Dielektromos állandó

(permittivitás). Szigetelő- és félvezető anyagokra, ill. az üres térre jellemző mennyiség. Ha a térben elektromos töltéseket halmozunk fel, a pozitív és negatív töltések között elektromos térerősség jön létre, amelynek nagysága függ a töltéseket körülvevő, a teret kitöltő anyagtól. A tér anyaggal való kitöltése után a térerősség általában csökken. Hogy hányad részére, azt a relatív dielektromos állandó e_r néhány anyagra a következő:
Az abszolút dielektromos állandó a relatív dielektromos állandó és egy e₀ tényező szorzata (e₀ =e₀e_r), amelynek értéke a mértékegység-rendszer választásától függ. Vákuum ban a relatív - értéke 1, e₀ tehát a vákuum abszolút -ja. Így választva, végtelen kiterjedésű, egységnyi távolságban vákuumban levő síkok egységnyi felületén egységnyi töltést elhelyezve a két sík között a térerősség egységnyi. Az MKSA mértékegység-rendszerben
e₀ = 8,86 - 10^-12 As/Vm.
Más értelmezés szerint a relatív dielektromos állandó azt mutatja meg, hányszorosára nő egy kondenzátor kapacitása, ha a fegyverzetei közötti teret vákuum helyett a vizsgált dielektrikummal töltjük ki.

Egy anyag dielektromos állandójának kondenzátoroknál van szerepe, mert ez határozza meg, hogy az anyag mekkora kapacitás növekedést okoz a levegőhöz képest, melyet egységként tekintenek. Vannak anyagok, melyek dielektromos állandója változik a frekvenciával, növekvő frekvenciánál pl. csökken. Példák: epoxi műgyanta 3,7-3,4, papír 3,3-2,8, polietilén 2,3, porcelán 5,4-5,0.