Tárgy: SC26 line és fonő előerősítő és a meleg esete
Nekem is a kívántnál közelebb lesznek elkók a csövekhez, mint ildomos, de:
A másolt áramkör az SC26 előerősítő, fonó együttes. Az eredetinél is szinte mm-re annyira vannak a csövek az elkókhoz, mint az én tervemen.
Így, bár tudnám az elkókat a túloldalra tenni, feleslegesen emelné a belméretet a doboznál - eztán készül az is.
Igaz, 10 db cső lesz benne (4xECC81-4 db ECC83 - 2 db EC92, de az eredetihez képest a csövek alatt ca. 12mm-es lyuk lesz a nyákon - eredetin nincs ilyen.
Saccom szerint egy-egy cső ca. 2.5 W-ot sugároz le, azt valahogy csak kibírják az alkatrészek, 105 Celsiusosak az elkók, de nem szabad ott felét se megközelítenie a készülékháznak. Ha mégis árt valamikor a meleg a többi holminak, az ellen úgy védekezek, hogy addigra már régen ló legel a hantomon.,.
A RIAA kimenet ca. 180mV-ot ad ki, ezt a line ügyesen feltornázza a kívánt szintre. Kérdezheti bárki, minek az előerősítő? Mert.

Honnan van ez, mi támasztja alá, hogy az alkatrészek és így a készülékek minél hűvösebben működnek, annál jobban szólnak? Ebben az esetben nem lenne-e nyoma annak, hogy hifisták azzal kísérleteznek, hogy jégtömbbé hűtsék az erősítőiket és a DAC-okat? A zaj egy dolog, ahol annyira észlelhető, pl. egy fényképezőgép szenzorát előfordul, hogy hűtik, de egy hangtechnikai eszköz nem lehet, hogy pl. 50 fok körül szól jól? Vagy akár még melegebben, csak az már nem praktikus? Van valamilyen megismerhető műszaki indoklása egyiknek vagy másiknak?

Az elektronikában inkább azt látni, hogy külön erőfeszítéseket kell tenni, hogy az alkatrészek-áramkörök egyáltalán képesek legyenek működik egy bizonyos hőmérsékletnél hidegebben, és nemcsak a teljes áramkör szempontjából a tűrések miatt. Az elkók élettartama világos, hogy csökken a melegtől, bár az élettartam sem ugyanaz, mint a hang. Másfelől a csöves és a félvezetős eszközök egy ponton nyilván eltérnek egymástól; a csöveknél egyszerűnek tűnik belátni az okát, hogy kell nekik kb. egy óra bemelegedés, mire a maximumot képesek hozni hangban. De "normál", félvezetős erősítőről is olvastam ilyet, hogy a szobahőmérséklet nem optimális számára...

(Olyan képet akartam hozni, amin éjjel infravörös képeket készítettek a legrégebbi digitális Canon tükörreflexes kamerával, csak már nem találom, túl sok év múlt el. Ott nem videofelvételről és ilyen jellegű túlmelegedésről volt szó, hanem kifejezetten az érzékenységről és a zajról.)

Érdekes dolog ez a hűtés. Ha fotonok befogása a cél, akkor egyértelműen hűtéssel a zajküszöböt lejjebb lehet vinni. Ez egyszerű fizika. Ha megnézzük a látható fény színhőmérsékletét, akkor az jóval magasabban van mint a szoba 20 fokos levegője. Az éppen létható mélyvörös fény 500 fok körüli, ez még mindig magasabb mint a szoba 20 foka. Minél hidegebb test sugárzását kellene fotózni, annál hidegebb érzékelő kell, mert az érzékelő maga is sugárzik, csak nyilván alacsonyabb hőmérsékleten. De nem csak az érzékelő, hanem sajnos az optikai rendszer, sőt a fényképező gép minden alkatrésze.
Az olvadt üveg is átlátszó, csak a saját fénykibocsátása miatt ez nem látszik. Amikor vörös alá hűl, akkor már átlátszóvá válik, pontosabban csak a saját hőmérsékletétől magasabb hőmérsékletű sugárzások részére.
Extrém példa, hogy milyen nehéz lehet lefotózni a kozmikus háttérsugárzást a maga 2,7K hőmérsékletével. Ez hidegebb mint -270 °C Ettől hidegebb fényképezőgép kellene, de nem igen van ilyen hideget előállító hűtő.

Ugorjunk!

Erősítők esetében érdemes lenne meghallgatni hogy milyen hőmérsékleten jó a hangja. Ennek fizikai magyarázatát nem ismerem, csupán elképzeléseim vannak.

Egyik ilyen, hogy magasabb hőmérsékleten gyorsabban mozognak a részecskék, ezért a kvantálási lépcsők jobban szétkenődnek. Olyan lehet ez, mint a digitális anyag zajmodulációja. Élőbbé teszi a hangot, viszont pici zajt hozzátesz. Amíg ez a zaj a hallható határ alatt van, addig csupán pozitív hozadéka van.

Másik, sokkal inkább technikai magyarázat, hogy egy "AB" osztályú végfokozat optimális nyugalmi áramnál szól a legjobban, azaz a keresztezési torzítása ilyenkor a legkevésbé zavaró. Szándékosan nem azt írtam hogy a legkisebb, mert sokak szubjektív megítélése nem ezt igazolja.
Szinte soha nem sikerül tökéletes termikus kapcsolatba hozni egy végtranzisztort egy munkaponti áram kompenzáló alkatrésszel még akkor sem, ha azt a tokozásba integrálják. Néhányszor száz Hz-en már az sem tudja követni. Ráadásul többnyire nem is simul egybe a kompenzálandó és a kompenzáló alkatrész hőmérsékleti görbéje.

Nézd Jenő, én nem azt mondtam, hogy egészében megjavítom a készüléket. Erre sem tudásom, sem pénzem, sem időm nincs. De, amíg jobbá tudom tenni a kinyerhető hangminőséget, arra szánnék időt, mert rögvest kamatozik. No meg véleményem szerint, ami a tapasztalataimból fakad, árnyékolt vezeték nem szerencsés, ha jobb hangminőséget szeretne az ember, és ez rögtön kézzel fogható a hajdani körülmények ellenére.

Szép vállalkozás! Munka is akad benne. Gondolom alig várod, hogy megszólaljon...

Mért a felvételek milyenségével lehet? De a remény hal meg utoljára...