Egyes esetekben szükség lehet arra, hogy egy modulált hordozó frekvenciáját módosítsák, anélkül, hogy a moduláció megváltozna. Ezt idegen szóval konverziónak, vagy transzponálásnak nevezik. Ez oly módon érhető el, hogy a modulált hordozót egy helyi oszcillátor jelével keverik egy külön fokozatban, amikor is a két frekvencia összege és különbsége jelenik meg. Legismertebb felhasználási terület a szuperheterodin vevőkészülék.

A hordozófrekvencia megváltoztatása oly módon, hogy a moduláció változatlan marad. Ez történik pl. a frekvenciaváltó (szuperheterodin) vevőkészülékek keverőfokozatában is, amely a rádiófrekvenciás hordozófrekvenciát alakítja át a sokkal könynyebben felerősíthető és szűrhető középfrekvenciára.

• hordozófrekvencia

Szuperheterodin vevők általában helyi oszcillátor jeléhez keverik a bejövő jelet és a kettő különbségéből adódik a KF jel. Lehet kettős transzponálást is használni, ekkor megkülönböztetjük az első KF-et a második KF-től. Az első KF igen nagy frekvenciájú, célja a tükör frekvenciák kiküszöbölése, a második inkább nagyon alacsony frekvenciájú, célja a nagy erősítés biztosítása.

Középfrekvenciára lehangolt szívókör, amelyet párhuzamosan kapcsolnak a szuperheterodin vevő bemeneti kapcsaival. Ez akadályozza meg, hogy a készülékből középfrekvenciás feszültség jusson az antennára vagy az antennából a készülékbe. .

• szuperheterodin vevő

A szuperheterodin vevő középfrekvenciájára lehangolt párhuzamos kapcsolású rezgőkör, amelyet a bemenethez vagy ritkábban a demodulátorkimenet és hangfrekvenciás erősítő bemenete közé kapcsolnak a középfrekvenciás fütty megakadályozására. Hasonló célt szolgál a soros kapcsolású szívókörként kiképzett rezgőkör is.

• középfrekvenciás fütty

Annak a rádióvevő készüléknek a kereskedelmi fantázianeve, amelyben a vett frekvencia keverés révén egy más frekvenciára váltódik, amelyeket azután a következő középfrekvenciás erősítőfokozatok tovább erősítenek. Ellentéte az egyenes vevő, ez a készülék a vett frekvenciát közvetlenül erősíti.

Az a - kizárólag szuperheterodin vevőkészülékkel - vehető, általában vételi zavart okozó állomás, amely az oszcillátornak a kétszeres középfrekvenciával nagyobb rezgéssel, a tükörfrekvenciával való keverése révén jut be a középfrekvenciás erősítőn át a demodulátoron keresztül a hangszóróba, s így válik hallhatóvá.

• szuperheterodin
• tükörfrekvencia

Egy szuperheterodin vevőkészülék középfrekvenciájának kétszerese. A középfrekvenciás erősítéssel bíró frekvenciaváltó (szuper) készülék oszcillátora a venni kívánt állomás frekvenciájánál a középfrekvenciával nagyobb frekvencián rezeg. Ha a vevőkészülék 500 kHz-re van beállítva, a szokásos 468 kHz-es középfrekvenciánál az oszcillátor frekvencia 500+468=968 kHz. A valódi középfrekvencia tehát 968-500=468 kHz-ra adódik.
Az oszcillátor azonban a tükörfrekvenciával - vagyis a középfrekvencia kétszeresével nagyobb frekvencia is -, előállítja a középfrekvenciát, 500+ +2X468 = 1436 kHz-el való keverés révén, mégpedig úgy, hogy 1436-968=468 kHz. Ebben az esetben, ha az 1436 kHz körül dolgozik egy adóállomás, ennek feszültsége átjut a keverőcső rácsán és a demoduláció után mint zavaróadó hallható lesz. Ha az adó frekvenciakülönbsége némileg különbözik a középfrekvenciától, akkor a két (egymástól némileg eltérő) frekvencia keveredés révén - demodulátor után zavarófüttyként jelentkezik.

• szuperheterodin

A szuperheterodin vevők egyik jellemzője, amely megadja, hogy a tükörfrekvencián jelentkező adóállomás jele hányszor nagyobb a venni kívánt állomás jelénél, ha a vevőkészülék kimenetén a két jel ugyanakkora hangfrekvenciás feszültséget eredményez. A tükörállomás kevéssé zavar, ha a tükörszelektivitás számértéke legalább 200, és igen jónak mondható, ha a tükörszelektivitás 1000...2000.

• szuperheterodin

Az ultrarövidhullámok tartományában működő, egybeépített adót, vevőt és tápegységet, valamint egyetlen antennát tartalmazó távközlőberendezés. Az adó teljesítménye kb. 100 mW és 100 W között van, a vevő általában szuperheterodin rendszerű (szuperheterodin vevő). Mozgóállomásként főleg járműbe szerelve vagy hordozható kivitelben alkalmazzák, távbeszélőösszeköttetés létesítésére. A mozgóállomások nagyobb teljesítményű (50,.. 100 W-os) adóból, vevőből és körsugárzóantenna-rendszerből álló központi állomással létesítenek kapcsolatot, de kisebb áthidalandó távolság esetén egymással is összeköttetésbe léphetnek. A ultrarövidhullámú (URH) rádiótelefon-berendezés segítségével a mozgóállomás megfelelő kiépítés esetén bekapcsolódhat a városi telefonhálózatba.

• szuperheterodin vevő