V-MOS FET építési szempontok
Amikor felmerült bennem a megépítése, akkor még nem látszott, hogy milyen problémás az anyagbeszerzési oldala. Mint írtam akkoriban, hogy az sarkalt, hogy a DN2540-nek vannak csőhangra hajazó képességei bizonyos beállításban. Én úgy véltem, hogy ez szkóp nélkül is hallható lehet. Közben volt egy kis kitérőm VF6 ügyben, de ennek vége, és visszatértem e készülékhez. Alkotója szerint nem fog megfelelően működni, ha nem pontosan az általa megjelölt típusokkal van megépítve. Azonban ezek nemigen hozzáférhetőek. Esetemben nem vigasz, hogy Király Tibor a kapcsolásaihoz hozzáférhetővé szokta tenni az alkatrészek beszerzésének helyét az utánépítőknek. Így megunva a helyzetet belevágok a zárómunkálatokba. Ha nem mást, tapasztalatokat mindenképp szerzek.
Első lépés ebben az LF356 elképzelt beszerelése. Mint kiderült a házán mínusz van, ezért a bodafészekben szigetelni kell majd. Az majd kiderül, hogy megoldható e teflonszalaggal, vagy esztergáltatni kell rá egy teflongyűrűt. Egyenlőre a behelyezése a gond, mivel nincs CNC gépem ehhez. Azért persze tervem van, de az elkészülte fogja csak visszaigazolni, hogy jó volt e az.
Minden esetre az M4-es menetes szárakat kijjebb tekertem, hogy rá lehessen csavarni még egy M4x5mm-es távtartó. Az LF356 fejmagassága 4,9mm-es a leírás szerint, ami lehetővé teszi, hogy rászerelve a teflon lapocskát, lássam az LF356 adódó, szükséges lábhosszát. És ha ezt követően a lapocskákon sikerül a bevágott lábakat zárlatmentesen ráforrasztani az aranyozott tüskelábakra úgy, hogy még nagyjából merőlegesen is álljon… Akkor meg van a legkényesebb része e dolognak.
Ugyanis ezután már csak körbe kell jelölni a fejet a bordán, és adódik a fészekfurat helye, amit 5-5,5mm mélyre fogok fúrni. A szereléshez már rendelkezésre áll a két antisztatizáló csuklópánt, már csak a földelését kell megszerelnem.

A pákám javítása odébb, így neki láttam az LF356 beforrasztásához. Tudtam már előre, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, mondhatni légből kapott ötlet a dolog. 75 évesen már más a szemem, kezem, mint hajdanán, így minden mozdulathoz szerencsésnek kellett lenni. Nos végül is eddig volt. A páka kedve alapján fűtött, a kis helyen minden moccanásnak következménye volt. A lábbevágás egy kicsit hosszabb lett (a rövidebb lett volna gáz), de ezt egy alátéttel megoldottam. Végül is kb olyan lett, ahogy gondoltam. Ma nem zörgök, de holnap jön a következő nem mindegy…

Mondom magamban, nem hiszem el…
Fel voltam készülve, hogy reszelhetem utána a rögzítő furatokat, hogy bele tudjam a furatba dugni az LF356-t. Lehetett volna elpontoznom, vagy bármelyik közbenső fúróval elhúzni a furatot, vagy mit tudom én… Ám megint szerencsém volt. Nem kellett a furatokat igazítanom. Valami csoda folytán minden stimmelt. Bevágtam egy vékony teflonszalagot, majd "betörtem”, hogy bele tudjam helyezni a furatba. Jöhet bele a hűtőpaszta…

Ebből nincs tapasztalatom, így csak reménykedni tudok, hogy az elképzeléseim szerint alakulnak majd a dolgok. Kerafol KP97 pasztával félig nyomtam a 9mm-es furatot, majd belehelyeztem a teflonszalagot. A teflonszalag a pasztában nehézkesen mozgott, mivel annak sűrűsége hatott rá. Ezután belehelyeztem az LF356-ot óvatosan, lépésről lépésre a pneumatikus hatás miatt. Ugyan hagytam egy vékony csíkot a teflonszalagon pont ezért, de a gyakorlat mutatja majd meg a paszta anyagsűrűsége, és a rés viszonya alapján az előtolás lehetőségét. Így óvatosan tekergetve a rögzítő anyákat haladtam azoknak bakon történő felvekvéséig, kellő szünetekkel. Kérdés persze marad, hogy a paszta dermedése és a furatban lévő kompresszió kiegyenlítődése után, lesz e olyan vákuumhatás, amitől felállítva utólag a paszta nem fog majd kifolyni…

Apróságok
Elhúzódtak a dolgok. A sok részlettel való foglalkozás engem már nagyon fáraszt, dehát valamit valamiért. A 2SK170 még mindig kérdéses. Ha lenne megbízható darab, akkor pár napon belül meglehetne.
Ami megvan…
Megcsiszoltam a Teslákat, hogy forraszthatók legyenek. Készítettem a beállításokhoz mérőpontokat, és nagyjából összeszereltem, hogy lássam a hozzáféréseket. Jó lenne tudni, hogy így képes-e megfelelően működni. Kérdés, hogy az általam szerelt DN2540 „felizgatható-e annyira”, hogy hozza az elvárhatót. Addig is az EVAmp-ból megmaradt puffereket meg kell formáznom, mivel több mint egy éve nem voltak használatban.

Úgy nézett ki, hogy elrendezés nagyján túl vagyok…
Azonban szembesültem a jobb oldal tükrözéséből fakadó bal oldali problémákkal.
A nagyjából a kétoldali hasonló elhelyezés ugrott, ugyanis más lett a DN2540, és a 2SA769 pozíciója. És így rögtön minden változott. Cserélni kellett a 2SA769 hűtőtalpát kisebbre, mivel a szembekötésnek nem maradt elég hely. A teflonlap az egészhez képest elcsúszott. Egy bordaközzel arrébb kellett volna fúrni, de akkor a visszacsatolás 22µF-jának útbe lett volna a poti háza, és hosszabb lett volna az alaplapi bemeneti átkötés. Ezért úgy döntöttem, hogy a meghajtó, és a visszacsatoló ellenállás ferdén lesz szerelve, és egy kis feljebb, lejjebb, odébb-el megoldhatóak a felmerült problémák. És ha ez nem lett volna elég, kiderült, hogy a tömbök rögzítése (2x2 M3-as furat) a túloldali bordalamellákra esik. Nos lett egy kis drukk bennem, hogy eltaláljam a lamellák középtáját a DN2540 alatti tömbnél. Ráadásul a 2,5mm-es fúróm sem volt valami éles. Nos sikerült hűtéssel, és a megfelelő fordulattal megoldani e problémát. A lamella oldalán ugyan keletkezett egy kis vakondtúrás, de sem a fúró, sem a menetfúró nem látta kárát a dolognak az állványos fúrógéppel való ténykedésnek.
Meglepődtem…
A minap tévézés közben rám jött egy kis kézidegesség, ezért felület kezelgettem az elemeket. Másnap a tömbök furatait átjelölgettem a bordára. Hát jól jött, hogy a fényes felületen jól kivehető volt az átjelölés épphogy karca…

Lassan de biztosan itt nálunk lesz a működőképes Stax SRA-14S fejhallgató erősìtők nagy része - most is egy újabb taggal bővült a hazai géppark.

Egy nagyon korai gyártású példányt (No. 0026), hoztak bemérésre és tuningra, amit elvállaltam, mert rendben ment rajta minden funkció. Àtnézve feltűnt, hogy az előerőstő modulban nincs benne a DC servo IC, amely a későbbi gyártású készülékekben már ott van
Nahát - mekkora meglepetés ilyen gyártás közbeni változtatást látni, biztosan másképpen is szól a készülék, ha valaki szükség esetén bekapcsolja az előerősìtőt.

A már általam kidolgozott földelési rendszer változtatást kiépítettem, és a Black Gate kondik is elfoglalták a méltó helyüket.
Most éppen járatom az új versenyzőt, hogy majd a hazai pályán jól szerepeljen a csúcs Stax fülessel összekötve
TJ.

Átmeneti záróra
A rajzok is rehabilitálásra szorultak. korrigáltam az oldalhelyességeket, és a korai elképzelések gyakorlatból fakadó megváltozását. Ugyanis később derült ki, hogy az IC háza mínuszon van. Ezért el kellett szigetelni a földtől. Ezután nem volt értelme a külön elszigetelt hűtőtömbnek, hogy azt az első földcsillagpontra földeljem azt. Az IC emiatt csak árnyékolva lett a hűtőbordától indirekt módon. Így a plusz tömböt kihagytam. Ugyan azt írták, hogy az IC a mínuszos házzal árnyékoltnak tekinthető, de nekem szimpatikusabb volt az a saját elképzelésem, hogy a hűtőbordába süllyesztve, elszigetelve a hűtőpasztában építsem meg. Az IC jelölt nyolcas lába (NC) egy 10K ellenállással földelve lesz.

A jelenlegi helyzetem alapján a készülékbe beszerelem az alkatrészeket, hogy ne vesszenek el a dzsumbujban, mert úgy néz ki, hogy a 2db 22ohm 3W-ra, és a 2SK170-re még várni kell. Most félre teszem a mérés feltételeinek teljesüléséig, és végre hozzáláthatok a Hibrid 2-höz, aminek az alkatrészeit idáig csak szemmel vertem.

És még kettő...