Marketing az szinte mindenben van, de az a "keskeny orr" nem csak a szűkös helyek miatt jó, hanem ha felhajtod a felette lévő lapocskát, akkor sokkal szabadabban lehet a csúcsával dolgozni. Szó szerint szobrászkodni is lehet vele.
Egy ilyen gépet felfordítani és mint "asztali cziszoló" használni, az sokkal inkább marketing mint valós hatékonyság. Ha nincs más lehetőség akkor persze ezt kell tenni, de ez sosem lesz asztali szalagcsiszoló.

Keskenyorrú nekünk is van kb. 1,5 éve. Mi arra használjuk amire való, és nincs gond vele, tudja amit kell.
Nagy előnye a miénknek, hogy sokkal erősebb mint az elődje volt. A régit, ha egy 60-as lappal odaszorítottuk, akkor lelassult, de az új jól bírja a strapát. Jellemzően 80-as lappal használjuk, és eddig nem volt rá panasz.

Ez jól hangzik, de milyen típus, hány wattos?
Én most a Lidlissel szemezek, mert az elérhető közelségben van.

Holnap tudom megnézni a típusát. Emlékem szerint nagyon hasonlít az OBI-s változathoz.

A problémámra nem jött értelmezhető javaslat, ezért saját gondolatra támaszkodva rajzoltam egy "valamit". (Azon is elgondolkoztam, hogy azért nem kaptam okos-ügyes tippeket, mert a probléma másnál egyáltalán nem jelentkezik, csak én vagyok ilyen kicsinyes.)
Az jutott eszembe, ha már a pofa olyan kicsi, hogy nem lehet megfúrni, melegíteni se akarom, mert az árthat a keménységnek, akkor egy rátevős-betét még akár jó is lehet. Lerajzoltam ami elsőre jónak tűnt.
Nincs tapasztalatom milyen erőigény lehet, de nem számítok nagyra, ezért egy 0,5x4 mm-es rugalmas acélcsíkot gondoltam célméretre meghajtogatni, és ezt rászorítani az egyik oldali pofára (a pofák pontosan 2 mm vastag lemezből készültek).
A betét megfordítható, így 2 féle méretet is képes lehet tájolni. Illetve ha bármi miatt útban lenne (nem számítok ilyenre), akkor levehető a szerszámról, és maximum egy apró kis karcolásnyomot hagy maga után.
Ezzel kapcsolatban is várom az értő tanácsokat, és/vagy a módszert, mások miként vágják pontosan egyformára az alkatrészek lábait.

Szia! Lehet, hogy ez elég erős: CX-80 Autoweld. Én a helyi autósboltban vettem. Nekem a benzinállósága volt a fontos, olyan helyen még nem használtam, ahol a teherbírását kellett volna próbára tenni, de a leírása biztató. Én a pillanatragasztókkal rendre befürödtem, egy használat, aztán a következő alkalommal már be volt száradva, vagy a kupakjával téptem a tubust is, ezért áttértem a kétkomponensű ragasztók használatára. Pl. mostanában ezt használom gyakran: UHU Plus Sofortfest. Ezzel nagyon fürgének kell lenni (keverni, rákenni, összefogni és szinte egy időben eszközöket pucolni alig 2 percen belül), de egy 5, vagy 8 perces ragasztónál már ez sem gond.

20:47-es hszre: Ponthegesztés sem jöhet szóba?

A legtöbb alkatrész 2,54mm raszterhez igazodik. Én egy próbanyákot használok, és egy azonos lyukasztású lemezt, ami olyan vastag, mint a kívánt hosszúság. Így nem kell kókányolni a csípőfogóval, azt használhatom, amelyik a kezembe kerül.

Én köszörüléssel megfelelő alakra formázott kisollót használok, ami gyárilag nem tökéletesen éles. A lábra felfutott ón kúpos alakja felvezeti az ollót a kúp tetejéig, eléri a lábat, nem megy tovább, vág. Én tömegesen vágom így évtizedek óta, kezem rááll, mindennél gyorsabban megy. Minden levágás ónkúp tetején van, így nem egyforma hosszú, ónkúpok nem sikerülnek azonosra.
Előnye, hogy ónkúpba nem vág bele, az oda belevágás erősebb szorítást igényel, ami elferdítheti közben a fogót, felszakítva az esetleg kicsike felületű nyákot.

Ki fogom az lemezből hajlított ütközőt próbálni, és majd elmondom milyen lett.
A "kisollót" szívesen megnézném fotón, miben tér el egy normál ollótól, és hogyan biztosítja az azonos lábhosszúságot.

Itt a kisolló. Ez most hosszú szárú, de jobb a rövid szárú. Én bőrvágó ollóként veszem, keskenyebb pofájú a jobb, közelebb van a forgásponthoz a vágóél vonala, hegyesebb szögben vannak az élek egymáshoz képest vágáskor, bár ez a vágóél "odébb" köszörülésével is igazítható. Így nem tolja ki előre a drótot, hanem vág.
A képen sárga vonallal a kb. eredeti alak, ez köszörülhető kívántra, természetesen csak a hátoldala, élek maradnak eredetiek.
Viszont ha kitolja a drótot előre vágás helyett, akkor lehet az éleken is leköszörülni, hogy ne nagy szögben álljanak vágáskor, hanem a párhuzamoshoz közelíteni.
Olcsó kb.: 700 Ft., sokáig jó, könnyen vág, keskenyre is köszörülhető szűk helyekhez.
Nálam minden fogót ver.
Nem biztosít azonos lábhosszúságot, hanem az ónba nem harap bele annyira nem éles, felcsúszik a tetejéig mivel az kb. kúpos, dróthoz érve megáll mert kúpnak vége, és vág.
Amúgy sem szerencsés az ónkúpot vágni, csak a kiálló drótot.

Nekem a C&K fogó gyárilag így néz ki. Egy hajlított drótszerűség volt belefogatva, hogy a levágott huzal ne pattogjon mindenfele.
Gondolom a kérdéses fogó tengelyébe is lehet egy menetet metszeni, amivel egy távtartó lemezt stabilan rögzíteni tudnál.
Ha annyira kemény anyag, akkor nem szóltam.

Köszönöm a képet. Semmiképpen ne vedd leszólásnak, de a nagyon régi kollégista építéseim jutnak róla eszembe, amikor azzal vágtam ami kéznél volt, pl. ollóval is. De ha már szóba került a kolesz, akkor is, és azóta is nagyon jó a célra a körömcsipesz. Tökéletesen vágja az alkatrészlábat, és csak az a baj vele, hogy mivel a homloka vág, így nem fér oda könnyen mindenhez.
Az "olló-elv" és a feladat szerintem nem passzol össze. Az olló részben kitolja magából a huzalt, de ettől nagyobb gondnak látom a vágás közben elkerülhetetlenül fellépő hajlító erőt.
A csípőfogó ilyet nem csinál. Korábban én is azt hittem, hogy a normál csípőfogóval tudok célba érni -soksok évig ezzel is csináltam-, de most vásároltam kimondottan ehhez való szerszámot. A különbség mellbevágó, el nem hittem volna ameddig nem próbáltam. Ez a fogó, és egy akármilyen szakos csípőfogó között ég és föld a különbség.
Lefotóztam mindkét irányból, nagyjából összecsukva a vágórészt, ami talán be tudja mutatni miben rejlik a csoda (és nem utolsó sorban kb. 1000 Ft-os szerszámról van szó).

Igen, a huzalok elugrálása lehet probléma. Nem tudom mennyire elegáns hozzáállás, de engem ez nem érdekel, időnként összesöpröm az asztalról meg a földről, és ennyi.
A normál csípőfogók világát is ismerni vélem, több ilyen szerszámot használok naponta.
De az alkatrészláb-vágó az egy oldalhajtása a csípőfogók buja növényének, és szerintem egy nagyon jól sikerült nemesítés eredménye.
Elkerülném a szerszám ilyen fokú átalakítását, a lemezbetétet tervezem kipróbálni (és nem sietek sehová vele).

Köszi én is a képeket. Van-volt pont ilyen is, és nagyon hasonlók is, talán csak a színük és nevük más. Amik nekem vannak azok hamar törnek rideg anyag, és hamar mellé vág egyik él a másiknak, talán a csapnál kopás miatt. Amíg jó addig valóban príma, én hármasával veszem. Nekem az olló jobb, talán a kezem már annyira rááll. Egy olló kb.: öt ilyen fogót túlél, miközben zömében az ollót használom.

Én a piros nyelűt jobban favorizálom, erősebb/szélesebb anyagból van az ollója mint a kéknek.
Ha esetleg "kilógosodik" kap egy kalapácsütést a tengelyre, ha valami komolyabb dolog miatt csorbul az éle, összezárva, lapjára fekteve megköszörülöm picit.
Elég sokáig bírja, néha sokadik"túlterhelésre" el tud törni, mindig ugyanaz az oldal, hogy véletlenül sem tudok rosszból egy jót csinálni

Nem is tudtam, hogy van piros, sőt sárga-fekete is. Hosszútávon nem tudok még nyilatkozni, kb. 2000 lábat vágtam el vele, de még semmi nyoma nincs kopásnak vagy egyéb elhasználódásnak.
Mindezzel együtt, azt hiszem egy szerszám életének az a célja, hogy munkában kopjon el, fáradjon ki, és használódjon el. Ez a legjobb ami történhet vele. Mai napig használom azt a favésőt, amit még nagyapám adott nekem kb. 10 éves koromban, mert látta, hogy kalapácsnyelet farigcsálok. Igaz mára elkopott belőle 8-10 mm, de ennek nagy része is csak azért, mert gyerekfejjel nem tudtam még szerszámot élezni, és kb. az 5. nyele van már meg, mert a többit elnyűttem.

A legmesszebbmenőkig egyetértek azzal, hogy nem kell lecserélni azt ami bevált. Ha már próbáltad az említett fogófajtát, és jobbnak érzed az ollót, akkor butaság lenne váltani.

Én is inkább mentek/javitok mint kidobok/veszek.