Többször is felvetődött már a kérdés, tanulhat egy robot ugyanolyan könnyedén és természetesen mint egy gyerek? Sylvian Calinon és munkatársai szerint igen.

A Svájci Szövetségi Műszaki Intézet kutatói megalkottak egy szoftvert, ami lehetővé teszi egy humanoid robot új dolgokra való megtanítását azzal, hogy végtagjait végigvezeti a szükséges mozdulatokon. Az embereknél a szülők is így segítik gyermekeiket, például amikor a toll fogását próbálják beleplántálni a kicsikbe. Nem is csoda, hogy a szoftver alapelveit a fejlesztési pszichológia területén született tanulmányokból merítették, amihez társították az ember motorikus készségeiről szerzett tudásanyagot.

Calinon reményei szerint szoftverük lehetővé teszi majd a felhasználóknak, hogy a háztartás területén tevékenykedő robotjaikkal új feladatok elvégzését tanítsák meg, ami más robotszakértők szerint is igen hasznos lenne. "Ahelyett hogy egy állandó magatartás repertoárral rendelkezne, egy házi robotnak szüksége van arra, hogy tanulhasson gazdáitól és képes legyen alkalmazkodni az új körülményekhez" - helyeselt Kerstin Dauntenhahn, a brit Hertfordshire Egyetem mesterséges intelligencia specialistája.

Egyes autógyárakban a robotokat érzékelőkkel szerelték fel, melyek segítségével minden, emberek által irányított mozdulatot rögzítenek, amit később segítség nélkül is képesek reprodukálni. Ami megkülönbözteti Calinon robotját az a képesség, amivel ki tudja számolni többszöri próbálkozásból, mely mozdulatokat kell teljes egészében újra alkotnia egy-egy feladat érdekében, és melyek azok amik a helyzet függvényében variálhatók. Ennek köszönhetően a kísérletben alkalmazott Fujitsu által gyártott, HOAP-3 névre keresztelt robot egész sor művelet elvégzésére képes teljesen eltérő körülmények között, a tanulási folyamat pedig már egész nagy fokú hasonlóságot mutat a gyermekekével.

A robot alkalmazkodó képességének titka azonban - ahogy általában az emberknél is lenni szokott - a tanítási módszerben rejlik. Amikor a robotot egy mozdulatsoron vezetik végig, legyen az például egy sakkfigura mozgatása, Calinon 3-5 alkalommal ismétli meg a feladatot, miközben minden esetben megváltoztatja a figura pozícióját, viszont a fogást és a mozgatást igyekszik minden próbánál ugyanúgy végigvinni. A robot szoftvere azt a következtetést vonja le, hogy kezének eljuttatása a figuráig változhat, a feladat többi része - a figura megfogása - azonban mindig ugyanúgy zajlik.

Ennek eredményeként a robot szemekként funkcionáló kettős kamera-rendszerével akkor is megtalálja a figurát, ha az a sakktábla eddig nem próbált pontján helyezkedik el, és ennek megfelelően szabályozza mozdulatait. "Egy régebbi robot azt feltételezné, hogy a figura még mindig az eredeti helyén van és csak a levegőt markolászná" - emelte ki Joe Saunders, szintén a Hertfordshire Egyetem munkatársa.

A HOAP-3 programozásába bekerült karjainak és törzsének pontos kiterjedése, valamint azok a szögek, melyeken belül ízületei mozogni tudnak. Ezek felhasználásával számítja ki pontosan hogyan alakítsa mozgását, hogy az megfeleljen egy új szituációnak. Első lépésként egy háromdimenziós modellt készít a környezetéről, ami magában foglalja karjainak pozícióját is. A szoftver, ha úgy látja jónak, akár új mozdulatok kipróbálására is utasíthatja a robotot, például törzsének megdöntésére, ha nehézségbe ütközik a kiválasztott tárgy elérése, vagy az adott helyre történő eljuttatása. "Ezt a funkciót a robot generálja, ezt már nem mi tanítattuk meg vele" - mondta Calinon.