A következő ábrán látható a kapcsolási rajz:

Amint a fenti rajzon is látható, a kapcsolás "lelke" mindössze két db LM317-es, beállítható kimeneti feszültségű stabilizátor integrált áramkör. Az IC1 jelű integrált áramkör beállítható feszültsége 1,25V -os tartományban van, az R4 jelű, 0,82 Ohm-os, 5 W-os "figyelő" ellenálláson pedig 1,5 A terhelés mellett éppen 1,25 V feszültség keletkezik.  Ezzel egy időben a rajzon Q3-mal jelölt BC141-es tranzisztor által létrehozott, állandó áramú forrás a D4 és D5 jelű diódákon is éppen 1,25 V-ot hajt át. (Ez az 1,25 V a két dióda maradékfeszültségének összege.) E két, sorba kötött dióda párhuzamosan kapcsolódik a P1 jelű, 1k Ohm-os potenciométerrel, miáltal ez az 1,25 V a két "sarka" között érvényesül. A fenti, "figyelő" ellenálláson eső feszültség ellentétes előjele miatt folyamatosan "szembe dolgozik" a D4 - D5 diódák maradékfeszültségével. A potenciométerrel beállított osztási arány a fét, ellentétes előjelű feszültség áramához rendelt kiegyenlítéséhez vezet, ezáltal az IC1-es LM317 lezár.

A kimenő feszültséget az IC2 jelű LM317-es segítségével szabályozhatjuk. Mivel alapesetben az LM317 IC-vel nem lehet a kimenő feszültséget 1,25V alá vinni, ami azonban egy labortápnál elengedhetetlen követelmény, ezért a vezérlő ágba beiktatott, negatív feszültség segít ezt elérni. Ehhez nyújt segítséget a P2 - R8 - R9 által előállított fix, 1,25V-os referencia-feszültség. Annak érdekében, hogy a kimenő feszültséget 0 V-ig le lehessen vinni, a rajzon Q3-mal jelölt BF256C típusú FET által alkotott áramforrás által meghajtott, D7 és D9 jelű diódák maradékfeszültségével stabil, -1,25V-os segédfeszültséget képezünk. Így a P2 jelű, 5k Ohm-os potenciométeren nem a megszokott, 0 V-os, hanem a fentiek szerint előállított, stabil, -1,25 V-os referencia feszültség jelentkezik, ezáltal képes a kimenő feszültség szabályozását végző LM317-es IC a kimeneti feszültséget stabilan 1,25 V alatt tartani.