Köszöntök mindenkit, így a hideg idők eljövetelekor. Bizony ilyenkor - mivel nyáron a szabadban szeretek barkácsolni - alábbhagy a barkácsolási kedvem. És beszorulva a szobába, megmarad a cikkkészítés öröme. Most is így történt, a képek már régebbiek, de tudtam, hogy szükség lesz még rájuk.

A történet azzal kezdődik, hogy beszereztem három darab régi készüléket. Jó vétel volt, hisz egy monitorra és ha jól emlékszem egy ezresre cseréltem el őket. Persze nem túl szépek, hibásak, hiányosak, de az egyik a tulaja szerint bizony működik. A Velence erősen hiányos, nem is foglalkoztam vele még. Alatta az RA3101 csak alkatrésznek jött eleve, a lényeg a háttérbe bújik meg.

Itt van a híres-neves készülék. Gondolta elbújik, így is sok gyötrelmet kellett már átélnie.

Kihoztam innen a fényre, és elsőre szembesültem a feladat súlyosságával. Bizony itt valamiféle konyhai üzemmód is szóba jöhetett, a ragacsosságból, zsírcseppekből ítélve.

Nézzük meg a belsejét, talán nem olyan vészes. Gondoltam és lekaptam a hátsó fedlapot...

Nos ez bizony koszos, nem is kicsit. Mivel volt üzemeltetve, gondoltam cseppet áram alá helyezem igazat szólt-e az eladó. És igen szól, a maga szegényes módján, ez ilyenkor nagy megkönnyebbülés egy szakembernek. Persze a szakembertől én még igen csak odébb állok, de ez most mellékes. Kedvenc tevékenységem a bontás, no az megy is hamar.

Íme egy nem mai sasszi, ezen a porszemek az SMD alkatrészek. Okoznak is galibát ha áthúznak.

Hoppá, miközbe leszedtem az elektronikát a deszkáról, egy hiba máris szembe ötlött. Ez a kondenzátor jobb szeretne kiszabadulni a házából. Meg is kezdte a szökési kísérletet, jól mutatja a fehér kifolyás. Persze a varázsszem se világol, és rendszerint a skálaizzó se produkál semmit.