Ha van egy jó kamerával rendelkező mobil telefonod, vagy táblagéped, akkor a FastScanner alkalmazással nagyon jól lehet szkennelni. Jpeg-be és pdf -be tudja menteni a szkennelt doksit.

Akkor a lényeget nem érted az archiválásban. Nem családi fotoalbumról beszélek, hanem reprodukálható, bármikor elővehető archívumról, amit később is egy az egyben felhasználhat az ember. Egy szkennelt képről te mikor állítasz elő eredetit?

Ez attól függ, hogy mit értesz azon, hogy "eredeti"?
Szkennelt képről sem én, sem bárki más nem állít elő "eredetit", a reprodukció mindig csak egy másolat lesz.
Egy régi, megsárgult dokumentumot nem tudsz visszaállítani semmilyen archivált mentésből, mert nem lesz ugyanolyan régi, megsárgult, gyűrött. A reprodukció sosem eredeti, hanem egy másolat.
Papír alapú kapcsolási -és egyéb rajzokat pedig tökéletesen lehet archiválni a mobilos alkalmazással is.

Még mindig nem érted a téma lényegét. Tegyük fel, hogy az én módszeremmel learchiválsz egy rajzot és módosítanod kell. Akkor újra kell rajzolni+ módosítás. Nekem csak a módosítást kell megtennem. Ez a különbség és ehhez keresek illetve írtam megoldásokat, formátumokat. Az OpenOffice amióta Apache támogatással is bír, képes a pdf-ek átszerkesztésére, módosítására is. Nem fizetős mint az Adobe alkalmazásai és többre képes. Nem elméleti és teoretikus felvetéseket írtam, hanem gyakorlati megoldást. Olyanokat, amit 20 éve használok - és sikeresen. Eredeti alatt azt értem, hogy előállítasz valamit, learchiválod és előveszed, majd módosítasz, azt is learchiválod . Sajnos ennek ellene megy a sokféle oprendszer, office, nyák és áramkörrajzoló program és verziószám. Ezt a problémát eleve akkor érted majd meg, ha te is előállítasz egyetlen épülethez egy kenyeresládányi dokumentációt - mint én.

Értem.
A téma címe viszont csak annyi, hogy "Papír alapú rajzok archiválása mivel a legjobb?". Szóba kerültek 1930 -as régi kapcsolási rajzok is, én pedig főleg az ilyen régi rajzokra írtam egy egyszerű és jó archiválási megoldást. Ezt a te módszereddel, ha később módosítani is szeretnél rajta, szintén be kell rajzolnod. Akkor meg már nem az eredetit archiválod.

A régi rajzokat nem csak archiválnunk kellett, hanem újrarajzolni is. Az újrarajzolt terveket viszont szintén archiválni kellett.

Ez lassan nem más mint egy magánblog, az OpenOffice-ról.
Kértem képet, az általad említett régi rajz használhatóvá tételéről. Nem kaptam.
Bárki bármit ajánl, nem jó, csak a Te módszered, amit 20 éve használsz.
Előállítasz épülethez kenyeresládányi doksit, ami biztos a hobbi szint.
A téma pörgéséből ítélve, mindenki elvan a saját dokumentálási módszereivel.

Én ez alapján úgy érzem, hogy te nem archiválni akarsz (= ha 20 év múlva elromlik a szerkezet, meg kell nézni, hány ohmos az az ellenállás, ami most csak egy szénkocka), hanem folyamatosan termelésben tartani (= kijött egy újfajta ellenállás, ami jobb, át kell tervezni és újra le kell gyártani a szerkezetet ezzel).

Szerintem többnyire nyitott kapukat döngetsz. Archiválásra ("tegyük el későbbi referenciának") bármi jó, aminek jól definiált formátuma van (esetleg az se baj, ha konkrétan szabvány szól róla). Ilyen a PDF/A, például, de ha neked az OpenOffice/LibreOffice vonal jön be, akkor az ODF is jó a tudomány mostani állása szerint legalábbis. Ezek specifikációja ismert, száz év múlva is lehet olyan programot írni, ami a bitkupacból megtekinthető képet csinál, vagy éppen szerkeszteni lehet vele.

A folyamatosan termelésben tartáshoz az kell, hogy a tervezőprogramod meg tudja nyitni a "régi" terveket. Ez a LibreOffice-ra is igaz, de igaz ezen kívül igaz még sok másra is, lásd az "új" Eagle XML formátumát, a KiCAD, a QElectroTech, vagy akár a rengeteg DXF-et használó tervezőszoftvert (bár a DXF éppen határeset, mert mindenki csak annyit szeret érteni belőle, amennyi neki éppen elégséges).

A zárt (ismeretlen formátumú) szoftverekkel készült tervek folyamatos termelésben tartásra hagyományosan nincs jobb megoldás, mint időnként, amikor a választott szoftvered által használt formátum változik, és adott verzió még ismeri a régit de már beszéli az újat, át kell konvertálni a régi terveket új formátumba. Extra védelem (amire ma már azért van mód), ha a régebbi verziókat - adott esetben operációs rendszerrel együtt - elteszed valami virtuális gépben futtatható módon, és akkor talán később is használható lesz - viszont a zárt attól zárt, hogy nem kontrollálod, mi lesz a tartalommal (ezt a lehetőséget elcserélted arra a kényelemre, amit mondjuk az AutoCAD ad a tervezés során), a nyílt meg attól nyílt, hogy kontrollálhatod a tartalmat, de ezért használhatósággal fizetsz (vö. AutoCAD vs. LibreOffice Draw mondjuk egy üzemcsarnok terveinek előállítása kontextusában).

Az én véleményem az, hogy papírról (a "papír" itt tágan értendő - mindegy, hogy halott fa, PDF/A, esetleg mindkettő) mindig vissza lehet rajzolni az éppen aktulális tervezőbe. Az archiválás erről szól, nem a folyamatos felhasználásról.

Nehéz olyanról képet feltennem, ami nem publikus. Beszélni lehet róla. Eddig g1rdon volt aki végre érdemben is hozzászólt. Nyilván a saját tapasztalataimat igyekszem megosztani, mert ez van.

Részben egyet is értek veled. A papírral sincs csak egy bajom. A belefektetett munka, amit újra és újra meg kell csinálni, pedig olyan büszkén szeretjük hangoztatni, hogy digitális világban élünk. Az AutoCAD nem hobbi kategória - ebben megállapodhatunk. Az egy világméretű kordinátarendszert használó rajzolórendszer, mínusz végtelentől a plusz végtelenig. Ennek megfelelően pilótavizsgás. Én még a DOS-os 1.0-án kezdtem, amin már rajzoltam 3D-s objektumokat. Nehezen is sikerül mindig megnyitnom, mert egyre nehezebben férek hozzá az ingyenes megjelenítőihez. A PDF-is fejlődik, ami hol rossz, hol jó. Egyre nehezebb azt is előcsalni - bár szerencsére megjelent pár jó program, olyanok, mint a Foxit Reader. A régi papír alapú rajzaim nekem is megvannak, de megdöbbentő, hogy 20-25 év alatt hogy besárgultak. Egyes tollakal rajzolt képek is fakultak sokat. Talán nem voltak buták az öregeink a pauszpapírral és a csőtollal...

Értem, biztos a Fort Knox páncéltermének biztonságtechnikai kivitelezési terve.

De még mindig nem értem, hogy miért kellene mindig újra és újra elkészíteni a dokumentációt, egy hobbi szintű készüléknél?

Majdnem. Ami publikus, vagy félpublikus - azokat fel is tettem. Szerintem a lényeg ebből is látható. Talán ha ugyanazt a Quadot például 10-20 év múlva le akarod gyártani rájössz. Vagy ha éppen cnc-zel, megcsináltál már valamit, és csak újra el akarod készíteni, de közben volt 3-4 Windows verzióváltásod. Éppen azt szeretném elkerülni, hogy újra és újra kelljen. Volt egy szenzorom 2003 környékén. Ma újra gyártani kellene - kisiparról van szó, nem nagy gyártmány. Most gondban lennék, ha nem lett volna meg mindenem hozzá a megfelelő formátumban. Igen - megkedveltem az OO-t , mert egyre többször húzott ki a bajból. De nem mindenre jó. Ami pozitív, az a tömörített XML alapok. Ha netán lenne Eagle plugin is hozzá - nem is kellene tovább keresgélni. 1988-1992 között is sok rajzot készítettem. Most kerültek elő a megsárgult papírfoszlányok, Igyekszem abból is menteni ami érdekes. Közben rábukkantam még egy hasznos kis eszközre, az egyszerűbb rajzokhoz. Ez a Paul Falstad-féle szimulátor. Nem igazán az archiválás a fő célja, hanem a szimuláció. Nem pilótavizsgás és sima txt-ben tárolja a rajzokat. Egyben ki is tesztelhetem, hogy a régebben begyűjtött rajzaim, amik ismeretlen forrásokból jöttek össze - működnek -e vagy sem? Sőt - addig szimulálhatom, amíg nem válnak működőképessé - és így tudom archiválni. Ez nem OpenOffice, de tetszik, mert egyszerű és online is elérhető.