Well, szerintem pedig forditva ulsz a lovon.
"Adok neked két interkonnektet amik teljesen másképpen szólnak reggel is, este is, "
Abbol indulsz ki hogy te (es mindenki mas aki 'ert hozza') hallja a kulonbseget az adott elem (legyen most egy kabel) reggeli es esti hangjaban.
En pedig azt kerdezem, hogy mi van magaval a hallgatoval, az emberrel?
Tudod, hogy mennyi a vernyomasod, a szivritmusod? Mennyire vagy faradt fizikailag, szellemileg? Tudod a fuledben hany mikrometer zsir van? Kalium/magnezium/vas vagy barmi egyeb mikroelem szintje? A homerseklettol (es tucatnyi mas dologtol) fuggoen mennyire erzekeny a fuled a valtozasokra?
Tulzas nelkul tobb tucat parameter, ami biztosan mas reggel es este, nem beszelve napok vagy hetek kozti kulonbsegrol.
En igy vizsgalnam ha ez lenne a dolgom. Persze ez nem hangzik olyan jol, mint a ezustozott halozati kabel hatasa, cserebe merheto (lenne, ha valakit erdekelne).
Es sokadszor: Nem vonom ketsegbe hogy te hallasz valamit amit en nem, ezt nem is nekem kell bizonyitanod, hanem magadnak. Ha pedig erdekelt vagy es arulsz valamit, akkor a vevoidnek.

Ennek fuss neki még egyszer!
Nem tudom kihámozni a mondanivalódat.

Szerintem megtaláltad a magyarázatot, az összes ilyen " ma másként hallom, mint tegnap" jellegű elmélkedésekre. Bravo.

Ennek eredménye érdekelne majd, mert küszködök a kábelekkel én is. Régen szürke Vention -okat használtam, de egyszer nem lehetett kapni csak feketét. Megvettem és kezdettől fogva nem tetszett a hangja. Visszatettem a régit és visszajött a hang is. Most kisérletként egy Belden H155 kábelt használok és tervezem kipróbálni a Tri-Lan 240 is. Ez már tömör, szekrény mögött nem számít, nincs mozgatva.

És mi lenne a bizonyos vizsgálat háttrében? Hogy mit mutattak a műszerek?

Ha egy fülest vesszük, először is illeszkednie kell az erősítőhöz impedanciára. Mivel az összkép, szűkebb értelemben, az erősítő és a füles szimbiózisa, akkor a kettő tulajdonságainak találkozásán múlik a többi. És a füles tulajdonságai ezentúl már meghatározóak. Az annak előállításában felhasznált anyagok állapota meghatározó a hallható hangzásban. Tapasztalataim szerint változó lehet a frekvenciasáv a hangerőtől, és az adott dinamika hatására. És ettől várná szegény amatőr az élethű hangleképezést. Ha a két oldalon eltérően csúszkál a frekisáv sérül a hang térbeli stabilitása, azaz nem marad a pontos helyén az egész frekvenciasávban, elmosódottság az érzete. És ha a térben több helye ugyanez tapasztalható bizonyos felvételek esetében, akkor sajnos abból nem lesz 3D, mert falat húz a térben az orrunk elé. És akkor már csak egy olyan zenei rendező kell aki az előadói gyengéket hasonló megoldással akarja leplezni, és már is menekülni kell, mert a hajdani "ál-sztereó" amit ilyenkor hallani, csak brutálisabb az összhatás.
És ami még idetartozna, hogy a fülünk is sajátosan viselkedik ugyanígy a hallható hangok tekintetében. És amikor nagyobb dinamikus terhelés éri, nem azonos az érzékelése az egész frekisávban, mert védi magát a károsodástól. És most állapítsa meg valaki, hogy ebben az esetben az erősítő, vagy a füles, vagy a fülünknek van elege a nagy terheléstől. És persze ebben benne van mindenkinek a saját ingerület vezetése, annak egyedi érzékenysége. Milyen anyagtulajdonságot is akartunk mérni?

Persze, az időjárás, légnyomás is képes befolyásolni az ember közérzetét, belső fülét, ez tény. De itt nem erről a változásról van szó, ez a különbség más jellegű és elkülöníthető ettől.

Röviden, ne kerülj betegen olyan orvoshoz, aki a Te elveid szerint gyógyít.

Tudományos háttér nélkül? Menjek inkább kuruzslóhoz? Ugye ezt nem gondolod komolyan!

Karesz, köszönöm a választ, és úgy látom sikerült belenyúlnom a darázsfészekbe. Igazából azt a részt nem hiszem, hogy kétségbe vonná bárki is, hogy más más erősítőnek, hangfalnak, stb más hangja van (Sokol rádióról hifi toronyra váltás egyértelmű, de azonos kategórián belül is).
Ezen részemről nincs vita. Akár komponensek cseréje is jelentős, hallható különbséget okozhat. A Hobbi mivolta, a jobb hangzás keresése sem ad semmi kivetni valót. A gyengének vélt láncszem keresése, cseréje. Ez mind rendben van.

Engem most konkrétan a bejáratás dolog érdekelt, hogy itt ténylegesen történik-e valami változás az anyagban vagy csak az agyunk tréfál meg. Az ember sok mindenhez tud alkalmazkodni. A szomszéd kutyája lehet, hogy kivétel, de volt szerencsé(tlensége)m 3 hónapig közvetlen a reptér közelében lakni. Első nap azt gondoltam ezt nem lehet megszokni, de 1 hét után szinte fel sem tűnt, hogy repülőgépek jönnek mennek. Az agy próbálta elnyomni azt amit nem szerettem volna hallani. A másik meg az ősz-tavasz. Ősszel hidegre fordul az idő, 10 fokban már erősen fázunk, tavasz elején meg az milyen jó idő tud lenni. Alkalmazkodik a szervezet, alkalmazkodik az agyunk is a hallott hangképhez.

A Ge Lee által említett öregedés is közrejátszhat a hangkép változásban, ami tényleges anyagszerkezetbeli változás lehet például műanyagoknál, de ez nem néhány száz óra használat eredménye. Például sok sok év után bizonyos RIFA kondik szétrepedeznek (ha soha nem voltak használva akkor is), elkók kiszáradnak, ez már olyan jelentős változás, ami meg is hallható. De mi változik néhány száz óra alatt, és ha változik és utána jobb vagy rosszabb lesz, akkor miért kell mondjuk az általad említett kábelokat újra meg újra bejáratni. Ha nem használod akkor mi változik az idő alatt vissza, és mennyi idő alatt, ami miatt mégis újra szükség van erre?

Próbáltatok-e már vakon bejáratni valamit, úgy, hogy a bejáratás alatt egyáltalán nem hallgatod (más használja), csak mondjuk a x idő letelte után? Akkor meghallgatva lesz egy benyomásod, ez jónak tűnik, vagy pocsék. És még utána több mindent meghallgatsz rajra. És ekkor valójában már nem az erősítőt járatod be, mert az üzemelt már sok órát. Ekkor vajon mi történik. Ekkor már nem számítunk semmiféle anyagszerkezet változásra (ha igen, akkor még keveset járattuk), de lehet mégis jobban megtetszik a hangzásvilág, lehet észreveszel valami zavaró hibát. Itt már csak a füled és az agyad játszik veled.

Nem szeretnék beleszólni, belefolyni a beszélgetésbe, csak lenne egy információm, amit megosztanék a témával kapcsolatban, konkrétan a "bejáratás"-ról van szó. Van egy hegedűművész barátom és egy beszélgetés alkalmával említette, hogy az új hegedűket be kell járatni, azaz játszani kell rajtuk sokat, mielőtt ki lehet vele állni egy koncertre. Ezt az infót érdekesnek találtam és műszaki emberként valamennyire kételkedve fogadtam, de más is megerősítette, hogy ez bizony így van, hogy nem pusztán csak szubjektív dologról van szó, hanem vak teszten is meg tudják mondani a művészek, hogy új vagy bejáratott hegedűről van szó. Valamint azt is hozzátették, hogy nem véletlenül vannak használatra odaadva a méregdrága Stradivari hegedűk neves művészeknek, hanem pont ezért, hogy a használat miatt megmaradjon a szép hangzásuk.
Nem vitaindítónak szántam, hanem csak egy ide passzoló mellékes információnak.

Ha van egy erősítőd, próbált ki magad is.

Van a bemenetén (legalábbis legtöbb esetben van) bemeneti csatoló kondenzátor.
Hallgasd pár órát, majd cseréld ki a bemeneti csatoló kondikat ugyanolyan típusúra, de olyanra, amik még nem voltak használva. Hallgasd meg újra.
És láss csodát, kiderül, hogy annyira csak nem placebo a dolog.

Azt azért ne felejtsük el, hogy a hegedű nem egy darab drót és úgy általában szerves anyagból készülnek. Különböző fafajták, lószőr, enyvek, lakkok, faggyú, juhbél, stb.
Ezek mind érzékenyek a környezeti hatásokra, páratartalomra, hőmérsékletre.
Valószínű, hogy az elkészítése utáni, bejáratásnak nevezett használati időszak alatt ezek a komponensek még dolgoznak, a gyanta, enyv még nem sziklaszilárd, és csak sokára lesz olyan, mint egy több száz éves Stradivari.

Nem az én világom ez a bejáratódás, és simán rávágnám hogy hülyeség, de néhány dolgot én is tapasztaltam.
Az, hogy egy gitár (hegedű nincs a közelemben) szerves részét képzi a nedvesség, az világos. Nem csak szárad a hangszer, hanem folyamatosan az izzadság beszívódik a markolászott területeknél az anyagba, így átalakul a fa szerkezete. Nyilván ha csak ott pihen a tokban, ez a folyamat elmarad.
Arra is van magyarázat, hogy egy csatoló elkó, vagy tápszűrő elkó folyamatosan gyógyul. A feszültség alá helyezett szigetelő oxidréteg ugyanis nem tökéletes szigetelő, mikrorepedések vannak rajta, ahol pici átütések jelennek meg. Ekkor a csupasz alumínium oxidálódik, így begyógyul a seb. Kicsi áramok ezek, de hirtelen visszaesik a kondenzátor feszültsége egy kicsit. Ez talán csak néhány uV, de még fog jelenni a hangban. Minden dobálás, hőmérséklet változás újabb repedéseket hoz létre, aminek újabb gyógyulás vet véget. Ha az erősítő amiben ez a kondenzátor dolgozik megtalálja a végleges helyét a polcon, már jóval kevesebb stressznek van kitéve, és a mindennapi használat miatt sokkal több ideje van gyógyulni. A hangja nyugodtabb lesz.
Korábban nem tekintettem az elkóra így nekem csak a száraz paraméterek alapján jelentett valamit. De egy elkó az él, alszik, pihen, dolgozik, és ugyanúgy elfáradt ha túlhajszoljuk mint mi. Nem kell kiszáradnia, nem kell túlmelegednie, csak egyszerűen befejezi a pályafutását mint egy ember.
A gitárkábelekkel is volt tapasztalatom, de azt nem tudom megmagyarázni, legfeljebb sejtéseim lehetnek.
Újonnan vásárolt kábel ridegebben szól mint egy bejáródott. Tovább használva megöregszik, és mikrofóniás lesz. Gitár kábelnél erősen hallatszik, mert fokozottan részt vesz az átvitelben. 50-100kOhm forrásimpedancia, 0,5-2MOhm fogadó impedancia, mindez 20 láb (6m) hosszú 60-240pF/m önkapacitású kábelen. Persze az sem utolsó, hogy ezeket a kábeleket akár napi szinten összetekerik/szétbontják, valamint rángatják a ficánkoló gitárosok. De a kábel legalább annyira flekszibilis mint egy hangszóró bevezetőszál, ezért nem kellene hogy ez okozza az öregedést.
Többet nem tudok hirtelen előhozni. Nyilván vannak olyan komponensek amiket nem, vagy csak nagyon kis mértékben változtat meg az idő, így nem halljuk a változást. Ilyen például egy fet nálam. Őskori 2SK227/J83 talán több mint 30 éves bontott fet pár nekem ugyanúgy hangzik, mint az újonnan vásárolt 2SK1058/J162. A mért paraméterek is hasonlóak. De ez csak azt jelentheti, hogy a szilícium félvezető az halott anyag, nem változik olyan gyorsan hogy emberi mértékkel érzékelni lehessen.

Hirtelen gondolat a gitárkábelhez: mi van akkor, ha nem a réz öregszik, hanem a belső szigetelőanyag? 3D nyomtatásnál is jelentkező probléma, hogy a polimerek megkötik a levegőben lévő párát, tehát változik dielektromos állandója, más lesz a kábel kapacitása. Ez magyarázhatja a hang változását. A mikrofóniát meg talán a tekergetés hatására kilágyuló anyag már nem tartja fizikai behatás közben stabilan a kábel magját, ami hirtelen kapacitásváltozást okoz, és behallatszik az erősítőbe.