(zavar). 1. Az információelméletben kialakult szemléletmód alapján (csatorna, zajmentes csatorna, átviteli hiba) zajnak tekinthető mindaz, ami az információt hordozó jeltől eltér. Ez az igen általános megfogalmazás konkréttá tehető, ha a -okat a létrehozó fizikai okok alapján tárgyaljuk és összetett rendszereknél figyelembe vesszük a zajok keletkezési helyét és hatását a jelre.
A zajok felosztása például a létrehozó fizikai okok alapján a következő: akusztikai; mechanikai; elektromos. Az elektromos zajok csoportjába tartozik: a termikus zaj, a - sörétzaj, az árameloszlási zaj, a flickerzaj, az áthallási zaj, az intermodulációs zaj.
2. A hasznos, átvinni kívánt frekvenciasávban fellépő minden nemkívánatos feszültség -. Véletlenszerűnek nevezik, ha az összetevők frekvenciája, amplitúdója, fázisa az időben véletlenszerűen változik. Különleges esete a fehérzaj. Objektív mértéke a különböző frekvenciájú összetevők teljesítményének öszszege. Szubjektív mértékét, azaz az emberi fülre gyakorolt hatását pszofométerrel állapítják meg. Eredetét tekintve a zaj lehet külső és áramköri. A külső zajok lehetnek a jelátviteltől független, villamos eredetűek, mint az érintkezők sercegése, mikrofonzaj, idegen zavarforrásból származó, pl. nagyfeszültségű villamos hálózatból stb. A zajok másik csoportja nem villamos eredetű, mint pl. a teremzaj. Az áramköri zajok szokásos osztályozása: alapzaj, áthallási zaj, és torzítási zaj. Az átvitel minőségének egyik legfontosabb jellemzője a zajmentesség. Távbeszélő áramkörökre a CCITT az áramkör végén megengedett zajfeszültséget írja elő.
3. Minden olyan hangjelenség, amelynek frekvenciaösszetétele folytonos jellegű, szemben a zenei hangokkal, amelyeknél az összetevők részben vagy egészben egymásnak egész számú többszörösei (összetett hang). A zaj szubjektív hatása közvetett úton, élettani mérésekkel, a légzés, a szívműködés, a vérnyomás változásának mérésével, vagy az aktivitás, a munkateljesítmény-változás vizsgálatával értékelhető.
Lásd még:
