És még kiegészítésül, a földcsillagpontról. A tápnál kezdődik, azaz a táp adottságai alapvetőek ez esetben is. Ha a trafó megfelelő, a pufferek túlméretezésével stabilabb a földpont. Osztott tápnál hozzájön, hogy a pufferek közösítése is a földcsillagponton szerencsés. Ettől azért ódzkodnak, mert nagy teljesítményű pákával lehet csak a nagy gubancot összeforrasztani. Ez így igaz, a nálam bevált ezüsttartalmú cinre mondják, hogy így is jó a kötése. Az előbb említett készülékben is minden csillagpont ilyen kialakítású. Hát szemre nem valami mutatós, de mint földpont bevált. A másik a vezetékek hossza, és vastagság. De legyen ennyi elég a földhálózatról.

Karesz vs Mesterséges intelligencia boxmérkőzés 1:0.
Nagyon sokat segített a mesterséges intelligencia, csak hogy nem lett jó a végeredmény. A bepötyögős technikád lett a befutó, tehát már nekem is van a CM2000-ben laterális fet pár. Köszönöm a segítséget.
Természetesen gyorsan ki is próbáltam néhány elemi kapcsolást. 8 Ohmos terheléssel mindenféle jelszinten a csupasz pár 100mA nyugalmi árammal 1% alatti torzítást mutat.

Az alapprobléma

Ezt a képet sodorta elém a világ, és érzek benne egy mélyen rejlő alapigazságot. A bal oldalon örömet, a jobb oldalon keserűséget látok.

Kedves Alkotó! A félreértések miatt, egy zenehallgatót a hallott zene milyensége tehet csupán rosszkedvűvé, értem ezalatt a zene előadójának képességeit, és a felvétel készítőinek hozzáállását. ha meg valakinek működik a saját készüléke az mért is lenne szomorú?

És még egy két gondolat... Nem vagyunk egyformák!
Van akinek mindegy mi, és hogy szól. És néha ez mindnyájunkkal előfordulhat bizonyos élethelyzetekben. Ám ezt kivéve, mindenkinek más az ehhez való hozzáállása. Kérdés, hogy mi ezzel a baj? Innentől az ennek véleményezése egyéni szempontból, kirekesztő. Azért mert valaki "hallása" nem teszi lehetővé az "elmélyült" részletgazdag zenehallgatást, az nem ok arra, hogy másokat véleményezzen e miatt. Az meg hogy többen vannak akiknek erre nem "telik" az érthető, mert ez egy lehetőség csupán, nem elvárás, és sok élethelyzet ehhez nem is ad lehetőséget, mivel ez az erre fordított évek gyümölcse.
És innentől, én nem neheztelek rád, legfeljebb nem értelek.

A két véglet:
- mindegy mi és hogyan szól
- tökéletesnek kell lennie, és mindenben a hibát keressük
A valóság meg valahol a két véglet között van, ahol a zenehallgatás öröme, és ez elvárt minőség az adott egyén esetében egyensúlyba kerül. Ahogyan sok egyéb dologban, így itt is a középút a jobb mint a szélsőségek.

Ha pedig ez összekapcsolódik a hobbival is, akkor nem csak a zene, hanem a sikerélmény, az alkotás öröme is hozzátartozik az összképhez. Részben ezért is szól jobban az az erősítő amit magunknak építettünk . Ha pedig ez fel-, és el- is ismerjük, de ez semmit sem ront a zenehallgatás élvezetén, akkor találtunk egy arany középutat.

Mint ahogyan próbálunk a realitásoknál maradva, ár és hangminőség között egyensúlyt keresni. Akinél a két halmaz metszete nagyon keskeny (vagy nincs is) az látható a jobb oldali képen...

Nemrég vettem olcsó fejhallgatót a PC-hez (Panasonic, kb. 3eFt), különösebb minőségi igény nélkül (beszédátvitel, ill. filmnézéshez, amikor a normál hangsugárzókkal zavarnék mást). Ehhez képest szerintem meglepően jó, könnyű, és kellemes hangú.

Félreértetted a kép jelentését. A jobb oldali srác arcán nem a szomorúság tükröződik.

Én nem keserűségnek mondanám, inkább töprengő, elégedetlen, feszülten kutatja, hogy mi a búbánat hiányzik még ahhoz, hogy ő is olyan önfeledten tudja élvezni a zenét, mint a másik.

Nyughatatlanabb/szkeptikusabb hobbisták azért próbálják ezt az sikerélmény komponenst alacsony szinten tartani, legalábbis ha pusztán hangminőségről van szó...
A 90-es évek elején pl. én is úgy gondoltam, hogy a (vég)erősítő hangminőségének kulcsa a sebesség, "tranziens viselkedés" a kimeneten ( a rendkívül alacsony THD és egyéb kiváló paraméterek mellett ), ezért gyors ( SR~400V/us ) és magas határfrekvenciájú ( ft~2,5MHz ) erősítőt készítettem, akkor még nehezebben és drágán beszerezhető nyugati alkatrészekkel.
Akkoriban én is az invertáló kapcsolást preferáltam a hagyományos differenciálerősítős struktúra esetén, valamint a hídkapcsolást. ( 2db invertáló végfok csatornánként )

A sikerélmény hallgatása után elvittem a helyi hifi kereskedőhöz, ahol a friss Heed Nexus monoblokkok+előerősítő kényelmesen "lezenélte"...
Kb ott kezdett el derengeni, hogy mi is az az audiofil hang, hangi koncepció...

E témában régebben volt egy audiofil személyre vonatkozó meghatározás. Ebből kettőt emelnék ki. Az egyik a kompromisszum, amit most Te is megemlítettél. A másik rögtön az elején, a zene szeretete, és zenei anyagok gyűjtése. Ennek meg semmi köze az emlegetett képhez, és annak "elemzéséhez". Szóval ennek az egésznek a téma szerint az lenne az értelme, hogy a zeneszeretet van az első helyen, és minden ennek a lehetőség szerinti minél jobb lehetőséget adjunk. Megmondom őszintén a korom miatt már nem öröm a forrasztás, pedig öregségemre egész jó pákám lett. Minden forrasztásomat már csak az a remény hajtja a jobb zenehallgatási esélyem lesz. Hogy mit jelentene ez? Ha egy jó zenekari művet hallgatok, ejtsen rabul a hangzása. Ha épp Roger Waters Fal-ja kerül terítékre, akkor a temetői trombitát lefogó levegős hangzása után szakadjon le az ég a színpadon robbanó bombáktól, és stb. Persze lehetne folytatni. És elfogja az embert a rosszkedv, amikor nézi, hogy mennyibe lenne a további hangzásjavítás, különböző kiegészítők árát látva. De ez már ilyen. Aki szeret fényképezni az tudja, hogy nem a gép ára magában a drága dolog, hanem azok a kiegészítők, amik egy jó fénykép műszaki hátteréhez elengedhetetlenek.

Ez az élmény kb. ugyanannyira szubjektív, mint a saját erősítő. A műszaki paraméterekkel kapcsolatos elméleteidet nem támasztja alá, és nem is cáfolja.

Sok MHz-es határfrekinek audio erősítőben valóban nem sok értelme van... viszont könnyen lehet korlátozni szükség esetén. Fordított esetben viszont ennyire nem egyszerű

Az invertáló kapcsolás vs. neminvertáló: mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai a másikkal szemben - a megválasztása kompromisszum, hogy mely paraméter a fontosabb. A tapasztalat (nem saját - mert nekem már nem annyira jó a fülem mint régen) az, hogy a kiemelkedő hallású egyének nagy biztonsággal meghallják a különbséget vaktesztben is.

A műszaki paraméterek fontosságát sokan szeretik elbagatellizálni, de itt is van egy megfelelő középút. Meg lehet húzni bizonyos határokat ami alatt az erősítő mindenképpen rossz, felette meg vagy jó, vagy nem. Számszerű példát mellőzve, de pl. ha bekapcsolom, és hallom az alapzajt, akkor nem elégséges a jel/zaj viszony. Engem biztosan zavarni fog, és mindegy hogyan áradoznak róla mások, vagy hogy mennyibe kerül, a szememben az nem egy jó erősítő.

Remélem tudod, hogy az a két kép egy vicc akart lenni: az audiofil mánia kifigurázása. Vannak ilyen emberek is, akiknek gyakorlatilag semmi sem elég jó, és ez megöli a zenehallgatás élvezetét számukra. Amúgy meg ez egy hobbi oldal, a többség szeret pl. forrasztani meg építeni ezt azt. Így aztán nem szűkíteném le a kört csak a zenére, mert alkotni valamit ami működik, ugyanúgy örömforrás, tehát szerintem szorosan összefügg a kettő.

Az a vicc, hogy ez nem vicc. Eléggé mély értelmű az emberek személyiség jegyeit tekintve.

Sokan esküsznek az LP-re, mint a konzervált zene etalonjára, pedig azt eleve csak alapzajjal együtt lehet megvásárolni. Hiába kéred a kereskedőt, hogy a mócsing nem kell.

Ez igy nem igaz, vannak jo dinamikaju felvetelek!
Persze eloiteletek sokat szamitanak!
Egyebkent athallas parameterei is lenyegesen gyengebb mint a digitalis felveteleknek, megis a tererzet, melysegerzet LP rol sokkkal jobb.

Nem tartozom azok közé, sosem szerettem az LP-k alapzaját.

A képen az ábrázolás mindenképpen viccesen próbálja bemutatni a dolgot, aki akarja komolyan veszi, van aki meg viccesen fogja fel.

Az LP-k zöme is digitális felvételből készül nem? Ráadásul a lemez szélén levő sávok mechanikai felbontása eltér a lemez közepénél levőktől, azaz változik a minősége a pozíciótól függően (az állandó fordulatszám miatt, a kerületi sebesség változik lejátszás közben).

Nem ok nélkül volt tervezett az LP felvétel sorrendje. A peremen, azaz a nagyobb sebességű barázdákban a nagyobb dinamikájú dalok, a belső barázdákon a lassúbb, nosztalgikusabb dallamok kaptak helyet.
Sajnálatosan sok albumon a számomra kedvenc dalok éppen a belső sávban lettek rögzítve.

A 180g os vackok manapsag ilyenek, nem is vasarolom ezeket.
Regebbi japan, amerikai, angol lemezeket erdemes vasarolni, nagyon jo minosegben kaphatoak!
Valoban ha csak muszaki szempontokat veszunk figyelembe, akkor az LP vesztes, amig jo berendezesen nem hasonlitjuk ossze a mai digitalis felvetelekkel.
Eddig meg nem volt olyan ismerosom, akinek lejatszottam CD rol es LP rol ugyanazt az albumot es a CD t itelte jobbnak!

Nem akarom újfent az okostojást játszani, de számolgassunk egy kicsit az ujjainkon.
Akár BJT, akár FET a végtranzisztor, bátran számolhatunk visszacsatolás nélkül 1% THD-val.
Ha (papíron) szeretnénk ezt 0.001%-ra leszorítani, az 60 dB-es visszacsatolási tényező.
Ha azt szeretnénk, hogy a hurokerősítés legalább a hangfrekvenciás sávban állandó legyen (mondjuk 5kHz-ig), akkor az egységerősítési frekvencia (nyílthurokban) 5 MHz. Ha elegendő fázistartalékot is szeretnénk hozzá, már ott is járunk 10 MHz környékén.
És nem azért mérünk 1MHz-en négyszögjel-átvitelt mert halljuk az 1MHz-et, hanem azért, mert ekkora frekvencián lehet könnyen kimutatni (szkópon látni) ha anomáliák vannak egy végfokban. Ha itt gerjedések, berezgések, tápegység-visszahatások mutathatók ki, akkor ez garantáltan torzításokat fog produkálni a hangfrekvenciás sávban. És viccesnek tűnik, de a mély tartomány romlik le attól ha mondjuk 1MHz-en rossz az impulzus-átviltel. Ez van. Lehet ezen vitatkozni, de nem érdemes.

A mesterszalagok (esetleg azok első munkakópia, vagy annak másolata) a hangrőgzítés egyik jól definiálható minőségi szintje - az LP-nek már jelentős veszteségei vannak ahhoz képest.
TJ.