Értem, persze, mindenben igazat adok neked.
A Spafi tápban az tetszett meg, hogy elég pici panelon elég nagy tudás lapul. 0-50V, 0-5A. Persze az öt amper biztos nem lenne kihasználva, talán három, de jó érzés a tartalék benne. Alkatrész igénye szinte a fiókom mélyén megtalálható, van itthon. Dobozom, trafóm is van. Így teljesen ideálisnak tűnt a megépítése. Jelenlegi tápom 0-30V 3A. Ettől szeretnék erősebbet, no meg nem árt egy tartalék táp, vagy kettő...

A pici panelnek és a nagy tudásnak kb. semmi köze sincs egymáshoz, ugyanis néhány esetet leszámítva nem ettől függ egy táp teljesítménye, hanem attól, hogy az adott teljesítményt el tudja-e disszipálni. Magának az áramkörnek ehhez nem sok köze van, lévén, hogy az LPSU-t is meg lehetne építeni akár 100V/10A terhelhetőségűre is, ha képes lennél olyan hűtést építeni hozzá, ami azt az 1kW-nyi meleget el tudja az áteresztő elemektől vezetni.
Nekem igazából teljesen mindegy melyiket építed meg, csak a tisztánlátás kedvéért írom amit írok. A Spafi féle tápban amellett hogy sem a feszültség, sem az áramszabályozás nem olyan precíz, két alapvető hibát is látok, az egyik, hogy nincs átvezető dióda az áteresztő tranyókon, (LPSU-ban alapból benne van a FET tokjában egy kellően gyors és nagy áramú dióda) azaz ha magasabb feszültség kerül a kimenetre a beállítottnál akkor tönkre fog menni. A másik, hogy az áram érzékelése nem összegzéssel történik, hanem a 4 tranyóból csak 1 árama van figyelve. Ha netán a nem figyelt másik 3 tranyó árama nagyobb, netán megszalad, akkor a táp szintén tönkremegy.
Aztán. Ha megnézed az LPSU rajzát, azon van még egy csomó kiegészítő funkció, ezek alkatrészeit pirossal áthúztam. Ha megnézed így is az áramkört, akkor látszik, hogy semmivel nem bonyolultabb mint a másik. A kiegészítő funkciók használata fakultatív, igény szerinti. Valamint ott van még az is, ha nem is olyan jó, hanem csak egy átlagos fetet veszek, ami kb. arányaiban megegyezik a tranyó tudásával, a FET akkor is jobb paraméterekkel rendelkezik. A power derate képeken látható, hogy akár 75, akár 100 fokosak az áteresztő elemek, a FET akkor is 20%-kal több hőt képes eldisszipálni a tranzisztornál, tehát a 3 FET majdnem tud annyit mint a 4db tranyzisztor. Plusz, a FET túlhevülve sem nagyon megy tönkre, míg egy tranzisztornál a másodlagos letörés (secondary breakdown) miatt ez jóval előbb bekövetkezik.

Szia! Nagyon köszönöm a részletes leírásodat! Így már értem. Nyilván megbízható tápot szeretnék összehozni, így leteszek a Spafi féle építéséről. Barátkozom az LPSU-val, nyertél. És persze én is. Még egyszer köszönöm. A régi tápom panelét nyugdíjazom, kiváltom egy LPSU-ra. Viszont egy másik projekt keretében építenék egy szimmetrikus tápot is esetlegesen végfokok élesztése, próbája lenne a cél. Ide viszont a 0-5A két csatorna jó lenne esetleg sorosan kötve. Láttam itt a fórumon, jóval visszább egy rádiótechnikából származó Alkotós átdolgozást 0-50v 0-5A. Gondolom ő megfelelő lehet erre a célra.? Vagy ide is az LPSU-t tanácsolod esetleg 5A-es kimenettel?

Igazából a végfokokhoz nem szükséges labortápot építeni, hiszen a helyükön sem arról működnek. Két lényeges dolog van, a feszültségek beállíthatósága és valamilyen áramkorlát, igazából annak sem muszáj állíthatónak lenni, elég ha van mondjuk 2 fix érték. Vagy kell valamiféle kompromisszumot kötni a feszültség/áram vonatkozásában, vagy ha nem szeretnél akkor viszont nagyon combos tápegységeket kell építened, hiszen ha ki szeretnél próbálni mondjuk egy 400 vagy 600W-os végfokot akkor azt is ki kell tudniuk szolgálni. Ehhez lehet hogy kelleni fog akár +/-90V és több A áram. Nekem többféle ilyen tápom is van, de én (egyet kivéve) kompromisszumot kötöttem velük kapcsolatban az elfűthető teljesítményben. Van olyan is ami kimondottan csak élesztésre való, ez nem tud csak 450mA körül áganként, de a feszültsége nullától egészen +/-120V-ig állítható.
Analóg labortápból is van ilyen, az 90V mellett 2-2,5A körüli áramot tud maximum, 2 külön táp van amik köthetők sorba is, erre én az EM-1 nevű tápot építettem meg, mert ezt a legegyszerűbb bármekkora feszültségűre átméretezni (van belőle 340V-os is), és ekkora feszültségre megépítve semmilyen egyéb segédfeszültségre nincs szüksége. Persze annak is vannak korlátai, de erre a feladatra tökéletesen megfelel, és az is fetes.
A kapcsolóüzemű labortáp az igazi, ami komolyabb melegedés nélkül le tud adni akár 1,5kW teljesítményt is, de ennek a rajza nem publikus. Az EM-1 rajzát, képeit, nyákját megtalálod itt a topikban a képek között.

Hát most meg öltél...Jár az agyam piszkosul. köszönöm tanácsaid, élek velük!

Végfokok élesztésére egy ilyen is megfelel, többnyire én is ezt használom. A rajz szerinti értékekkel a feszültség nulla és +/-95V között állítható, az áramkorlát pedig kb. 400mA áramot enged meg. Nekem van még rajta egy nagy méretű analóg műszer egy 4 áramkörös 4 állású kapcsolóval, amivel bármelyik ág feszültségére vagy áramára rá tudok pillantani. A műszer nem csak azért szükséges hogy a 2 ág feszültségét egyformára tudd állítani a 2 potival, hanem azért is, hogy lásd a felvett áramot, részben ha zárlat lenne, részben meg amikor nyugalmi áramot állítasz.
Valamint nagyon jó még kapcsolóüzemű tápok élesztésére is, segédtápok javítására, mert az analóg műszeren szépen látszik az is ami egy digitálison nem, amikor mondjuk a segédtáp céláramköre valami egyéb hiba okán nem képes elindulni, de fél másodpercenként próbálkozik ezzel. Ekkor egyből látszik az ütemesen billegő műszeren, hogy nem az IC a hibás, hanem a hibát rajta kívül kell keresni.

Vgs-t nem kellene korlátozni 20V környékére?

Nem, mivel ott sosem lesz 6V-nál magasabb feszültség. Közel 20 éve használom ezt a tápot, így, ebben a formában.

Érdekes kapcsolás. Áramkorlátozásnál a Vgs csökken, ez nem okoz gondot. Feszültség szabályzásnál meg a potin beállított feszültség mínusz gate feszültség jelenik meg. Terhelésre esik a kimeneti feszültség, Vgs növekszik, tehát a FET jobban vezet, és a feszültség esés mértéke csökken. Nem rossz.