A Roomba nevű háztartási robot gyártója ezúttal olyan eldobható
droidokat fejlesztett ki az amerikai fegyveres erők számára, amelyek
képesek maguktól felépíteni a kommunikációs rendszereket.
A LANdroidoknak nevezett technológián alapuló készülékek működési elve
gyakorlatilag megegyezik a kézigránátokéval, a különbség csupán az,
hogy ezek az eszközök az eldobásuk után nem felrobbannak, hanem olyan
távközlési hálózatokat építenek fel, amelyek segítségével az amerikai
katonák tájékozódhatnak és kapcsolatba léphetnek egymással a városi
harcokban.
A hároméves, 3 millió dollár összköltségvetésű projektet támogatja a
DARPA amerikai katonai kutatási-fejlesztési hivatal is.
"Ezeket a robotokat akkor lehet használni, hogy ha a hadsereg gyorsan
akar létrehozni egy kommunikációs rendszert, amelyet ráadásul nem akar
állandóan karbantartani és amely képes magát gyakran átkonfigurálni" - jelentette ki Chris Jones, az iRobot projektvezetője.
A
LANdroidok pont a városi harcok során nyújthatnak nagy segítséget,
hiszen a jelenleg az amerikai hadsereg által használt távközlési
hálózatok egy részének komoly gondokat okoznak például a
kapcsolattartást akadályozó és a rádiójeleket eltérítő vagy szétszóró
magas épületek. Az eldobható robotokat viszont ezek az akadályok nem
zavarják és képesek ilyen körülmények között is fenntartani a
kapcsolatot.
Maga a technológia a WLAN 802.11g szabványon alapul, de jelentősen
kibővítették, így a rendszer képes megjavítani vagy újrakonfigurálni
magát még akkor is, ha az egyik robot használhatatlanná vált.
Chris Jones elmondta, hogy minden egyes droid kevesebb mint egy
kilogramm súlyú, a szélessége legfeljebb 10 centiméter. Emiatt egy
katona akár több robotot is magával vihet és eldobhat. Az eszközök
egyenként 100 dollárba kerülnek.
Chris Melhuish, a Nyugat-Angliai Egyetem Bristol Robotikai
Laboratóriumának igazgatója szerint a megoldás abszolút megvalósítható.
Van azonban néhány komoly probléma. Az első a robotok energiaellátása,
hiszen például a lépcső vagy más kisebb akadályok (ablakok stb.)
leküzdése komoly energiaveszteséget okozhat. Éppen ezért a droidoknak
képeseknek kell lenniük az ilyen akadályok elkerülésére és a különböző
felületeken való mozgásra, legyen szó egy szőnyegről vagy betonról. Meg
kell találni azt az egyensúlyt, amellyel a legnagyobb hatótávolság és
sávszélesség érhető el.
Az eszközök maximális sebessége 0,5 méter másodpercenként (1,8 km/óra),
amelyet a tervek szerint akár tíz órán keresztül is tartani tud.
A kutatóknak persze az első prototípusok idei megjelenéséig még választ
kell találniuk az olyan kérdésekre is, mint például hogy miként és
mennyire védjék a robotokat a zavarások ellen, legyen-e
álcázórendszerük, valamint hogy miként mozogjanak a városokban is
előforduló nehéz terepen (sár, kavics, romok stb.)?