Én is sokkal jobban szeretem a krimpelést. Amikor a ponthegesztőmre kellett sarut rakni (150 mm2), azt nekem a helyi villanyszerelők rakták fel az akkumulátoros krimpelőjükkel. De sajnos van amikor nincs semmi és akkor alternatív megoldások után kell nézni.

Legtöbbször én is sajtolom a sarut, de ismerni kell mindkét módszer előnyeit és hátrányait. 150-es kábelre sajtolt sarunál pl. a hegesztő sárgarézzel betöltötte a lyukat. Testkábel.

Ez megint egy olyan (értelmetlen) vita volt ahol a felek részben elbeszéltek egymás mellett, másrészt mindenkinek volt némi igaza. Lehet, hogy a krimpelés mint olyan "fényévekkel" jár a forrasztás előtt, és való igaz, hogy krimpelésre való sarut nem illik kizárólag forrasztani, na de, ahogy itt más is írta előttem, én sem egy megbarnult krimpelt kötést láttam már, hanem jóval többet. Legutóbb a G Astra-mban. A krimpelés önmagában nem védi meg a rezet az oxidációtól.
Meg kell nyomni, utána ki kell tölteni ónnal, na onnantól lesz a kötés örök élet + 1 nap.
Hegesztők, ponthegesztők saruin nagyon jól lehet tesztelni a dolgot, az oxidációt is, csak ahhoz több nap (év) kell.

Sodrott kábel az ónszívó huzalhoz hasonlóan az elemi szálak között felszívja az ónt a szigetelés alá, ettől merevvé válik a kábel és előbb-utóbb eltörik, ahogy a mellékelt képen látható. Azokon a helyen, ahol nincs kitéve mechnaikai hatásoknak, rezgésnek, nincs probléma. 40 éves készülékekben találkoztam forrasztott saruval.
Abban az esetben ha csak forrasztva van és kilazul a csavarkötés, a melegedés hatására kicsúszhat a kábel a saruból, ezért nem forrasztom soha.

Ez a kézi célszerszám jó 16mm2-ig. A Takony-elektronik már le is kompintotta félárban.E-felett a régen a Hydra gyártmányú saruprést használtuk.

Hú, micsoda vitát robbantottam ki itt ezzel a saruval
Köszi mindenkinek a tanácsokat és a segítséget, szerintem majd veszek egy fogót, magamat ismerve fog még kelleni a jövőben is. Én a magam részéről járműben vezetéket nem forrasztok, de mivel csak hobbiból csinálom, ezért ez részemről inkább babona

Csak óvatosan szabad megszólalni a témában, mert hamar rásütik valakire a valamelyik táborhoz való tartozást.
De mivel említed ezt a törési hajlandóságot, ezért mégis elmondom mit gondolok erről az egész "sarusdiról". Számomra nyilvánvaló, hogy mindkét megoldásnak vannak sajátosságai, előnyei és hátrányai is.
A préselés nagyon gyorsan megoldható, és egy olyan kötés hozható létre, ami akár a forrasztóón olvadáspontjától magasabb hőmérsékleten is képes funkcionálni (ami azért nem tekinthető üzemszerűnek). Továbbá alumínium vezetékek és saruk esetében is jól használható, és hanyag szakemberek is nagy valószínűséggel meg tudják csinálni. Viszont nincs korrózióvédelem, ami miatt nehezen megtalálható problémákat jósol (és ez bizony nem egy apró kis hátrány, hanem orbitális kockázat).
A jól kivitelezett forrasztás sokkal mecerásabban készül el. Megköveteli hogy jól forrasztható anyagból készüljön a saru is meg a vezeték is és kell hozzá érteni (szerintem ezért került hátrányba). A korrózió ellen nagyon jól véd, és szinte biztos vagyok abban, hogy az üzemi hőmérsékleten a mechanikai stabilitása legalább olyan jó min a préselésnek). Az a törési hajlam amit említesz létezik. De a préselt kötés is eltörhet a saru nyakánál, azaz a forrasztás ehhez képeset nem rosszabb, csak máshová tolja a kritikus pontot. Viszont ha a kábel hajladozik, akkor mindenképpen célszerű valamilyen "törésgátlót" is használni, ami nagyjából egy további szigetelő cső szokott lenni, mert az elég jól elosztja a hajlításból származó erőket.
Saját tapasztalat, amit számos beszámoló is megerősít, hogy pl. a villanybojlerek, és az elektromos radiátorok belső vezetékezéseinél használt 6,3-as préselt saruk nagyon sok problémát okoznak. Itt a keresztmetszet kisebb mint az érintett 25-50 mm2, mégis e miatt van ellenérzésem. És fontos részlet, hogy nagy valószínűséggel nem a préselés ténye okozza a galibát, hanem a saruk vacaksága, amik olyan fura anyagból készülnek, hogy már a második rátolásnak nemhogy stabilan nem érintkeznének, hanem szinte lepottyannak az apa-tagról. Ezek aztán szépen "kimelegszenek", amitől még tovább romlik a helyzet.

A préselés ténye is okozza a galibát, ez a fajta csúszósaru préselése csak két lemezkét görbít és nyom a kábelre. Ez gyenge elégtelen szorítás, innen indul a melegedés a nagyobb átmeneti ellenállás miatt, olvadnak a szigetelések. Én ezeket forrasztom is. Maga a saru kinyílhat levételkor, visszarakás előtt fogóval össze kell nyomni, hogy szorosan nehezen menjen rá. Valahány villanybojlernél cseréltem ezeket a kábeleket, forrasztva préselve, saru összenyomva probléma nem lesz.

Nem réz, hanem foszfor-bronz sarukat kell használni. Igaz, a legtöbb boltban azt sem tudják, mi fán terem.

Nekem is ilyen van, nagyon jól bevált szerszám! Csak ajánlani tudom.Korrózió ellen meg zsugorcső és kész, felesleges túlgondolni.

Azt azért nem árt észben tartani, hogy egész világ áramellátása préselt saurkon keresztül történik, forrasztás nélkül. Az érvéghüvely sincs forrasztva, mégis működik. 25 éve kötöttem be a szüleim villanybojlerét és a mai napig működik a préselt saruval. Láttam már 50 éve működő hegesztőgépben gyárilag préselt sarut hibátlanul működni, amin 100A-es nagyságrendű áramok folytak. Vagy akár 30 éves akku töltő-indító készülket, ahol a trafó primer, gyárilag alu vezetékeire réz sarukat préseltek (miközben ezt nem nagyon illik csinálni) és semmilyen oxidáció nem alakult ki. A problémát mindig a melegedés/lehűlés hatására kilazult csavarkötések okozzák.
Saru és saru között is ég és a föld a különbség, ahogy írtad, amikor saruról beszélek csak minőségi termék jöhet szóba, nem a Temuról vásárolt "chinesium"-ból készült szemétre, én nem szeretnék problémát és emiatt kizárólag minőségi terméket építek be.
Soha nem láttam még ilyet és ez azért történik, mert a préselésnél az elemi szálakat egy ponton, egységesen fogja össze a préselt saru, a felkúszott ón nem lesz egységes, némelyik elemi szálon több miliméterrel feljebb kúszik az ón és a hosszaban ónozott szálak hamarabb el fognak törni, aztán következik a többi sorban, amíg néhány szál marad, ami túlterhelődik és elég.A képen látható kábelen, amit az előző válaszomban mellékeltem, volt az általad említett törésgátló cső, ennek ellenére 600db hegesztőgép testkábelét kellett cserélni a forrasztás miatt, mert hetente külték vissza tizesével a gépeket. Miután konkrétan megtiltottam a beszállítónak a forrasztást, minden törési probléma megszűnt.
Egyetlen módja van a saru forrasztásának, préselés után a szem felőli oldalon a nyitott részt, ahol az elemi szálak végei látszódnak, ott lehet leforrsztani, ezután akár oxidálódhatnak az elemi szálak, mert a szálak vége a saruhoz van forrasztva. Ezt én csak az autóm generátor kábelén alkalmaztam eddig, mert ott csapódó víz éri a kötést, minden más esetben feleslegesnek tartom. Napi szinten préselek sarukat kábelekre ipari használatra, forrasztás nélkül, évtizedek óta és soha nem volt semmilyen probléma.

Sikerült megoldani az elvárt módosítást?
Mutatsz képet az eredményről?

Maró elvileg megérkezett, időpont egyeztetés folyamatban.

Az ívre tartó kiegészítő is készen van, valóban csak időt kellene találni a műveletre...