Mint a bevezetőben is írtam, ez elsősorban AVR mikrokontrollerek halálból való visszarántására való.

Biztos mindenkinek ismerős az eset, főleg azoknak akik most kezdenek ismerkedni az AVR-ekkel. Ugye a PIC-ekkel ellentétben, az AVR áramkörbeni soros programozásához (ISP) szükség van órajelre. Tehát dolgoznia kell már a processzorban lévő bootloadernek ahhoz, hogy programozni tudd. Ez sok esetben jó, bár én eddig mindig csak a hátrányával találkoztam.

Egy a lényeg, hogy mikor a belső oszcillátorról átállítjuk mondjuk külső kristályra, akkor esetlegesen rosszat állítunk be és többet nem férünk hozzá a processzorhoz. Ezt úgy vesszük észre, hogy nyavajog a programozó, hogy ellenőrizd le a programozási SPI frekvenciát, hogy az ne haladja meg a cél hardver órajelánek 1/4-ét vagy 1/6-át. Eközben persze alul a programmernél azt olvashatjuk, hogy "Failed to enter programming mode...".
Ez egyértelműen szinte 99%-ban annak a jele, hogy a cél hardver oszcillátora nem fut, így sajnos mivel programozási módba sem tud lépni a processzor, így javítani sem tudjuk.

A fenti folyamat ugye röviden és tömören azt jelenti, hogy egy hibás biztosíték bit beállítás miatt kitiltottuk magunkat úgy, hogy már javítani sem tudjuk.

Ilyenkor sajnos "pacemaker"-rel kell járatnunk a processzorunkat. Ez a külső órajel, melyet minden AVR esetén az XTAL1-re kell adni. Szinte processzor típus függetlenül a 4MHz-es órajel elég szokott lenni, csak arra az időre, mire vissza nem állítjuk a biteket.

Mivel az áramkör rettentő primitíven egyszerű, nem kell nyákolni, Egy pár centis univnyákra el lehet készíteni és az örökké valóságig szolgáltathat neked órajelet.

Íme az elkészült "műszív":

Nagyon egyszerű, összesen 6 alkatrészből áll, direkt tüske van rajta, hogy próbapanelre illeszthető legyen.

Nézzük a kapcsolást.