A tranzisztor kifejlesztését a Lucent Technologies kutatóintézetében, a Bell Laboratóriumban végezték el. A laboratóriumban három kutató (Walter Brattain, John Bardeen, William Shockley) 1934 óta kísérletezett különféle anyagokkal, amelynek kutatása során két anyagot találtak, amelyek félvezető tulajdonságot mutattak. Ez a két anyag a germánium és a szilícium volt. Az első megépített tranzisztort germánium és aranylemez összepréseléséből hoztak létre Walter Brattain, 1947. december 16-án. Ez az első tranzisztort kísérletképpen egy korabeli csöves erősítő egyik elektroncsövének helyébe építették be, amelyet elsőként a vezetőség öt tagja előtt mutatták be, akik megbizonyosodhattak az új alkatrész működőképességéről. Az új eszközt 1948. június 17-én szabadalmaztatták. A tranzisztor nevet a távközlési részleg vezetője, John Pierce adta az alkatrésznek. A tranzisztor felfedezése kezdetben nem vert fel nagy port, lassan ment át a köztudatba, de végül is alapjaiban átalakította az elektronikai ipart. Walter Brattain és John Bardeen munkásságát később elismerték, és 1956-ban Nobel-díjat kaptak a találmányukért.
A cikk még nem ért véget, lapozz!