Azért ezt vitatnám!

Kíváncsivá tettél!
Azon kívül, hogy ellenállást mutat az áram és feszültség felé egy volfrám szál, miben lehet más?

Bocsi, én erre reagáltam: " A külömbséget a hangsugárzó paramétereinek kell meghatározni, nem pedig a felhasználás helyének. "

Egy izzó működése elég összetett. Biztosítani kell, hogy a magas hőmérséklet ellenére az elpárolgó wolfram ne csapódjon ki a búra falán. Gyakran jelölik, hogy az izzó nem dimmelhető, mert alacsonyabb hőmérsékleten az elpárolgó wolfram nem tud visszakerülni az izzószálra, ezért elfogy, valamint a lecsapódó fémgőz elzárja a fény útját. A névleges feszültségen egyensúlyba kerül az elpárolgó, és a szálra visszatérő wolfram atomok mennyisége, így elméletileg nagyon sokáig használható az izzó.

Jelen esetben más szempontok állnak előrébb. Itt nem megoldható az állandó feszültség, de nem is kell fehér izzásig hevíteni a szálat. Biztosan lehet optimalizálni ilyen irányú felhasználásra is, ebből gondoltam hogy talán ezek más paraméterű izzók.

Talán van aki emlékszik a baréter csövekre. Ezek vas izzöszállal ellátott hidrogén töltésű "izzólámpák" voltak. Jól megválasztott hidrogén mennyiség esetén a vasból készült izzószál áramfelvétele viszonylag pontosan tartotta az áramfelvételt akkor is, ha akár kétszeresére növelték a kapocsfeszültséget. Bár külsőre teljesen izzó kivitele van, mindössze a foglalat árulkodik arról hogy elektroncsövek rokona nem a lámpáké Hasonló, de wolfram helyett vas, halogén helyett hidrogén.

Még mi az izéhez is ért Maga!