A kapcsolás csaknem 30 éve(!) jelent meg az Ezermester újságban. Valahogy így nézett ki:

Csábítóan egyszerű kapcsolás. Ami alkatrész kell, az szinte mindenki fiókjában megtalálható. Kivétel talán a 4049-es IC, de ez is filléres dolog. A működéséről annyit, hogy a K1-es kapcsolóval választhatjuk ki a frekvenciatartományt, a K2-essel pedig a jelalakot. 1-es állásban négyszög-jelet ad, a 2-es állásban háromszöget, a 3-as állásban pedig szinusz-jelet. A P2-es potméterrel a négyszög-jel szimmetriája, míg a P4-essel a szinusz-jel legkisebb torzítását lehet beállítani. 6 V-os tápfeszültség mellett a jelgenerátor maximális kimenő feszültsége 1,2 V, csúcstól csúcsig.

A frekvenciatartomány a K1 kapcsoló 1-es állásában kb. 15-1 000 Hz, a 2-es állásban kb. 1-80 kHz. A frekvencia pontos értékét a P1 jelű 2,2 MΩ értékű potméterrel állíthatjuk be. Itt megjegyezném, hogy az eredeti leírásban logaritmikus (akkor jelölés szerint: B tipusú)  potmétert írtak elő, így én is azt építettem be, de a sáv felső tartományában túlságosan nehéz beállítani a frekvenciát, ezért egy lineáris, vagy egy "fordított logaritmikus" karakterisztikájú potméterrel valószínűleg precízebben be lehetne állítani a kimenő jel frekvenciáját.

Egy lehetséges panelterv:

A szinuszjel minősége nem tökéletes, a hangkártyás oszcilloszkóp és spektrumanalizátor programom szerint 2-3%-os torzítású, így torzításmérés alapjául nem szolgálhat. Ebben nyilván benne van a hangkártya saját torzítása is, így a valós helyzet valamivel jobb lehet.