Mindenek előtt nem árt, ha vizuálisan is emlékeztetjük magunkat az AM és FM jelformák közötti különbségre. Legfelül a sugározni kívánt hullámot láthatjuk, alatta pedig, hogy hogyan néz ki amplitudó, valamit frekvencia modulált formában. Az előbbi demodulálása nem túl nehéz feladat, hiszen egyszerű egyenirányítással leválaszthatjuk a hordozott jelet a vivőhullámról. Tulajdonképpen ez a feladata a germánium diódának a detektoros rádióban, vagy az első cső rácsának a visszacsatolt audion esetében.

Visszaemlékezve a szuperheterodin KF trafójára, annak az átvitele, beállítástól függően, a lenti görbék egyikére hasonlított volna. Itt a cél az volt, hogy a lehető legnagyobb érzékenységet érjük el mielőtt a görbe teteje "beomlott" volna. 

Ebből kiindulva talán egyszerűbb megérteni, hogy a lejtő detektor lényegében nem más, mint egy olyan hangolt áramkör, ahol a középfrekvencia a hordozófrekvenciához képest el van tolva. Ilyenképpen, a jel a válaszkörbe "lejtőjén" helyezkedik el, innen maga az elnevezés is. Ezt az alábbi rajz igyekszik szemléltetni:

A lejtőn bekövetkező frekvenciaváltozás a hangolt körben amplitudóváltozást is fog okozni, ezt pedig már tudjuk úgy demodulálni, mint az AM esetében. Nyilván, az egyszerűségnek ára van, és ez a módszer sem fenékig tejföl. Egyrészt a szűrő lejtője nem lineáris, másrészt a hangolt kör veszteségeivel is számolnunk kell, és ez mind a vétel rovására megy. Pontosan ezért, számos, sokkal jobb megoldás született az FM demodulálásra, de a mi célunk most az, hogy így vagy úgy, de UHR adás szóljon a hangszóróból. 

Lássuk milyen áramkörrel lehet ezt minél egyszerűbben megvalósítani!