Mindenképpen szerettem volna egy régi, amerikai Ham Radiokon sokszor látott Vernier skálát használni, így megint engednem kellett a régi alkatrészek iránti ellenállhatatlan vágyamnak, így egyszer csak mehettem a postára ezért a szépségért:

Azzal viszont nem számoltam, hogy az eleve áttételezett forgókondenzátorom és a 2:1 áttétet biztosító gomb nem fogják szeretni egymást! A fenti eszközöket olyan forgókondikhoz gyártották, ahol a tengely egyből a fegyverzetet forgatja, áttét nélkül, hiszen ez a gomb mehanizmusán keresztül van megoldva. Nem kevés fejtörés után arra jutottam, hogy a keretet elhagyom, két skálát tükörképben összeragasztok, ezzel egy kerek, végtelenített skálát képezve. Ezt egy átlátszó plexilapra ragasztottam, úgy hogy a többi részét matt feketére fújtam, a skálát meg lemaszkoltam. Ezt hátulról melegfehér LED csíkokkal világítottam meg, ezzel igyekeztem egy kicsit retrosabb kinézetet adni a készüléknek. A doboz, amit használtam, valamikor egy iskolai labortápegységnek adott otthont, az oldalán lévő hűtőnyílás meg pont jól jött egy kis szélessávú oválhangszóró beszerelésére. Az antennám egy ős Sennheiser UHR vevőegység botantennája, ez kb. 1 méter magasságig kihúzható.

A vevőrész paneljét fel kellett emelnem a tekerőgomb magasságába, a forgókondi tengelyét meg kellett hosszabítani, valamit a LED-es panelre került neki egy lyuk, hogy a skála minél homogénebben legyen megvilágítva, íme:

Ha mindent helyesen csináltunk, akkor az egyetlen problémát a rádió legkritikusabb része, a quench oszcillátor fogja jelenteni. Ezzel nem keveset játszadoztam én is, amíg megkaptam azt a tartományt ahol a legjobb volt a vétel. Külön jó érzés, hogy az URH sávon nagyon sok adó van, sokszor nagyon közel, így a hangoló kondi és az oszcillátor állása együttesen befolyásolja, hogy két egymáshoz közeli adóból melyiket halljuk. A hatalmas áttételes tekerőgombbal kiváló élmény az állomáskeresés!

Nagy örömömre a készülék szelektivitása benti antennával is egész jó, a földeléseimet és a táp részt még kicsit át kell néznem, mert egy kevés brummja még van a műszernek Itt egy kis videó is róla.

Végül, de nem utolsó sorban, gondoltam, üsse kő, írok a kapcsolás tervezőjének egy e-mailt, egy pár képpel, meg videóval és a legnagyobb örömömre pár nap múlva választ is kaptam!

Végtelenül jól esett a fentieket olvasni. Mint mindig, most is remélem hát, hogy másnak is meghoztam a kedvét a rádióépítéshez. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta a cikket!