A T13 kapcsolja a piros LED-et.

Ennél a kapcsolásnál a pozitív kimenetet ne kösd rá a védelemre!

Úgy nézem jó lesz.

Igényesebb kivitelezés esetén építsd be őket.

Az 560 nF csatoló a 22k bementi ellenállással 13 Hz töréspontú felüláteresztőt képez ami 30-40 Hz-en érzékelhetően csillapítja az átvitelt. A második IC bemenetét testre húzó ellenállás a kimeneti DC hibát csökkenti, a vele párhuzamos kondi pedig hidegít.
A táp hidegítő 100 nF-okat megszokásból használom, nem végeztem kísérletet az elhagyásával.

Sajnos időmből csak egy gyors áttekintésre futja, a panelt jónak látom.
A 33k helyén használj 22k ellenállásokat, ha van kellő szintű forrásjeled.
Az erősítő akkor szól, ha a 9 és 10-es lábon 3,5 V-tal magasabb a feszültség mint az egyesen. Megengedhető, hogy a pozitív tápra kössük őket.
A gyári ajánlásban a STBY és a MUTE előtti alkatrészek 0/5V digitális vezérléshez illeszkednek. A MUTE esetén lassan szűnik meg a némítás bekapcsoláskor és gyorsan hatásos ha alacsony szintet kap.

Akkor ez egy jó alkalom a NYÁK-tervezés gyakorlására.
A MUTE felhúzó 100k és a negatív táp 100 nF hidegítője a levegőben maradt.
A 2200 µF kondik természetesen beültethetők, sőt a várhatóan hosszú tápkábelek miatt ajánlott is.
A példának ajánlott kapcsolásban a 33k ellenállás a 22k helyén a nagyobb érzékenységet szolgálta. A visszacsatolásban elhelyezett 22 µF kondikkal a kimeneti DC-t mérsékeltem, melyre lehet csak IC készletem sajátossága miatt volt szükség.
A 2200 µF kondikat úgy helyezd el, hogy ne legyenek útban az IC felfogatásakor, vagy utólag ültesd be őket!
A DC-védelem kezeli a ki és bekapcsolással járó koppanást. Nálam cél volt a kapcsolható némítás.
Szerk.: a terveden nagyon közel van a bemenethez (3) a 6-os lábra kötött utánhúzó feszültség, mely a fázisazonosság miatt gerjedést okozhat.

Ez a kép szemlélteti az alkatrészek elrendezését. Neked annyit kéne változtatnod, hogy elhagyod a visszacsatolás 22 µF kondikat, a MUTE 680 Ω-os ellenállását, valamint a jelföld nem kell a 10 Ω-ból induljon, mehet közvetlenül a lokális test csillagpontba melyet GND felirat jelöl.

Szia! Ez egy ismert NYÁK-terv és úgy tudom működik. Az esztétika, valamint az elemi tervezési szabályok betartása sajnos nyomokban sem fordul elő benne.
Ilyenre építettem.

A 220 nF-ot ráírhattad volna a panelre (duplakattintás az alkatrészen, a megjelenő ablakban beírod az értéket, esetleg a pozíciószámot is és pipát raksz a mutatás engedélyezés kockába).
Dióda hidat nem szoktunk párhuzamosan kapcsolni. A kettő közül a hamarabb felmelegedőnek lecsökken a nyitófeszültsége és magára rántja a terhelést. 32 W átlagos kimenő teljesítménynél 2 A folyik a diódákon, az összesen 3 V nyitóirányú feszültségeséssel kiszorozva 6 W disszipációt kapunk, ami nem sértődik meg ha pár tíz négyzetcentiméter alulemezen távozhat.

Szia! Ha az a 220 nF amire tippelek, akkor jó lesz.
A párhuzamos graezt és a táp elvezetés előtti jelöletlen alkatrész nem világos.

Ha a második, a fázisfordító, fokozat előtt nincs csatoló kondenzátor, akkor annak a kimenetén biztosan megjelenik az egyenfeszültség hiba.

Igen, a kihagyott ellenállásokra gondoltam és pozitív kimenetet kellet volna írjak. Ennek a bekötésére csak akkor kell ráfanyalodj, ha netán áthallást érzékelsz.

A védelem testpontját csak a feszültségreferencia miatt kell összekötnöd az erősítőkkel. Ez nyugodtan lehet a bemeneti GND. A 47k ellenállásokon folyó áram a kimeneti jelnél hat-hét nagyságrenddel kisebb kisebb feszültséget ejt a jel testvezetőjén, ennyi áthallással együtt lehet élni. Ha a híd negatív kimenetét is bekötöd, akkor ez az áram sem fog folyni.

Szia! Úgy látom rendben lesz.

A Kezdő kérdésekben tisztáztuk a lábszámozást és azt, hogy az átkötés a 7-13 lábakat kell összekösse. Ha ezen átkötés nélkül áram alá helyezted, akkor jó eséllyel tönkre ment az IC, mert 7-es láb feszültsége nem lehet kevesebb a 13-as lábon mérhetőnél, csak egyenlő, vagy nagyobb.
A MUTE csatlakozási pontok összezárása némítja az erősítőt.

Az Erősítő+ hétszer fordul elő, tehát az R1-13 pozíciószám tartományba eső páratlan számú ellenállásokat hagyd ki.

Az erősítő melletti kondenzátorok rendben vannak.
A trafó szekunder kivezetései közé javaslom a kondenzátort a rajz szerinti módon. Nem tudom, hogy ettől megszűnik-e a kondi púposodás, de az egyenirányító periódusonkénti nyitása és zárása során keletkező tranziensek csillapítását minden jól nevelt készülékben megoldják.
Ha ezt a kapcsolást építetted meg, akkor a védelem Erősítő+ csatlakozási pontokra ne ültesd be a 47k ellenállást! Ha a nem-invertáló erősítő kimenetén egyenfeszültség jelenik meg az invertáló fokozat azt eljuttatja (fordított polaritással) a védelemhez. Az invertáló hibáját pedig eleve érzékeli.
Abban az esetben mikor az invertáló szakadásba megy és DC hibás a nem-invertáló, a hangszórón keresztül jut a hibajel a védelemhez, ez az áram a hangszóró szempontjából teljesen elhanyagolható.
Szerk.: innentől ez sem okoz gondot.

Szia! Nyitott bemenetnél nem stabil a készenlét és a némítás állapota, tekinthetjük lebegőnek. Az 1-es lábhoz viszonyított feszültségük +2 V alatt ad határozott aktivitást mindkettő számára és +3,5 V-nál kapcsolnak ki. A TDA7293 adatlapja talán több információval szolgál.

Az egyenirányítás után is kell pár száz nanós kondi, de nem a pufferekhez, hanem közvetlen a végerősítőre. A példa ugyan onnan származik.
Nem bontom ki ezt a témát, mert megint elverik rajtam a port, hogy mérnökök pártjára állok.

Fórumtársunk remek leírást készített róla, ha megtalálom linkelem.
Az egyenirányítókkal, vagy egyszerűen a szekunderrel párhuzamos kondenzátorról van szó. Tipikus értéke 220 nF.
Egy Crest erősítő van épp előttem, azon karikáztam be példa gyanánt.

Gondolom a toroid alacsony belső ellenállása és a 45°C együtt már számottevően hat a kondi élettartamára. Tettélt snubbert az egyenirányítóhoz?
Nem emlékszem rá, hogy saját építésű készülékben puffert kellett volna cserélnem.
Múltkor szó volt az elkó élettartamáról és szétszedtem egy nagyon régi, de napi használatban lévő labortápot. A 2200 µF 63 V-os MM elkók minden paramétere jónak bizonyult, a gyártás dátuma 1975.01.

Először beszéljünk a kapacitásról. A ±36 V tápfeszültségű hídkapcsolás effektív áramfelvétele 8 Ω terhelésnél a clippelés határán 5 A. Az amperenkénti 1000 µF ökölszabály szerint 5000 µF elég lenne tápoldalanként. Mivel van pénz lóvéra, ezt szorozzuk meg kettővel, 10000 µF gazdagon... Arra a csatornára amelyikre a szubot kötöd dobhatsz még egy lapáttal
Nagyra tartom a TDA7294-et, tucat körül jár az erősítők száma amit ebből építettem, de azért mégis csak egy TDA-ről beszélünk. Kommersz puffernél nem áldoznék rá többet. A HESTORE kínálatából ár/érték alapján például ezt választanám. Tizenhattal (lásd: szub) kiszorozva így is elég formás összeg

A hő és áramterheléstől használódik az elkó. A nagyobb testűeket preferálom. Ez általában, de nem minden esetben a nagyobb feszültségtűréssel jár együtt.

Nagyobb biztonságot ad, jó ötlet.

Sportember a hangszójavítónak is ad esélyt.

Hiányzott egy csomópont.

Csatolom a kapcsolási rajzot.
NYÁK tervezésre mostanában aligha lesz időm. A hangszóróvédelem témában Képek/Kopp keresésre találsz pár mintát az alkatrészelrendezésre. A rendelkezésre álló helyet és a relék lábkiosztását úgy is csak Te ismered.

Jobban beleélve magam a feladatba, pusztán a huzalozhatóság kedvéért, javaslom kerüljön fel a védelem a végfok panelra, akár még a tápot is oda tenném. Átméretezem a kapcsolást 36 V-ra.

Van erről a projektről valami tömbvázlatod, vagy leírnád mi lesz a jelforrás?
A testpontok összekötése lenne érdekes, hogy honnan kaphat referenciát a DC védelem.
Nem kell feltétlen hétszer megépítened az áramkört. A tizennégy kimenetet elég három egyenfeszültség érzékelőbe kötnöd. AC érzékelőből csak egy kell. A MOSFET akár egy tucat relét is elvisz, de ide elég három két morzés és egy szóló, mivel a hídnak csak az egyik ágát szakítjuk meg.