Meg 2036 is necces lehet némely rendszernél. Úgy tűnik az esp32-nél megoldották
https://docs.espressif.com/projects/esp-idf/en/stable/esp32/api-ref...e.html

Akkoriban nem kellett azon aggódni, hogy nekiütközik egy másik gépnek a sokból, ami a levegőben van. A légirányításnak, radaroknak, egyéb technikai rendszereknek köszönhetően nőtt a biztonság. Persze kell a pilóta jó helyzetfelismerése, és tapasztalata is egy vészhelyzetben, de a szerencse/balszerencse faktor is maradt.
Az autózás tömegsport, egy viszonylag egyszerű ismeretszerzés utána szinte bárki vezethet és a földi közlekedés kicsit zsúfoltabb, nomeg nem játszik a magasságkülönbség. A pilóta egy sokkal képzettebb, és talán sokunknál jobb lelki állapotú ember, aki nem fog dudálva a másikba rongyolni, vagy büntetőfékezni egy kollégája gép előtt., talán még a szabályokat is jobban betartják nálunk...

Nem, nem... Mert jobb mutató ujj vagy bal mutatóujj: az két állapot.
Az, hogy leütöm-e, nem kérdés, csak az a kérdés, hogy mikor: ami viszont nem tartalmaz hasznos információt, csak az adatátviteli sebességet határozza meg.
És megvalósul a hand-shaking elve is, hiszen folyamatosan nézem a billentyűzeten leütött gombot és a képernyőn megjelent választ. A mikor pedig elfárad a csuklóm, lelkesen rázom a kezemet...

De pontosan itt van a probléma. A pilota már nem ura a helyzetnek, mert sok más ember döntésétöl függ a biztonsága.
Ehhez jön egy extra balhé a kökorszaki kommunikácios rendszerrel. Nemrégen egy kalifornia eset mutatta mennyire veszélyes a helyzet, amikor egy másik pilota ismételte a torony kommunikácioját. Ez abszolut tilos söt licenszelvonással jár, márcsak az, hogy ugyanazon a csatornán pofázik mint a torony ahonnan egy gépet irányitanak. .

Azokon a bizonyos utolsó, vagy jó esetben utolsó előtti másodpercekben a pilóta az élet és a halál ura...ott már nem játszik más.

S minden tisztelet a ket kanadai fiatal pilotának, hogy az életük árán megmentettek minden utast meg stewardest. Mert elfordithatták volna a gépet és akkor a szárnnyal ütközött volna a tüzoltoauto ami szinte biztos, hogy robbanással meg tüzzel végzödött volna

Nem csak azokban a másodpercekben. Miután felszálltak, mindig a pilótáé az utolsó szó, az ő döntései a mérvadóak, és az irányításnak kell alkalmazkodnia ha a pilóta másként dönt.
Egyetlen kivétel van, a TCAS utasításait mindig és azonnal végre kell hajtani.

Esélyük sem volt elfordulni. Mire észlelték a helyzetet már taroltak is.

Azért 6 másodperc elég lehetett volna elkormányozni a gépet. De mindegy, szerencsére nem tették meg.

Elkormányozni elég, de hogy el is forduljon arra már nem. Ez nem egy személyautó, hanem egy repülőgép. A földön már nem nagyon fordulékony. A 6 másodperc is csak a fizikai megjelenések közötti idő. Ki tudja mikor vették valójában észre. (Ha egyáltalán észrevették.) Melyik utasszállító pilóta számít a leszállás utáni kifutáskor keresztező autó forgalomra?

Most ezen kár elmélkedni jo 100 km/h val ment s ha elforditja az elsö kereket vagy lefékezi a hátsok egyikét a gép azonnal irányt változtat.

A rádiot talán hallották amire már nem válaszoltak.

Szerintem túl sok Battleship filmet néztél.

Ilyen filmeket már évek ota nem nézek, nem is tudom miböl jutott ez neked az eszedbe.

Egy unokazos kolléganőmnek mondtam hogy az oviban a gyerekek el tudnak számolni huszig, a fiúk huszonegyig ... Nehezen de leesett neki ...