A svéd LM Ericsson cég távbeszélő központjai. A régebbi típusok forgómozgású kapcsológépes központok voltak, melyekben Ericsson-rendszerű forgóválasztógépet alkalmaztak; ez állandóan forgó tengelyről tengelykapcsolókkal két irányban meghajtható, kétmozgású gép. Egyik mozgása elfordulás, ezzel választja ki a 25 ívpontcsoport egyikét; másik mozgása sugár irányú elmozdulás a kiválasztott csoport ívpontjai mentén. Maximális kapacitása 25X20=500 keresztpont, a keresztpontonként zárt érintkezők száma 3. A géppel egy fokozatban is jelentős koncentrációt lehetett elérni. Korszerű típus az Ericsson-típusú crossbarközpont. Az ebben alkalmazott crossbarkapcsológép 10X20X6 kapacitású. A híd függőleges multiplikációja két csoportra osztott, ezek között egy többlet jelölőrúddal lehet választani.
Az Ericsson kódkapcsoló crossbar-elvhez hasonló működésű kapcsológép. A hidaknak kapcsolótömbök felelnek meg, a mozgatókártyák elmozdulása itt függőleges. A keresztpontot 6 kódsín jelöli ki, ennek alapján 64 kombináció állítható elő a 6 sínmágnes különböző kombinációjú gerjesztésével. A kijelölt keresztpont a közös "hídmágnes" meghúzásakor zár; a mágnes elengedésekor a keresztpont mechanikusan reteszelődik. Licenc alapján hazánkban is gyártott Crossbar-rendszerű Ericsson-központokok: az ARF 102 fokozatonként vezérelt nagyvárosi központ, előfizetői, csoportválasztó- és regiszterkapcsoló-fokozatokkal; az ARM 503 (40...2000 trönkvonal kapacitású) és az ARM 201 (100...8000 trönkvonal alkapacitású) tranzitközpontok; az ARK 511 (30...90 előfizetői-vonal kapacitású) és az ARK 522 (100...2000 előfizetői-vonal kapacitású) rurál végközpontok; az ARL 21 típusú vonalkoncentrátorok. Valamennyi jelfogós vezérlésű. Elektronikus elemeket elsősorban a jelzőáramkörökben alkalmaznak. Az AKD típusú, kisebb kapacitású alközpontokban kódkapcsolót alkalmaznak a kapcsolómezőben.

• koncentráció
• crossbarkapcsológép
• trönkvonal