Ezek a szép kék kondik Németországban készülnek, jó kérdés hogyan kerültek egy Japán erősítőbe, de a lényeg, hogy természetesen nincsenek árnyékolva, kutya közönséges kondenzátorok, és az árnyékolásnak túl sok értelme sincs ezen a frekvencián. A két kondenzátor egymáshoz közel eső felülete legyen mondjuk 20x30mm, és legyenek egymástól 3mm távolságra a fém fegyverzetek. Ezek között, ha nem számoltam el 2pF alatti szórt kapacitás adódik. Ezen keresztűl a két, egyébként egyáltalán nem független csatorna közötti áthallás nem érzékelhető. (Különösen, ha a külső fegyverzet a kis impedanciás meghajtó fokozatra van kötve, de ezeknél a kondiknál nem tudni, melyik a külső.)

"árnyékolásnak túl sok értelme sincs ezen a frekvencián"
Az biztos, hogy nem csak ezen múlnak dolgok. Persze kérdés, hogy kinek mi mennyi, vagyis az egész háttér, és ennek aránya. Mondhatja más, hogy a paneltől elszigetelésnek sincs sok értelme, de van aki másképp gondolja, érzékeli. Szóval ezen nincs mit vitatni.

Nem akarom a magamét hajtogatni, mivel ez csak egy út a sokból a magam tapasztalataival. Már említettem, az elvek nem befolyásolnak, csak a tapasztalataim az építéseim során. Mivel zenebarát vagyok hangsúly helyezek a részletekre. Az utóbbi építésem különböző okok miatt hónapokig tartott, és csak remélni tudtam a jobb eredményt a hangját illetően. Ami miatt ezt megemlítem az az elért térhatás. Torzításra nem is gondoltam a rajz készítője nálam hiteles személy.
A térhatásról
Ahány építés, annyiféle lehet. Innentől a két vég a felvétel milyensége, és az egyéni elvárás. Ami közte van az személyre szabott. Amit most nekem sikerült elérni talán egyéni dolog, ezért nem mondanám, hogy mindenkinél bejönne. A lényeg, hogy egy nagy kupola alatt szólnak a hangok, mint ha az űrben lenne az ember, mondhatni a hangkép szabadon lebeg előtted. Minden hang mintha szólista lenne, persze az adott keverés hangerejével, függetlenül az adott hang pozíciójától. Rendkívül átlátható az egész, és nincs olyan részlet (hangerő függetlenül), amit nem érzékelni. A hangerő változtatásánál nem borul a hangkép, amíg a hallgató tulajdonságai nem borulnak. Innentől azonban az egészre árnyékot vet a zenei anyag képessége. Értem ez alatt az adott zene hangszerelését, a stúdió hozzátett elképzelését a hangzás tekintetében, mert mivel mindent érzékelni, hallható egy bizonyos hangzás, ami vagy megnyerő, vagy zavaró. Pláne az utólag barkácsolt zenei kiegészítésekkel, amik stilisztiakialag zavaróak.
A véleményem az, ha lenne egy megfelelő felső kategóriás fülesem hozzá, meg hasonló hálózati, és RCA kábel, valószínűleg nem tudnék megszabadulni tőle az akkor hallható zeneisége miatt.

És a félreértések miatt...
Úgy a fórumon, mit ebben a témában is, helye van minden fajta, akár egyszerűbb építésnek építésnek azért mert egyesek a "fellegekben" járnak. Valamikor én is úgy kezdtem, hogy örültem annak, hogy amit én csináltam az megszólalt. Aki meg a zenét is szereti, nosza pakoljon fel, és eredjen el az építések bonyolult útjain a neki megfelelő irányban.

Class A

Sziasztok.

Egy másik fórumról találtam füles erősítő gain 3.3dB körül, 72R-re szerintem elég, hangra opa szint, lehet mégjobb.

Ha segíthetek vele... Egy készülék hangjában a táp milyensége, és a csatoló kondik minősége a legfontosabb.

Ebből nem sok jót nézek ki. Ha már szimpla táp és tranzisztor, akkor inkább javasolnék egy JLH 69 kapcsolást fejhallgatóra méretezve, stabilizált táppal. Csak egy végtranzisztorral több és jól is szól, kipróbált dolog, hozza amit kell.

Szia! Osztom a véleményed.
A T1 kollektor árama nagyjából a T2 B-E feszültsége osztva 510 Ω-mal. Az érték 1 mA feletti, szokatlanul magas.
Ha a test helyett T3 emitterhez kapcsolódna az R5, akkor a T2 kollektor árama szűk korlátok között mozogna, javítva a fokozat linearitását.
A visszacsatoló körbe feltétlen bevonnám a kimeneti csatoló utáni jelet. Ettől szélesebb lesz az átvitt sáv, csökken a bekapcsolási feszültséglökés és nem mellesleg az elkót is választhatjuk az alsó polcról.
Az igazi gond pedig a következő, a C4 5 V-ra töltődik 75 mA T3 kollektor áram esetén. A negatív félperiódus maximumán, mikor T3 lezár, ez az 5 V fele-fel arányban oszlik meg R6+R7 és a kimeneti terhelés 72 Ω-ja között. Az elérhető legnagyobb amplitúdó kb. 2,5 V. Ez teljesítményre lefordítva szinuszos jellel és 72 Ω-os fejhallgatóval kevesebb 50 mW-nál. Fejhallagató érzékenysége válogatja ugyan, de 2-300 mW kelleni szokott az élvezethez.

A vasárnap a Stax cég gyártmányainak a meghallgatásáról szólt, vendégem hozta a felső kategóriás darabokat, hogy helyretegye az egómat

A résztvevők:
- Stax SR Omega
- Stax SR Lambda Pro
- Stax SR-X MK3
- Stax SRM-717
- Stax SRA-14S

A leszűrt lényegi mondanivaló az lenne, hogy mindegyik darabnak önálló egyénisége van, meg kell a hozzájuk találni a megfelelő partnert
TJ.

Eljött az ideje a Stax SRA-14S tápegység paneljának a felújításának, ezért kiszereltem és először lefotóztam a fóliaoldalt...aztán az előtte/utána fotókat is elkészítettem (miközben 4 darab Black Gate kondenzátor beleugrott a +22v/-22v-os tápegységekbe).
Aztán a fejhallgató erősìtő nagyfeszültségű (+325v/-347v) 100µF-os pufferkondenzátorait bypassoltam két BG VK 22µF/350v elkóval.
(Sokkal jobb lett a hang)
TJ.

Akkor jól el voltál vele...