V-MOS FET építési szempontok
Amikor felmerült bennem a megépítése, akkor még nem látszott, hogy milyen problémás az anyagbeszerzési oldala. Mint írtam akkoriban, hogy az sarkalt, hogy a DN2540-nek vannak csőhangra hajazó képességei bizonyos beállításban. Én úgy véltem, hogy ez szkóp nélkül is hallható lehet. Közben volt egy kis kitérőm VF6 ügyben, de ennek vége, és visszatértem e készülékhez. Alkotója szerint nem fog megfelelően működni, ha nem pontosan az általa megjelölt típusokkal van megépítve. Azonban ezek nemigen hozzáférhetőek. Esetemben nem vigasz, hogy Király Tibor a kapcsolásaihoz hozzáférhetővé szokta tenni az alkatrészek beszerzésének helyét az utánépítőknek. Így megunva a helyzetet belevágok a zárómunkálatokba. Ha nem mást, tapasztalatokat mindenképp szerzek.
Első lépés ebben az LF356 elképzelt beszerelése. Mint kiderült a házán mínusz van, ezért a bodafészekben szigetelni kell majd. Az majd kiderül, hogy megoldható e teflonszalaggal, vagy esztergáltatni kell rá egy teflongyűrűt. Egyenlőre a behelyezése a gond, mivel nincs CNC gépem ehhez. Azért persze tervem van, de az elkészülte fogja csak visszaigazolni, hogy jó volt e az.
Minden esetre az M4-es menetes szárakat kijjebb tekertem, hogy rá lehessen csavarni még egy M4x5mm-es távtartó. Az LF356 fejmagassága 4,9mm-es a leírás szerint, ami lehetővé teszi, hogy rászerelve a teflon lapocskát, lássam az LF356 adódó, szükséges lábhosszát. És ha ezt követően a lapocskákon sikerül a bevágott lábakat zárlatmentesen ráforrasztani az aranyozott tüskelábakra úgy, hogy még nagyjából merőlegesen is álljon… Akkor meg van a legkényesebb része e dolognak.
Ugyanis ezután már csak körbe kell jelölni a fejet a bordán, és adódik a fészekfurat helye, amit 5-5,5mm mélyre fogok fúrni. A szereléshez már rendelkezésre áll a két antisztatizáló csuklópánt, már csak a földelését kell megszerelnem.

A pákám javítása odébb, így neki láttam az LF356 beforrasztásához. Tudtam már előre, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, mondhatni légből kapott ötlet a dolog. 75 évesen már más a szemem, kezem, mint hajdanán, így minden mozdulathoz szerencsésnek kellett lenni. Nos végül is eddig volt. A páka kedve alapján fűtött, a kis helyen minden moccanásnak következménye volt. A lábbevágás egy kicsit hosszabb lett (a rövidebb lett volna gáz), de ezt egy alátéttel megoldottam. Végül is kb olyan lett, ahogy gondoltam. Ma nem zörgök, de holnap jön a következő nem mindegy…

Mondom magamban, nem hiszem el…
Fel voltam készülve, hogy reszelhetem utána a rögzítő furatokat, hogy bele tudjam a furatba dugni az LF356-t. Lehetett volna elpontoznom, vagy bármelyik közbenső fúróval elhúzni a furatot, vagy mit tudom én… Ám megint szerencsém volt. Nem kellett a furatokat igazítanom. Valami csoda folytán minden stimmelt. Bevágtam egy vékony teflonszalagot, majd "betörtem”, hogy bele tudjam helyezni a furatba. Jöhet bele a hűtőpaszta…

Ebből nincs tapasztalatom, így csak reménykedni tudok, hogy az elképzeléseim szerint alakulnak majd a dolgok. Kerafol KP97 pasztával félig nyomtam a 9mm-es furatot, majd belehelyeztem a teflonszalagot. A teflonszalag a pasztában nehézkesen mozgott, mivel annak sűrűsége hatott rá. Ezután belehelyeztem az LF356-ot óvatosan, lépésről lépésre a pneumatikus hatás miatt. Ugyan hagytam egy vékony csíkot a teflonszalagon pont ezért, de a gyakorlat mutatja majd meg a paszta anyagsűrűsége, és a rés viszonya alapján az előtolás lehetőségét. Így óvatosan tekergetve a rögzítő anyákat haladtam azoknak bakon történő felvekvéséig, kellő szünetekkel. Kérdés persze marad, hogy a paszta dermedése és a furatban lévő kompresszió kiegyenlítődése után, lesz e olyan vákuumhatás, amitől felállítva utólag a paszta nem fog majd kifolyni…