Ez egy kicsit több kézügyességet igénylő laminálási módszer, mert egy lépésben visszük fel a fóliát és biztosítjuk a megfelelő tapadáshoz szükséges hőmérsékletet. Itt javításra nincs lehetőségünk, mint az előző laminálási módszernél, és kellő gyakorlat nélkül meggyűrődhet a fólia. Ezért azt javaslom, hogy ezt a technikát eleinte csak kisebb darabokkal végezzük.

1. Készítsük elő a megfelelő méretű panelt és a lamináló tálcát.

A tálca használatakor a megfelelő sorrend az asztaltól indulva felfelé:

1. Asztal
2. Csúszásgátló
3. Tálca
4. Hungarocell, vagy hasonló, vékony 1-2cm-es vízálló hőszigetelő anyag
5. Csúszásgátló

2. Vágjunk a panel méreténél minden irányban min. 0,5cm-el nagyobb fóliát.

3. A fuga símítót nedvesítsük be, és az egyik védőfóliától megszabadított fényérzékeny fóliát a szabadon lévő polymerrel felfelé fektessük a nedves felületre. Kézéllel óvatosan símítsuk rá a fóliát úgy, hogy kb 5mm lelógjon róla.

4. A panelt helyezzük a tálcára és öntsünk rá a vízforralóból kb 1/2 liter forró vizet, lassan csorgatva, hogy a panel jól átmelegedjen.

Figyeljünk a víz mennyiségére, mert a hungarocell fel tud úszni, így labilissá téve az egész alapunkat.

5. A símító élét a panel széléhez párhuzamosan illesztve, egy egyenletes mozdulattal húzzuk végig a panelon, ettől a rajta lévő fólia felsímítódik, laminálódik a forró panelra.

Nagyon fontos, hogy ez a mozdulat határozott, egyenletes legyen!

6. A kész, laminált panelt töröljük át puha ronggyal és a kihűlés után kész a levilágításra.

Ha bizonytalanok vagyunk az eredményt illetően, ismét öntsünk rá forró vizet, és dörzsöljük át ismét a panelt, ezúttal már erősebben.

A kész panelt száraz, hűvös, fényvédett helyen tároljuk ha nem használjuk fel azonnal.

A fólia egy-két év után is felhasználható a vizes laminálási technikával. A kész panelek eltarthatóságáról nincsen információm, de véleményem szerint hasonló felhasználási idővel bírnak azok is, megfelelő tárolás mellett.