Még mielőtt remekművünket a „nyomdába” vinnénk, ezt gyorsan felejtsük is el. Ez csak egy kis ujjgyakorlat volt a most következőkhöz. Egy gyors irányváltással rátérek a cikk címében szereplő "Ál" fóliabillentyűzet titkára. A bevezetőben ígértem, hogy mutatok egy olyan megoldást, amivel házilag is elkészíthetjük.

A valós (gyári) fóliabillentyűzet szerkezete az alábbi képen látható. A sor- és oszlopvezetékeket nyomdai úton viszik fel a fóliákra, ami hobbi szinten lehetetlen vállalkozás.

A fent látható, előre elkészített rétegeket sorban egymásra ragasztják a hordozó, merevítő hátlapra. Valahogy így (az ábrán részlegesen összeszerelve):

Az általunk egyszerűen elkészíthető, megbízható működésű billentyűzet szerkezeti felépítése nagy vonalakban hasonlít a gyáriéhoz. Az egyetlen nagy különbség az, hogy itt a záró kontaktusokat az előlapi fólia mögé rejtett mikrokapcsolók helyettesítik. Ezeknek olyan pici a működéshez szükséges benyomási elmozdulásuk, hogy az előlapi fólia minimális deformáción megy keresztül. Persze ezek is elkophatnak, beszakadhatnak, ugyanúgy, mint a gyáriak, de jóval olcsóbban tudunk helyette másikat készíteni. Ha viszont csak egy mikrokapcsoló megy tönkre, akkor egyszerűen kiforrasztjuk, beletesszük a helyére az újat, visszaforrasztjuk, és újra hibátlan minden. Hogy hogyan is gondolom ezt, az alábbi ábra mutatja:

Nézzük ezt a gyakorlatban. A mikrokapcsolókat legegyszerűbben egy raszterfuratos nyákon lehet elhelyezni. Miután mind fölkerült, egy szkennerrel 600 dpi-s felbontással bedigizzük. Lehet szkenner helyett fotózni is, de a pontos méreteket így egyszerűbb bekalibrálni. Ezután egy rajzprogrammal felosztjuk a gombokat elemi objektumokra, majd a fantáziánknak teret engedve megtervezzük a „dizájn"-t. Ugye milyen egyszerű? De még milyen hosszadalmas!

Kitartásunk végeredménye ehhez hasonló lesz:

Nos, ez már mehet a nyomdába!