Hangjelenségekkel, a hangok fizikai és élettani hatásaival, mindennemű hangméréssel, valamint a hangtechnikai eszközökkel és eljárásokkal foglalkozó tudomány. Igen sok szakágazata van, amelyek közül a legfontosabbak: a hangtan, hallástan, hangtechnika, fizikai akusztika, teremakusztika.
Egyik legfontosabb területe az alkalmazott akusztika amely magában foglalja az elektroakusztikát, a zajkutatást, ultrahangakusztikát stb.

A hangátvitelkor előforduló zavaró jelenség. Akkor következik be, ha a hangfelvevő mikrofon és a felerősített hangot sugárzó hangszóró közös hangtérben van. Ilyenkor a hangszóró hangja visszajut a mikrofonba, és újbóli felerősítés után a hangszóró azt újból kisugározza. Ez a körfolyamat többszöri ismétlésére a hangszóró begerjedhet, és üvöltésszerű hang hallható. A begerjedés olyan frekvencián következik be, melyen az átviteli rendszerben (mikrofon, erősítő, hangszóró és terem) kiemelkedés van, vagy amelyen a hangtér térrezonancia hajlamot mutat. A gerjedési hang független a mikrofon előtt lejátszódó hangképtől.

• térrezonancia

Az emberi környezetben gyakorlatilag állandóan jelenlevő - nemkívánatos - hangjelenségek összessége. Állandó zajban élünk: gyakorlatilag a hangsík egyharmad részét a környezet zaja foglalja le. Életünk tipikus környezeteihez (forgalmas utcák, lakószobák stb.) tipikus zajok tartoznak (- hangerősség).

A hangátviteli berendezésekben (mikrofonban, erősítőben stb.) is keletkezik a hangszórón keresztül megnyilvánuló akusztikus zaj. Az ilyen önzaj nagyságát dB-ben (decibel) vagy Np-ben (neper) szokták megadni a maximális hasznos kimenő szinthez viszonyítva.
Szubjektív hatása erősen frekvenciafüggő, ezért - fonban való megadása is szokásos (Fletcher-görbék).

Általában a környezetben fellépő akusztikus zaj , valamint a hangátviteli berendezésben keletkező önzaj nagysága szabja meg a hangátvitelben elérhető dinamikát.

• hangerősség
• decibel
• neper
• Fletcher-görbék
• dinamika

Az információátvitel minőségére jellemző paraméter. Ha az információtovábbítás során a jel időfüggvénye (alakja) nem torzul el, alakhű átvitelről beszélünk. Ehhez az szükséges, hogy a jel spektrumának minden összetevőjét változatlanul átvigyük, és az átvitelnél a hasznos jelhez ne keveredjen zaj. Alakhűnek tekinthető a jelátvitel, ha a jel lineáris áramkörökön halad át.

• zaj

(zérusrendű zaj). Olyan zaj, mely a távközlőcsatornában akkor is jelen van, mikor a rendszer egyik csatornájában sem folyik jelátvitel vagy jelzésátvitel. Legfontosabb összetevője a - termikus zaj. Azért nevezik zérusrendűnek, mert teljesítménye a csatornákon átvitt jelteljesítmény nulladik hatványával arányos (azaz nem függ tőle).

• zérusrendű zaj
• jelátvitel
• jelzésátvitel

(alumínium-trioxid, Al₂O₃). Kitűnő hőállóságú szigetelőanyag, elektroncsövek fűtőszálainak szigetelőbevonata. Nagytisztaságú alumina porból készül, amit színtereléssel rögzítenek a wolfram fűtőszájhoz vagy fűtőspirálhoz. A mesterségesen előállított alumina a műkorund.

• elektroncsövek
• fűtőszálainak

Általánosságban a felület bevonása alumíniummal. Legfontosabb alkalmazásai a híradástechnikában:

a) Elektroncsövek lemezalkatrészei nagyrészt alumíniummal bevont (alumíniummal "plattírozott") 0,15...0,3 mm vastag vaslemezből készülnek. A szivattyúzás folyamán a fényes aluminizált felület sötétszürke, jól sugárzó felületté alakul át és emellett getterahatásával (getter) hozzájárul a gáztalanításhoz.

b) Elektronsugárcsövek és tv-képcsövek ernyőjén levő fényporrétegre vákuumpárologtatással alumínium réteget visznek fel. Ez a réteg az ernyőt a becsapódó negatív ionok ellen védi; továbbá kifelé reflektálja a fényt, ily módon a fényhasznosítást javítja és csökkenti az ernyő
többi részének zavaró megvilágítását. Ezen kívül levezeti az ernyőről a negatív töltést és így megakadályozza az ernyő helyi feltöltődését.

c) Félvezető eszközöknél maszkolt vákuumpárologtatással alumínium csíkokat képeznek ki, az egyes elemek közötti elektromos vezető összeköttetés céljából.

• getter
• vákuumpárologtatás

(pseudo véletlen jel). A sztochasztikus folyamat realizációjából nyert jel: kiválasztjuk a mintafüggvény tetszőleges T₁ hosszúságú szakaszát és ezt a szakaszt sokszor ismételve kapjuk a álvéletlen jelet. Az álvéletlen jel előállítása (zajgenerátor) és statisztikus jellemzőinek megadása egyszerű, ezért a tényleges véletlen jel helyett sokszor célszerűbb az álvéletlen jel használata. Nevezetes álvéletlen jel az álvéletlen bináris jel, melyet például az adatátviteli rendszerek hibastatisztikájának méréséhez célszerű használni.

• zajgenerátor

Olyan áramkör, mely az amplitúdómodulált (AM) jelből előállítja az eredeti modulálójelet.
Kétoldalsávos AM esetén (amplitúdómoduláció) egyszerűen megvalósítható áramkör a burkolódemulátor (burkolódetektor), amely a bemenetén levő v (t) jel burkolójának n-edik hatványával arányos jelet állít elő:

u_ki(t) = konst.[v(t)]ⁿ.

Leggyakoribb típusok az n= 1 lineáris burkolódemodulátor és az n=2, négyzetes burkoló
demodulátor. Burkolódetektorral csak a kétoldalsávos AM jel választható le.
Az amplitúdódemodalátor kimenetén megjelenő spektrum és jel-zaj viszony számítható a modulált jel, a fellépő zaj és a modulátor-demodulátorkarakterisztikák ismeretében. A nem koherens amplitúdódemodalátornál a jel-zaj viszonyok kapcsolatának jellege (lineáris, négyzetes) függ a bemeneti jel-zaj viszony nagyságától, és létezik egy küszöbérték, amely alatt az amplitúdódemodalátor utáni jelzaj viszony rohamosan romlik. A koherens amplitúdódemodalátornál nincs küszöbérték.
Egyoldalsávos, elnyomott vivőjű AM jel demodulálásához a vevőben elő kell állítani az át nem vitt vivőfrekvenciát.

• amplitúdómoduláció

Analóg, pl. távbeszélőjelek egyirányú átviteléhez szükséges eszközök öszszessége, az analóg jelforrástól az analóg jelvevőig. A rajta átvihető jelek frekvenciasávja, alsó és felső határfrekvenciája, az átvitt jelek csillapítása és futási ideje a fellépő zajok és torzítások, és más paraméterek jellemzik. Minőségét nemzetközi ajánlások rögzítik. Az analóg csatorna alkalmas lehet digitális jelek átvitelére is, bár ezekre a digitális csatorna általában alkalmasabb.

• digitális jelek
• digitális csatorna

Elektronikus eszközökben (tranzisztorokban, elektroncsövekben) fellépő jelenség, amikor egy elektródán befolyó áram az eszközökön belül megoszlik két részre, melyek más-más elektródán keresztül lépnek ki. Tranzisztorokban a bázisba belépő emitteráram megoszlik a bázisáramra, valamint az innen a kollektorba továbbfolyó kollektaráramra. pentóda esetén a katódból kilépő emissziós áram, melynek nagyobb része az anódba, kisebb része a segédrácsba jut. Általában káros jelenség, mivel csökkenti a kimenetre jutó hasznos áramot, azon kívül megnöveli az eszköz elektronikus zaját. Kivételek a keverőcsövek (többelektródás elektroncsövek), ahol a keverés az árameloszlás változtatásával valósul meg.

• tranzisztor
• elektroncsö
• pentóda
• emissziós

Digitális számítógép, amelynek aritmetikai-logikai egysége aszinkron üzemmódban dolgozik. Az egyes műveletek végrehajtási ideje az elvégzendő művelettől és a műveletben résztvevő tényezők (operandusok) pillanatnyi értékétől függően változik. Ha az operandusok kevés értékes helyértéket tartalmaznak, a művelet előbb fejeződik be, ha az operandusok értékes helyértékeinek száma nagy, a műveletvégzéshez szükséges idő is nagyobb. Az aszinkron üzemű számítógépben a művelet befejezésekor az aritmetikai-logikai egység egy lejelentő impulzust állit elő, mely felhasználható a következő művelet indítására. Az aszinkron üzemű számítógépek működési sebessége nagyobb, mint a szinkron üzemű számítógépeké, mivel azokban egy-egy művelet végrehajtására előírt időtartam áll rendelkezésre, és a következő művelet csak ezután kezdődhet. A műveleti időt így a legkedvezőtlenebb eset figyelembevételével állapítják meg szinkron gépekben, ami különösen szorzásnál és osztásnál hátrányos.
Az aszinkron üzemű számítógépben lezajló folyamatok vezérlése összetettebb, mint a szinkron gépeké.

• szinkron üzemű számítógépek

Azt fejezi ki, hogy a zavart áramkör vizsgált pontjában az áthallott zavar teljesítménye hány decibellel vagy neperrel kisebb, mint az ugyanebben a pontban mért hasznos teljesítmény. Más szóval az áthallási védettség a jel/áthallási zaj viszony logaritmikus egységekben kifejezve.

• decibel
• neper

Távbeszélő áramkörben áthallás következtében fellépő zaj. Mivel az átvitel minőségét, a beszéd érthetőségét rontja, teljesítményét szigorú előírások korlátozzák, különösen nemzetközi áramkörökben. Elsőrendű zajnak is nevezik, mivel az áramkörön átvitt jelteljesítmény első hatványával arányos.

• áthallás
• zaj

Emberi információátvitel, a hangképző és a hangészlelő emberi szervek útján. A beszéd összetett hangokból áll. Az alaphangok frekvenciatartománya kb. 80 Hz-től 1000 Hz-ig terjed. Felhangokkal együtt a beszéd frekvenciatartománya eléri a 8000 Hz-et, de a 4000 Hz feletti összetevők nagyon gyengék. Információtartalmát túlnyomórészt a 800 és 3500 Hz közötti frekvenciasáv hordozza. A 800 Hz alatti és 3500 Hz feletti összetevők elsősorban a beszéd természethű csengését adják, az informáciáótvitelben csak kisebb szerepük van.
A magánhangzók úgy jönnek létre, hogy a tüdőből jövő levegőáram rezgésbe hozza a gégében levő hangszálakat. Az így gerjesztett hang közelítően zenei hang, alap- és felhangokkal. Végső magánhangzói alakját a szájüregben fellépő rezonanciák által nyeri el. Másképpen keletkeznek a mássalhangzók. Az ajakhangokat (p, t) az ajka hirtelen nyitásával keletkező nyomáscsökkenés eredményezi. A nyelvhangok (l, m, n) képzésekor a nyelvnek van a legnagyobb szerepe. Végül a sziszegőhangokat a szájrésen kiáramló levegő súrlódási zaja okozza.

• magánhangzó
• hangszálak

(Comité Consultatif International des Radiocommunications=Nemzetkőzi Rádió Tanácsadó Bizottság). A Nemzetközi Távközlési Egyesület állandó szerve. Feladata, hogy tanulmányokat folytasson és ajánlásokat dolgozzon ki a távközlési szolgálatok fejlesztésének és üzemvitelének azokra a kérdéseire, amelyek megoldásához elsősorban rádiótechnikai megfontolásokra van szükség. Tagjai a Nemzetközi Távközlési Egyesület tagjai, de ülésein tanácskozási joggal résztvehetnek a bejegyzett magántársaságok, egyéb nemzetközi szervezetek, tudományos és ipari érdekeltségek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyéb intézményeitől küldött képviselők. Előkészíti, kidolgozza és kiadja a következő anyagokat: a) Ajánlás. A tanulmányi kérdések egészének vagy egy részének tanulmányozását végleg lezáró szöveg. b) Jelentés. Adott tárgykörben a tanulmányi bizottság munkájának összefoglalása és annak ismertetése, ill. közlése. c) Határozat. A CCIR véleményét tartalmazó szöveg valamely nem műszaki i természetű tárgyban. d) Tanulmányi kérdés. Olyan műszaki természetű probléma felvetése, amelyet a CCIRnek tanulmányoznia kell. e). Tanulmányi program. Azoknak a feladatoknak a pontos kidolgozása, amelyeket az adott tanulmánvi kérdésen belül az abban meghatározott műszaki feladat megoldásával kapcsolatban el kell végezni. Az Új Delhiben 1970-ben megtartott XII. közgyűlés az űrtávközlésnek valamennyi távközlési formára kifejtett hatása miatt átalakította a -- belső szervezetét és a következő tanulmányi csoportokat hozta létre: a) A spektrum felhasználása, ellenőrzés. b) Úrkutatás és rádiócsillagászat. c) - Állandóhelyű szolgálat 30 MHz alatt. d) - Műholdas állandóhelyű szolgálni. e) Terjedés nem ionizált közegekben. f) Ionoszférikus terjedés. g) Hiteles frekvenciaszolgálat idő jel szolgálat. h) -> Mozgószolgálatok í) Mikrohullámú rendszereket alkalmazó állandóhelyű szolgálat. .j) Rádióműsorszórás. k) Televízióműsorszórás. CMTT (Commission Mixte pour les Transmissions Télévisuelles et sonores), nagytávolságú televíziójel-átvitel. CIV, (Commission Intérimaire du Vocabulaire), szakszótár. A második világháború után megtartott közgyűlések: V. 1948 Stockholm, Vi. 1951 Genf, VII. 1953 London, VIII. 1956 Varsó, IX. 1959 Los Angeles, X. 1963 Genf, Xl. 1966 Oslo, XII. 1970 Új Delhi. A közgyűlések után az összes megtárgyalt anyagot gyűjteményes kötetekben kiadják. A közgyűlések közötti időben a tanulmányi csoportok egy vagy két ülést tartanak. A CCIR munkája jelentősen hozzájárul a nemzetközi tapasztalatcseréhez. Annak ellenére, hogy a jelentései és az ajánlásai nem kötelező érvényűek. azokat mindenütt elfogadják fejlesztési irányelvként, sőt berendezések rendelésekor a műszaki előírások tételes megadása helyett legtöbbször azok betartását írják elő. CCITT (Comité Consultatif International Télégraphique et Téléphonique=Nemzetközi Távíró és Távbeszélő Tanácsadó Bizottság). A Nemzetközi Távközlési Egyesület (UIT) egyik bizottsága. Feladata tanulmányok folytatása és ajánlások kidolgozása a távíró és távbeszélő-szolgálat műszaki, üzemviteli és díjszabási kérdéseiben. Ajánlásait az üzemeltetők alapul veszik feltétfüzeteik készítésekor, a gyárak pedig tervezési céljaiknak tekintik.

• Nemzetközi Távközlési Egyesület
• távközlési szolgálat
• állandóhelyű szolgálat
• UIT

Az információforrást a vevővel összekötő hálózat elnevezése. Általában használt csatornatípusok: független be- és kimenetű csatorna, szimmetrikus csatorna, zajmentes csatorna stb.

• független be- és kimenetű csatorna
• szimmetrikus csatorna
• zajmentes csatorna

Adott hullámimpedanciával rendelkező, hiteles csillapítótagokból összeállított, dobozba épített berendezés, mellyel változtatható csillapítás iktatható az áramkörbe. A csillapítás értéke decibelben vagy neperben, rendszerint dekádikus lépésekben állítható be. A legkisebb szokásos lépcső 0,1 dB vagy 0,01 Np. A szokásos frekvenciatartomány 0...1 MHz, de előállítanak már 1000 MHz-en használható típust is. A csillapításszekrények szimmetrikus és aszimmetrikus változatban 60, 75, 150, 300 és 600 &&-os hullámimpedanciával kerülnek forgalomba. Terhelhetőségük 0,25...1 W. A csillapítás értéke kapcsolókkal vagy dugaszolással állítható be. A csillapítótagok az aszimmetrikus kivitelnél T- vagy p-tagok, a szimmetrikus kivitelnél H- vagy O-tagok, rendszerint nagypontosságú, indukciószegény, kiszajú fémréteg-ellenállásokból készülnek. Alkalmazási területük igen széles, különösen összehason-lítással végzett mérésekhez.

• hullámimpedancia
• csillapítás
• decibel
• neper

Elektromechanikai átalakító, amely az emberi hallószervvel összeköttetésben levő valamely csont rezegtetése útján juttatja el a hanginformációt az agyba. Előnye, hogy még nagymértékű zaj esetén is megfelelő információátvitelt biztosít. A csontvezetéses hallgató lényegében egy mechanikai vibrátor, amely a hangrezgések ütemében rezegteti azt a csontfelületet, amely a hang közvetítésére képes. A csontvezetéses hallgató használata különösen a nagyothallók számára előnyös.

• elektromechanikai átalakító

Olyan eszköz, mely a modulált jelből leválasztja a modulálójelet. (demoduláció, modulátor). A demodulátor analízise teljesen hasonló a modulátor áramkörnél leírtakhoz, de itt a karakterisztika értelemszerűen a modulált jel (a bemenő jel) és a demodulált jel (a kimenő jel) közötti kapcsolatot adja meg. A jelátvitel a gyakorlatban zajos csatornán történik és az eszközök sem ideálisak, ezért a - kimenetén az eredeti információt hordozó jelen kívül a zaj is fellép. Ezért a demodulátor teljes jellemzéséhez ismerni kell a kimeneti spektrumot, valamint a - kimenetén és bemenetén levő - jel-zaj viszony közötti kapcsolatot.

• demoduláció
• modulátor

1. A jelek felismerése (detektálása) zajban. Az alkalmazott áramkört detektor helyett általában döntőáramkörnek nevezik. Ezzel a témakörrel a - döntéselmélet, döntési sémák foglalkoznak.

2. A modulált jel demodulálása (detektálása); az alkalmazott áramkört - demodulátornak vagy detektornak nevezik.

• döntéselmélet
• demodulátor

Olyan hírközlési mód, amelynél a jelek véges számú szintet érhetnek el, szemben az analóg jelek végtelen sok szintjétől, vagy állapotától. A digitális jel mindig megadott lépcsőkben változik, míg az analóg jel folyamatosan. Digitális jel a morze is, de jellemzően az RTTY, AMTOR, csomagrádió, stb. Beszéd és zene is átalakítható digitális jelekké, majd visszaalakíthatók analóg jellé, kijelzés, vagy hallgatás céljára. A digitális adás gyors fejlődésben van, de műsorszórásra még nem terjedt el, annak ellenére, hogy a jel/zaj viszony sokkal kedvezőbb.

A hangforrás (hangszer, beszéd, ének) által kisugárzott legkisebb és legnagyobb hangteljesítmény hányadosa viszonyszámmal, Np-ben (neper) vagy dB-ben (decibel) kifejezve. A teljesítmény felső határát a hangforrás teljesítőképessége, az alsót a hangforrás milyensége, gyakorlatilag a mindig jelenlevő zaj szintje határozza meg. Klasszikus zene esetében (Bach, Mozart, Beethoven) a átlagban 40 dB alatt marad. Kb. ugyanennyi a tánczene és beszéd dinamikája is. Nagyzenekar max. dinamikája eléri a 70...75 dB-t. Hangátvitelnél (rádióvétel, hanglemez) közepes mi-nőségű berendezés esetén a dinamika többnyire 35 dB alatt marad, s az 50 dB-t csak kivételes esetben éri el.

• neper
• decibel

Olyan eszköz, amellyel a jel erősségét lehet két pont között korlátozni (limiter). Általában két félvezető diódából áll, párhuzamosan kapcsolva, de ellentétes polaritással. Ha pl. egy szilícium diódánál a lezáráskor max. 0,6 V felszültséget enged át, a korlátozó áramkör minden jelet levág, mely 0,6 V-nál nagyobb. Csak kis amplitúdójú jelekhez használható, mert a nagy amplitúdók levágása torzításokat okozhat.

Adatátviteli berendezések hibavédelmében alkalmazott eljárás a vett jelek alakjának és tartalmának kiértékelésére, és ezen értékelés alapján hozott ismétléskérési döntés visszajelzésére az adóállomás felé. döntés-visszacsatolásra általában bármely hibajelző kód és/vagy bármely zavarjelzési mód felhasználható, amely a célnak megfelelő hibajelzési képességgel rendelkezik. döntés-visszacsatolás céljára mind a vevőben, mind az adóban megfelelő méretű döntés-visszacsatolás tárolót kell alkalmazni, egyrészt a vételi értékeléshez, másrészt az ismétlések lebonyolítására. döntés-visszacsatolásra alkalmasak pl. a különböző ARQ-rendszerek, amelyekben a kiváltott ismétlés azonos alakú a korábbi adással. Egyes esetekben átkódolva vagy további kiegészítő információval ellátva ismétli az üzenetet. döntés-visszacsatolásra alkalmazzák az ARQval kombinált (hibrid) FEC rendszert is.

• hibavédelem
• ARQ-rendszer
• FEC rendszer

Eljárásokat (döntési sémákat) ad meg arra vonatkozóan, hogy miként lehet eldönteni a hírközlő-rendszerek vevőibe érkező jel és zaj együttesének vizsgálatából azt, hogy mit sugároztak az adóoldalon. A döntés a vizsgált minta (jel és zaj) alapján történik. Mivel a matematikai statisztikában a mintavételtől függő mennyiséget statisztikusnak nevezik, ezért a döntéselméletet statisztikus döntéselméletnek is mondják.

• frekvenciaosztásos rendszer

• termikus zaj

Az űrtávközlési földi állomás antennájának a függőleges síkban mérhető irányítási szöge a vízszinteshez képest. A vízszintes síkban mérhető irányítási szöget azimut szögnek nevezik. A két szög együttesen egyértelműen meghatározza az antennairányt. 5°-nál kisebb elevációs szög alatt látható műholddal távközlési üzem fenntartását nem tervezik, részint a vételi zajviszonyok romlása, részint a biozóna jelentős megnövekedésének elkerülése miatt. A lehetséges elevációs szögek tartománya 5°...90°.

• űrtávközlési földi állomás
• azimut szög
• biozóna

(preemfázis). Frekvenciaosztásos rendszerekben a nyalábolt jel egyenletes teljesítménysűrűségű. Az átvitel során fellépő zajok teljesítménysűrűsége azonban nem egyenletes, így az alapsáv különböző részen elhelyezkedő telefoncsatornákat (vagy más átvitt jeleket) nem egyforma mértékben zavarja a zaj. Az előtorzító áramkör az alapsávi jelet úgy alakítja át, hogy lehetőleg a sáv minden részén azonos jel-zaj teljesítményviszony legyen. A vevőoldalon természetesen vissza kell állítani az eredeti alapsávi jelet, ezt a feladatót a kiegyenlítő áramkör (deemfázis) végzi, melynek D(W) karakterisztikája a P(W) preemfázis-karakterisztika inverze. Nemzetközi előírások adják meg a különböző alapsávi átvitel esetén (pl. 960 vagy 2700 telefoncsatorna; 525- vagy 625 vagy 819-soros tv-képjel stb.) a szükséges P(W)-D(W) karakterisztikát megvalósító áramkört.

Tranzisztorok - helyettesítő áramköréhez (pl. hibrid p helyettesítő áramkör) pótlólagosan hozzájáruló elemek, amelyek nem a belső tranzisztorhatást valósítják meg, hanem a csatlakozó részekből származnak (pl. szórt kapacitások, szórt induktivitások, soros, ill. párhuzamos - ellenállások). Az extrinsic áramköri elemek fogalma alkalmazható egyéb elektronikus elemekre is. ( Diódák, térvezérelt tranzisztorok stb.).

(Forward Error Correction). Hibavédelemben alkalmazott rendszer, melyben hibajavító kódot alkalmaznak visszacsatolás nélkül úgy, hogy a vételi döntés lehetőleg a maximális mértékig javítsa a fellépő hibákat azok behatárolásával és a hibák értelmének pontos megállapításával. Általában nagy mennyiségű redundanciát igényel, különösen rövid kódok, blokkok esetében. FEC-rendszerben blokk-kódot és rekurrens kódokat egyaránt alkalmaznak. Néha ARQ-rendszerrel hibrid megoldásban is alkalmazzák nagy zaj és sok zavar esetén, hogy az FEC-rendszer megbízhatóságát fokozzák.

• blokk-kód
• rekurrens kód

Olyan zaj, melynek spektruma adott frekvenciasávban közel azonos teljesítménysűrűségű. Az elnevezés a fényre utal, mert a fehér fény teljesítmény eloszlása is egyenletes. fehérzajt szoktak a készülékekbe betáplálni a jel/zaj viszony vizsgálatához. Az ezt előállító készüléket fehérzaj-generátornak nevezik.

• spektruma
• jel/zaj

Kis méretű, váltóáramot hanggá átalakító eszköz, melyet kengyel tart a fejen és a hangforrások a fülre illeszkednek. Előnyösen használják zajos környezetben. Jellemző belső ellenállásuk, ma általában 4 ohm, korábban 2000-4000 ohmos fejhallgatókat is használtak. Szerkezetileg általában dinamikus jellegűek, de vannak egyszerűbb mágneses fejhallgatók és értékesebb kristályos, vagy keramikus fejhallgatók is. Ha egy darabból álló, fülben elhelyezhető eszközt használunk, ezt fülhallgatónak nevezzük.

A hangrögzítéssel kapcsolatos fogalom. Hangrögzítéskor a jel-zaj-viszony javítása és a hanghordozó anyag (hanglemez, hangszalag) jobb kihasználása érdekében a hangfelvétel nem egyenes frekvenciamenettel, hanem egyes frekvenciatartományok kiemelésével történik. A visszajátszáskor ezt a lineáris torzítást kiegyenlítik. A felvételi jelleggörbe a felvételkor ténylegesen alkalmazott frekvenciamenetet ábrázolja.

(villódzási zaj). Kísérletekkel kapott eredmények szerint sok elektronikus eszköznél (pl. elektroncsöveknél, félvezető diódáknál, tranzisztoroknál stb.) olyan zaj lép fel, melynek teljesítménysűrűsége nem egyenletes, hanem az eszközön átfolyó I áram négyzetével egyenesen és az f frekvenciával fordítottan arányos. Utóbbi jelleg széles frekvenciatartományban, 6.10^-5 Hz-től több MHz-ig mutatkozik, és az ilyen spektrumú zajokat összefoglalóan flickerzajnak nevezik.

Automatizált folyamatok irányítására használt adatfeldolgozó berendezés. Felépítési módja és működési elve megegyezik az univerzális célú analóg vagy digitális számítógépekével. Jelenleg -ekként elsősorban digitális számítógépeket használnak. A folyamatirányító számítógép különleges jellemzője a nagy megbízhatóság és az automatizáláshoz szükséges mérő- és érzékelőszervek, valamint speciális, valós idejű (real-time) bemeneti és kimeneti egységek (közös néven perifériák) nagy száma és bővíthetően megoldott illesztési lehetősége. A nagy megbízhatóságot a fontosabb egységek kétszeresével (duplikálásával), hideg tartalékolásával, vagy a szavazóelv alkalmazásával biztosítják. Szavazó-elv esetén a kritikus egységekből kettőnél többet alkalmaznak és azonos bemenő jel esetén vizsgálják azok kimenetét. Eltérő kimenet esetén a többször előforduló kimenetet fogadják el helyesnek. A megbízhatóság növelhető hibajelző és -javító kódok alkalmazásával is, pl. a folyamatirányító számítógépen belüli adattovábbítások során. A valós idejű perifériák szerepe g folyamatok irányitásához szükséges adatgyűjtés és a folyamatirányító számítógép által meghatározott beavatkozások elvégzése. A folyamatirányító számítógépek használhatók a folyamatokban lezajló események regisztrálására, folyamatok megismerésére (modellezésre), optimalizálására. Az irányítási feladatok megoldását különleges folyamatirányító software segíti.

• real-time
• software

Hangrögzítési eljárás, mozgófilm-szinkronhangosítási célokra. A fotooptikai hangrögzítést hangfényképezésnek is nevezik. Kétféle eljárása ismeretes: intenzitásos és transzverzális hangfényképezés. Az intenzitásos hangfényképezés eljárása: a rögzítendő hangot mikrofon alakítja át hangfrekvenciás feszültséggé; majd erősítővel megfelelő szintre erősítik. A felerősített hangfrekvenciás feszültséget egy Kerr-cellába vezetik. A Kerr-cella két Nicol-prizma között elhelyezett, nitrobenzollal töltött edény, amelybe kondenzátorlemezek merülnek. A Nicol-prizmák egymáshoz képest elfordított polarizációs síkja miatt a fénysugár nem tud rajtuk keresztül hatolni. Ha a Kerr-cella kondenzátorlemezeire feszültséget kapcsolunk, a nitrobenzolon áthaladó fénysugár polarizációs síkja úgy fordul el, hogy ezáltal a fény mindkét Nicol-prizmán áthatolhat. A polarizációs sík elfordulásának nagysága a rákapcsolt feszültséggel arányos. Ezt a jelenséget Kerr-jelenségnek nevezik. A jelenség időállandója nagyon kicsi, ezért a fénysugár erőssége nagy frekvenciával és gyakorlatilag lineárisan modulálható. A Kerr-cellán keresztüljutó fénynyaláb intenzitása a cellára kapcsolt hangfrekvenciás feszültséggel arányosan ingadozik. Egy fényrekeszen keresztül ezt a fényerősség-ingadozást fényképezik a fényérzékeny filmre, amely a mozgófilmfelvételhez hasonlóan folyamatosan halad el a fényrekesz előtt, egy fényvédő kazettában. A film előhívása és szárítása után a lefényképezett hang visszajátszható. Az előhívott filmen a fényérzékeny réteg hangcsíkján világosabb és sötétebb foltok keletkeznek, amelyek a fényintenzitás változásának nyomai. Ha a filmen levő hangcsíkot megfelelően átvilágítják, a folyamatosan továbbított filmről a hangcsík egy fotocellára vetíthető. A fotocella ezt a folyamatos fényerősségingadozást feszültségingadozássá alakítja át. Ha a hangfrekvenciás feszültséget felerősítjük és hangszóróba vezetjük, ismét hallható a filmre fényképezett hang. A modern fényhang-lejátszó berendezésekben a fotocella fotodiódával vagy fototranzisztorral is helyettesíthető. A transzverzális hangfelvételi és rögzítési eljárásnál a hangfrekvenciás váltakozó feszültséget egy hurkos oszcillográfhoz hasonló szerkezetbe vezetik. A feszültségingadozás egy tükröt mozgat a hangfrekvencia váltakozásainak ütemében. A mozgatott tükörre állandó erősségű fénysugarat vetítenek. A tükörről visszaverődő fénysugár megfelelő optikai rendszeren keresztül az egyenletes sebességgel továbbított filmszalagra jut és ennek fényérzékeny rétegében azonos erősségű, de váltakozó szélességű, hangcsík formájában rajzolja fel a rögzítendő hangképet. Az előhívott filmen levő hangcsík szintén visszajátszható a már ismertetett módon. Az intenzitásos és a transzverzális hangfényképezési eljárások közül a transzverzális a modernebb.

A FET, vagy térhatású, ill. tértöltéssel működő tranzisztorok kis zajú erősítő eszközök. Ennek egyik fajtája a gallium-arzenid tranzisztor, rövidítve Ga As félvezető, ill. GaAsFET. Ideálisan alkalmazható URH és mikrohullámú előerősítőkhöz, ahol a kis zaj lényeges.

Olyan mikrofon, amely nem a levegő nyomásváltozását, hanem a gégefő mechanikus rezgéseit alakítja át elektromos jellé. Frekvenciamenete rossz, de beszédközvetítésre nagy zajban is alkalmas. Főleg zajos járműveken alkalmazzák.

• mikrofon

Az a jelenség, amely a rádióvevőkészülék szabályozószerveinek valamely állás-kombinációja esetén bemeneti jel nélkül ad kimeneti jelet. A hálózati búgás, zaj nem számítható ide, gerjedhet egy erősítő is, ha kimenetéről bemenetére nem kívánt módon jut el. Ide sorolható a mechanikai úton fellépő (pl. akusztikai) begerjedés, ez esetben a hangszóró által keltett hanghullámok hatnak vissza a mikrofonra.

Belsőégésű motorok gyújtóberendezései széles sávban zavarják a rádióvételt. Ez zajvágó áramkörökkel csökkenthető, de a zavar csak a gyújtógyertyába beépített szűrővel küszöbölhető ki teljesen. A gépkocsiba beépített rádióknál gyakran nehéz a zavar kiküszöbölése

A hangközvetítésben háttérhatást keltő hangulati elem. Egy elhangzó műsoranyaghoz, a környezet érzékeltetése céljából olyan hangjelenséget kevernek, amely a közvetített műsort kiegészíti, színesebbé teszi. Ha a hangkulissza zaj, akkor háttérzajnak is nevezik.

Mechanikai vagy elektromechanikai hangrögzítéssel előállított hanghordozó. A hangfeljegyzést spirális alakú, folyamatos hangbarázda tartalmazza, amelynek oldalirányú kilengése a feljegyzett hang amplitúdójával arányos. Kizárólag mechanikai hangrögzítési eljárással készített hanglemeznél a visszajátszható hangerősség a hangbarázda oldalirányú kilengéseinek nagyságától függ. Szintén a barázda kilengéseinek nagysága szabja meg két barázda távolságát is. Adott hanglemez frekvenciájú hangképet tartalmazó barázda hullámhossza egyenesen arányos a hanglemez forgási sebességével. A rögzített hullámhossz viszont egy meghatározott érték alá nem csökkenhet, mert egyébként a hanglemezjátszó lejátszótűje már nem képes követni a barázda görbületeit. Ez a tény megszabja a hanglemez felvételi, ill. lejátszási percenkénti fordulatszámát. A régebbi hanglemezek fordulatszáma percenként 78, a barázdák menetemelkedése pedig 120...140 mm. A 78-as fordulatszámú hanglemezeket normál lemeznek nevezik, átmérőjük általában 25 cm, de ismeretesek kisebb és ennél nagyobb átmérőjű normál lemezek is. Az elektromechanikai hangrögzítés fejlesztésének eredménye a mikrobarázdás hanglemez, amely barázdáinak menetemelkedése csupán 10...14&&m. A mikrobarázdás hanglemezek fordulatszáma 33 1/3 vagy 45, percenként. Háromféle átmérőjű mikrobarázdás - használatos: 17 cm, 25 cm és 30 cm. A sztereofonikus hangközlés egyik hanghordozója szintén a hanglemez. A sztereo hanglemez alapvető jellemzői hasonlóak az itt leírt mikrobarázdás hanglemezéhez. A sztereo hangképet a hangbarázda két oldalfala tartalmazza. A modern mikrobarázdás sztereo -ek frekvenciasávja 50... 14 000 Hz, dinamikája 40...50 dB.

• hang
• mechanikai hangrögzítés
• hanglemezjátszó
• sztereofonikus hangközlés

A hangátvitellel kapcsolatos fogalom, amely arra utal, hogy az átvitt hangkép milyen mértékben közelíti meg az eredetit. A gyakorlatban nem a hangkép, hanem a hangátviteli berendezés (vagy annak egyes részei) minőségét szokták megadni fizikai mérőszámokkal (frekvenciamenet, torzítás, zajszint stb.). E tényezők mindegyikére nagyszámú kísérlettel állapították meg azt a határértéket, amelynél az átlagos fül az eredeti hanghoz képest különbséget észlel. Az elemenkénti vizsgálatok eredményei nincsenek teljes mértékben összhangban az egész hangkép szubjektív értékelésével.
Beszéd esetében a minőség értelmezésekor különbséget kell tenni az információátvitel és és a természethűség között. Az információátvitel lényegesen kisebb követelményeket támaszt az átviteli berendezéssel szemben, mint a természethűség biztosítása. Az információátvitelre való alkalmasság a szótagérthetőséggel és mondatérthetőséggel fejezhető ki. Hangátviteli berendezésnek zeneátvitelére való alkalmassága (minősége) csak közvetve fejezhető ki számszerűen. Nagyszámú lehallgatási próbát végeztek annak megállapítására, hogy az egyes fizikai tényezők (frekvenciasáv, torzítás, zaj stb.) egyenként milyen hatással vannak a minőségre. Az ábra a frekvenciasáv szűkítésével kapcsolatban végzett vizsgálatok eredményét mutatja. A vízszintes tengely a határfrekvenciákat, a függőleges tengely a választott határfrekvenciához tartozó "szubjektív" hangminőséget tünteti fel százalékban - a tökéleteshez viszonyítva. Pl. az alsó frekvenciahatár 100 Hz-re való korlátozásával a minőség 86%-ra csökken. A felső határfrekvencia csökkentése 4000 Hz-re, kb. 57%-ra csökkenti a minőséget. Hasonló céllal végeztek vizsgála-tokat a torzítás és zaj hatásának megállapítására. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyes tényezőkből nem lehet közvetlenül azok együttes hatására következtetni.

• szótagérthetőség
• mondatérthetőség

Hangforrás áItal kisugárzott teljesítmény W-ban kifejezve. A szokásos hangforrások, zenei hangok, beszéd és zajok által kisugárzott maximális hangteljesítmény 0,001 és 25 W között van. Csak kevés hangszer hangteljesítménye éri el az 1 W-ot. Nagyzenekar max. hangteljesítménye néhány másodperces időtartama elérheti a 70 W-ot. Beszéd esetében a hosszabb időre vett energiaátlag 20...40 mW. Az emberi hang abszolút energiacsúcsai férfinél 3 mW értéket is elérnek. Beszéd esetén a hangteljesítmény nagyobb része a magánhangzókhoz kapcsolódik, annak ellenére, hogy az információs tartalom átvitele inkább a mássalhangzókon múlik. A beszélt nyelvek hangteljesítménye nagy különbségeket mutat. A maximális teljesítményű hangok rendszerint az alaphangok frekvenciasávján belül vannak. Zenekar esetében a maximális hangteljesítmény 250 és 500 Hz között lép fel. A legmélyebb és legmagasabb hangoknál a hangteljesítmény a maximális érték egy tizedénél is kisebb.
Az észlelő szempontjából nem annyira a hangforrás teljesítménye, mint inkább az észlelés helyén fellépő hangnyomás a mérvadó. Hangversenyteremben fellépő max. hangnyomás 105 dB (decibel) körül van.

• hangnyomás
• decibel

(high fidelity= nagyhűségű). A hangtechnikában azokat a hangátviteli vagy hangrögzítő készülékeket jellemzi hi-fivel, amelyeknek minőségi jellemzői leginkább megközelítik az ideális hangátvitelt, tehát a közvetített hangkép hűen követi (innen ered az angol elnevezés) az eredeti hangkép állapotváltozásait. hangközvetítés csak akkor valósítható meg, ha egy adott készülék meghatározott minőségi jellemzőkkel rendelkezik. A minőségi jellemzők meghatározása elsősorban a harmonikus, intermodulációs és tranziens torzításra, a lineáris frekvenciaátvitelre, az üzemi jel-zaj viszonyra és dinamikára, valamint a fázisszög-átvitelre vonatkozik. Világviszonylatban általánosan elfogadott hi-fi szabvány a DIN 45 500-as sorozat, amely mind a közhasználatú, mind a professzionális hangtechnikai készülékekre vonatkozóan - minőségi minimumot állapít meg. Azok a készülékek, amelyeknek minőségi jellemzői elérik vagy meghaladják a fenti szabványban megállapított értékeket, hi-finek minősíthetők. A hi-fi kizárólag viszonyító minőségi jelző. Nem vonatkozik a készülék felépítésére, mértékrendszerére, üzemeltetési körülményeire, erősítő-elemeinek számára stb. Ha a minősége megfelelő, hi-finek nevezhető a hangerősítő, hanglemezjátszó, hangszedő, hanglemez, mikrofon, hangszóró, hangdoboz, magnetofon, magnószalag. Nem nevezik hi-finek a zseb- és táskarádiókat, tv-vevőkészülékeket, rádiótelefonokat, szabadtéri hangközvetítő rendszereket függetlenül attól, hogy azok hangátviteli minősége megfelel-e a előírásoknak vagy sem.

• hangtechnika
• hangerősítő
• hanglemezjátszó
• hangszedő
• hanglemez
• mikrofon
• hangszóró
• hangdoboz
• magnetofon
• magnószalag

(optirnumszűrő). Olyan keskenysávú, lineáris hálózat, melynek kimenetén egy t₀ pillanatban a jel-zaj viszony maximális. Az illesztett szűrő a jel energiáját maximálisan használja ki, ezért a jel-zaj viszony szempontjából ad optimális megoldást, de nem biztosít alakhű átvitelt.

• lineáris hálózat

Impulzusüzemű jelzésátvitel esetén az átviteli útba olyan berendezést lehet beiktatni, amely a jelzések átvitelét akadályozza (pl. leválasztó transzformátor, beszéderősítő stb.). Az impulzusátemelő gondoskodik a jelzések leválasztásáról, az akadályozó berendezés előtt, majd azoknak visszajuttatásáról az átviteli útra a berendezés kimenő pontjai után. Az impulzusátemelőt egyúttal impulzuskorrektorral is el lehet látni.

• impulzuskorrektor

A kapcsolt távközlési hálózatokon felépített összeköttetésekre jellemző zaj, amely a kapcsolószerelvények rázkódásainak, a berendezések ki- és bekapcsolásának következtében előálló hirtelen változásokra és természeti jelenségekre (villám stb.) vezethető vissza. Abban jelentkezik, hogy az átlagos zajszintet jóval meghaladó zajimpulzusok és impulzuscsomók lépnek fel. Pontos megfogalmazása és leírása még nem ismeretes, jellemzésére mérésekből nyert empirikus eloszlásokat alkalmaznak, amelyek leírják az impulzuszaj amplitúdóinak gyakoriságát, az impulzuscsomók gyakoriságát és a különböző hosszúságú impulzuscsomók időtartam-eloszlását. Nemzetközi összeköttetéseken a CCITT által ajánlott mérésmódszerrel a zajbeütések gyakoriságát mérik. Az impulzuszaj a beszédet kevéssé, az adatátvitelt erősen zavarja.

Rádió forgalmazást megnehezítő zaj vagy nemkívánatos zavarás. Három fajtája van: természetes (légköri), mesterséges (villamos motorok, más adóállomások). Kiküszöbölésükhöz használnak szűrőket, irányított antennákat, zajvágó áramköröket. Mesterséges zavaroknál általában a helyi zavarszűrés az eredményesebb.

Nemzetközi űrtávközlési rendszer és szervezet. 1971. november 15-én alakult a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió részvételével. Magyarország csatlakozását és létrehozásáról szóló megállapodást az Elnöki Tanács 1972. évi 23. sz. törvényerejű rendelete tartalmazza. Tevékenységét a Tanács irányítja, amelybe a szervezet minden tagja egy-egy képviselőt küld, akik egyenértékű szavazati joggal rendelkeznek. Állandó végrehajtó és adminisztratív szerve az Igazgatóság, élén a Vezérigazgatóval, aki képviseli az - szervezetet, az egyszemélyi vezetés elve alapján irányítja az Igazgatóságot és munkájáért a Tanácsnak felelős. Működésének biztosítása érdekében a tagországok közös létesítmény-alapot hoztak létre. Az országok hozzájárulási részarányát az általuk igénybe vett csatornákkal arányosan állapítják meg. A létesítményi alapból fedezik a tudományos kutatói és kísérleti szerkesztőmunkákat, a kozmikus komplexum tervezésének és létrehozásának vagy bérletének, valamint a műholdak felbocsátásának és pályára vezérlésének a költségeit, továbbá az adminisztratív kiadásokat. Az üzemeltetésből eredő hasznot a tagországok között befizetéseik arányában osztják szét. Létrehozása és üzemeltetése során három szakaszt terveznek: a) Kísérleti szakasz, amikor még egyik tagállam sem használja fel a műholdas összeköttetést, hasznot hozó távközlés céljára: Ebben a szakaszban a Szovjetunió díjtalanul bocsátja rendelkezésre a szükséges műholdcsatornákat. Ekkor épülnek ki a tagországok saját tulajdonát képező - űrtávközlési földi állomások. b) A kereskedelmi jellegű felhasználás szakaszának első fázisa, amikor az Interszputnyik szervezet bérel távközlési műhold csatornákat, amelyekkel űrtávközlési forgalmat bonyolít le. c) A végső kiépítésben az Interszputnyik szervezet saját műholdjain keresztül fogja a forgalmat lebonyolítani. Az Interszputnyik rendszer technikai felépítése a tagországok közös kutató- és tervezőmunkájaként 1967-ben kezdődött meg. Az űrtávközlési földi állomás főbb minőségi jellemzői: a vevő előfokozata folyékony nitrogénnel hűtött, a - rendszer zajhőmérséklete 180 K, a vevő zajhőmérséklete 70 K. A kiszajú erősítők sávszélessége 250 MHz, a frekvenciakarakterisztika megengedett ingadozása 1 dB. Az antenna átmérője 12 m, hatásos felülete adás üzemmódban 55 m², vételkor80 m², zajhőmérséklete zeniten 10 K, forgathatóság 0°...90° az elevációs szög és 0°... +270° az azimut szög tartományban, lehetőség van az automatikus, a programozott és a kézi vezérlésre, működésképesnek kell lennie 25 m/s szélsebesség mellett és ki kell bírnia 53 m/s sebességű szél nyomását. Az adóberendezés teljesítménye televíziócsatornában 10 kW, távbeszélőcsatornában 3 kW. A csatorna sávszélessége 34 MHz, 1 dB ingadozás mellett. A televízió kísérőhangját a sorkioltójelre szuperponált impulzusmodulált jellel továbbítják. A televíziócsatornán belül ezen kívül lehetőség van egy további zeneminőségű hangcsatorna átvitelére. A távbeszélő főcsatornában 100 duplex, szabad hozzáférésű hangcsatorna továbbítható.

• űrtávközlési földi állomás
• szabad hozzáférés

A légkör magasabb helyein keletkező ionizált rétegek gyűjtőneve. Az ionizáció folytán a föld felszínétől mért különböző magasságokban olyan rétegek jönnek létre, amelyek szabad töltéshordozókat tartalmaznak. Ezek bizonyos körülmények között visszaverik vagy megtörik a hozzájuk érkező elektromágneses hullámokat. A visszaverődés létrejötte függ a frekvenciától, a beesési szögtől, az ionizált réteg fajlagos vezetőképességétől és dielektromos állandójától. Az ionoszféra viselkedése erősen függ a napfolttevékenységtől is. Az ionoszférában a föld felszínétől fölfelé haladva a D, E és F rétegeket különböztetik meg. Az F réteg éj jel kettébomlik F₁ és F₂ rétegre. A középhullámok az E rétegen, a rövidhullámok az E és F (F₁, F₂) rétegen verődnek vissza, ha a szükséges fizikai feltételek teljesülnek. Az ionoszféra és föld útján kétszeres visszaverődés ("két ugrás"), ritkán többszörös visszaverődés is lehetséges, amelyek visszhangot, elhalkulást okozhatnak.

Több, sugárzó- és visszaverő elemből álló rendszer, amely az elektromágneses hullámokat nyaláb alakjában koncentráltan sugározza ki a tér valamely kívánt irányában, nagyobb vételi térerősség létrehozása érdekében. Vételi oldalon is szokás alkalmazni a vevőkészülék bemeneti kapcsaira jutó hasznos jel feszültségének növelése és a jel/zaj viszony javítása céljából.

Általában valamilyen információt tartalmazó elektromágneses vagy elektromos energia, amelynek az idő függvényében előírt jel alakja van. A híradástechnika fő feladata az információt tartalmazó jelek átvitele. A gyakorlatban használunk olyan jeleket is, ami lyek nem tartalmaznak információt, hanem a különféle berendezések méréséhez és beáll tásához szükségesek. Ilyenek pl. a szignál generátorral előállított jelek, amelyek lehet nek folytonos vagy négyszöggel, ill. impulzus jelsal modulált jelek. A híradástechnikai berendezésekben akaratunktól függetlenül is gerjedhet elektromágneses vagy elektromos energia. Ezt az energiát zajnak nevezik.

A jel- és zajteljesítménye aránya. Néha nem a teljesítmények, hanem feszültségek viszonyát adják meg, de erre megjegyzésben külön hivatkoznak. Ha log ritmikus egységekben adják meg ( decibel, neper), akkor gyakran jel-zaj távolságnak is nevezik.

• decibel
• neper

(jelsmétlés). Hosszabb vezetékes átviteli szakaszon a jelek a csillapítás, a torzítások és a zajok együttes hatása miatt egyre nehezebben ismerhetők fel, s végül értékelhetetlenné válhatnak. A jelfrissítés egy-egy átviteli szakasz után a jelek értékelésével és regenerálásával lehetővé teszi, hogy a következő átviteli szakasz bemenetére a kiinduló jelekkel azonos értékű jelek kerüljenek. A jelfrissítő áramkörök a jelzésmódtól függően erősítőket, oszcillátorokat, kapcsolóáramköröket stb. tartalmazhatnak. A jelfrissítés feladata egyrészt a jelszintek helyreállítása, másrészt - impulzusüzemű jelzések esetén jelfrissítés az eredeti impulzussebességű és impulzusarányú jelek előállítása. jelfrissítést általában a központokban és digitális rendszerű erősítőállomásokon. alkalmaznak.

Két tranzisztor összekapcsolásával létrehozott áramkör, melynek nagy az erősítése és viszonylag csekély a zaja. Az első tranzisztor földelt emitteres kapcsolású, ennek kollektora közvetlenül csatlakozik a következő tranzisztor emitterére, amely földelt bázisú erősítő. Elsősorban vevők előerősítőjeként alkalmazzák.

Képcső sugáráramerősségének vezérlése az összetett videojellel.
a) Fekete-fehér képcsövek. Kétféle vezérlési mód lehetséges, aszerint, hogy az összetett videójel a képcső első rácsát (a Wehnelt-hengert) vezérli és a katód váltakozó áram szempontjából földelt vagy pedig a jel a katódot vezérli és a rács földelt. Általában a katódvezérlés használatos. Ennek egyik oka az, hogy a képcső sugáráram-katódfeszültség karakterisztikája valamivel és különösen a könyökben meredekebb. Másik oka az, hogy egyfokozatú videoerősítőt feltételezve (ez a leggyakoribb), az erősítőcsövet (vagy tranzisztort) olyan összetett videojel vezérli, amelynek szinkroncsúcsa az anódáram (kollektoráram) karakterisztika könyöke felé néz, ami zajvédelem szempontjából kedvező, mert a nagy zajfeszültség nem tud átjutni az erősítőn.
b) Színes képcsövek három sugáráramát a három - alapszínnek megfelelő UR, UG, UY jelekkel kell vezérelni. A színes televíziókészülék (- színes televízió) két demodulátorfokozatából két - színkülönbségjel lép ki (UR- UY és UB- Uy). Ezekből - mátrix áramkörökkel előállítható akár a háram színkülönbségjel, akár a három alapszínnek megfelelő jel mint vezérlőfeszültség.
a) Színkülönbségi vezérlés. A képcső három rácsára vagy három katódjára csatlakozik a három színkülönbségjel és a három összekötött katódra vagy rácsra az UY világosságjel. Belátható, hogy a sugáráramokat az UR, Ug, UL jelek fogják vezérelni.

b) RGB-vezérlés. Így nevezik azt a vezérlési módot, amikor a képcső három rácsára vagy katódjára az UR, UG és UB jeleket vezetik és a katódot vagy a rácsot földelik.
A két vezérlési mód összehasonlítása azt mutatja, hogy:

- RGB-vezérléshez három, színkülönbségi vezérléshez négy nagy teljesítményű videovégerősítő kell;

- RGB vezérlés esetén kisebb kivezérlő feszültségek szükségesek;

- Színkülönbségi vezérlés esetén jobb a fekete-fehér vétel, mert egyetlen vezérlőjel marad: az UY , és nincs szükség három elvileg egyenlő vezérlőjelre, mint RGB esetében.

- Színkülönbségi vezérlés esetén egyetlen mátrix áramkörre van szükség, RGB esetében háromra.

Nincs egyértelműen kialakult gyakorlat, hogy az RGB- vagy a színkülönbségi vezérlés előnyösebb-e.

• összetett videojel
• világosságjel

Készülék a tv-jelek mágneses rögzítésére és lejátszására. Tulajdonképpen nem képrögzítő, mert nem az optikai képet, hanem a már felbontott és elektromos jel formájában rendelkezésre álló videojelet rögzíti. Éppen ez a nagy előnye a filmen való képrögzítéssel szemben (tv-képrögzítés filmen), mert az optikai kép-elektromos jel transzformáció mind a felvételkor, mind a lejátszáskor elhagyható, s így az átalakítás során óhatatlanul bekövetkező jeltorzulások csökkennek. Mivel a videojelek átviteléhez sokkal (kb. 20 oktávval) nagyobb sávszélesség szükséges, mint hangfrekvenciás jelekéhez a képmagnónál a szalagnak igen nagy sebességgel kellene mozognia, hogy a technológiailag elérhető legkisebb légrésű fej és a szalag felbontóképessége által meghatározott legkisebb hullámhosszúságú jel rögzíthető és visszajátszható legyen. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges, hogy maga a szalag mozogjon nagy sebességgel, a feladat megoldható akkor is, ha a fej és a szalag közötti relatív sebesség elegendően nagy. A gyakorlatban is bevált megoldásoknál mindig ezt az eljárást használják.
A professzionális gépeknél a fejek a szalagmozgás irányára merőleges síkban forgó tárcsán (fejdobon) helyezkednek el és a videojelcsíkokat a szalagra merőlegesen, keresztirányban írják fel. Ennél a keresztcsíkos eljárásnál - amelynek a kidolgozása az amerikai Ampex cég nevéhez fűződik - a forgófejek és a szalag közötti relatív sebesség kb. 40 m/s, a szalag szélessége 50 mm, és egy-egy keresztirányú jelcsík kb. 16 képsornak megfelelő videojelet tartalmaz. A jelek felírását és letapogatását négy fej végzi, amelyek közül - némi átlapolást leszámítva - mindig egy érintkezik a szalaggal. A videojeleket nem közvetlenül veszik fel, hanem egy vivőjel frekvenciáját modulálják vele, s az így kapott FM jelet - a felső oldalsáv elnyomásával - rögzítik. A szalag mozgási sebessége 38 vagy 19 cm/s. A képhez tartozó hanginformációt - a hangmagnóknál megszokott módon - a szalag egyik szélén levő hosszirányú jelcsíkra veszik fel. A szalag másik szélén további két hosszirányú jelcsík helyezkedik el, ezek közül egyikre további hangjelek vagy utasítások vehetők fel, a másikra pedig a szalag és a fejdob mozgását leíró, és a lejátszáskor ezek mozgását vezérlő jeleket rögzítenek. A keresztcsíkos videomagnók mind fekete-fehér, mind színes tv-képek kiváló minőségű felvételét és visszaadását teszik lehetővé. Használatuk ma általánosan elterjedt, s korszerű tv-műsorszórás alig lenne elképzelhető nélkülük. Maguk a berendezések azonban - elsősorban a komplikált szabályozástechnikai áramkörök és finommechanikai szerkezetek miatt - rendkívül bonyolultak, és ennek megfelelően igen drágák. Az olcsóbb, egyszerűbb, de így természetesen valamivel gyengébb képminőséget és kevesebb szolgáltatást nyújtó képmagnónál is forgófejek végzik a videojelek rögzítését és lejátszását. Itt azonban egy vagy két fej található a forgó tárcsán. A tárcsa egy álló hengerben helyezkedik el úgy, hogy a hengerpalást körbefutó résén csak a fejek csúcsai nyúlnak ki egy kissé. A szalag a hengeren csavarmenet formájában, a fejek számától függően 180° vagy közel 360°-os íven fekszik fel. A fej vagy a fejek így a szalagot a hossztengelyhez meglehetősen kis szög alatt hajló egyenes mentén átlósan súrolják végig, s az így adódó hosszabb jelcsíkra egy-egy félkép fér rá. A rögzítésnél természetesen itt is FMeljárást használnak, s a hangot, ill. a vezérlőjeleket is a szalag két szélén elhelyezkedő hosszirányú jelcsíkra veszik fel. Ezt az eljárást a hengerpaláston csavarmenet mentén haladó szalag miatt helikális képrögzítési eljárásnak nevezik. Elsősorban ipari tv-láncokhoz, oktatási célokra használják, de az utóbbi években egyre inkább terjed otthoni használatra is. Természetesen a tv-stúdiókban is szerepet kapnak a helikális képrögzítők, a mai napig inkább alárendeltebb feladatok megoldására, vagy ott, ahol a gyorsaság a felvétel egyszerűsége fontosabb a kiváló képminőségnél, pl. a riportműsorokban. Az utóbbi évek fejlődése azonban arra enged következtetni, hogy ezek a ma már színesre is alkalmas gépek előbb-utóbb teljes értékű berendezései lesznek a tv-stúdióknak.

Alumínium-oxidból, magnézium-oxidból előállított anyag, melyet széles körben alkalmaz az elektronika szigetelők, kondenzátorok, tekercstestek céljára. A kerámia-szigetelésű kondenzátorok több száz megahertz tartományig használhatóak, hőtényezőjük a vegyi összetétellel változtatható meg. Kerámia anyagból készíthető szűrő, mikrofon is, de készülnek belőle jó minőségű, kis zajú ellenállások is.

Ha a fehérzaj egy keskenysávú, lineáris rendszeren halad át, akkor a kimenő zaj keskenysávú zaj lesz, azaz a keskenysávú rendszer sávközépfrekvenciája környezetében elhelyezkedő spektrumú zaj, és a -spektrum alakja a bemenő zajspektrumtól és a lineáris rendszer jellemzőitől (pl. átviteli függvényétől) függ.

• fehérzaj
• lineáris rendszer
• átviteli függvény

(amplitúdókvantálás). Eljárás, amelynek során a folytonos jelet, amelynek végtelen sok értéke lehet, véges számú szintet tartalmazó lépcsős görbével közelítik meg. A kvantálás végrehajtására a jel amplitúdótartományát véges számú szintre osztják fel. A szomszédos szintek távolsága a kvantum. A jelből egyenlő időközökben mintát vesznek (impulzusmoduláció), és mindegyik mintaértéket a hozzá legközelebb eső kijelölt, kvantált értékkel helyettesítik. Így keletkezik a lépcsős görbe, azaz a kvantált jel, ami annál jobban közellti meg a folytonos jelet, minél kisebb a kvantum. Mivel azonban az átviteli út zajt visz be, a kvantum nem lehet kisebb, mint a teljes zajfeszültség (csúcstólcsúcsig), különben a zaj elmosná a kvantálást. A folytonos és a kvantált jel teljesítménye közötti különbség sistergő zajt okoz, amit hantálási zajnak vagy kvantálási torzításnak neveznek. A kvantálási zaj csak jelátvitel alatt lép fel (pl. beszélgetés alatt), jelszünetekben nem, a kvantálás finomításával csökkenthető, de nem szüntethető meg teljesen, és nagysága az összeköttetés hosszától független.

• impulzusmoduláció

• kvantálás

Korunk legmodernebb hangfeljegyzési és visszajátszási eljárása. Működésének elve a mágnesség és az elektromágnesség törvényszerűségein alapul. A mágneses hangrögzítés alapelvének kidolgozója és az első, gyakorlatban is működő mágneses hangrögzítő készülék alkotója Waldemar Poulsen dán fizikus, aki 1898-ban mutatta be első működő mágneses hangrögzítőjét. A mágneses hangrögzítésnek két fő fázisa van: 1. A felvétel. 2. A lejátszás. A felvétel folyamata: egy elektromágnes sarkai előtt egyenletes sebességgel mozgatott mágnesezhető anyag halad. Az elektromágnes erőtér ingadozásait a mikrofon által elektromos jellé alakított és erősítővel megfelelően felerősített hangfrekvenciás feszültséggel keltik. A mágneses hangrögzítőben ezt az elektromágnest felvevőfejnek nevezik. A fej előtt elhaladó mágnesezhető jelhordozó a hangfrekvenciás feszültséggel keltett erőtéringadozások hatására átmágneseződik, mágnessége pedig minden egyes ponton a hangfrekvenciás feszültség nagyságával arányos. A jelhordozó lehet homogén mágnesezhető anyag, pl. acélhuzal, acélkorong stb., vagy pedig inhomogén mágnesezhető felülettel bevont műanyag szalag vagy műanyag korong. A mágneses hangrögzítés során a felvevőfej és a jelhordozó egymással való érintkezése és egymáshoz képest ellentétes irányú elmozdulása eredményezi a jelhordozón a folyamatos hangfrekvenciás rezgésnek megfelelő mágneses erőtér ingadozásokat, amelyek az eredeti hanginformációt tartalmazzák. A lejátszás folyamata: ha a felmágnesezett jelhordozót ismét elhúzzuk egy elektromágnes, a lejátszófej előtt, a jelhordozón levő mágneses erőtéringadozások folyamatos feszültséget keltenek a lejátszófej tekercsében. Az így előállított feszültségingadozás hasonló az eredetileg felvett hangfrekvenciás feszültségingadozáshoz, tehát megfelelően felerősítve és teljesítménnyé átalakítva, hangszórón keresztül ismét hallhatóvá Tehető. A mágneses hangrögzítés gyakorlata még több szükséges eljárással kiegészül. Ezek az eljárások ( törlés, előmágnesezés, korrekció) a hangrögzítési minőség javítását teszik lehetővé.

• mágneses hangrögzítő
• törlés
• előmágnesezés
• felvevőfej

A beszéd zajjellegű hangjai. Egyrészük harmonikus összetevőket is tartalmaz. A mássalhangzóknak nincs szubjektív hangmagasságuk -a gyermek és felnőtt mássalhangzói egyformán hangzanak. Energiatartalmuk a magánhangzókénál jóval kisebb (beszéd).

• beszéd

A készülékekben és berendezésekben olyan megszüntethető zavar, melyet általában rosszul működő érintkező, rossz forrasztás és hasonló kontakthibák okoznak. Gyakran rejtett hiba, ami a gyártás folyamán nem jelentkezik. A mechanikai zaj helyét ütögetéssel vagy rázó vizsgálatokkal állapítják meg. A vizsgálandó berendezésre alacsonyszintű és megfelelő frekvenciájú jelet adnak, és fokozatosan erősödő rázásokkal, kopogtatásokkal keresik az esetleges zaj forrását. Az érzékeléshez a híd- és a demodulációs módszerek a legismertebbek. A demodulációs módszer esetén a rázáskor a rossz érintkezéseknél a jel modulációja következik be. A modulációs oldalsávokat a berendezés kimenetén egyenirányítják és erősítik. Így a mechanikai zaj hangszóróban sercegésként, pattogásként észlelhető.

• érintkező

• árameloszlási zaj

Mechanoelektromos átalakító, mely a hangrezgésekét elektromos áramrezgésekké alakítja át. A most használatos mikrofonok túlnyomó részénél a hangtérben elhelyezett és a hangrezgések által mozgatott, szilárd anyagú felület - a membrán - mozgása kelti az elektromos feszültséget, ill. áramot. Ha a membránnak csak egyik oldala érintkezik a szabad levegővel, akkor a mozgás a levegő nyomásváltozásával arányos. Az ilyen -mikrofont nyomásmikrofonnak nevezzük.

Ha a membrán mindkét oldala érintkezik a szabad levegővel, a membrán mozgása a levegőrészecskék sebességével arányos. Az ilyen mikrofont sebességmikrofonnak vagy nyomásgrádiens mikrofonnak vagy grádiens mikrofonnak nevezzük.

Aszerint, hogy milyen fizikai jelenség által keletkezik a membrán mozgása révén elektromos áram, a mikrofonokat több csoportba osztjuk: a) dinamikus, mozgótekercses mikrofon, amelyben a rendszerint gömbsüveg alakú membrán (átmérője 10 és 50 mm között változik) lengőte-kerccsel van összeerősítve. Elvi felépítése hasonló a dinamikus hangszóróéhoz. A lengőtekercs erős mágneses térben mozog, s benne feszültség indukálódik. A lengőtekercses - a leggyakrabban használt mikrofontípus. A dinamikus mikrofon ritkábban használt változata a szalagmikrofon, amelyben mágneses térben elhelyezett vékony, könnyűfém szalag képezi a membránt és egyben a ?lengőtekercset" ís. b) A kondenzátormikrofonban a vékony fémfóliából vagy fémmel bevont műanyag hártyából álló membrán a kondenzátor egyik fegyverzetét képezi. A kondenzátor kapacitása a membrán mozgásának ütemében változik, s ennek megfelelően változik a sarkain fellépő feszültség is. A kondenzátor - sarkaira egyenfeszültséget is kell kapcsolni. A membrán rendszerint kör alakú, 5 és 40 mm közötti átmérővel. A kondenzátornak nagy (több MW) a belső ellenállása, ezért (veszteségek elkerülése érdekében) rendszerint előerősítővel építik össze.

c) A kristály mikrofonban a membrán piezoelektromos kristálylapocskával van összekötve. A membrán mozgásából a kristályra ható hajlítóerő a lapocska két oldalán feszültségkülönbséget kelt. Olyan kivitel is található, ahol a kristálylap egyben maga a membrán is.

d) A szénmikrofon azon a jelenségen alapszik, hogy a tiszta széndara ellenállása a reá ható nyomás nagyságától függően változik. A leggyakoribb kivitel esetében a membrán széndarával megtöltött üreget fed be és a membrán mozgásakor változik a széndarára ható nyomás. A szénmikrofon a legérzékenyebb és egyben a legegyszerűbb mikrofon, de torzítása és zaja viszonylag nagy. Telefonkészülékekben az egész világon használják.

A mikrofon minőségi tulajdonságai (elvi felépítésétől függetlenül): az átvitt frekvenciasáv, az irányhatás ( irányjelleggörbe), a belső ellendilis, a torzítás, az önzaj, a mechanikai behatások iránti érzékenység.

• irányjelleggörbe

A mikrofon kimenetén a hasznos feszültség mellett fellépő zajfeszültség, amelynek nagysága szabja meg azt a legkisebb hangerősséget, amit a mikrofon még érzékelni tud. A dinamikus, a kondenzátor- és a kristály mikrofon mikrofonzaj a elsősorban ellenállászaj, az első két esetben azonban külső elektromágneses mezők növelhetik a mikrofonzajt. Szénmikrofonban a -t a szemcsék között fellépő kisülések okozhatják.

• mikrofon

Vevőkészülék kép- és hangadások minőségének ellenőrzésére, amelynek műszaki jellemzőit a feladatnak megfelelő szűk tűrésekkel állapítják meg. Képellenőrzésre szolgáló monitorok előírásában például rögzítik a linearitáshiba és a geometriai torzítás megengedhető maximumát, a maximális felületi világosság minimális értékét, a feloldóképesség minimumát és a feketeszint-tartást. monitorokat nemcsak a kép minőségének megfigyelésére alkalmaznak, hanem például a képvivő frekvenciaállandóságának és a modulálójelre vonatkozó előírások betartásának ellenőrzésére is. Hangmonitorokkal ellenőrzik többek között a hanghordozó frekvenciaállandóságát, a frekvenciamoduláció löketét, a jel/zaj viszonyt, a torzítást és természetesen a hang minőségét is. A monitorokat a stúdiótól az adóantennáig terjedő teljes átviteli láncon használják.

Egycsatornás hangközvetítési eljárás. A felvevő mikrofon a hangtérben lezajló hangjelenséget egyetlen erősítőláncon és egy hangszórón keresztül közvetíti a hallgatóhoz. Egyetlen közvetítőcsatorna használata mellett több hangszóró sem képes érzékeltetni az eredeti térhatást, mert a hallgató minden hangszóróból a közölt hangjelenség összegezett hangképét hallja.

• mikrofon
• hangszóró

Olyan távközlési szolgálat, amelynek a műholdról sugárzott adásait a nagyközönség közvetlenül veheti. Egyéni vétel esetén az adások kisméretű antennával és egyszerű vevőkészülékkel, vagy a vevőkészülék kis kiegészítésével vehetők. Közösségi vétel esetén az adások vételéhez összetettebb vevőkészülékek és nagyobb méretű antennák alkalmazása szükséges, ilyenkor a vétel kisebb közösség részére történik. A vevőtől a közösség egyes tagjai részére a jel akár kábellel, akár a jet újrasugárzásával továbbítható. Egyéni vétel a használatos vevőkészülék felhasználásával jelenleg nem lehetséges, mivel ahhoz túl nagy műholdteljesítményre lenne szükség. A jelenlegi fejlődési ütemet figyelembe véve erre reálisan 1985-ben lesz lehetőség. Erre az időpontra a most használatos vevőkészülékek úgyis elhasználódnak, ezért nem is tűzik ki célul ilyen egyéni vétet lehetőségének megteremtését. Legreálisabbnak látszik, hogy a vevőkészülék elé adaptert fognak kapcsolni és kb. I... 1,5 m" hatásos felületű vevőantennát fognak a háztetőre helyezni oly módon, hogy a műholddal a közvetlen átlátás meglegyen. A Nemzetközi Rádiószabályzat világméretekben e célra a 11,7... 12,5 GHz frekvenciasávot jelölte ki. Kisebb körzetekben a Nemzetközi Rádiószabályzat módot ad más frekvenciasávok alkalmazására is. Az Európára vonatkozó pontos frekvenciatervek előre láthatóan 1975-re készülnek el. Geostacionárius műholdról sugárzott közepes minőségű közvetlen rádióvétel fő műszaki jellemzői a következők: frekvencia 12 GHz; moduláció FM, jel-zaj viszony 18 dB az idő 99%-ában; térerősség 18 mV/m; a vevőantenna nyeresége 39 dB, ~ a műhold adóantenna-nyeresége 38 dB; az adóantenna 3 dB-es nyalábszélessége 1,4°; besugárzott terület 500 000 km²; a műhold adóteljesítménye 8 W. Geostacionárius műholdról sugárzott jó minőségű közvetlen tv-vétel fő műszaki jellemzői a következők: frekvencia 12 GHz; FM moduláció; 20 MHz sávszélesség; RF jel-zaj viszony 17 dB; vevőantenna nyeresége 39 dB; térerősség 140 mV/m; adóantenna 3 dB-es nyalábszélessége 1,4°; a besugárzott terület kb. 500 000 km², adóantenna nyeresége 38 dB; a műhold adóteljesítménye 500 W.

• távközlési szolgálat

Készülék a mikrofon méréséhez. Tartalmaz hangszórót és a mérendő mikrofon és az azt hajtó műszáj pontos helyzetét egymáshoz képest meghatározó tartókat.

• mikrofon

(van Duurenkód; rádiótávírókód). A CCITT S. 13 ajánlása szerint a nemzetközi rádiótávíró forgalom számára szabványosított távíróábécé. Bináris 7-elemes ábécé, amely 7 bitből álló olyan bitkombinációkat alkalmaz a karakterek kódolására, amelyekben a jellemző állapotok állandóan 4:3 arányban vannak jelen. A nemzetközi 3. számú távíróábécé tehát aránykód, azaz redundáns kód, vagyis a feltétlenül szükséges elemszámnál többet tartalmaz. Alkalmazásával a zajok és zavarok hatására fellépő hibákat lehet jelezni a maradék hibaarányt pedig hibavédelmi eljárással csökkenteni lehet.

• CCITT S
• aránykód
• távíróábécé

A lebegővesszős számábrázolásnak az a formája, amelyben a mantissza első számjegye értékes számjegy, vagyis kezdő nullákat a mantissza nem tartalmaz. Ha a bináris lebegővesszős szám mantisszája pl. 0,001 011 ez átalakítható úgy, hogy a mantissza 0,1011 legyen, de a karakterisztika (kitevő) a bináris vessző léptetésnek megfelelően 2-vel csökkentendő. normalizált számábrázolás esetén a mantissza csak értékes számjegyeket tartalmaz, az adatábrázolás pontossága nő.

(Organisation Internationale de Radiodiffusion et Télévision: Nemzetkőzi Rádió és Televízió Szervezet). 1946-ban alakult az ENSZ alapokmánya alapján, a rádiózással és televíziózással kapcsolatos tudományos problémák tanulmányozására és kidolgozására. Tagjai lehetnek azok az állami vagy állami engedéllyel felruházott intézmények, amelyek feladata rádió- és televízióműsor előállítása és továbbítása. Hat tanulmányi bizottságának munkájában és az általa rendezett tanácskozásokon rendszeresen résztvesznek: Lengyelország, Csehszlovákia, NDK, Románia, Bulgária, Szovjetunió, Finnország, Jugoszlávia és hazánk küldöttei. A szervezet hivatalos nyelve: orosz, kínai, francia, angol, német. Munkanyelve: orosz, német. Technikai központjának székhelye: Prága. Tanulmányi csoportjainak feladatköre a következő:

1. Tan. Csop. Vizsgálja a vezetékes rádió általános követelményeit, a több műsor továbbítására vonatkozó megoldásokat, előírásokat dolgoz ki az erősítők és hangszórók minőségére, tanulmányozza a sztereoátvitel lehetőségeit és a nemzetközi műsorcsere megoldásait.
2. Tan. Csop. Tanulmányozza a hangstúdiók akusztikai kialakítását, kidolgozza azok elektronikus berendezéseire vonatkozó műszaki előírásokat, a hangrögzítéssel kapcsolatos szabványokat és előírásokat, tanulmányozza a dinamikahatárolás, a zajok és a mesterséges utózengés hatásait.

3. Tan. Csop. Foglalkozik a tv-technikával, a jelforrásokkal, a stúdiók felépítésével és rendszertechnikájával, a tv-központok kialakításának lehetőségeivel, jelszabványok kidolgozásával, a nemzetközi tv-műsorcsere műszaki előírásaival, a tv-jel átvitelével és rögzítésével.

4. Tan. Csop. Hullámterjedési kutatásokat és kiértékeléseket végez, kidolgozza az adóhálózat-tervezés módszereit, javaslatot ad a hálózatban résztvevő berendezések azon paramétereire, amelyek visszahatnak a hálózattervezésre.

5. Tart. Csop. Az ismert sztereoszabványok alapján műszaki és gazdaságossági vizsgálatokat végez, analizálja a sztereó vevőkészülékeket és a vételi lehetőséget.

6. Tan. Csop. Kidolgozza a műsorsugárzáskor előforduló üzemviteli és mérési feladatok automatizálási módszereit, a hálózattervek készítésének számítógépes eljárását és a műsorcsere adminisztratív feladataival kapcsolatos gépesítési eljárásokat. Az igazgatójához tartozik a Műszaki Bizottság, amely a tagországok közötti egyeztetésekkel gondoskodik a megfelelő minőségű kép- és hangáramkörökről, a műsorcsere lebonyolításának zavartalanságáról és a pénzügyi elszámoláshoz szükséges adatok rögzítéséről; valamint a Műsorszóró Bizottság, amelynek félévenként tartott ülésén állapodnak meg abban, hogy milyen műsorokat, mikor, milyen időtartamban tudnak az egyes országok nemzetközi műsorcserére felajánlani és azokat mely országok veszik át. Az így létrejött nemzetközi műsorcseréket megelőzően sugározzák az ?lntervízió" feliratot.

A Szovjetunió űrtávközlési rendszere. Molnyija távközlési műholdakat alkalmaz. Jelenlegi feladata a Szovjetunió központi televízióprogramjának szétosztása. Az adóállomások Moszkvában és Vlagyivosztokban vannak, a vevőállomások a Szovjetunió teljes területén. 1972-ben 32 Orbita földi állomás üzemelt. A tv-kísérő hangot impulzus-időtartam modulációval, a sorkioltó jelekkel egyidejűleg továbbítják. Ugyanebben a csatornában lehet átvinni egy zenecsatornát vagy az újságnyomtatáshoz szükséges matrica képét. A tipikus Orbita földi állomás fó paraméterei: adóantenna átmérője 12m; adó végfokteljesítménye 10 kW; rendszer zajhőmérséklete 190 K. Az Orbita-2 rendszer üzembe helyezését 1971-ben kezdték el. Ez annyiban különbözik az előzőtől, hogy üzemi frekvenciasávja nem 1 GHz, hanem a - Nemzetközi Rádiószabályzatnak megfelelően a 4 és a 6 GHz-es frekvenciasáv.

• Molnyija

(Négycsatornás hangátvitel.) Vezetékes vagy vezetéknélküli hangközvetítés, ill. felvétel, _rögzítés és tárolás vagy visszajátszás négy különválasztott vagy 2X 2 kódolt csatornáról, négy erősítő és négy hangszórórendszeren keresztül. Bevezetését és alkalmazását a kétcsatornás hangátvitel (-> sztereofonia) fogyatékosságai indokolják. A kétcsatornas térhatású hangátvitel kezdettől fogva a hallgatás közbeni helyhezkötöttség fogyatékosságával küzd. Ha ugyanis kimozdulunk abból az optimális pontból, ahol a két hangdoboz által keltett sztereóhatás érvényesül, megszűnik a térélmény illúziója a hallgató számára. A közvetítőlánc hátránya onnan ered, hogy amíg a térakusztikai hatás az eredeti hang és a környezeti visszaverődések, ill. zárt térben a falakról és mennyezetről, valamint a helyiségben levő tárgyakról visszaverődő hangrezgések eredőjeként keletkezik, addig a kétcsatornás hangátviteli rendszer a visszavert rezgéseket is elölről közvetíti a hallgatóhoz vagy kedvezőbb esetben nem közvetíti azokat. Az így létrejövő térhatású hang mindig úgy szólal meg, mintha homogén térben keletkezne és mindig csak síkbeli kiterjedése érzékelhető hűen az eredetihez képest. Teljes térhangzás közvetítése csak úgy jöhet létre, ha a hangközvetítés helyszínének akusztikai viszonyait is figyelembevéve, nemcsak az eredeti hangjelenséget, hanem az akusztikai hatásokból eredő, ún. ?másodlagos hanghatásokat" is eljuttatjuk a hallgatás helyszínére.

A négycsatornás hangátvitel a természethűség növelésén túl a hangjelenség térbeli dimenzióit is reprodukálja. A közvetítőrendszer - amint az elnevezés is jelzi, négy mikrofonból, ill. mikrofoncsoportból, négy különálló erősítőegységből, és négy hangszórórendszerből áll. Ehhez az átviteli lánchoz csatlakoznak a különböző műsorforrások, ill. műsortárolók. A négy hangcsatorna közvetített vagy rögzített műsorjele szervesen összefügg egymással, egymást kiegészítik, mégpedig olyan mértékben, ahogyan azt a műsorfelvétel helyszínén a felvevőmikrofonok elhelyezésével meghatározták. Ezzel az eljárással nemcsak az elhangzó műsort, hanem annak akusztikai környezeti hatását is közvetítik a hallgatóhoz. A hallgatás nem helyhezkötött, a négyszögben elhelyezett hangszórók között a hallgató bárhol élvezheti a térhatást.

Négycsatornás hangátvitel a gyakorlatban a következő eljárásokkal történhet:

a) Vezetékes közvetítéssel a már emlíett négy anikrofon, négy erősítő és négy hangszóró párhuzamos összekapcsolásából kialakított hangátviteli láncon keresztül. Ennél az eljárásnál a közvetítőcsatornák teljesen függetlenek egymástól, egymás működését nem befolyásolják.

b) Vezetéknélküli, rádiófrekvenciás közvetítéssel, rádióadó, ill. rádióvevő működésével kialakított hangátviteli láncon keresztül, rádióműsorok formájában. A quadrofonikus rádióműsort általában frekvenciamodulált rendszerben, URH sávon közvetítik, hagyományos sztereoadókkal. A négy hangcsatorna jelét kétcsatornás sztereojellé kódolják és így sugározzák ki. A rádió-vevőkészülékbe egy dekódolóegység van beépítve, amely a beérkező kétcsatornássá kódolt jelet szétválasztja és a négy végerősítőbe vezeti. A kétcsatornássá kódolt quadrofonikus műsor előnye, hogy kompatibilis, tehát ha nem áll rendelkezésre quadrofonikus rádióvevő, akkor kétcsatornás sztereorádióval is élvezhető, természetesen kétcsatornás közvetítésként.

c) Mágneses hangrögzítéssel és visszajátszással. A négy csatorna jelét egy-egy külön sávon rögzíti a magnetofon a mágnesezhető szalagra, ill. arról egyszerre lejátszva, négy erősítőn és hangszórón keresztül szólaltatja meg.

d) Hanglemezre rögzítve és hanglemezjátszóval lejátszva. A hanglemezre szintén kódolt állapotban rögzíthető a quadrofonikus jel. Egymással párhuzamosan több kódolási eljárást is bevezettek és alkalmaznak, amelyek azonban nem csereszabatosak egymással. A hanglemeziparban és kereskedelemben annak az eljárásnak van előnye, amelyik a sztereo hanglemezekhez hasonló, kompatibilis quadrofonikus jelet rögzít. A hanglemezre rögzített kódolt hangjel csak különleges hangszedővel és dekódoló erősítővel alakítható ismét négycsatornássá. A kompatibilis quadrofonikus hanglemez azonban kétcsatornás sztereo lemezjátszóval is lejátszható. A négycsatornás hangközvetítés nemcsak hangszórókon, hanem fejhallgatón keresztül is élvezhető. Erre a célra készíik a négy hallgatót tartalmazó quadrofonikus fejhallgatót.

(jelfrissítés). Olyan eljárás, amely az impulzuskód-modulációs átviteli rendszerekben az útvonalon keletkező zavaroktól és torzításoktól megtisztítja az információt hordozó jeleket. A kódjelek ui. az átviteli vezetéken, kábelen vagy rádiócsatornában torzításokat szenvednek a frekvenciasáv korlátozott volta, az átvitel során szuperponálódó zajok (hő, áthallási, impulzusstb.), valamint zavarok következtében. Ha a kódjel elemei még felismerhetők, akkor lehetséges a jelgenerálás, jelfrissítés, vagyis a kódjel megtisztítása a torzításokat okozó összetevőktől. A jelregeneráló berendezést az alkalmazott kódtípustól és jelalaktól, a vezeték és kábel paramétereitől függően km nagyságrendű távolságokban helyezik el az átviteli összeköttetésben. Rádióátvitelnél az ismétlőállomások tartalmazhatják a jelregeneráló áramköröket. A jelregeneráló berendezés mindegyik elemi jel - időrésének közepén letapogatja a vett jelet, a kapott mintát egy (bináris jel esetén) vagy több (például ternér kód esetén kettő) referenciaszinttel összehasonlítva eldönti, hogy azon a helyen van-e kódelem vagy nincs. A berendezés a helyi szinkronizált impulzusgenerátorból a döntésnek megfelelően a jelismétlés helyén újra előállítja a kódot. Bináris kód elemeinek felismerése mindaddig lehetséges, míg a zaj a mintavétel pillanatában nem haladja meg a kódelem amplitúdóértékének felét. Ternér kód esetén két referenciaszint szükséges a felismeréshez, amely akkor lehetséges, ha a zaj nem éri el az impulzusnagyság negyedét. Jelregenerálás elvileg korlátlan számban alkalmazható az összeköttetésekben.

• bináris kód
• ismétlőállomás

Az űrtávközlési földi állomás vevőjének bemenetére vonatkoztatott, valamennyi tényezőt figyelembe vevő, teljes zajhőmérséklet. Két fő összetevőre szokták felbontani, az alábbi összefüggés szerint: T= T_ant+T_vevő , ahol T_ant az antennarendszer; T_vevő a vevő zajhőmérséklete. Az antennát a vevővel összekötő tápvonal csillapítása szintén hozzájárul a -hez. A zajnövekedésnek azt a részét, amely az antennával szerkezetileg összetartozó tápvonalrésztől származik, az antennarendszer, a többit a vevő zajához számítják hozzá. Az űrtávközlési földi állomás antennarendszerének a zaja a következőkből származik; az égbolt zaja, amelyet az antenna a fő sugárzási irányból észlel, és amely azért különösen jelentős, mert ebben az irányban legnagyobb az antenna nyeresége, az égboltnak, a környezetnek és a földfelületnek a zaja, amelyet az antenna az oldal- és a hátrasugárzási irányból észlel és ezért csak az antennakarakterisztikának megfelelő csökkentettebb nyereséggel kell számításba venni, az antennával szerkezetileg összeépített tápvonalszakasz zajhozzájárulása. Az égbolt zaja a Földön kívüli forrásból keletkező zajokból, valamint a légkörben levő gázok, vízpára és csapadék miatt keletkező zajokból tevődik össze. Ez rövid időre többszörösére is megnövelheti a -et- A Földön kívüli forrásokból keletkező zaj kb. 3,5 K állandóan, minden irányból tapasztalható izotrop zajösszetevőt tartalmaz, amelyről feltételezik, hogy a Világegyetem kialakulásának folyamatával kapcsolatos, továbbá a jelentősebb égitestek irányában sokszoros zajnövekedés tapasztalható. A tápvonalszakasz csillapításából adódó zajnövekedés a tapasztalat szerint 7 K, 0,1 dB-enként.

• űrtávközlési földi állomás
• zajhőmérséklet

A rádiórelé rendszer adóteljesítményének és az átviteli csatorna vevőjének kimenetén adódó alapzaj logaritmikusan kifejezett aránya. Például 1 W adóteljesítmény, ami dB-ben (decibel) és miliwatt szintre vonatkoztatva +30 dBm-nek felel meg és -110 dBm vevő - termikus zaj esetén a rendszerérték 140 dB-nek adódik. A rendszerérték és a rádiószakasz csillapítása (adókimenet és vevőbemenet között mérve) közötti különbség közvetlenül adja az átviteli csatorna jel-zaj viszonyát. 140 dB értékű - és 80 dB szakaszcsillapítás figyelembevételével az összeköttetés jel-zaj viszonya 60 dB. A rendszerérték igen alkalmas átviteltechnikai berendezések műszaki megítéléséhez és összehasonlításához.

• decibel
• jel-zaj viszony

A lemezjátszóban (és kisebb mértékben a magnetofonban) keletkező és a hangszóróban hallható zaj. A hanghordozó (hanglemez, hangszalag) modulációjától független. Oka a hajtószerkezet mechanikai tökéletlensége (erőátviteli kerekek excentricitása, anyaguk inhomogénitása, csapágyak hontatlansága).

• lemezjátszó
• magnetofon

A hangszóró frekvenciaátvitelét jellemző jelleggörbe, amelyet úgy kapunk, hogy a hangszórót fehérzajjal tápláljuk és hangnyomásmérővel egy-egy frekvenciasáv hangnyomását mér jük. Oktávnyi, fél- vagy harmadoktávnyi szakaszokra szokás a teljes frekvenciasávot felosztani.
A sávnyomásszint ?szebb" képet ad a hangszóróról, mint a hagyományosan szokásos hangnyomásgörbe, amikor a hangszórót állandó erősségű, szinuszos hangárammal táplálják és adott távolságból mérik a nyomást, miközben a hangáram frekvenciája a legmélyebbtől a legmagasabbakig változik.

• fehérzaj

• keskenysávú zaj

Olyan jel, amelynek csak statisztikai jellemzőit tudjuk megadni bármely időpontra vonatkozóan, pontos értékét nem. Ilyen sztochasztikus jel pl. a termikus zaj feszültsége, melynek pontos értékét nem lehet előre meghatározni, de megadhatjuk a zajfeszültség négyzetátlagát.

• termikus zaj

Elektronikus egység vagy elem kimenetén levő elektromos jel viszszajutása a bemenetre, termikus úton. Főként olyan elemeknél jelentős, melyek elektromos jellemzői erősen függnek a hőmérséklettől. Ilyenek a félvezető alapanyagból készült eszközök ( dióda, tranzisztor, integrált áramkör stb.). A termikus visszacsatolás úgy is értelmezhető, hogy az elektromos változás termikus változást okoz, s ez újabb elektromos változáshoz vezet. Ilyen folyamat megy végbe pl. a hőmegfutás esetén.

• félvezető
• dióda
• tranzisztor
• integrált áramkör

Távbeszélőcsatornában a nemlinearitás következtében fellépő zaj. Azokban az erősítőkben és egyéb készülékekben keletkezik, melyek több csatornában közösek. A nemlineáris torzítás következtében a csatornákban megjelennek a beadott frekvenciák egész számú többszörösei (a második, harmadik stb. harmonikus), valamint a harmonikusok összegéből és különbségéből képzett kombinációs rezgések, ami zajban nyilvánul meg. Aszerint, hogy hanyadrendű a nemlineáris torzítás, a torzítási zajt másod-, harmad- stb. rendű zajnak is nevezik. A harmadrendűnél magasabb fokú torzítási zajok általában elhanyagolhatók.

• nemlineáris torzítás

Olyan ellenállás, melynek teste az ellenállás anyagából készült tömör rúd, melybe a kivezetőhuzalokat ágyazzák. Anyagául a szenet, grafitot, kormot, ill. különféle fémoxidok és kötőanyag keverékét használják. Legtöbbet alkalmazott tömör ellenállás a szénellenállás, melynek anyaga vegyi úton nyert szén. Nagy zajtényezője miatt csak a zajt nem okozó áramkörökben használják.

• ellenállás

(Transistor-Transistor-Logic =T²L=Tranzisztor-tranzisztor logika). Logikai áramköri rendszer, amelyben a logikai fügvényt tranzisztoros felépítésű logikai áramkörök valósítják meg, a kimenő jelet inverter szolgáltatja. Az inverter biztosítja az áramkör kis kimenő impedanciáját, növeli zajtartalékát és kapacitív terhelhetőségét. A logikai függvényt TTL-ban többemitteres tranzisztorokkal valósítják meg. Integrált áramkörök leggyakrabban használt áramköri rendszere. Működési sebessége nagy, teljesítményvesztesége kicsi, nagy terhelhetőségű, könnyen gyártható.

• logikai áramkör

(információ-visszacsatolás). Egyszerű hibavédelmi módszer, amelyben a vevőberendezés teljes szövegében visszaküldi az adást az adóhoz. Így az a döntés, hogy a vétel helyes szöveget regisztrált-e vagy sem, az adóban történik. Az adó akkor, ha a vett szövegben hibát észlel, ismétel és jelzi, hogy a korábbi szöveg vagy szövegrész törlésre kerül a vevőben. A tükrözés független attól, hogy az átvitt szöveg kódolva van-e vagy sem. A tükrözést alkalmazó rendszerekben tárolást kell alkalmazni mind az adóban, mind a vevőben az ismétlések és törlések lebonyolításáig, továbbá ellenirányú csatornát kell alkalmazni, hogy az adóba a teljes szöveg visszajuttatható legyen és a két különböző irányú csatorna közel azonos kapacitású kell, hogy legyen. Túlságosan nagy tárolásigénye és viszonylag csekély védelmi képessége miatt ez a rendszer nem terjedt el az adatátvitelben, viszont az adatfeldolgozásban, különösen a törlésmentes olvasással járó beírások ellenőrzésére alkalmazzák.

Alapjában véve nem más, mint a képernyőn megjelenő tv-kép filmszalagra (a szabványos mozifilmeknek megfelelő 35 vagy 16 mm-es) való fényképezése. Az eljárás hátránya, hogy - a mágneses képrög, zítéssel ellentétben - a videojelet a felvételkor ismét optikai képpé kell átalakítani. a lejátszáskor pedig a kapott optikai képet újra elektromos jelsorozattá kell felbontani. A kétszeres átalakítás természetesen veszteségekkel és torzításokkal jár együtt, s ez főleg a kép élességében mutatkozik meg. Ugyancsak hátrány, hogy a felvett anyag csak előhívás után használható és értékelhető, tehát azonnali visszajátszás és ellenőrzés nem lehetséges. Előny viszont, hogy a felvett kép minden berendezés nélkül is látható, ill. a film nem csak speciális tv-berendezésen, hanem bármely vetítőgépen lejátszható. A felvétel elkészítéséhez viszont e célra készült berendezés szükséges. A felveendő kép megjelenítésére igen jó minőségű, nagy felbontóképességű és nagy fényerejű képcsövet kell használni. A film mozgá-sát a tv-kép időbeli lefolyásával szinkronozni kell úgy, hogy a film szakaszos továbbítása mindig a képkioltás időtartamára essék. Ez utóbbi követelmény meglehetősen nagy problémát jelent, tekintve, hogy a képkioltás időtartama rendkívül rövid. Ezért vagy gyorslerántásos mechanizmust (filmközvetítés televízión) kell alkalmazni, vagy pedig csak minden második félkép rögzítése lehetséges. Ebben az esetben azonban a függőleges irányú felbontás lényegesen romlik és a kép soros struktúrája is láthatóvá válik. Ez utóbbit a képet felíró elektronsugár függőleges irányú, kis amplitúdójú, mintegy 20 MHz-es modulációjával lehet eltüntetni, így ugyanis a sorok egybeolvadnak. A képfelvételre szolgáló berendezéseket telerekordereknek, rövidítve TR-berendezéseknek is nevezik. A kísérő hang felvételére ezeknél a készülékeknél általában önálló, de a képfelvevővel szinkron futó perforált mágnesszalagos hangrögzítőt használnak. A filmes képrögzítés legnagyobb hátrányának, a képélesség csökkenésének kiküszöbölése érdekében az utóbbi évtizedben olyan berendezést is kifejlesztettek, amelynél a filmszalag vákuumkamrában halad és a kép exponálását maga az elektronsugár végzi. Így kitűnő felbontású, éles kép érhető el, a berendezés azonban meglehetősen komplikált és kezelése a vákuumkamra miatt is nehézkes. Filmes képrögzítőkkel természetesen színes képek felvétele is lehetséges, ha a filmre a három alapszínt adó három képcső képét fényképezik rá. A három kép pontos egybeesése természetesen alapvető követelmény és meglehetősen bonyolult, drága berendezéssel valósítható meg.

• filmközvetítés televízión

Olyan műszer, amelylyel meghatározható a nyomás alatt álló kábel köpenyén levő lyuk helye. A lyukon kiáramló levegő ugyanis hangot kelt, melynek alapján a hibahely meghatározható. Ha a lyuk kisebb, a kiáramló levegő igen széles spektrumú, ebből az utcai zajok feletti, például 36...44 kHz-ig terjedő sávot a hallható sávba hozva és felerősítve a hangforrás helye megállapítható. Az ultrahangos hibakereső kábelaknákban, kábelistolyokban, tehát olyan helyeken használható, ahol a behúzókábel megközelíthető. A műszerrel ilyen esetekben jelentős munkaidő takarítható meg

• kábelakna
• kábelistoly
• behúzókábel

Olyan zavar, amely ultrarövidhullámú vételnél érezteti hatását. Ilyenek: gépkocsik gyújtási zavarai, diatermiás készülékek által okozott zavar, kismotorok szikrázása miatt fellépő zavar, valamint gyenge állomás vételnél magának a készüléknek az önzaja.

Olyan távközlési szolgálat, amely biztosítja a tudományos célú vagy műszaki kutatásra használt űrhajó, vagy más, a világűrben levő tárgy távközlési összeköttetését. A kutatási célterület Földhöz viszonyított helye szempontjából két kategória különböztethető meg: a Földközeli és a távoli világűrkutatás. Bár pontos határvonal nem húzható a kettő között, körülbelüli határtávolságnak a Föld-Hold távolságot tekintik. A két kategória távközlési szempontból is jelentősen különbözik egymástól. A távoli világűrkutatás esetén a nagyobb távolság miatt nagyobb tetjesítményű adókat, érzékenyebb vevőkeg és a zajokra kevésbé érzékeny modulációs módokat és frekvenciasávokat kell választani. Ugyanakkor általában lassúbb információtovábbítás is megengedhető. Az űrkutatás-szolgálat keretében a távközlési igény a következő jelekre terjed ki: a) Távmérés: az űrhajón levő érzékelők adatainak továbbítása a földi megfigyelőállomás felé. Az űrhajón adattárolókat is alkalmaznak, ezáltal az adóteljesítmény és az átviteli sávszélesség csökkenthető és a földi állomás jobban kihasználható, mert több űrhajóval tud összeköttetést fenntartani. b) Kővetés. A földi állomás modulált jelet sugároz az űrhajó felé, amelyet az más frekvenciasávba áttéve visszasugároz. Ebből a mérésből távolság és szögadat egyaránt nyerhető. 20 m pontossághoz kb. 3 MHz sávszélesség kell. A követésre felhasználhatók a földi rádiómeghatározó-rendszerek is, pl. a radarok. c) Távvezérlés. Az űrhajón működő kutatási, távközlési, navigációs stb. berendezések működtetéséhez kell. Kódolt jeleket alkalmaznak a káros zavaró jelek hibás vezérlést előidéző hatásának a kiküszöbölése érdekében. d) Hangátvitel. Embert is szállító űrhajóban elengedhetetlen. A sávszélesség csökkentése érdekében sávszélességkompressziót alkalmaznak. e) Televízió-képátvitel. Élőlényeket szállító űrhajón alkalmazzák. Újabban az embert szállító űrhajókat felszerelik Föld-műhold irányú tv-összeköttetéssel is, az űrhajósok közérzetének javítása érdekében.

• távközlési szolgálat

A távközlési műholddal távközlési összeköttetés létesítésére és fenntartására alkalmas, a földön telepített állomás. Legtöbbször adás-vételre, ritkábban csak vételre alkalmas. A műholdas állandóhelyű szolgálat keretében működő - vételi frekvenciasávja 3,4...4,2 GHz, adási frekvenciasávja 5,725 GHz. Építésüket 1963-ban kezdték meg és 1972. végéig több, mint 100 állomás létesült. Főbb részei az antennarendszer, az adó- és a vevőberendezés, valamint az ezek kiszolgálásához szükséges egyéb berendezések. Az antennarendszer legtöbbször Cassegrain-antenna, 12...28 m átmérőjű főreflektorral, melyet automata vagy programozott, ritkábban kézi vezérléssel irányítanak a műhold felé. Az erős irányítottság miatt a fősugárnyaláb szélessége kicsi (tized
fok nagyságrendű) és így az antenna nagyon pontos iránybaállítása szükséges, ami a nagytömegű antennarendszer gyakori, szinte folyamatos mozgatását követeli meg még geostacionárius műholdak esetén is. Az antennakonstrukció által meghatározott szélsebességérték feletti szél esetén az összeköttetést meg kell szakítani és az antennát épségének megóvása érdekében zenitre kell állítani. Az antennát általában egyenáramú motorokkal mozgatják, amelyek részére az áramot állandóan forgó egyenáramú generátorok szolgáltatják. Ez a generátor a gerjesztő áramát a hibajelből vagy a programozó berendezés jeléből nyeri egyenáramú erősítőn keresztül. Az adóberendezés általában 3...10 kW-os és egyetlen rádiófrekvenciás csatorna sávszélességű (30...35 MHz). A vevő előerősítő-fokozata folyékony nitrogénnal vagy héliummal hűtött, zajszegény kivitelű. Zajhőmérséklete 20...70 K. Sávszélessége rendszerint 250 MHz, ritkábban egy rádiófrekvenciás csatorna szélességű. Az űrtávközlési földi állomás jósági tényezőjét az a műholdas távközlési rendszer írja kötelezően elő, amelynek keretében működik. Az Interszputnyik rendszerben 29,5 dB, az Intelsat rendszerben 40,7 dB. Ugyanazon az űrtávközlési földi állomáson több antennarendszert, adó- és vevőberendezést is elhelyeznek és így többirányú összeköttetés létesíthető. Csak vevőberendezések működnek a Szovjetunió - Orbita rendszerű űrtávközlési földi állomásain, melyek rendszeresen veszik és a környező adóállomásokhoz továbbítják a központi tv-programot.

• távközlési műhold
• műholdas állandóhelyű szolgálat
• Cassegrain-antenna

Az űrtávközlési antennát N& dő műanyag burok, mely megvédi az antennarendszert a csapadéktól és az erős napsütéstől és megakadályozza, hogy hó és jégréteg rakódjon le az antenna felülről nézve homorú reflektorfelületébe. Anyaga általában néhány milliméter vastag műanyag, amelyből gömbcikkeket képeznek és ezeket ragasztással illesztik egymáshoz. A gömbhöz hasonló védőburkot a belső túlnyomás tartja kifeszítve. Nagyon hatásosan védi az antennarendszert a széllökésektől, amelyek a nagyméretű antennát könnyen elmozdíthatnák és ezáltal az összeköttetés minőségének romlását vagy teljes megszakadását is okozhatják. Hátránya, hogy rontja az állomás eredő zajhőmérsékletét, csillapítja a műhold felől érkező jelet és reflektálja a különböző irányokból, különösen a Föld felülete felől érkező zajokat az antenna felé. Ez utóbbi hatás jelentősen megnő eső idején, amikor a védőburok felső felületén vízréteg képződik. Ennek vastagsága különösen ólmos eső esetén néhány milliméter is lehet. További hátrány, hogy a vízréteg hatása nemcsak az eső idején, hanem egészen addig érvényesül, amíg az teljesen fel nem szárad. Kezdetben szívesebben alkalmazták az űrtávközlési antennák esetében. Manapság már csak rendkívüli időjárásviszonyok vagy speciális rendeltetésű és felépítésű antennákon.

• zajhőmérséklet

Távbeszélőközpontokban a kapcsolófokozatok beállítását irányító áramkör. Feladatai: a kapcsolófokozatra érkező hívások fogadása, osztályozása (egyidejűleg több hívás esetén az elsőbbségi rendszer megvalósítása), a hívás céljára vonatkozó információk átvétele, szabad kapcsolási út keresése, ennek alapján - amennyiben lehetséges - a kívánt összeköttetés felépítése és a hívásfelépítés megfelelő fázisaiban visszajelzés a regiszter vagy a hívó fél felé. A vezérlő áramkör szoros kapcsolatot tart fenn egyrészt a kapcsolómezőhöz csatlakozó vonalakkal, másrészt a kapcsolómezőben levő kapcsolóeszközökkel. Crossbar-központokban a kapcsolómező pillanatnyi állapota mintegy leképezve rendelkezésre áll a vezérlő áramkörben (by-path, mellékút-elv). A vezérlő áramkör megfelelő egységei ennek alapján és a beérkezett hívószámokra (a hívás célját meghatározó adatokra) támaszkodva meghatároznak egy lehetséges kapcsolási utat, majd ennek megfelelően működtetik a kapcsolófokozat gépeit (markerelv, az így működő vezérlő áramkört szokták markernek nevezni). A vezérlő áramkör hatásköre a kapcsolómező kisebb egységeire (fokozatonkénti vezérlés), vagy akár a teljes központra (közös vezérlés) is kiterjedhet.

• Crossbar-központ

• flickerzaj

Erősítő áramkörök kimeneti jele egy részének visszavezetése a bemenetre. Lehet pozitív jellegű, amikor is a visszavezetett jel erősíti a vezérlőjel hatását, vagy negatív, amikor gyengíti azt. Pozitív visszacsatolás esetén az erősítés nő, esetleg végtelen nagyra, ami önálló rezgéseket végző fokozatot eredményez. A negatív visszacsatolás hatására az erősítés csökken, ugyanakkor az erősítő egyéb tulajdonságai előnyösen módosulnak: a kimeneti zaj, a zavaró jelek hatása, a nemlineáris torzítás csökken, az átvitel mértéke az erősítő belső jellemzőitől függetlenné válik, valamint a be- és kimeneti impedanciák módosulnak. A visszacsatolójel arányos lehet a kimeneti feszültség-gel vagy árammal, ekkor a feszültség-, ill. áram-visszacsatolásról beszélünk. A visszacsatolt jel és a vezérlőgenerátor csatlakoztatható sorosan vagy párhuzamosan. így mindkét előző típus lehet soros vagy párhuzamos -. A visszacsatolt erősítő - nélküli erősítése, valamint a visszacsatoló hálózat fázistolása eredményeként a negatív visszacsatolás pozitívba fordulhat és a visszacsatolt erősítő begerjedhet. Ez elkerülhető vagy a visszacsatolás mértékének csökkentésével, vagy a fázismenetet kompenzáló elemek beépítésével.

A pozitív visszacsatolás erősítést fokozó jellegű, bizonyos határon felül rezgés keletkezik, ezen alapul minden oszcillátor működése. Huzalok, alkatrészek közelsége is okozhat visszacsatolást, de ismert az akusztikus visszacsatolás is, amikor egy hangszóró hangja visszakerül a mikrofonba és a rendszer begerjed. Negatív visszacsatolással lehet erősítő fokozatok lineáris frekvenciaátvitelét megoldani.

Olyan hibavédelmi rendszer, amelyben duplex csatornán valamilyen visszajelzést alkalmaznak az adóoldal informálására a vevőben történt vételről. Tükrözéskor a teljes adást ismétli vissza a vevő. Redundancia-visszacsatoláskor a vevő a kapott információból ellenőrző jeleket állít elő és küld vissza az adónak, hogy ezzel informálja az adót a vett szövegről. Az adó is előállítja ezt a küldött üzenetből és így összehasonlítással megállapítható a vétel helyessége. E két rendszerben adóoldali döntés után kerül sor a hibás szövegrészek ismétléses helyesbítésére. Vételben csak megfelelő ellenőrző jelekkel kiegészített szövegekről lehet eldönteni, hogy azok hibátlanok-e vagy sem. Ilyen elven működnek a döntés-visszacsatolásos rendszerek és a visszacsatolás nélküli rendszerek. Az ellenőrző jelek lehetnek egyszerű szövegismétlések (többszörös adás), vagy lehetnek - hibajelzéssel, vagy hibajavítással képzettek. A visszacsatolásos hibavédelem legelterjedtebb változatai az ARQ-rendszerek.

• hibavédelmi rendszer
• duplex
• ARQ-rendszer

Elektromos vagy elektronikus áramkörök jellemzője, a jel-visszajutás mértéke a kimenetről a bemenetre. Elektronikus erősítők visszahatása közönségesen az erősítés értékét befolyásolja, míg a nagyfrekvenciás előtérbe kerülő visszaható kapacitás ezen felül áramköri instabilitást, gerjedékenységet is okozhat. Erősítésre ezért a kis visszahatású eszközök alkalmazása előnyös

• erősítő

Az emberi szem a televízióképet zavaró azonos amplitúdójú, de különböző frekvenciájú jeleket nem egyformán érzi zavarónak. A vizometrikus értékelés azt jelenti, hogy a méréseket olyan súlyozó áramkör beiktatásával végezzük, melynek amplitúdó-frekvencia-karakterisztikája megegyezik a szem érzékenységével. - A vizometrikus értékelés előnyös például a képjelet átvivő csatornák vizsgálatakor, mert a felhasználónak megfelelő, reális képet ad a minőségi jellemzőkről. Ha a csatornát P_z átlagteljesítményű, egyenletes spektrumú zaj terheli (fehérzaj), akkor a vizometrikus értékelés miatt a P_z, súlyozott zajteljesítményt csökkentett mértékben érezzük zavarónak, a különbséget avizom vizomet
rikus nyereségnek nevezzük. Decibelben vagy Neperben kifejezve:

avizom = P_z - P_{z, súlyozott} ?

Az emberi szem érzékenységének mérései alapján ez az érték 9,8 dB.

• fehérzaj
• decibel
• neper

(zavar). 1. Az információelméletben kialakult szemléletmód alapján (csatorna, zajmentes csatorna, átviteli hiba) zajnak tekinthető mindaz, ami az információt hordozó jeltől eltér. Ez az igen általános megfogalmazás konkréttá tehető, ha a -okat a létrehozó fizikai okok alapján tárgyaljuk és összetett rendszereknél figyelembe vesszük a zajok keletkezési helyét és hatását a jelre.
A zajok felosztása például a létrehozó fizikai okok alapján a következő: akusztikai; mechanikai; elektromos. Az elektromos zajok csoportjába tartozik: a termikus zaj, a - sörétzaj, az árameloszlási zaj, a flickerzaj, az áthallási zaj, az intermodulációs zaj.

2. A hasznos, átvinni kívánt frekvenciasávban fellépő minden nemkívánatos feszültség -. Véletlenszerűnek nevezik, ha az összetevők frekvenciája, amplitúdója, fázisa az időben véletlenszerűen változik. Különleges esete a fehérzaj. Objektív mértéke a különböző frekvenciájú összetevők teljesítményének öszszege. Szubjektív mértékét, azaz az emberi fülre gyakorolt hatását pszofométerrel állapítják meg. Eredetét tekintve a zaj lehet külső és áramköri. A külső zajok lehetnek a jelátviteltől független, villamos eredetűek, mint az érintkezők sercegése, mikrofonzaj, idegen zavarforrásból származó, pl. nagyfeszültségű villamos hálózatból stb. A zajok másik csoportja nem villamos eredetű, mint pl. a teremzaj. Az áramköri zajok szokásos osztályozása: alapzaj, áthallási zaj, és torzítási zaj. Az átvitel minőségének egyik legfontosabb jellemzője a zajmentesség. Távbeszélő áramkörökre a CCITT az áramkör végén megengedett zajfeszültséget írja elő.

3. Minden olyan hangjelenség, amelynek frekvenciaösszetétele folytonos jellegű, szemben a zenei hangokkal, amelyeknél az összetevők részben vagy egészben egymásnak egész számú többszörösei (összetett hang). A zaj szubjektív hatása közvetett úton, élettani mérésekkel, a légzés, a szívműködés, a vérnyomás változásának mérésével, vagy az aktivitás, a munkateljesítmény-változás vizsgálatával értékelhető.

• zajmentes csatorna
• átviteli hiba
• árameloszlási zaj
• flickerzaj
• áthallási zaj
• összetett hang

Az a károsodás, amit a zaj az emberi fülben és idegrendszerben okozhat. A fül hallástartományának (Fletcher-görbék) mintegy 1/3-ad részét zaj tölti ki. A zajnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásával kapcsolatban végzett számtalan kísérlet azt mutatja, hogy a zaj bizonyos határon túl ártalmas, terheli az idegrendszert, és csökkenti a fül hallóképességét. Az élettani hatás nagysága számos tényező (a zaj erőssége, összetétele és a behatás időtartama) függvénye. Első megközelítésben azt lehet mondani, hogy a zajártalom 70 dB-nél kezdődik (zaj).

• Fletcher-görbék
• zaj

• sörétzaj
• termikus zaj

A telítési tartományban működtetett vákuumdióda zajáramának teljesítménysűrűsége széles frekvenciatartományban arányos az anódárammal. Ezért mérésekben etalon zajforrásként, vagyis zajdiódaként használható. Néhány kHz-nél kisebb frekvenciákon a maradékgáz okozta flickerzaj, nagyon nagy frekvenciák tartományában az elektronok véges repülési ideje miatt nem áll fenn szigorúan az arányosság az anódáram és zajáram teljesítménysűrűsége között. A zajdióda zajteljesítménye egyszerűen a katód hőfokának, vagyis fűtőteljesítményének változtatásával szabályozható.

• elektron

Előírt vagy ismert teljesítményspektrumú, kalibrált zajforrás áramkörök zajtényezőjének méréséhez. Például f< 1 GHz tartományban etalon zajforrásnak tekinthető a telítésben működő vákuumdióda sörétzaja: az f > 1 GHz tartományban pedig a csőtápvonalban ferdén elhelyezett gerjesztett gázkisüléses cső termikus zaja.

• termikus zaj
• sörétzaj

Az a bemenő jelfeszültség egy rádió- vagy tv-készülék műantennával kiegészített antennakapcsain, amely az érzékenységmérésre meghatározott kimeneti kapcsokon olyan hang- vagy képjelet ad, amely adott dB-értékkel nagyobb ( decibel), mint a készülék saját zaja a külső jel (hang vagy kép) modulációja nélkül. Szokásos például az érzékenység megadása a jel/zaj teljesítmény 26 dB (húszszoros) értéke esetén.

• decibel

Olyan szélsőséges tulajdonságú diszkrét csatornatípus (csatorna), ahol a bemenet ábécé betűi kölcsönösen egyértelmű megfeleltetésben vannak a kimenet ábécéjének betűivel. zajmentes csatorna esetén minden leadott jelnek egy és csak egy vett jel felel meg, az átlagos bizonytalanság ( entrópia) a vételi oldalon ugyanannyi, mint az adóoldalon.

• entrópia
• csatorna

A zenében előforduló hangok öszszessége. A hagyományos hangszerek alaphangjainak frekvenciasávja 27 Hz-től (a zongora legmélyebb hangja) kb. 4200 Hz-ig terjed. Orgonánál előfordulnak magasabb alaphangú sípok is. A felhangok és zajok frekvenciatartalma meghaladja 15 000 Hz-et. Egyes hangszerek hangját tipikus zaj kíséri (pl. hegedűvonó zaja, fúvósok zaja), amelyeknek átvitele is feltétele a természethűségnek. A legerősebb hangú hangszer (rövid időre max. 25 W) az üstdob.

Számos lehallgatási kísérlet azt mutatta, hogy a 40 Hz alatti és a 13 500 Hz feletti hangok a szubjektív zenei minőség emeléséhez már nem járulnak hozzá. Ezt figyelembe véve az alaphangok frekvenciatartománya mintegy 7 oktávra, az egész hasznos hangtartomány kb. 8,3 oktávra terjed. Ezt a természetes hangskála mintegy 100 különböző ?félhangra" osztja. A fül hangdifferenciáló-képessége ennél jóval nagyobb, mintegy 1400 különböző hangmagasságot tud megkülönböztetni.

A közönség hangízlése változik, a melyebb hangok felé tolódik, s hangdifferenciáló-képessége most valószínűleg nagyobb, mint 100 évvel ezelőtt volt. A hangerősség és a hangmagasság a zene stacioner tényezői. Az értékeléskor nagyobb szerep jut a hangszínnek, s ezen belül elsősorban a dinamikus jellegű átmeneti folyamatoknak. A hangszín több információt közöl, mint a hangerősség és a hangmagasság.

A zene fejlődési iránya a gyorsabb tempó és a zenei hangskála sűrűbb osztása felé mutat. A gyorsabb tempóval az átmeneti folyamatok spektruma a zaj felé közeledik, a modern zene zajtartalma fokozatosan emelkedik.

• oktáv
• természetes hangskála
• átmeneti folyamat

• alapzaj