1.  Egyutas egyenirányítás

A kapcsolás mindössze egyetlen félvezetőt, egyetlen diódát igényel. Egy dióda egy PN-átmenetből épül fel, aminek működéséről már Topi cikkeiben is olvashattunk.

Ha a dióda anódjára pozitív tápfeszültséget adunk, a katódjára negatívat, vezető állapotba kerül.

Így a színuszos váltóáram pozitív félhulláma "átjut" a diódán. Ha a negatív félhullám jön, a dióda zár.

Ezen a diagrammon (x-tengelyen az idő [ t ], y-on a feszültség [ U ]) pirossal a színuszos váltóáramot láthatjuk, kékes-zölddel pedig az egyenirányított lüktető egyenáramot. A színusz negatív hullámai nem jutnak át a diódán.

Látható a diódán eső feszültség, 0,5-0,7V (Schottky-diódákon kevesebb feszültség esik)

Ahhoz, hogy egy ilyen lüktető egyenáramot fel tudjunk használni, simítani, pufferelni kell. Ez kondenzátorok párhuzamos csatlakoztatásával történik.

Így néz ki egy egyutas egyenirányító kapcsolás, kondenzátorral:

Minél nagyobb a kondenzátor kapacitása, ill. minél kisebb a terhelés (felhasználó ellenállása nagyobb) annál kisebb a brumm-feszülstég. Ez az egyenirányított, és simított egyenáram megmaradt hullámosságárát írja le. Természetesen ez nem kívánt jelenség.

Egyutas egyenirányítókat nem használnak sok helyen, ugyanis így ideális esetben is csak a bejövő teljesítmény max. 50%-át lehet hasznosítani.