Elektrolitkondenzátor

Két fém elektródát tartalmaz, melyek között elektrolit van. Áramvezetésre az elektrolit bomlása következtében az egyik elektródán (anód) oxidréteg keletkezik. Az anód és az elektrolit képezi a kondenzátor fegyverzeteit, az oxidréteg a dielektrikum. A másik elektróda (katód) csupán az áramot vezeti az elektrolithoz. A vékony oxidréteg (10^-6...10^-4cm) miatt a fegyverzetek távolsága igen csekély, ezért kis térfogatban nagy kapacitás valósítható meg. Az oxidréteg fenntartásához állandó egyenfeszültség jelenléte szükséges (pozitív pólus az anódon), amely gyenge áramot, a maradékáramot hozza létre. Ennek értéke nagyságrendileg 10^-6...10^-2 A és nagymértékben függ a kapacitástól, a feszültségtől, valamint a hőmérséklettől. Veszteségi tényezője meglehetősen nagy és erősen hőfokfüggő (tg d=0,1...0,3, 20 °C-on és 50 Hz-en). E tulajdonságai miatt csaknem kizárólag egyenfeszültségű áramkörökben használják, szűrőkondenzátorként. A gyakorlatban főleg az alumínium anódú és ennek megfelelően alumínium-oxid dielektrikumú - terjedt el. A tantál anódú elektrolitkondenzátor tantál kondenzátor néven ismeretes. Ennek dielektrikuma tantál-pentoxid. Cseppfolyós és szilárd félvezető elektrolittal is készül (száraz tantálkondenzátor). Az alumínium elektrolitkondenzátornál kisebb méretek, kisebb maradékáram és nagyobb megbízhatóság jellemzi, azonban lényegesen drágább annál. Szokásos értéktartomány:
alumínium - 1...100 000 mF
tantál - 0,1...1000mF.