Lássuk a kapcsolást:

A működése nem túl bonyolult:

Alapja, a relé azon tulajdonsága, hogy nem pontosan akkora feszültségnél húz be, mint ami rá van írva, és persze a tehetetlenségéből adódó hiszterézissel sokkal kisebb feszültségnél enged el, mint amivel behúzott.

Nos, a főrelé J1 (zöld keretben) esetemben 30 A-es autós (automotive) 12 V-os behúzó tekerccsel rendelkező, csak záró érintkezős, négylábú sarus típus.

Behúzója 100 Ω ellenállású, ebből könnyen megállapítható, hogy 15 V körül is csak 150 mA körüli tekercsárama van, ezt kell elviselnie a J2-nek (kék keretben), esetemben 1 A-es morzeérintkezős panelrelé, szakító érintkezőit használva.

A panelrelé (ezentúl leoldó relé) behúzó tekercse 700 Ω körüli, minél kisebb áramút választotok, általában annál nagyobb ellenállású tekerccsel (kisebb behúzó teljesítmény szükségeltetik, vékonyabb-hosszabb tekercselőhuzal, kisebb behúzó áram) rendelkezik.

Szóval a leoldó relé 700 Ω-os, már 7 V körül behúz, és szakítja az alaphelyzetben zárt érintkezőit.

Tehát az akkutöltő bekapcsolása után a nyitott érintkezőjű J1-en keresztül a kimenet le van választva, így a kimeneti kapcsokon (töltőkábel végi csipeszek nem szikráznak) nincs feszültség. (Első éves terv teljesítve...)

Rossz polaritással ráhelyezett akkusarkok esetén is max. a kimeneti 1000 μF-os kondenzátor melegszik, esetleg pukkan… (100 HUF veszteség.) (Második éves terv teljesítve...)

Jó polaritás esetén, a töltendő akku maradék feszültsége (normál esetben 11-12 V, mélykisült akku esetén ott a „K” nyomógomb), a D1 diódán keresztül behúzza J1-et, majd a betápláló, töltő feszültség, a Graetz-híd irányából öntartásban tartja.

A főrelé, már 8 V körül behúzott, ha ez alatt van az akksi feszültsége (gyanús, hogy hulla lesz), akkor segítségünkre van a „K” nyomógomb, ami, a D2 diódán keresztül, ugyancsak elindítja az öntartást.

Töltődik az akkumulátorunk...

Szóval van az a kicsi leoldó relé… Lenne, vele egy kis meló.

Sorba kéne vele kötni egy kis ellenállás anyagot, hogy 15 V körül húzzon be!

Én fogtam a 700 Ω-os tekercsét, és sorba tettem vele egy 1 kΩ-os nagy PIHER trimmert, a szabályozható tápegységemet beállítottam 14 V-ra (sorban lesz még vele egy dióda), és sípolóval (szakadásvizsgáló-diódateszter), ellenőrizve a bontó érintkezőket, tekertem a potit.

Meglett az a szint, ahol 14 V körül behúz, lemértem a potit, szerencsém volt, mert 996 Ω-ot mutatott, repült bele az 1 kΩ-os ellenállás. (Benne is hagyhatjátok, egy esetben a potmétert, ha bírja a relé áramát. Nálam, 700 Ω R_behúzó + 1000 Ω R_soros = 1700 Ω kapta a 15 V-ot, ez kevesebb mint 10 mA, az 1 kΩ-on, ami 100 mW teljesítmény lenne.)

Ezt a tagot is bekötöttük, a D3 dióda azért kell, hogy a relé behúzótekercse a 100 μF-os kondival kicsit belassítva, a diódás betápláláson keresztül ne függjön a kimeneti tranziensektől, igazából pergés mentesítés.

Ez a tag (D3, R, J2), ha a töltött akkumulátorunk kapocsfeszültsége eléri a 14,6 - 14,8 V-ot, megszakítja J1 öntartását, és a hiszteréziséből adódóan, behúzva is marad, a töltött akku maradék kapocsfeszültsége által. 15 V-ra behúz, de 13 V-nál még nem enged el.

(Már nem tölt!) (Harmadik éves terv teljesítve...)

Levesszük a csipeszeket. A kimeneti 1000 μF-ot az 1,5 kΩ-os ellenállás, és a J2 relénk kisüti, majd elenged J2 is.

Mire is kell a kimeneti párhuzamos RC tag? (1000 μF/1,5 kΩ)

A hülyevédelemre!

Ha töltés közben levesszük a csipeszeket, és nincs ott az RC tag, akkor J1 behúzva marad, de a puffereletlen kimenő feszültség (lüktető egyenáram) nem éri el a J2 behúzásához elegendő feszültséget, így nem old le, és a csipeszeken ott marad a szikra.

Ámde így elkezd felfutni a feszültség, akár még 18 - 20 V-ig is felfutna, ha hagynánk, viszont, J2 behúz, J1 elenged, az 1,5 kΩ-os ellenállás kisüti 1000 μF-ot, ja meg a J2-is, és végül ismét mindenki elenged. Alapállapot, csipesz „áramtalanítva”.

A villogó LED-et, írtam, hogy opcionális, az is (sima LED is jó). Én a J1 behúzó tekercsére tettem, ha az kapja a "delejt", akkor tölt a cucc, a LED villog. Védődiódát nem tettem, még nem halt meg a LED, ha akartok, rakjatok... (Relé behúzó tekercsének megszakításakor ellentétes irányú, akár az őt létrehozó, vagy nagyobb feszültségű önindukciós feszültség keletkezik, ezt rövidrezárandó, szokás ellentétes polaritású diódát betenni a behúzó tekercsre, párhuzamosan.)