterem! - próbálván a szembe hízelgéstő ódzkodva kedvébe járni, de méltósággal szólni a Fennségnek.
- Eléggé el nem ítélhető módon, sajnálatos kritikát kapott múltkori riportom, tekintve, hogy nélkülözi a szépirodalom minden ismérvét, valamint hemzseg a helyesírási anomáliáktól és a lényeglátás is ritka vendég volt a sorok közt.

- Innye a kirelejszomát - vidult fel a Mester - hát néha muszáj megjátszanom a bazári majmot és népiesch kiszólásokkal tarkítani a mondanivalómat, hiszen indokolatlanul sok ürgepásztor fordul elő még mindig a Birodalmamban, ezek más szót nem értenek.
- Próbálom a népet terelgetni, ezért nem fordult még olyan téma elő, amiben nem én vittem a prímet, illetve egyetlenegyszer nem az enyém volt az utolsó szó, ami igen fájó emlék máig is...
- Hogyan történhetett ez, én szörnyű mesterem, kinek szent fene-- jóvan, jóvan - szakított félbe - Az úgy történt, hogy van nekem ez szellős kis vas abrincs a fejemen, ami nem engedi szétpattanni a rettentő okosságtól, és egyszer ezt nem vettem fel időben.
Másrészt meg mondtam valami eszement hülyeséget - ezt le nem merd írni! - így sajnos elvitt a mentő és az az egyetlen k...va hsz nem az és építő jellegű, sárbatiprós, tanulságlevonós, kipontozós, zöld emotikonos és villámlásos, jajdejópofa vagyok amúgy jellegű soraimmal zárult. Mély seb ez nekem, amit az idő vagy begyógyít, vagy szétrúgom azt a -- trillili-lúlú - fütyült a riportermagnóm és meg is állt.

- Elnézést én Fenékbeoml...- haggyad má - vetette közbe a mester flegmán, biztos olyat csinált a magnód, amit neked kellene... - mosolygott sokat sejtetően.
- Vagyis, hogy én is bekaphatnám... a szalagot...- kérdem félénken.
- Jóvan, csak viccöttem b....eg, tudod a pórnépnek is kell valami eleség az agyába, ha már az elektronyos áramhó' nem ért a sok hangember.
Aztán itt van a legújabb könyvem kritikája, ez eléggé többrétű olvasmány, kedvező visszhangot keltett, felolvasnék belle:
Kedves, mindannyian a te szent fe...bala-bla, nem érdekes, aszongya: Tisztelettel, hadd fejezzem ki Méltóságod iránti olthatatlan, szent fene... - na mennyen má' ez is, na itt van-e: Ovastam legutbbi művét, a Hogyan főztem le a humoros feleségemet címmel. Kacagtunk ezen oly annyira, többen a családból szénné röhögtük magunkat! Egyedül a kisfiunk, aki elsős, jegyezte meg a végén, hogy a tanító néni neki úgy tanította, hogy oda az van írva Hogyan győztem le a tumoros betegségemet. Persze jól elvertük a kölköt, így béke lett.
- Igen - szólt a Mester és ráncok felhőzték gyermeki ártatlan vonásait - meg kellet örökítsem ezt a súlyos megpróbáltatást.
- De, mit, hogy??? - estem össze ájultan a megilletődöttségtől.
- Vedd be fijam ezt a kupot, ismered, ez majd segít - mondta a mester, majd belefogott hosszú elbeszélésébe...

Amikor újfent magamhoz tértem, még ennyit mondott a végére:
- Tudod, olyan vagyok mint az egér, ha nem rág, kiér az utcára a fogazatja. Ha nem szólok mindenhez hozzá, elrontják még a tepsis krumplit is a népek. Egyszerűen nem zárhatom el a Világot fergeteg tudásomtól. Egyszer előfordult, hogy 3-4 hsz is történt egyetlen témában, akkor éppen a bajommal voltam elfoglalva, mire odaértem, mindkét hozzászóló elmenekült a fórumról.
- Milyen baja lehet, Mester??? - estem egy- két ségbe.
- Nos, sokan a nőkhöz hasonlítanak engemetet, mert minden hónapban van minimum egy hét, amikor igen egzaltáltnak tűnik a viselkedésem, amikor olyan mufurc vagyok...
- Az az, amikor úgy érzi az ember, hogy még a sz.r is ízetlen? - tudakoltam aggodalomtól gyötörve.
- Pontosan! - felelte - ilyenkor belekötök az élő fába is, de előtte megnézettem orvossal is, ha valaki kételkedne, igenis férfi vagyok!

- Természetesen, tudjuk mindnyájan, akik szent fene...- jóvan, hagytam abba - szóval nem kis fájdalom volt, hogy teremtő12 elüldözte Renátát innét, aki az Ön első számú kedvese volt és aki ezután önkezével fenyegette meg az egyik privát hozzászólóját, hogy ügyvéddel belezteti ki, ha nem hagyja abba a tolakodást. Piszok népek vannak, szentigaz!
- Itt van most is a példa, ragadta magához a szót Mesterem - itt ténykedik régóta köztünk Bogi, akit 200 éves hibernálásából felébresztett egy áramszünet. Mindenki gunyorozza a régi dolgaiért, pedig még van, amiben én is példát veszek róla. Tervezte kézrátétellel pillanatok alatt ezt a 16 rétegű nyomtatott áramkört kockás papíron, szinte percek alatt!!!
Az igaz, hogy egyetlen mikroprocesszor van a lapon és egyetlen lába van, de akkor is. Nekünk meg kettő és mégis itt vagyunk...De fejlődünk, nem igaz?

- Hála a Teremtőnek - ja igen, az Ön. Mesterem, kinek szent fene- na elmész mosmá' - jegyezte meg és rámvágott egy kéthetes palacsintával, így megjuhádzottam...
- Na, akkor most a kétkedők pofájába, hadd sárguljanak- mondta. Ez a Bogi tervezte az üstökösre leszálló egységet, ami magyar szabadalom! Ezzel vetett horgonyt a műhód és küldte elképesztő adatait. Nem tudom, miért, de ez a 3 súlyos, kakukkos óra, ami a rögzítést intézte, elszabadult és a szerkezet fejreállt, mint a jancsiszög, de akkor is. Én pártolom, támogatom, hsz-eit bearanyozom, pukkadjon a pórnép.
- Mester, kinek szent... - naja - szóval az hírlik, hogy minden alkatrésznek tudja a nevét és a hangját, hogy kiváló zenész is? Min is tetszik előadni világszimfóniáját a híres : Egy kedélybeteg rénszarvas agóniája címmel?
- No, nem olyan nagy dolog ez - mondta szerényen a M.- jádzom én egy hangszeren, de most így búcsúzás előtt kipróbálhatod te is az instrumentumot, várj, rád adom. Itt herénél kicsit szoros, de ez adja a legjobb magas hangokat, majd a szimulátoron megírom neked az átvitelt.
- Mi is ez a gyönyörű jószág, stradivár...- nem, nem, ugyan, ilyen vackokkal nem kezdenék - mondta Ő.
- Ez a másfél húros Kalimpa, ami mindenkit megríkat, akár művészlélek, akár iparos - jegyzete meg.
Itt most meghúzom ezt a hevedert, egyúttal mehetsz isten hírével - és kitaszított az ajtón.
Én még egy darabig önállóan kalimpáltam, majd a meghatottságtól még visszakiáltottam: Mester, ne feledje! Mindig és mindig! Öné az utolsó szó!!!

- Toménazt, óbégatta vissza - azt ismered-e, hogy Hull a szilva a fáról, most jöttél a tanyáról...?
Elrévedtem, valóban, az ottani tudatlanokból sarjadtam magam is, akik nem ismerve, tisztelve a jogot, uralmat a mi szörnyű fenék...na a Mestert úgy vágnák pofán az első találkozásnál, hogy a takony menetet vágna a nyakára, ó Uram, bocsáss meg a sok primitív, műveletlen egyednek, kik akkor nem is tudnák, mit cselekszenek... - mormoltam magam elé.
- Hogy milyen jót, jegyezte - meg egy renegát fórumtárs, kit a róka fogta csuka elv alapján utált a Mester serege.
- Az enyém az utolsó szó, nem voltam érthető?! - rikoltott messziről a Mester.
- Bár tényleg az utolsó lenne - jegyezte meg mellettem a fórumos huligán, akit játszi könnyedséggel, szívességből kibeleztem.
Üdvözlettel:
Málé Riport
riporter

Kedves József! Ön durván visszaél a költői szabadsággal!

Ezmánazé nagyon durva vót még nekem is. Csak addig tudtam olvasni, hogy:
"...aja lehet, Mest...", ott aztán végképp kiugrott belőlem a hajszál rugója, oszt ezen a ponton lettem egész biztos benne, hogy mégiscsak Te lehetsz az az "Appme". Vagy mi. Vagy ki. Meggyőződésemet megerősítette nagyban, hogy fámaró álneveket használsz inkognitóban, mint most is. De engem nem lehet átverni, mert megguggliztam az Orbán Józsi nevet, oszt nem is volt ilyen fámaró sose. Tán nem is lesz ha minden jól megy még ameddig. De aztán meg eszembe jutott az is, ha én vagyok Appme, akkor ki lehetsz te? mán nem is értek semmit.

Meg az is lehet, azért írod ezeket a mar.haságokat, mert tényleg sík hüje vagy az elektomosságtanhoz. Nem érted még a Lizalajos (vagy Lisa-Lajos helyesebben) görbéket sem, pedig hatféleképpen is meglehet vele mutatni pontosan a hangszínek milyenségét centiméterre... akár. nem. Világosan meg lett mondva - csak elferdíted megint a dolgokat - hogy a fényév is mérhető lenne +/- 0.3 angstrum pontossággal is 120dB környezeti zajban ha megfelelően van (ki-)modulálva a környezeti spektrum. Remélem érthetően fogalmaztam és nem reagálsz már megint valami hülyeséggel ezekre is, mert felesleges volna ittt a vicces-mókus történetek között.

Üdv.: Appme

Ahá, szóval még is te vagyok a appme! Tuttam! Aztán gyanús lett, hogy lehetek olyan okos, amilyen nem és mégiscsak én letted...
Az a jó ezzel a multiplex személyiségemmel, hogy sose vagyok egyedül...

Ha tudnátok, mennyi káros dolgot írtam én ki magamból, amikor ezek a krónikák születtek, majd nem nevetnétek...
De, kicsikaródott belőlem és magam is nevettem, illetve én biztosan.
Aztán büntetésből folytatásait közlöm.
Neszesze!

SZIMULÁTOR-III.

Kedves Olvasó, örömmel jelenthetem, hogy sikerült egy újabb riportot kicsikarni Mesterünktől!
Jó ideig bizonytalanságban tartott bennünket, mert egy darabig nem bújt elő a barlangjából, de a riportban fény derült mindenre.
Óriási szenzáció! Spinoza nyomdokaiban (is) a Mester, valamint új tér-idő-tömeg elmélet megismerésére is lehetőség nyílik, valamint az Univerzum intelligenciájára is fény derül.
Hamarosan a mozikban!

Hideg napon (nem kunszt, tél van) kopogtattam, csengettem a Mester öntöttvas ajtaján, de semmi választ nem kapván lenyomtam a kilincset és beléptem.
- Fogd meg!!! - Ja te vagy az... Vissza, vissza, nem csibész, ereszd! Na jó, kicsit még harapjátok... mondta, majd gyengéden lefejtette a két harci kutyát rólam.
- Elnézést az öltözékemért...- hebegtem és diszkréten elkötöttem a verőeret a combomon - bemehetek, Mester?
- Gyere, csak gyere - invitált, immár felismerve bennem a jóbarátot - Mi szél hozott erre, ahol szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál?
- Kedves Mester akinek a szent...- na ezt mos hagyod abba!!! - dörrent rám - szóljak a buksiknak?!
- Jó, jó - siettem megnyugtatni, hogy csak a végtelen riporteri és emberi alázat nyilamlik belőlem - szóval arról kérdezném a Mestert, amiről már régen kérdeznem kellett volna, a munkássága jó részét csillagászattal, fizika, kémiával és némi halottlátással, valamint ördögűzéssel fűszerezi.
- No igen, mindennek a tiszteletbeli doktora is vagyok - mondta szerényen, kivéve füléből mind a négy sztetoszkópot és kényelembe helyezkedett, előtte néhány térdhajlítást végezve.

Zavarba voltam, nem tudtam, nekem is kell-e ezt a valamiféle etikettet követnem, mindenesetre szorítókötésemet illedelmesen megigazítottam a combomon.
- Kedves Mester, először is hadd fejezzem ki soha el nem múló, fájó szeretettel, milyen büszke vagyok, hogy rólam, RÓLAM ! Valami, nem kevésnek én vagyok már a mértékegysége, 1, azaz egy appme, köszönöm, köszönöm, köszönöm!
- Jóvanna - mondta párás tekintettel a Mester - igazából kicsit elméreteztem a dolgot, a napokban épp utánaszámoltam, tulajdonképpen egymagad 12a (appme) vagy, de már bevezették a SI táblázatokban mindenütt a világon, így marad.
- Azt szinte kérdeni sem merem, pontos definíciójáról, amit két kőtáblán tetszett lehozni a hegyről, közénk!
- Á, a butaságé, na izé... butaság, ne is foglalkozz vele - folytatta nevetgélve - az a helyzet, csak 2 táblát tudtam prezentálni...
- Ahá, az első kettőt összetörte a Mester! - mondtam áhítattal.
- Nem én, hanem a parkőr volt az oka, annyira kellett szaladnom ezzel a négy ormótlan táblával, hogy kettőt leejtettem, így csorbult a világ tudástára.
- Felolvashatom, Mester? - kérdeztem elhaló érveréssel a lábamban.
- Persze, itt az idő, hogy felfedjem munkásságom e részét is - mondta szerényen.
- Verejték út 34, Padok útja - olvastam remegő hangon - Nem az, te lüke, fordíts - mondta a Mester elnézően.

Ám itt csak egyelőre táguló orrlikkal, résnyire nyílt szemmel csak néztem, ugyanis nem feliratok voltak, hanem szabatos geometriai alakzatok, vonalak, körök...
- Na mi van? - kérdezte nevetéstől fátyolos szemmel a Mester - mé' nem óvasod, gatyamatyi?
Illendően, szokásomhoz híven elájultam a mérhetetlen megilletődöttségtől és némi vérveszteségtől, majd arra ébredtem, hogy az arcomat legyezgeti a Mester a két kőtáblával.
- Oppá, oppá, bocsesz, nem akartam, hajtsd hátra a fejed, úgy eláll az orrvéred - vetette oda mellesleg, majd elbeszélésbe kezdett.
- Tudod, kisded gyermekkorom óta foglalkoztatott a körülöttem levő Anyag, így figyelmemet nem kerülte el sem a szaros pelus, sem a Holdraszállás, ami, mint tudjuk, egy nagy kamu.
- Vannak, akik a megnemértést olyan fokon űzik, hogy az intelligenciát simán szerves léthez kötik, holott ez messze nem így van. Az, hogy itt ujjonganak a népek a sok technikai vívmánynak, az csak a korlátoltságunkat, mármint az Emberiségét, nekem nincs olyan - mutatja.
- Csak egy apró példa, a számítástechnikában az az egyszerű, kényelmi fogás, hogy vezeték nélküli az egér, nevetséges, ezen semmi csodálkozásra ok nincsen. Az emberiség több ezer éve ismeri, csak most csináltak neki nagy patáliát, felfedezték a melegvizet, ugyammá...
- Na, az a helyzet, hogy épp az imént fejeztem be az utolsó simításokat egy térhajlításomat ...
- Láttam, én meg térdhajlításnak gondoltam.. - próbáltam könnyedre venni, viccesre a figurát.
- A francba, ez is eltörött - porolta le a fejemről a kőtörmeléket a Mester, majd adott egy kanalat, visszanyomni a púpot a fejemen.
- Most már csak egy üzenetem maradhat a Mindenség intelligenciájához - mondta kedvetlenül - na mindegy,mert még egyszer oda nem megyek, ahol ez a tuskó parkőr garázdálkodik.

Gyorsan néhány szabadkézi alakzatot és egy ötödfokú egyenletet firkantott a lapra, aztán az egészet egy nagy lófejjel átsatírozta.
- No, immár tudod a titkot te is, gyarló ember - dőlt hátra elégedetten.
- Íme a Végtelen Űr úr intelligenciájához írt üzenetem, tudja meg, nincs már egyedül és uralma itt véget is ért - tett pontot a történet és a kőtábla végére.
- De, de, ed Mester - habogtam ügyesen, mi az üzenet és hogyan jut el a... hová is?
- Lófej köd alsó, nem látsz, vakegér, ide van írva, ott fészkel ez a izé...
- Még jó, hogy nem a 6:20-as liánnal viszi el Tarzan, gondolhatod, kicsit soká is tartana és feltétlenül elveszítené az a majomszabású. Én viszem, az imént hajlítottam meg hozzá a teret!
- ...és nem a Kálvin teret - jegyeztem meg fontoskodva - ezt mindenkinek tudnia kell, főleg aki most ott vár a buszra, villamosra.
- Úgy biz' a - helyeselt a Mester, amin csodálkoztam, általában nem lehetett másnak mellette se esze, se igaza. Büszkén kihúztam magam, de megint leesett az a kevés vérnyomásom is.
- Az Üzenet, Mester, mi az Üzenet? - suttogtam magam elé érthetően...
- Nézd, Hawking professzortól kezdve az utolsó atomtudósig világos, hogy nem szabad elárulnunk helyünket az Univerzumban, miért lenne különb UFO-ék minálunk? Azonnal ide sietnének és mindenkiből szexrabszolgát csinálnának, vagy mittomén, szakállat kéne növeszteni a nőknek, közben énekelni, ááá, a francot! Kinek kell az ilyen rettenet?!
Azonban meg kell mutatnunk, nem félünk és nem tesz túl rajtunk senki Űr fia!
Halld hát te is az üzenetem - aztán elképzelhető, hogy a fáskamrába lenyilazlak, illő szertartással, hiszen idő előtt nem derülhet fény a az Értelem, Intelligencia ilyen magas földi fokára.
"TTe ott (ez egy pí-vel volt szimbóleumozva a kövön) II SS ny E M O O"
- Mégis, emberi nyelven mit jelent ez? - kérdém felajzva a Mestert.
Ez egy egyetemes üzenet, ha nem rólad nevezem el azt amit, te is értenéd, ímé dacos üzenetem:
"Egyenes, egyenes, görbe, görbe, nyald a seggen körbe, körbe."
Óóóóóóóó, tényleg - rebegtem, még láttam, ahogy a Mester alakja manifesztálódik - eltűnik a kandalló kéményben - majd boldogan vitettem magam hátra a kertbe az ebekkel, ahol elástak későbbre, ínségesebb időkre...

Szeretettel jegyezte:
Én

Igen nagy megtiszteltetésnek érzem magamban, hogy tendálunk jó irányba affelé miszerint ezt a rovatot lassandebiztosan már nem csak mi ketten fogjuk írni, de talán olvasni is. Kdves eppma. Medves appme. Éppen ebéd utáni kétórás szunyókálásomból riadtam fel arra legszebb álmomból ami kimaradt előző levelemből. De ezt nem is tudom lehet-e ekkora nyilvánosság előtt szóbahozni magunk előtt esetleg.

Szóval... arra gondoltam... mireis. Érlelődik bennem fojamatosan, hogy kettőnk közül Te loptad be igazándiból jobban magad a Mester2ő szívébe, ennél fogva bármikor nyitott kapukat döngetsz bátran az ajtaján, ha netán arra felé akadna dolgod (ha meg nem, akkor úgy kellene próbálnod intézni, hogy mégis). Adósa maradtál a világnak egy megválaszolatlan kérdéssel és ezt csak te kérdezheted meg tőle szemtül-szmibe, mert téged már ismer - jobban. Nem húzom-halasztom a kérdést ami birizgál most, mert éppen fojtat értekezést sajátmagával a Mester (igaz olyan álnéven, hogy magam sem ismernék rá ha ne legyen Appma a nevem, vagyis appme). Tehát egy óvatlan pillanatban kellene ezt megkérdezned majd ha eljön a pontos ideje, de nem előbb és perccel sem később, de úgy, mintha saját gondolatod lenne, nem szeretném a gyanú árnyéka rámvetődne kicsit sem. Úgy kérdezd majd szinte félvállról, mintha nem is lenne annyira fontos sem.

- Mi lenne Medveskesterkekettő, ha nem lenne patkó a teve egyik lábán sem? A dielektrikum kevésbé szikrázna a kockakövön és ez este különösképpen jól mutatna.

De nagyon figyelj a válaszra és össze ne téveszd semmivel. Ha azt hallod válaszul, hogy: IGEN! akkor esetleg felhasználjuk titokban, de úgy, hogy ne tűnjön véletlenül sem ipari kámkodásnak amit műveltél, mert az súlyosan büntetendő cselekmény lenne, oszt ülhetnénk miatta akár évekig is... Megyek próbálok visszaaludni kicsit...

Üdv.: tisztelettel Appme

Nagy egy titkot árulok el:
A Mester aki feltalálta az elektronikát és ebből él a világ, a másik a M2-ős, ő a tevecsapkodó.
Szokott minket is csapkodni, sajnos egyelőre az összes erőlködésünk ennyit ér:
"Az egész fórumon X és Y kivételével nem adnék egy laposelemet se a kezükbe..."
Ő írta a saját billenytűivel, vitának helye nincs.
Fogadjuk el a számunkra előírtat: Recipe ferrum!
Vagyis vasgálictól kivirul a muskátli...
A gladiátorok évődtek ezzel a mondással, de ez nagyon régen volt, akkor még csak fekete-fehérben láttak az emberek.

A k-50-es protokolldroid intelligensebb!

Most jól elvetted a kedvemet...
Mintha nem tudtam volna így is.

Jó leszel alkatrésznek!

Ilyenre mondta Hofi:
Nagyon elmés a...elmés a...

Viszont Kedves Appme, elégtételt vettünk rendesen - saját magunk is éppen csak súroltuk saját magunk lejáratásának határait - majdnem. Ma is elégedetten hajtom álamra szemem.

Tisztelettel: appme

Én másról csak riportot tudok közreadni, ítéletet nem.

Már a Spanyolokhoz is eljutott az Andorra - Magyarország meccs híre:
Bővebben: Link

Jó hogy kikaptak. Nincs szegényeknek hol gyakorolni.
Én kérek elnézést...

A meccs után nem sokkal a történtekért a felelősséget az Iszlám Állam vállalta magára...

Szépjóeste!

Mint említettem múltkorában, van az elektronikus regetáramban még néhány fejezet, amivel megborzongatom a jobb sorsra érdemes Kollégák idegeit...
Valahol a messzi, vagy közeli múltban megannyi valóságcseppek folytak össze vicces falfirkákba, így következik a "mester" és szerény riportermagam újabb kalandja.
Pssst, nemrég itt járt személyesen, de mint a gyermek mondókában: "Repül a repül a..." bizony ő volt a pilóta. Minthogy nemrégen szegény Tevecsapkodónk is kiment a friss levegőre...
Ne keseredjünk el, "mesterünk" 333 alakban van köztünk folyamatosan és néha egészen emberinek tűnhet...optikailag.

Szimulátor-IV.

BIZALMAS!

Elolvasás után az elektromos hordozót haladéktalanul megsemmisíteni kéretik, a végén megadott jelszóval a berendezést az ügyeletes haszonvas telepen szakképzett kolléga kiképzés alapján forró olajban még kifőzi, majd elégeti. A kezelés díjmentes, egy vonaljegy csupán a költség. Vidékieknek úgy kell...minek laknak ott.
Mélyinterjú a Mesterrel(ről) - magánélet, szerelem, párkapcsolat és szexuálmeteorológia

Kedves Rétegnézőink!

A jelen riportot inkább hívjuk belső körlevélnek, egyrészt kötelezően tudnia kell minden jóravaló embernek a körünkben, ha ilyesmi megtörténik, beláthatatlan bajok lehetnek eme tudomásunk híján. Másrészt meg az egész tatárjárás nem okozott ennyi bajt, mint az Ő hiánya fog.
Sajnos, sajnos a Mesterünket félő, hogy elveszítjük, szinte utolsóként a Nemzet Géniuszai közül...
Nem vigasz, hogy testi valójában soha nem fogjuk nélkülözni,de az Ő briliáns elméje, mint sokan sejtik, ugye... No, ez az.

Mivel közelébe már élő ember nem merészkedik, így munkái,kinyilatkoztatásai alapján kell a szomorú következtetéseket levonnunk.
Mindnyájan emlékszünk korai bimbózására zsenijének, amikor még azt hitte a bab is hús, már akkor elküldött első szóra bárkit bárhova, ezt a hertelen indulati rianásait csak fő inszeminátori kinevezésével lehetett némileg tompítani - köszönettel tartozunk ezért Nagy Sándor kegyelmének...Hivatalosan is fölénk rendelte - rossz nyelvek szerint ránk szabadította.
Az MTA radio-biológiai tudományos tehenészetben megmutatkozott fantasztikus ősereje, mesterséges megtermékenyítéshez egyedül ő tudta hanyatt fektetni a teheneket, mondhatták neki, hogy nem úgy kell, mindenütt úttörő volt és az is maradt.

Bár kollégájával állandó és kibékíthetetlen ellentétben osztozott a trónon, azért se vele, se nélküle nem volt képes a tudomány elefántcsont tornyában fel-alá szambázni.
Mert hívhatjuk-e másként a kecses megnyilvánulásait? Ahogy a másként gondolkodókba - mindig - belerú..csípett és elegánsan jellemezte a módszereiket, véleményezte egyesek sokéves haszontalan munkáját, elcsépelt tudományos megoldásait? Három-négy betűs, velős szavaival?

Talányos természete délibábos bizonytalanságban tartotta,tartja ismerőit, tisztelőit, hiszen soha nem fedte fel "némi"identitását, köztudott volt M.Bogi iránti vonzalma, de aztán úgy tűnt, kihűlni készül a kapcsolat. Bogi egyre másra hozakodott elő a zseniális megoldásaival,műveit megkoronázta az a kettőstriódával fűtött, visszacsatolás nélküli zenélő bili, aminek belül van a füle. Egyelőre a Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology lipcsei gyorsítójába (ének-zene levelező tagozat) tesztelik a készüléket, a berendezés fényes jövő előtt áll. Azt hiszem, ekkor hasadt meg kettőjük közt a szerelem, mert két csárdás nem fér meg ekkora dudával ekkorka parketten - mondogatta sokszor .
Ugye a Mester is örökre beírta magát - hogy hova, az még kutatás tárgya - de beírta!
Feltalálta a háromszögletű fogaskereket, de a négyszögletes kerek erdő ötletét, nyomtatott áramkörét meg valami L. Ervin nevű haszonleső lovasította meg, megtalálva benne (rar) tömörítve a Hétfejű tündért, aki a mi Mesterünk allegóriája, vagy mi. Szóval más írt (mese)könyvet belőle és csak mi tudjuk ki volt a mű eredeti zsenije...

Nostradamus ha nem őt jósolta meg, mint a következő jövőlátót, hát ide a bökőt - ahogy a költő mondja. Olyan tudományos-fantasztikus-filozófiai értekezési jelentek meg, hogy azt a három embert, aki végigolvasta, azóta mesterséges kómában tartják. A többség persze időben kapcsolt és első pillantásra szétverte az asztalon még aznap a monitort. Jobb, ha nem tudjuk, mi lesz...
A Mester ezzel kapcsolatos, még ki nem forradt terve az volt, hogy a tudományos, körkapcsolásos fórumokon amennyiben valaki nem megfelelően ír, viselkedik, vélekedik akkor azzal az illetővel ő egy egérrántással le tudja fejeltetni a monitort. Sajnos ez a terv már csak torzó marad az ismert okok miatt.
Őszinte szeretet vezérelte, hogy Tekerő Korong és Pemter Padavan közt szárba szökkentse a szerelmet, számtalanszor jegyezte meg kacsintva közben, hogy mit is művelhetnének ők, ha jót akarnak a paravan mögött.
- Megannyi padaván, igazi kis karaván! - kívánt gyermekáldást nemegyszer, csak később érte a szomorúság, mikor kiderült, hogy a két jó barátja közül egyik se kapott anno méhet.
Mint minden szórakozott professzor, reveláló erővel vette tudomásul a két különböző kromoszóma összetétel szükségességét a fejletlen emberi faj továbbéléséhez. No, majd segítünk ezen is - dörmögte nem egyszer - felidézve korai élményeit a másik nemről, amit leegyszerűsített valójában ábrázolt ezután maga is, sok új deszkakerítésen. Atlétikai képességei itt természetesen jól gyümölcsöztek, amikor a tulaj ezért megkergette.

Aztán, látva e geometria egyhangúságát, más irányba fordult érdeklődése, így a nemiség, mint érdektelen platform, teljesen kiesett az életéből. Vannak itt körülöttem elegen, ha valakit izé... akarok. De már ezt is unom. - írta legutóbbi, kedvetlenre váltott levelében.
Kedv, remények, Bogi...isten véletek - írta még, aztán eltűnt a tudomány ködében.
Kedves Kollégák, eddig tartott levelem. Hogy miért gondolom elveszíteni e csodatevő Géniuszunkat?
Emlékezzetek, egyre sűrűbben visszatér elméjének ferde hullámverése, egy darabig kenyérre lehet kenni, mindenkin segít, tanácsol, kinyilatkozik, felfedez, aztán... egy váratlan, sötét pillanat és halálos, mérgezett elme/ nyelvi nyilait záporozza maga körül.
Azt hiszem, viszonzatlanságra lelt Bogi iránti szerelme, nem adta be derekát az a csapodár, csak sütkérezett a Mester glóriájának reflektorfényében, kecsesen ringatva fején a zenélő bilit, tetézve ezzel a sóvárgást...wááá, még nekem is összefut a számban a nyál...Bogi, te született Rejtély...
Legyen velük bármi, emlékük kitörölhetetlenül itt marad velünk.
Szeretettel jegyezte:
Én
(jelszó:****)

Bizony, anno ezek után a mester hírét vette, hogy milyen gonosz nyelv és ármány rontaná makulátlan hírnevét, felébredt benne az ősi virtus és nyílt magán levélben ígérte meg annak a gaznak, hogy szálanként szedi ki a szemét, ilyesmi, szóval egy igazi magyar viking ő, meg minden...
Jó lesz jóba lenni vele!
Íme:

Conan, a Mester...Ha Ő velünk, ki ellenünk?
A szimulátor V.

Kedves Rétegolvasók!

Jó hír, ismét sikerült riportot kicsikarni Szt.Mesterünkből!
Szép napon zarándokoltam el ismét a Mesterhez. Kissé meglepett,hogy a ház körül szögesdrót akadályok, x-be hegesztett 3 ágú sínvas útakadályok és mintha olyan 5 méter széles, némi vizes árkot véltem volna felfedezni, karókkal, hegyükkel felfelé a víz felszínén. A fal tetején, kissé a bal oldali őrtoronytól jobbra egy kamera követte közeledtemet, majd döndülve lecsapódott egy csapóhíd, kis híján agyonvágva a két harci kutyát, amik az ösvény mellé voltak futóláncra kikötve.

- Gyere be gyorsan! - rántott be egy csupasz kar és máris hátba vágott a csapóhíd, olyan gyorsan dörrent fel mögöttem.
- Mi baj Mester? - sápadtam el és készültem az etikett szerinti szokásos ájulásomhoz.
- Most nincs erre idő, nagyonhülye, gyere el a lőrés...ablaktól, ha kedves az életed - suttogta.
Na, mostmár minden oké, megnyugodhatsz - mondta - vagy te nem is vagy ideges?
- De, de - rebegtem szolgálatkészen, csak nem tudom, mire az ijedtség - hebegtem.
De mi történt ó, kinek szent fe... - Figyejjé!!! - dörrent rám - erre most nincs idő, üjjé le, oszt irgyad!

Testamentom lesz ez, akárki meglássa - gondoltam - gyorsan előkaptam hát a papírt, riportermagnót és jegyeztem szélsebesen.
- Hol is kezdjem - kezdte komor arccal a Mester - na, szóval múltkorában úgy jártam, mint az a bizonyos háziasszony, aki olyan lassú felfogású, hogy akkor kezd el örülni, mikor a vendégek már éppen elmennek.
Történt, amiről beszélni fogok, hogy valamikor, amikor szobatiszta lettem....- hát ilyen régre is visszaemlékszik a Mester -hüledeztem a kérdést közbe.
- Hm...hát szóval olyan két hónapja szokás szerint kiordítottam a wc-ről, ahol egyúttal egy raffinált visszacsatoláson is elmélkedtem és mindennel kész voltam, hogy : Türülni!!!

Legnagyobb megdöbbenésemre, még jó fél nap után se jött oda egyik szül..szolgám se, hogy elvégezze a piszkos munkát helyettem, mérgembe úgy lecsaptam a budi tetőt, hogy kettérepedt!
Magam is megijedtem először, de aztán önbizalom öntött el, hogy ilyen erős lehettem.
Egyébként nézd csak, behajlítom a karom, megfeszítem neked a bicepszem...
Ezt nem értem - dünnyögte - hogyan lehet ilyenkor még vékonyabb itt a kezem? - na mindegy...
Kiteljesedett az életem, láttad a házam, láttad a kezem, de jól jegyezd meg, attól, hogy üldözési mániám van, még üldözhetnek - kötötte a lelkemre.

Ezután írtam egy kis levélkét az én ádáz ellenségemnek, amibe már magabiztosan, Erőm tudatában kezeltem a dolgokat. Szőrmentén érzékeltettem, milyen múltra tekinthet női ágon a famíliája, valamint - na itt jön a csavar - azt írtam, nehogy találkozzunk élőben, mert a falra kenek akkor egy zsák nehézürüléket, de izibe...
- Dehát miért így és ezt írta Mester?
- Mert ez a gazember már azt se hiszi el, amit kérdezek, tehát, ha azt írom, oda ne jöjjön, juszt is odaeszi a fene. Haha, de nem szeretnék akkor az ő szaglószerve helyébe lenni, amikor a falra szart kenek...- vihogott a Mester. Mellesleg kipofoznám, vagy ilyesmi, de ez még feltételes.
- Mik lennének a feltételek? - kérdeztem naivan, közben felhúztam kérdőn a szemhéjamat, ami úgy is maradt...
- Hát altatásban csinálnám, remélem belemegy... nem tudom...

Aztán az a sehonnai azt válaszolta - de éreztem a levelén, hogy remeg közben a szája széle - hogy ő valami ilyen verekedős sportolásokat csinált, mittomén, vagy nyóc évig és elnézést kért, ha akaratlanul is, megszokásból netalán, ellenkezne.
Most átnéztem az ilyen küzdő hancúrozásokat, nem nagy ügy. Két hete gyakorlok, már majdnem megy a hátrabukfenc...ha van itthon segítség. Néha még kileffen közben az órom, de azt írja a Könyv, ez a küzdősportok természetes velejárója, na ez megy is már rendesen.
- Akkor azért ilyen zöld a Mester homloka? - kérdeztem, utalva, hogy a Mester néha hanyagul felsimítja tenyerével a közben megszívott orrát, homlokát, haját.
- Mittomén, lehet. Ez nem lényeges. Tehát átszaladtam ezeket az ugri-bugri csacskaságokat, hogy karate, aztán a kara én, meg a karagöz. Volt még a bushido, szambó, bambó és a csárebuki bozambó - ez jó lehet, ilyen fűszoknyában kell előtte árkot ugrani, jó a prosztatára is.

Csináltattam ilyen fejpántot, közepin egy fóttal, meg van ez a rugdalózással színesített sportozás, amikor egy vesztes teniszmeccsről beszalad az ember, fejire szorulva az ellenfél ütője, tudod.
- De Mester, ha Ön, ahogy a homlokára nézek, látom, egy élő fegyver, minek az a nagy óvatosság, csapóhíd, szögesdrót, harci kutyák,vizesárok - na ja, a krokodilokat nem is láttad, az volt a legdrágább vetette közbe mélán - minek, de minek??? - értetlenkedtem.
- Minek?! Ha kimegyek a házból, vagy lelépek a netről - csak azt ne Mester - rimánkodtam, mivé lesz a Birodalom, a Hatalom... és a Dicsőség, a Rend! - minden mitugrász tudós, mérnök, feltaláló csak úgy szabadjára engedve tobzódhatnaaaaaa... - itt muszáj volt elájulnom, de aztán illedelmesen visszanyomtam helyükre a szemeimet.

- Szóval, ha ne adj isten, véletlenül találkoznék ezzel az átkozottal...megvan, magamat halottnak tetetem! - derült fel az arca. Csak van annyi tisztesség benne, hogy megígéri haló poromnak - ezt majd mindig teszek a zsebembe - hogy temetésemről illőn intézkedik és tisztelőimet, barátaimat mellém nyilazzák az érckoporsóba...Ide is készítem az ajtó mellé, majd viszem a hátamon.
Most pedig mutatok egy másik ön és közveszélyes fogást, próbálj meg pofon legyinteni engemet ... de csak finoman.
- Feltétlen mester, de most mennem kell, nyugodtan lejöhet a szekrény tetejéről, eszembe sincs bántani - szóltam és a 6:20-as készenléti liánon az árkon átlendülve hazaszaladtam.

Most mi lesz?!

...és lőn megkönnyebbülés... utolsó rész előszava:
Vissza a gyökerekhez, mint sok sikerfilmben, elbeszélik a legelső előtti eseteket, aztán még az előttieket, és így tovább.
Na most nem ez lesz. Csupán egy látkép, hova is helyezzük el a két mestert a képzeletbeli királyságban és gyászoljuk együtt, hogy immár megfosztották mindkettőjüket életük, munkásságuk csúcspontjától. Nagy kár, kicsit még maradhatnának, tudjátok, nekünk Mohács kell...
Most ott kucorognak a kis kulipintyójukban, amit ácsoltak maguknak a neten és próbálják csillogtatni megannyi erényüket. Úgy mint...na most egy se jut eszembe, ez van.

Szimulátor owerload

Kedves Mindenki!

Eljött az ideje a csendes elmélkedésnek, számvetés az életünk értelméről.
Gyászlobogók tűzessenek tornyaitokban, na jó, városiak a félemeleten kidughatják, fixálva a rudat kredencbe.
Hogy mi történt?!
Ne is kérdezzétek…
Na jó, ha ennyire követelőztök, elmondom, de, ha néha elcsuklik a billentyűzetem, ne csodálkozzatok. Voltam a Mesternél… Azóta nem esik jól az étel, az ital, az a nyüves öttalálatos is csak ideig-óráig feledtette a mi (szentfenekébebeleomolnivágyunk) Mesterünk keserveit.
Meglátogattam, meg én. Hónapok óta nem mertem közelíteni hozzá, látván, majd kicsattan a tettvágytól, csak úgy nyüzsög Birodalmában és ossza az áldást, hol jobbról, hol Lacháza adta a másikat, hol a fal, kire hogy mosolygott a Mester…

Nemrég is jókedélyűen rugdalta a vén, gyepes gondolkodású beosztottakat, amikor az egyik vén, aki egyébként gyakran összemosolygott vele, amikor bátortalan és buta kérdéseimet olvasták, épp csak kedélyesen megállapították, írták, hogy deegyhülye vagyok, no, valami rosszat szólt hozzá a Mester, hát nem felhúzta az orrát?
Nem értem, sokan vagy begubózva élnek, vagy nem akarják észrevenni ezt a született géniuszt, mennyire fényesíti elméinket? Nehogy már az legyen mindezek ára, hogy holmi avitt bánásmódot…van az a izé…kiment a divatból…na, tudjátok, amikor emberszámba nézzük a másikat, mikor szerintünk…nem is értem.

De a lényeg… Mint ha a halálos ágyán feküdne, diktálja hűséges famulusának életének számadását.
Te, kis Szerencsegyerek - Lottó - tudom remélsz…talán…talán… mit is…?, ja, szóval segítek neked, bár sokszor elzavartalak a háztól, de látva esdeklő puli tekinteted, megígérem, segítek kidolgozni a későbben rólad, általad elnevezett csuda , tevenyerítő tölcsért – legyen például Lolo-Dudu -2000 - ami majd dicsőséget hoz nevedre. Csak a tiedre, persze, maradj nyugodt. Annyiszor megígértem, jó leszek hozzád, mi az nekem, fogadd hát ígéretem… Legfeljebb nem jön be. Meg te se az utcámba, de most terád támaszkodom, adj erőt.

Nézd, mindkét tepsi típus koronázatlan tudora vagyok – lásd a kisvasúti apátiai erdőt – tudom, én vagyok a kovásza ennek az egyébként meddő tésztának, amit, akit én ugyan nem tisztelek, de legalább nem is szeretem. Kicsit utálom is nagyon, de maradjon köztük…
Ha én nem vagyok nekik, olvasni is elfelejtenének, nem hogy kiszámolják azt a néhány egyszerű tételt, ami alapján összeállt az Androméda köd, ami utóbbi a fejükben van.
Azt hiszed hálásak? Mert megmondom a szemükbe, hogy én vagyok messzetekintő sasmadaruk, ezt a sok mocsárlakót érdekli? Egy frászt, nem is értem.

Tisztelet..? Miakórság az? Ja, amit magammal szemben megkövetelek, na az nem az!
Hanem feltétel nélküli, tizedet, dézsmát, 3 napi robotot, első éjszakát megkövetelő – ezt még nem döntöttem el – de nem tudom mi kivetnivaló van abban, hogy kedves kényuruk vagyok? Japán szeizmikus tudorok is észlelték Fukusimába, hogy megrendült a bizalom itt bennem és még állandóan jönnek az utórengések… Első ijedtembe persze búcsút vettem szeretett Birodalmamtól és készültem önkéntes száműzetésbe az Óperenciás sarki kocsmámban, ott jönnek a legjobb ihleteim, meg a pengő dobozú sörök. Aztán rájöttem, fel kell izzítani híveim lelkében az akaratot és …

Barikádra, aki engem akar!- kard, ki, kard! Aki engem ugye egyáltalán! Meg a másik terminátor is megmondta, hogy arroganciásos húslevest eszünk napi háromszor, ha kell, de akkor is. Megkeserülik, megsiratják ezt még sokan!
Nem akarom itt felsorolni azokat, akik állandóan a hátam mögött, meg hazudnak, meg …meg nem akarják, hogy én is itt játsszak a közös homokozóba….mammi…bántanaaak!
Itt tapintatosan magára hagytam szánni való állapotában a Mestert, de annyit tudok, senki el ne keseredjen. Különb viharokból is került ki a Mester, győztesen! Legfeljebb kivágják az erdőt.

Majd ültetnek másikat, akinek nem tetszik.

Az a pár göthös fa, ami marad, élte csúcspontján tartja Terminátorainkat, köztük a mi Mesterünket, bízva bízz hát, ámen!


VÉGE

Nem tudom, mi hatott rád ilyen súlyosan, de nagyon megártott (a rekeszizmaimnak). Lehet, hogy tekercseltél és kimerített? Én most fejeztem be 2 db. 15 rétegest; elég volt. Mentségemre szóljon, nem magamnak.

Mmmmm...A történetek valós magjába más akár lelki törést is szenvedhetett volna.
Először én is csak levezető jellegű ámokfutásban gondolkodtam, aztán csak megírtam ezeket...
Így úsztam meg a lelki törést. Meg a télen macskaügyességgel a jégen hanyattesést törés nélkül.

...és most egészen másról.
Jó néhány éve repülőmodellező is vagyok, bár utóbbi években csak lélekben...
Egyik, akkor friss modellező társunk beszállt a repülősök táborába egy 6.5 ccm robbanó motoros tanuló géppel.
Akkor még nem annyira voltak elterjedve az elemes repcsik, mint most, akkor még mindenkinek a robogó motrok adták a fílinget.
Aztán, mint sok Kollégával megesett, a repülő valahol...leesett. A gép típus, név: Arising Star, kínai felsőszárnyas tanulógép, szárnyát gumival lehetett rögzíteni a használatkor.
A krónikát megírtam:

Requiem az Arising Star-ért

(Egy elárvult tréner feljegyzései)


Üdv, Kedves Olvasó!
Nevem Risi – gazdám adta becenév – születtem valahol nagyon messzi… Első emlékeim szerint, amit vásárlásom után őrzök, egy becsületes arcú fiatalember csomagolt ki a dobozból, majd lázas örömmel állított össze, könnyes szemmel suttogva – Az én Risim, ó beh szép is vagy ! Jó bánásmódba részesültem, szépen bejáratott motorom hangjától kedvesen vonyított a szomszéd kutya, akkumulátoromban vidáman pezsgett az elektrolit. Gazdám egyelőre nem kívánt szaporulatot részemről, mert mindig dupla adag gumit tett rám, többször is megjegyezve – Az ember sosem lehet elég óvatos...

Megható volt nemrég, amikor repülőnapot szervezett a kedvemért, ahol kedves kollégákkal és leendő szerelmemmel is találkoztam. A sok gyönyörű fajtársam között volt egy daliás, pjuciful nevű, akivel szemet vetettünk egymásra, de tragédia történt! A flörtölés közben szegény pjuci (így neveztem magamban ezt a szép szál F3A jellegűt) egyszer csak leszállt háton és leszakadt a farka… Sajnos így már közös jövőnk kútba esett, szomorúan tértem haza gazdámmal.
Aztán vigasztalódtam kissé, hiszen még előttem volt az élet, hallomásból tudom, egy tréner élettartama gyakran eléri és meg is haladhatja a 60 napot, teli voltam életkedvvel, vidáman csapongtam, néha még rövidebb szakaszokon egyeneseket is repültem.
Leszálláskor általában vidám bukfencezéssel üdvözöltem gazdámat, aki friss üzemanyagot és új légcsavart vetett elém, gondtalanul éltem, boldogan. Aztán… Eljött a végzetes nap.

Vidáman köhécselő motorommal elindultam az ég felé, kitárt porlasztómon áramoltatva a friss levegőt, szöcskéket és egyéb teremtményeket. Egy jobb kört fordulva gazdámra pillantottam, és megdermedt szervóimban az elektromos áramlás: Kétségbeesve hadonászott a rádióval, majd – A számat figyeld!!! Szállj már le a jóistenedet….kiáltozta – a többi elveszett a motorzajomban és én csak forogtam, forogtam…Teljes éberkómás állapotba kerültem, nemsokára pedig egy felhőbe. Fázósan húztam szorosabbra a szárny gumijaimat és aggódva észleltem, elfogyott az éltető üzemanyagom. Ismeretlen táj sietett felém, ahol nagyon megütöttem magam! Meg-megránduló kormányfelületeimmel próbálgattam jelt adni magamról, de csak egy róka és két gólya van a közelemben, ezek is folyton a földalapú uniós támogatásról vitatkoznak, így sok esélyem nincsen.
Remélem fájdalommentes kimúlásom lesz, keresztül hajt rajtam kismotorjával egy közterület felügyelő, vagy gyorsan végez velem egy környéken portyázó bálázó gép.

Drága Gazdám, ne búsulj, tartsa benned a lelket a sok szép közös emlék…
Végy egy másik trénert, kedvemért ne tartsd be a szokásos gyászévet se…

A te szerető Risid…

Na ki jön rá, hogy mitől ugrott be nekem ez a jelenet?
Annyit segítek hogy nem vagyunk rá büszkék
Bővebben: Link

azt hittem hogy ezzel a poénnal tarolni fogok, de akkor ezek szerint vagy nem jó vicc, vagy nincsenek a fórumozók képbe foci terén.

Üdv!
Az alábbi krónikát akkor vetettem vincseszterre, amikor még Kelemen Annuska fénylő csillaga volt a hazai...izé iparnak... Tudjátok, azok a filmek, amikor a főhős ránehézkedik a főhősnőre, satöbbi.
De lehet, hogy csak plajmáté volt - amiről szintén nem tudom, mit jelent.
Aztán volt egy tv műsor "Buzera"...szép dallamos neve volt, már semmire nem emlékszem belőle, de jó lehetett. Abban is tüsténkedett Annuska, meg rajongó oldalt is prezentáltak neki a hívek és akkor jött a vidéki bácsika, Bubu.
Vagy én, emlékszik már a kórság...


Mostan egy kedves, vidéki bácsi leveleiből idéznék, amit K.Annához írt, akinek rajongói oldala támadott a neten, anno.


1,
Drága jó Annuska! Nem volna-e kedve vacsorázni...? Én az előbb vacsiztam, finom volt. Egyébként az a véleményem, nem rejtem véka alá, hogy hogy van? Énis. Szépek a mejjei meg kell mondjam - valahugyan mindég kiláccanak egy müsorba, amit a tévébe jádzanak, az a bazera, vagy mifene és nagyon szőke. Mármint Küskegyed. Most mennem kell, majd hívjon, kezejit csókulom. A maga Bubuja...vidékrű...

2,
Édes Anus!!! Egész iccaka megen Magárú’ ámottam…Mán nem emlékszem pontosan, valahova mentünk, vagy jöttünk egy mulaccságrú és vettem Magának egy pár gyönyörü, mosolygós gumicsizmát… Ollan szépek vótunk az estéjjen is, mindenki minket nizett, ahogy kacéran feszütt rajtunk a láthatósági ködmöny… …hogy suhantunk a parkettán a csizmákba’…istenem, he eccé mégis igy lenne… Várom a telefonnyát, hogy szép pár lehessünk! Aszt kérem azér’, asszonnak egy szót se, még féreértené az én Marisom. Maj szójjon, mikor tud telefonáni, addigra visszakötettem a vonalt… Bubu a pörgebajcu…főttétlen hive…

3,
Drágajó Anuska! Az este is mán ollyan későn itattam meg a teheneket, vártam a régi tanácsháza ódalánál a kártyás telefonon, hátha hív. Ujság van, Marisommal megbeszétem, ha teccik gyönni, akkor Ű megaluszik a nyárikonyhába, hogy nyugottan mink elehessünk a tisztaszobába.Egy nagy kérésem vóna, ha vóna ollan ides-kedves, szeretnék magárú egy - jaj de pironkodok a gondulattú is - szóval kőne nékem egy egész alakos fenkép, ha lehetne. Már van több is, amit láttam a mindenféle ujságba, de egy különlegest szeretnék, csak énnekem.Szóval egy oant, amint tetőtő-talpig fel van őtözve és csak az arca látszik. A maga rajongójja – Bubu

4,
Ideskedves Anuska! Gyors vetek pár sort, mer’ baj van…A Marissa’…Me’r tennap aszonta, hogy mit bánnya ű, hogy micsinálok én. Mer vót egy müsorba, ahol az a cinész aszonta, hogy a vénkecske feleségeket cseréjjük be. Amiánt is írtam, hogy tessen gyorsan gyünni, mer’ alkalom van. Most délután meg áttóta a ballábam fejin a ganyés talicskát a Marisom, oszt aszonta nem is akarta…Nem tom higgyek-e neki, mer későbben meg a moslékkeverőve’ is fejbevágott, oszt aszonta ollan merengőssen, hogy véletlen vót. De a mübőr pörgekalapom meg beszorútt tejjesen a fejemre, oszt kicsit rosszú is látok így… Most a doktorhó’ köllött gyünnöm, bennedagatt a lábom a csizmába, mámma má’ ne tessék telefonáni se… Kezit csókulom – a maga Bubuja

5,
Ara'virág Anácska! Ezt tessék óvasnyi! Mámma megen csak drága Anuska volt az indittéka mindennek. Merhogy összezördűtünk a Bali sógorra’…Azúgyvót, hogy amikor kimentünk a Julissa, meg a Bertáva' a faluszé're – ez a két tehenünk – visszagyövet mindég beugrok ugyi a Négycsöcsübe egy kis szivapálinkára, mer eccer láttam a tévébe, hogy vigyázni köll a szánkba a piha értékre, azúta pláne ki nem hagyom. No, aszt ott ül a Bali sógor én meg dicsekvésbű előhozom nekije az ujságképet Anácskárú, hogy kibeszerettem, mutatom neki. Erre aszongya ez a piszok, hogy ez a fehércseléd müanyagbú van üszerinte! Itten mán nyilákótt a bicsak a zsebbe, de kértem szép szeliden, nemongya eszt. Erre megjegyzi a puruttya fejive’, hogy szerinte nem is szüz! Na, ekkó vágtam lábikrán a biliárddákóva’ ! Ü meg nagyhirtelen betóta a számba az asztarú a két golót, ami kezügyibe hentergett. Még annyi jelenlétem vót, hogy a permetező kánnát ráhuztam a fejire, ami a hátán vót, oszt gyüttem gyorsan haza. Emmiánt oszt megen aszt kérném Anácskátú, hogy amég a golókat ki nem piszkájják az ügyeleten, ne tessék gyünni, de igazán telefonáni se. Mer’ itthon a Marisom most aszt mond nekem,a mit akar, nem tok válaszúni, aszonta az előbb is, niző ki aptyuk, mint egy felizgatott kerti törpe a puffancs pofádda’…Há’ meg se tom kérdeni tüle, hogy ki az úr a házná’ ?? Maj’ hónap jelentkezek, addig e’rendezem a dógokat itten. A maga Bubuja
************************************************************
Itt véget ért a szövevényes szerelmi történet...Ezek a be nem teljesültek a legszebbek, hiába, no...

"...remények, Lillák...Isten véletek!"